Eger - hetente kétszer, 1914
1914-06-03 / 44. szám
2 EGER. (44. az.) 1914. junius 3. zonyára kellemessé és hasznossá tenné kedves vendégeinknek az itt eltöltött időt. Adja a Magyarok Istene, hogy a hazafias szép törekvések célt érjenek és bőven kamatozzanak pártviszályok által feldúlt szegény magyar hazánk javára! (m.) A közigazgatási bizottság ülése. Hevesvármegye közigazgatási bizottsága hétfőn, junius hó 8-án, délelőtt 3/4ll órakor a vármegye székházának kistermében rendes havi ülést tart. A patronázs-tevékenység. Harssó László törvényszéki bíró 1914 május 25-én tartott tájékoztató előadása. Az e hő 2-án tartott választmányi ülésen jelen voltak, azt hiszem emlékeznek még az ott elnökölt plébánoskanonok úrnak a titkári jelentésre vonatkozó azon enunciációjára,hogy: „Örvendetes, de egyúttal szomorú tudomásul vétetik örvendetesnek jelezvén, hogy az egyesület rövid 4 hónap alatt mily nagyarányú tevékenységet fejtett ki, de épen a tevékenység e nagyarányú volta a szomorúság érzetét keltvén fel a fölött, hogy ime mily nagy a fiatalkorúak kriminalitása és mily sokan szorulnak közülök támogatásra. És akik az Érsek Úr ő nagyméltósága vezetésével megtartott, impozáns lefolyású közgyűlésen is megjelentek, élénken kell, hogy emlékezzenek az ó nagyméltósága által kijelentett arra az igazságra is, hogy a fiatalkorúak támogatása, a patronage-munka nem csupán emberbaráti és jótékonysági, hanem egyúttal nemzeterősbítő munka is. Nagy és szép munkára vállalkozott tehát az egri Kát. Patronázs Egyesület s lélekemelő csak reá gondolni is, hogy ha az Egyesület a maga elé tűzött magasztos célnak megfelelni akar és célját minden lehető módon meg is valósítja: mily megbecsülhetetlen értékű és nagyjelentőségű lesz az eredmény. Az én készültségem és képességem kevés arra, hogy e nagy horderejű társadalmi munkát minden vonatkozásában és a maga jelentősége teljességében ismertessem, — hiszen értesülésem szerint lesz alkalmunk erre avatottabb helyről és minden esetre értékesebb előadásokat hallanunk, — de szives engedelmükkel a legfontosabb és célszerűségi szempontból a legszükségesebb tudni- és tennivalókról bátor leszek főbb vonásokban tájékoztatni Önöket. * A büntető törvénykezés terén mindinkább érvényesülni kezdett az a felfogás, hogy a bűnözés és különösen a fiatalkorúaknál az el- züllés, — habár az akarat létezését tagadó determinista tanok mereven nem állhatnak is meg, — mégis inkább csak kóros társadalmi jelenség, a mi nem annyira az emberi gonoszságra, mint inkább részben szervezeti, élettani, lelki elváltozásbeli, részben pedig gazdasági és környezeti okokra vezethető vissza és hogy e tekintetben a büntetés nem az egyedül célra vezető védelmi eszköz, mert hiszen ennek nincs meg minden esetben az a kívánt hatása, hogy a tettest újabb bűncselekmények elkövetésétől visszatartsa, hanem más oly utat és módot kell keresni, amely az adott körülményekhez képest a bűnözést előidéző okok megszüntetésére, vagy legalább gyengítésére inkább alkalmas. A magyar törvényhozás által az utolsó évtizedekben ez újabb tudományos áramlatok hatása alatt az elhagyott, a züllés veszélyének kitett s a bűntettes gyermekek és fiatalkorúak megmentése érdekében létesített korszakos jelentőségű alkotásoknak valóságos betetőzése a fiatalkorúak bíróságáról szóló 1913: