Eger - hetente kétszer, 1914

1914-05-13 / 38. szám

2 EGER. (38. sz.) 1914. május 13. völgy-utcában levő háza mellett néhány négy­szögöl területet óhajt megvásárolni az árok­ból. Kérését teljesítették. Az Egri Footbal Club arra kérte a várost, hogy sporttelep cél­jaira akár örök áron, akár bérletben szerezze meg az Érsekkert mögött levő rétet, mely az egri érsekség tulajdona. A közgyűlés a maga részéről Erlach Sándor dr., Setét Sándor dr. és Kassuba Domokosból álló bizottságot küld­te ki a kérdés tanulmányozására és felkéri Szmrecsányi Lajos dr. egri érseket arra, hogy a bizottságba a maga részéről is küldjön ki megbízottakat. UJ szabályrendelet. A nyilvános táncmulat­ságok, előadások és mutatványok engedélye­zéséről uj szabályrendelet-tervezet készült, persze a régi rossz szokáshoz híven, most is csak a nyilvánosság teljes kizárásával, szük- körű bizottságban. Pedig az ilyen főbenjáró, közerkölcsi és közjótékonysági mezőket érintő dologban talán a közönséget is tájékoztatni illenék és számolni kellene a közvéleménnyel is akkor, amidőn a társadalmi rend bizonyos formáinak megrendszabályozásáról esik szó. Ezúttal még a képviselőtestület tagjai sem ismerték a szabályrendelet-tervezet tartalmát, amit ki sem nyomattak, hogy az érdeklődők előzetesen tanúlmáuyozkatták volna. így tör­tént azután, hogy a közgyűlés plénumán kel­lett a meglepetésszerűen ható tervezeten egyet- mást változtatni. Egy furcsaság azonban mégis benne maradt a szabályrendeletben. Megadóz­tattuk a jótékonyságot. A nyilvános táncmu­latságok és előadások nagy része valamely közjótékonysági célra történik. Ugyan miért kell fizetni ilyen esetekben a kiküldött rend­őrtiszteknek éjfélelőtt 4—4, éjfél után 6—6 koronát s a legénységnek éjfél előtt 2—2, éj­fél után 3—3 koronát fejenkint? Hogy a jó­tékony célra ne maradjon semmi a rendszerint úgyis kevés jövedelemből? Vagy talán nem azért fizetjük a rendőrséget a város közjöve­delmeiből és az államsegélyből, hogy a köz­rendre felügyeljenek, főként ott, ahol a pol­gárság nagyobb tömegben vagy csoportozatban együtt van ? — A szabályrendelet-tervezet egyébként ötletszerűen toldozva-foltozva elfo­gadtatott és fölterjesztik a vármegyéhez jóvá­hagyás végett. Építkezések. A vasúti vámház épületét — a kiküldött bizottság javaslatára — eltávolítják és utasították a tanácsot, hogy a kövezetvám dolgában igyekezzék egyezségre lépni a bér­kocsisokkal és pedig úgy, hogy ezek havonkint a kétfogatu közlekedésért 4 korona, az egy- fogatuért 2 K 50 fillér átalány összeget fizes­senek. Ha az egyesség nem sikerülne, akkor a város közvetlenül a vasúti állomás előtt bódét építtet az alkalmazandó vámszedő ré­szére. — A Básty Béla terhére tévesen kirótt csatornaépítési összeget 52 K 06 fillérre le­szállították. — A Cifrakapu-utca két oldaláu levő vízfolyóka kiépítését (mert ez 3815 K-ba kerülne) mellőzték és helyette a vízlevezető árkok rendszeres tisztítását rendelték el. Fischer Lajos városi képviselő ezzel kapcsolatbau azt a kérdést vetette föl: nem lenue-e célszerű, ha a város két kövező munkást állandóan al­kalmazna a burkolási münkak elvégzésére. A közgyűlés erre nézve a kövezetvám bizottságot hívta fel nyilatkozattételre. — A vécsei-csur- gótetői ut kiépítésére 42,860 koronát irányoz­tak elő, amelyből a város 10,000 koronát fizet, a többit az érdekeltség fizeti. A bozzájárulás arányát pontosan a versenytárgyalás meg­történte után állapítják meg. — Mikus Autal telkénél a patakpart fala tudvalévőén a leg­utóbbi árvízkor beomlott.. Minthogy ez így nem maradhat, mert újabb árvíz esetén nagy ve­széllyel járna, a közgyűlés elhatározta, hogy 2100 korona költséggel a partfalat kiépíti és pedig tekintet nélkül