Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1850

7

tus est jelentésben, ‘s ha származékait tekintjük: küz-d-es = iuctatio, lucta; kiiz-kó'd-ik: luctatur, tulajdonképen: luctantem se praebet; küz-d-ő = athleta, luclans nernpe vei qui luctatur ; la'tszik, hogy kHz nem is lehet más, mint lucta, praeliatio; eléfordúl ez küsz alakban is, de csak mint a‘ kiejtés utánzása, mert kimondásban a’ z igen könnyen megyen át sz bötüre; — ol az araboknál ma is él solutio vinculi vei ligati, solutio concreti, liquefactio jelentéssel, tehát ol-d annyi mint: solutionem ligati«. concreti facit, i. e. solvit, dissolvit, resolvit (nempe: ligatum quid); mutatják ezt egyéb származékai is: ol-d-ás == solutio; ol-d-oz= solvit, dissolvit, resolvit, absolvit; ol-v-ad — liquefit, solvitur. Ezen gyöktől származik ol-v-as ige is = solutionem celerem facit (nempe concretarum literarum) i. e. legit, és ol-t — solutionem facit (nempe concreti) p. meszet ol-t — stinquit.

rek-ed = occluditur, és: raucescit, raucet; ha származékait tekintjük: rek-esz — excipula, clauslrum, clausura, p. vad madár is megszokja a3 kalitka rekeszt (km.); rek-esz-t — claudit; rekk-en = suffocatur, obstruí- tur; rekk-en-t = supprimit, occludit, occultat ; látjuk, hogy rek jelentése nem lehet más, mint: clnsio v. clausura , ’s átvitt értelemben rancedo, mert a’ rek-ed-t ember gőgje (larynx) meg lévén dagadva, ezen dag által mintegy bezáratik, berekesztetik.

rep-ed — scaber fit, rumpitur, dissolvitur; hozzávéve származékait: rep-ed-ek = ruptura, fissura, rima; rep-ed-e'keny quod facile rumpitur; rep-ed-es = ruptura; rep-ed-éz = iteratas rupturas acquirit; rep-esz-t, — findit, rumpit; látszik, hogy rep nem lehet más, mint scabrum, ruptura, fisssnra, rima. Nem egy evvel a’ rep v. jobban rop hangszó, melytől a’ rep-es, jobban: ráp-iis, röp-diis ige származik, melyet hogy inkább ii mint e-vel kellene írnunk, mutatja ezen vele összetett szó is: röp-irat, melyet rep-iratnak senki sem mond.

serk-ed = erumpit, prorumpit, prosilit, prodit; a’ többi származékokkal összehasonlítva: serk-en = exper- giscitur; serk-e-get = excitationem iterato facit, serk-eu-t = expergit, experge facit, serk-en-get — excitat, exsu- scitat; látszik, hogy serk jelentése nem lehet más, mint: expergitio, excitulio, ’s átvitt értelemben: eruptio. A’ ser-eg-bo\ származott ser ke nem ide tartozó.

szak-ad = laceratur, rumpitur; hozzávéve a’ származékokat: szak-ad-ek = ruptura, fractura, divulsio, fragmentum; szak-ad-oz — laceratur; szak-asz = frustum, pars, fragmen, sectio; szuk-asz-t = lacerat; szakit sz-t-ás = laceratio ; látszik, hogy szak jelentése nem lehet más, mint: frustum, lacinia, pars, mely jelentésben, mint régi szót Sándor István is használta. Alkalmasint szak-ács szó is ezen gyöktől származott, mert a’ szak-ács csakugyan eldarabolja, részekre vagdalja, el szak-gatja a* főzni valót, azt szak-ká teszi, össze szakágat ja kezével vagy szak-o'-czával (kis szek-er-czevel), hogy szak-ká váljék.

tánn-ad = surgit, exurgit , ereseit, oritur, és : rebellat; a’ származékokkal összehasonlítva: tám-ad-at — oriens, ortus; föltám-ad-ás = resurectio; megtám-ad — adoritur, adgreditur, invadit; látszik, hogy lám jelentése nem lehet más, mint ortus, oriens, mely jelentésben a’ zsidóknál ma is él, 1. antiquit. lit. hung. §. 125. Különbözik ettől a’ másik lám — fulcrum, sustentaculum, mely az arabnyelvben daam alakban mint ige ma is él, fulcivit, su- stentavit jelentéssel. Igen hihető, hogy nyelvünkben is volt valaha tám-ad ige, fülei túr, snslenlatur jelentéssel, mert származékai: tám-asz = fulcrum, fulcimentum, füleimen, fultura , statumen, adminiculum, stabilimentum, pedamen- tum, sustentaculum; tám-usz-t — sustentat, füleit; tám-asz-kod-ik =. ni ti túr, subnititur, incumbit; tám-asz-l-ek = fulcimentum, sustentaculum; tám-og-al — statuminat, sustentat; tám-ad-e'k = fulcimentum, mais élnek; azonban támad igénk ily jelentésben már régen feledékenységbe mehetett, mert régibb iratainkban sem találjuk, sőt maga a’ tűm gyök is ily jelentéssel csak az újabb korban élesztetett föl, ’s ma is jobban csak összetételben használjuk, p. irótám, támpont, tám-ok, melyből lett azután a’ támok-ol — motivat ige; valószínű azonban, hogy fám-ban a’ t már régi őseinknél a’ vele rokonhangu d-ve 1 cseréltetvén föl, ez pedig, mint sok más szóban, úgy ebben is gy-re változván, iám, dám helyett csak hamar gyám jött szokásba, melyet auxilium , subsidium, fulcrum jelentésben ma is használunk, valamint származékait is: gyám-ol = füleit, és: füleimen, fulcrum, statumen, stabilimentum, fulcimentum, item: subsidium, auxilium; gyámol-ű — füleit, stabilit, statuminat, suffulcit; gyám-ol-talan = carens fulcro, item: miser, inops. — A’ gyám szó ezen eredetét gyanította már Beregszászi is „Dissertatio philologica“ czímű munkája 52. lapján.

tiipp-ed = marcidus, flaccidus fit. A gyök eredetileg csak egy p-vc\ vagyon: top, mely mint ik-es ige a’ nép szájában ma is él, magam is hallottam Duna Almáson, Neszmély mellett: már tüpik u’ szőlő. Származékaiban is csak egy ;>-vel használtatik, u. m. láp-őr = rugosus, strigosus, marcidus; töp-ör-it, — rugat, corrugat; töp-ör- öd-ik = marcescit, corrugatur; töp-ör-öd-es = corrugatio; láp-ár-ád-oll = rugosus, iáp-r-eng = angitur, moe- rore conficitur, maceratur; töp-r-en-kéd-ik ugyanazon jelentésben, tulajdonképen pedig: angentem, moerore confi-