VII. t. c., amely ez év elején lépett életbe s amelynek vezérelveiről és ennek keretében különösen a társadalmi közreműködés mibenlétéről kell szólanom. E törvénynek az említett alapokon nyugvó lényeges ismérvei a következők: I. A külön bíróság. Azelőtt az igazságszolgáltatás nem tett különbséget felnőtt és gyermek között; ha törvénybe ütköző cselekedetet követett el, vele szemben is ugyanaz volt az eljárás, mint a felnőttekkel szemben. Már pedig a tapasztalat mutatja, hogy ha a meglett emberekkel szemben, az a törekvés, hogy a bűn- cselekmények száma ne szaporodjék, más ú on, mint a törvényben megszabott büntetés alkalmazása által, hiábavalónak látszik is, de akik a rosszra való hajlamot ifjú korukban árulják el, azokkal szemben ugyanaz a küzdelem, miután ilyenkor inkább megvan az igazság eszméje s ennek elhagyott útjára könnyebben visszatéríthetők, az erkölcsi érzet felébresztése és erősbítése által, tehát más módon is célravezető lehet. Hogy ez keresztülvihető legyen, azért kellett és volt helyes a gyermekek és fiatalkorúakkal szemben külön bíróságok, az u. n. fiatalkorúak bíróságának szervezése és felállítása s ezek előtt a gyermek és ifjú természetének megfelelően az ő fogékonyabb lel- kületéhez alkalmazkodólag egy egyszerűbb, közvetlenebb, formaságok nélkül, de annál eredményesebben lefolytatható eljárás létesítése. A fiatalkorúak bírósága törvényszékenkint és ahol ez célszerűnek mutatkozott, némely járásbíróságnál is mint egyes bíróság jár el, egy erre kijelölt biró kezében központosulnak a 15 éven aluliak minden s a 15 éven felüliek (a 18. évig) azon ügyei, melyeket a törvény a rendes biróság elé nem utal. Az eljárás a lehető legegyszerűbb és legközvetlenebb, nem tagozódik vizsgálat, vád alá helyezés és tárgyalás szerint, sőt ha a biró úgy találja jónak, az ügyet alakszerű tárgyalás nélkül is befejezheti. Lényeges rendelkezések a VI. fejezet alattiak, amelyek módot adnak a bíróságnak arra, hogy mikor gyermek — 12 éven aluli — követ el büntető jogszabályba ütköző cselekményt, aki ellen a Btk. és a Bn. szerint is bűnvádi eljárás nem indítható, de akinek érdekében épen bűnözése folytán tenni kell valamit, — vagy ha fiatalkorú (12—18 éves) nem is követett még el semmiféle törvénybe ütköző cselekményt, de környezetében erkölcsi romlásnak van kitéve és igy az ő érdekében szintén valamelyes intézkedésre van szükség: velük szemben is eljárhasson. Lényeges rendelkezés továbbá, hogy a gyermekeik érdeke ellen vétő szülőkkel, gyámokkal stb. szemben is eljárhat. II. Az egyénesltés (individualisatio). Nem maga a cselekmény és annak a §§-ok szerinti kellékei és keretei a fontosak, hanem az egyén, aki a cselekményt elkövette s az indító ok, amely a cselekményt kiváltotta. E részben legyen szabad az „ép testben ép lélek“ igazmondásban benrejlő, arra az igazságra való hivatkozás mellett, hogy az ember hangulatát, lelki állapotát, egész kedélyvilágát semmi sem befolyásolja úgy, mint az egészsége, — mindenekelőtt rámutatnom arra az azt lehet mondani köztapasztalati tényre, hogy a bűntettesek egy része nem normális szervezetű, vagy valamely betegségben szenvedő, vagyis nem ép testű, vagy egészségű. Azonkívül nem szabad szem elől téveszteni, hogy az ember épen abban a korban, amelyet a törvény az erre vonatkozó tudományos megállapítások