Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1850
5 Némely egyszerű nevekhez h i)ün-h-öd-ik kor-h-ad Iiüz-h-öd-ik csi-h-ed her-v-ad hír-h-ed-ik v. hír-h-esz-ik kes-h-ed nyu-v-ad ol-v-ad peny-h-ed pes-h-ed pety-h-íid-ik j, vagy e-vel függed ezen képző, u. m. pos-h-ad v. poss-ad por-h-ad ros-h-ad sár-h-od seb-h-ed ter-j-ed szél-h-üd-ik vén-h-ed-ik v. vén-h-esz-ik vér-h-üd-ik ver-h-üd-ik. Ter-j-ed igét némelyek ugyan térj gyöktől származtatják, de ha le'r szót, és származékait: ter-em (főnév) ler.it, ter-űl, ter-ep-ih, ter-ep-ed-ik , ler-ep-ély-és (nem : terebélyes) tekintjük, világosan kitűnik, hogy tér a’ gyök , a’ j pedig csak kapocsbötü. Régibb szókönyveinkben nyom-v-asz-t ige is fordul elé comprimit, opprimit jelentésben, mi csak nyom- v-ad-bó 1 származhatott; helyette ma nyom-asz-t igét használunk, melyben némely irók a’ gyök végbötüjétmeg is ket- töztetik így; nyomm-asz-t, mi szinte csak nyom-ad, vagy nyomm-ad-ból származtatható; de ad képzővel ma sem nyom-v-ad sem nyom-ad v. nyomm-ad nem használtatik, csak nyom-od ige fordúl elé Zvonarics Postilláiban calcat jelentésben.l. Kresznerics Fér. „Magyar szótár“. II. Rész 85. lap. Némelyekhez hangzója nélkül csak d alakban függed, u. m. es-d-ik. fegy-d (ma: fed-dj, für-d-iky.für- öd-tk, hud-d-ik Imgy-d-ik v. hngy-ik, ken-d-ik, ke'r-d, kez-d, küz-d-ik, sin-d-ik v. sin-l-ik szi-d, old. Alkalmasint volt hir-d v. hir-d-ik igénk is a’ hír névtől, mert a‘ cselekvő hir-d-et igét ma is használjuk; mert hogy hír-bő 1, tét képzővel először hír-let, azután pedig hír-lel-bö 1 az első t, d-re változásával lnr-det származott volna, mint ezt Beregszászi állítja (Dissertatio philologíca 63. lap.) nem valószínű. Némely egyszerű nevek végső mássalhangzójokat megkettöztetik, midőn ezen képzővel igét alkotnak, u. m. csiccs-ed kopp-ad pukk-ad supp-ad tikk-ad zsibb-ad gubb-ad lapp-ad ropp-ad süpp-ed v. söpp- timm-ed higg-ad pöíF-ed sanny-ad ed topp-ad kókk-ad puff-ad sikk-ad szikk-ad töpp-ed Így használjuk közönségesen duzz-ad, fonny-ad, hall-ad, kuss-ad igéinket is, de ezek kettöztetés nélkül helyesebbek így: dúz-ad fony-ad, hal- ad, Aus-ad. Magánhangzón végződő nevek után a’ képző hangzója a’ név végső hangzójához hasonúl, ’s avval egygyéol- vad, u. in. imá-d (ima-ad), ifju-d-ik, karcsú-d-ik, lassú-d-ik v. lass-od-ik, olcsó-d-ik, porhanyú-d-ik, savanyú - d-ik v. savuny-od-ik v. savany-osz-ik , sü-rű-d-ik, szomjú-d-ik, szörnyü-d-ik. Alkalmasint ide tartozik csdd-d-ik ige is (excidit, elabitur), mely helyett csó-d-ik talán helyesebb lenne, mert a’ cselekvő cso’-sz-t bizonyosan ettől vagyon, a’ képző d bötüje ss-re változván, mint ez a’ t előtt rendesen történni szokott. Igen hihető, hogy csősz (serpit, repít, labitur, elabitur, lábát) ige is innét vette eredetét, az o »'-ra változván, melyből azután származtanak a’ csusz-ús, csusz-am-ik, csusz-kúl, csusz-dogdl, csusz-ka, csnsz-kó, csusz-a, csusz-am, csusz-tat, csusz-t-cg. Talán ide tartozik a különös származalunak látszó okád ige is, mely az okádás természeti hangjától származhatott. — Némely igék már nem egyszerű, hanem képzett, de hangugratás által egytaguakká vált nevektől származnak, ilyenek: álm-od, melyet a’ régiek mindig iktelenül használtának, derm-ed, durv-ad, dúzm-ad, esk-iid-ik v. esk-üsz-ik, ferm-ed, gőrb-ed. horg-ad, horp-ad v. horv-ad, kiirm-ed, mérg-ed-ik , pirk-ad, lerp-ed, tesp-ed. Az esk-iid-ik v. esk-üsz-ik igét illetőleg, a' bécsi codex némely helyeiből igen világosan kitetszik, hogy nem esk, hanem es a’ gyök, ugyanis ott ezeket olvashatni: és es ével erősíti vala (et cum iuramento aflirmabat); föllámaszt- ván föltámasztod te ijedet, az eseket melyeket beszéletlél (suscitans suscitabis arcúm tuum, juramenta tribubus quae locutus es); és hazug est ne szeresselek (et juramentum mendax ne dilegatis) 1. nyelvemlékek I. köt. 73, 220, és 246 lap. esk t. i. eí-e^-böl olvadt össze épen úgy, mint leik telek-bői, sark sarok-ból stb. de ez már régen történhetett, mert régibb Íróinknál is mindig ily összevont alakban fordúl elé. Az eddig fölhozott igéket tekintve, látjuk, hogy némely nevek, melyektől ad ed stb. képzővel igék származnak , önállólag is szokásban vágynak, 's így jelentésöket is tudjuk, ilyenek p. ár (víz árja) borz, dag, dúz (régi szó, = tumor, tuber , protuberantia), enyh, enyv, geny, gerj, hamv, hó v. hov, jég, kegy, kő v. köv, láb, langy, láz, lik, mell, mély, nyüv, pörs, rag, rüh, senyv, sorv, szár, szörny, lám, tár, lev, torz, víg, düh, fék, nő, hűn, bűz, hír, por, seb, tér, szél, vén, vér, fegy, híg, stb. de vágynak olyanok is, melyek