arra a körülményre, hogy még most sincs eldöntve az a kérdés, vájjon kit terhel majd az építés költsége? Az építés­nek természetesen a telektulajdonossal egyet­értőén kell történnie. — Az özv. Kőnig End- réné-féle Szentjános-utcai alapítványi házban a szükséges javítási munkákat elrendelték. Villamos háború. A közgyűlés nyugodt me­netét alaposan felforgatta a villamos müvek igazgatóságának az az előterjesztése, hogy Mezőkövesd nagyközségnek villamos világítását vegye át Eger városa. Olyan nagy, zajos és szenvedélyes vita kerekedett ebből, hogy a kedélyek lecsillapítása végett a polgármester kénytelen volt a közgyűlést 5 percre felfüg­geszteni. Az előterjesztés az volt, hogy fizessen a város 45,000 koronát a mezőkövesdi villamos részvénytársaságnak és ezzel 42 évi kizárólagos jogot kapna Mezőkövesd köz- és magánvilági- tásának eszközlésére és tulajdonába menne át a Mezőkövesden már létesített villamos hálózat. A község ugyan kikötött magának a bruttó­jövedelemből évi 5%-os részesedést, ez azon­ban évi 5000 koronánál magasabbra nem emel­kedhetne és fizetné ellenszolgáltatásul a község egész közvilágításának árambérét. Egernek ez a vállalkozás 120,000 korona befektetésbe ke­rülne, amely összegben már benne vau a meg­váltás ára és a vezeték kiépítésének költsége Egertől Mezőkövesdig. Ez a 120,000 korona befektetés kölcsönből lenne fedezendő, amely­nek törlesztésére a mezőkövesdi áramfogyasztás már most is elegendő biztosítékot nyújt, jövő­ben pedig busás haszonnal kecsegtet. Persze ez az ügy sem volt kellően előkészítve; 120,000 koronás befektetésre kértek felhatalmazást, azonban pár koronát — amibe a nyomtatási költség került volna — sajnáltak a javaslat­nak kinyomatására, ami által a város kép­viselői és a közvélemény előzetes és teljes tá­jékozást szerezhettek volna az ügynek valódi állásáról és pénzügyi kérdéseinek lebonyolítá­sáról. Nagy közterheink mellett nem csoda, ha a képviselőtestület tagjainak egy része tartóz­kodó, bizalmatlan és gyanakvó minden újítással szemben, ami költségbe kerül. Ezt a tartóz­kodást, bizalmatlanságot és gyanakodást nem lehet máról holnapra előrántott javaslatokkal eloszlatni és főként nem lehet a meglepetés pillanatában kapacitációkkal ellenkező nézetre átváltoztatni. Ezért és nem másért bukott meg Egerben a mezőkövesdi villamos-ügy szenve­délyes vita után 51 szóval 45 ellenében, tehát 6 szótöbbséggel, dacára annak, hogy ellene csak két szónok: Okolicsányi Lajos és Jacsó Mihály beszélt, míg mellette Ringelhann Béla, Setét Sándor dr., Alföldi Dávid dr. és Polatsik Jenő állították csatasorba a legsúlyosabb ér­veket ! Apróbb ügyek. Ezután ismét a rendes kerék­vágásba zökkent minden és a közgyűlés izgalom nélkül tárgyalta a napirendet: A rendőrségi egyenruhák szállítására, a helyi iparra való tekintettel, versenytárgyalást hirdet. Bodnár István vágóhídi szolgának fizetését akként ren­dezte, hogy részére a hat téli hónapban 70, a hat nyári hónapban 80 korona havi fizetést biztosít. A miskolci kereskedelmi és iparkamara felhívására a téli vasúti menetrendre nézve azt az óhaját nyilvánította, hogy a debrecen- tiszafüredi vonalon a Debrecenből délután in­duló vonat Füzesabonyig közlekedjék; az eger- putnoki vonalon Egertől Bánrévéig közvetlen kocsikat is járasson a vasúti igazgatóság és a vonat-járat akként módosuljon, hogy Put- nokon ne kényszerüljenek az utasok sokáig várakozni; a kisterenne-kisujszállási vonalon pedig tegyék lehetővé, hogy Egertől Hevesig és vissza egy nap alatt meglehessen tenni az utazást; végül, hogy a Kassa felé közlekedő délelőtti gyorsvonathoz előnyösebb csatlakozást kapjunk. — Náthán Mór dr. Kolozsvárról azt az ajánlatot tette, hogy a