alapján a fiatalkorként határoz meg, vagyis a 12-től 18. életévig, különböző élettani és fejlődéstani törvények szerinti olyan állapotban van és olyan változásokon megy át, hogy a tetteiben megnyilvánuló viselkedése egyenesen ezekre a változásokra vezethető vissza s azt lehet mondani, hogy sokszor a bűntény szükséglet kielégítése nála. Jellembeli fogyatékosságra valló eseteknél pedig figyelembe veendő, hogy a fiatalkorban — ha hiányzik a kellő irányítás és nevelés (és sokszor mennyire hiányzik ez!), kisebb a rosszra csábító ösztönökkel szemben az ellenállási képesség. Lehet-e hát vele szemben ugyanazzal a mértékkel mérni, mint a már minden tekintetben maga ura felnőttel szemben! De meg aztán a rossz útra tért fiatalkorúak között is nem-e különbség teendő a csábítás, rossz példaadás, kalandvágy, gyermekes könnyelműség, mint könnyebben bűnrevivő okok által elérítettek és a durva lélek eltökélésével, fondorlattal, vagy nemtelen indulatból (harag, bosszuállás) vétkezők szerint ? Hát az nem bír-e befolyással a gyermek- vagy fiatalkorban levőre, hogy milyen környezetben él, — vájjon jóravaló, tisztességes szülők ölelő szeretető veszi-e körül őket, avagy brutális, alkoholista, büntetett előéletű apa vagy anya maga tanítja és biztatja a rosszra, — erkölcsös jó társaságban szórakozik-e, vagy züllött pajtásokkal cimborái ? Egyik legfontosabb feladat tehát mindenekelőtt és főként az egyént magát összes testi és lelki sajátosságaival megismerni, környezetét megtudni s az elkövetett cselekmény rugóit kifürkészni. Ennek elősegítésére szolgál a „Környezettanulmány“ beszerzése s az ennek kiállítására vállalkozónak addig nem szabad nyugodnia, míg mindezekre nézve megbízható pontos adatokat nem szerzett magának. Természetes, hogy minden egyes esetben nem lesznek ilyen kirívó és speciális okok, avagy nem deríthetők ki teljesen, de a szülő, vagy a fiatalkorú egyszerű kijelentésével nem szabad megelégedni, hanem múltját, természetét, viselkedését és az eset összes körülményeit esetleg mások (szomszédok, ismerősök) útján kikutatva és megismerve, bizalmába férkőzni s meggyőzni őt arról, hogy ha már bajba jutott, tárjon fel őszintén mindent, hogy igy helyes intézkedés tétethessék folyamatba. (Folytatjuk.) HÍREK. Eger, 1914. junius 2-án. Tájékoztató. Junius 3. Katonai felülvizsgálat Egerben. „ 7—8. Országos vásár Füzesabonyban. „ 8. A közigazgatási bizottság ülése. „ 10. A gyöngyösi főszolgabíró tárgy, napja Adáeson. „ 10. A tiszafüredi főszolgabíró tárgy, napja Tiszanánán. „ 11. Űrnapja. „ 12, 13, 15, 16. Sorozás Hevesen. „ 14. Országos vásár Makiáron. „ 15. Az egri főszolgabíró tárgyalási napja Verpeléten. „ 15. A hevesi főszolgabíró tárgyalási napja Erdőtelken. Személyi hír. Főpásztorunk, Szmreosányi Lajos dr. egri érsek, szerdán, junius hó 3-án délelőtt bérmautra indul. A főpásztor ez alkalommal, mint már jelentettük, a kisvárdai kerületben osztja ki a bérmálás szentségét és kedden, junius 9-én este tér vissza székvárosába. Uj tábori lelkész. Ő császári és apostoli királyi Felsége Mattyasovszky János egri érseki egyházmegyei áldozópapot 1914. junius 1-ével a cs. és kir. hadsereg tényleges állományába tábori lelkésszé nevezte ki. Kitüntetés. X. Pius római pápa Papp Józsefet Hatvanban a pápai „Pro Ecclesia et Pontifice“ díszkereszttel tüntette ki.