színi szezón és a hangversenyek fentartásával engedje át neki a város 20 évre a városi színházat évi 4000 korona bérösszegért és ezenkívül évenkint jó­tékonycélra fizetendő 2000 koronáért. A köz­gyűlés a kérelmet ilyen formában nem teljesí­tette, hanem ha a vállalkozó állandó mozgó­fénykép színházat akarna építtetni, erre nézve a tárgyalásokat készséggel fölveszi. — Néhány piaci árus kérelmet adott be, hogy a közgyűlés helyezze hatályon kívül a baromfi elővásárlásra Az „EGER“ tárcája. Gyöngyvirágok. II. Fehér zászló. (Kongreganista induló.) Fehér zászló a Szűz Anya zászlója, Tiszta a selyme, mint a napsugár! Ki szereti a liliomot, Az,0 táborába áll! Édes Anyánk, Te liliom-királynő, Szivünkbe olts új liliomokat! Fehér mezőkre vidd el lelkeinket, Melyeket Isten hófehér virággal, Gyöngyvirágokkal, Fehérre hintett! Fehér zászló a Szűz Anya zászlója, Fehér a lelkünk, mint a gyöngyvirág! Áldott, ki a fehér mezőkre, Érte harcolni kiállt! Édes Anyánk, Te liliom királynő, Szivünkbe olts új liliomokat! Fehér mezőkre vidd a lelkeinket, Melyeket Isten hófehér virággal, Gyöngyvirágokkal, Fehérre hintett! Fehér zászló a Szűz Anya zászlója, Édes a harc e hó-zászló alatt! Áldott, ki a tiszta szivekkel — Együtt, ez úton halad! Édes Anyánk, Te liliom-királynő, Szivünkbe olts új liliomokat! Fehér mezőkre vidd a lelkeinket, Melyeket Isten hófehér virággal, Gyöngyvirágokkal, Fehérre hintett! —r —ő. A matyókról. Irta és az egri állami főreálískola ismeretterjesztő előadásai során felolvasta: Takács Andor. (Folytatás.) Az egyes gyűrűket sima, vagy kígyóhátas, háromszöges karikák választják el egymástól s az egyes gyűrűk felületén a díszítő elemek elhelyezése vagy rácsavartnak látszik, vagy egymásba folyva ölelik körül a gömbölyű szá­rat. Maguk a díszitések úgy készülnek, hogy bevonják az egész botot viasszal s a díszitések határvonalait késsel belekarcolják a fába. Azután fölszedik a viaszt mindama helyeken, a hol a virágot, vagy levelet szembetűnőbbé akarják tenni. Ekkor leöntik az egész guzsaly- szárat hígított választóvízzel s a hol azt a viasz nem födi, a választóvíz megbarnítja. A választóvizet leöblítik, a viaszt gyengén meg­lágyítják s az egészet fényesre simítják s ké­szen van a választóvizes guzsalyszár. Amilyen gazdagon díszíti a legény a guzsaly szárát, olyan bőven látja el cifrával annak fejét is. De mig a talpra és szárra farag, fest, választó­vízzel marat, a guzsalyfejet főképen ólmozza s az anyagnak megfelelően csaknem mindig tisztán mértani vonalakkal díszíti. A guzsaly- faragás, ólmozás sajnos a matyóknál is abba­maradt, a közéjük települt asztalos készíti most már a guzsalyt még pedig esztergályozott szár­ral és fejjel. Az asztalos csinálta sima és esz­tergályozott talpas guzsalyt újabban lassankint kiszorítja a kerekesguzsaly, mert bizony sok­kal könnyebb dolgozni a lábbal hajtható szer­számon, a hol a kéz a fonalat csak vezeti és sodorja. így a célszerűség, munka-idő meg­takarítás, egyszóval a gazdasági érdek a nép­művészetnek ezt a terét is elpusztítja még pedig a nélkül, hogy azt a régi formájában föltámaszthatnók. De kisérjük még tovább is a fonás mozzanatait s a hozzáhasznált eszkö­zök felsorolását. A guzsalyfejre kötik a szöszt, öreg asszonyok csak kócmadzaggal, a lányok, a menyecskék madzagja azonban rendkívül díszes. Szép piros szattyánból hasított szalag, beszegve sötét zöld vagy fekete bőrrel, ki- varrva rózsával, virággal. A varrás folyókás és narancs színű, gyenge lilaszinű, tüdő szinű és más szinű szűcsfonállal vagy szűcsselyem­mel történik. A guzsalymadzagot már nem a legény készíti, hanem a szűcs, aki szintén paraszti sorban van s csak télen folytatja

Next

/
Oldalképek
Tartalom