Eger - hetente kétszer, 1914

1914-08-12 / 64. szám

1914. augusztus 12.

EGER. (64. sz.)

3

A szentmise végeztével Adorján Ágoston őrnagy, zászlóaljparancsnok intézett buzdító- toeszédet a honvédekhez, akik erre letették a hüségfogadalmat zászlójukra. Az ünnepség végén Majzik Viktor Hevesvármegye alispánja, szivigható meleg beszéddel búcsúzott el a haza védelmére hadbaszálló honvédektől.

*

A segítés szervezkedése.

Az a hatalmas segítő akció, amely egyrészről a Vöröskereszt oltalma alatt a sebesültek és betegek ápolására és gyógyítására, másrészről pedig a hadba vonult katonák hátrahagyott családtagjainak és a háborús állapot következtében kenyerüktől megfosztott egyének segítésére szervezkedik: Majzik Viktor alispán lelkes vezetésével szombaton délután 4 órakor a vármegye székházának nagytermében tartott népes értekezlet keretében lépett a cselekvés terére.

Majzik Viktor elnöki megnyitója és Hass János dr. előadói beszéde után mindenek előtt a Vöröskereszt Egyletnek már 1880-ban megalakult s azóta szunnyadó egri fiókját keltette életre és szervezte újra az értekezlet. Az igazgató-választmány a következő tagokból alakult meg: Adorján Ágostonné, Alföldi Dávid dr., Alpáry Lajosné, Altorjay Sándorné, Babocsay Sándor, Busa Ádám, Csutoráé László dr., Dob- rányi Lajos, Dutkay Pál, dr. Erlach Sándorné, Fógel Ágostonné, Ficzere József, Grőber Fe- rencné, dr. Glósz Kálmánná, Győrffy Kálmánná, Hibay György, Isaák Gyuláné, Jankovics Dezső, Jankovics Dezsőné, Kalmár Gáspár, Kállay Mariska, Kánitz Dezső, Kocsis Bernát, Kösztler József dr., Kriston Endre, Lederer Henrikné, Légmán Imréné, dr. Lipcsey Péterné, Majzik Viktor, Mártz Lajos, Mednyánszky Sándorné, Nagy János dr., Okolicsányi Lajos, Preszler Miklósné, özv. Rotschild Árminné, dr. Setét Sándorné, Stészel Sándor, Szederkényi Nándor, dr. Vass Jánosné, Vigh Béla.

Ezután az egész Hevesvármegyére kiterjedő s a vármegyében levő Vöröskereszt fiók- intézetek működését egységesen irányító vármegyei választmányt alakították meg a következő tagokból: Alpáry Lajos, Babics Béláné, dr. Barsy Istvánná, Bőhm Alajos dr., Csekó Gábor, Dobay Lajosné, Ficzere Józsefné, Hellebronth Gézáné, Horánszky István, Isaák Gyula, Jankovics Dezső, Kassuba Domokos, Kánitz De- zsóné, Lipovniczky István dr., Majzik Viktor, Majzik Viktorné, Nagy Lászlóné, Petro Kálmán dr., Ridarcsik Imre, Setét Sándor dr., Turtsányi Gyula dr., dr. Ury Józsefné, Vass János dr., Windisch Hermann.

Midőn még Turtsányi Gyula dr. kir. tan., vármegyei tiszti főorvos gyors tevékenységre kérte a segítő akció lelkes tagjait s felajánlotta a maga és orvostársai közreműködését, az értekezlet Majzik Viktor alispán rövid záróbeszédével véget ért.

*

Nyomban a szervezkedő értekezlet után az immár ujraalakult egri Vöröskereszt-fiók választmánya tartotta meg tisztválasztó ülését.

Elnök lett Majzik Viktor alispán, társelnöknő Lederer Henrikné, alelnök Jankovics Dezső, alelnöknő Jankovics Dezsőné, titkár Kürty Menyhért dr., gondnok Dobay Lajos, orvos Glósz Kálmán dr., pénztáros Palik Frigyes, jegyző Majzik Viktor dr.

Elhatározta azután a választmány, hogy a már meglevő 11,000 koronás vagyonának szaporítására a gyűjtést azonnal megkezdi, hogy beszerezhesse a szállítandó sebesültek részére felállítandó kórházak felszerelését. Egyben felkérte az Irgalmas rend egri kórházának igazgatóját, Stészel Sándor perjelt, hogy az

ápolónők kiképzésére rendezendő tanfolyamok céljaira engedje át a vezetése alatt álló kórházat. Az ápolónői tanfolyamok 30—30 hallgatóval, 8—8 napos turnusokban már megkezdődtek. Jelentkezni azonban még mindig lehet.

*

Hogyan segíthetünk a háború nyomában fellépő nyomorúságon ?

Elgondolni is nehéz, elsorolni meg nem lehet, mit áldoznak a hadbavonúlók a harcmezőn : az otthon kényelmét, biztonságát, csendjét, szeretteik meleg, bizalmas körét, egészséget, vért és életet, szóval mindent. Erre a nagy áldozatra csak azért hivatkozom, hogy rámutassak arra: mit kell áldozni azoknak, akik itthon maradtak. Szintén mindent. Az áldozat nagy, önmegtagadó, magát kiüresítő versenyében kell most résztvenni mindenkinek, mert csak nagy áldozatok visznek a diadalhoz. Krisztus is csak úgy győzött, hogy kiüresítette magát egész az önfeláldozásig.

De nem buzdítani akarok soraimmal. Teljesen fölösleges a buzdítás, hiszen ahogy mozgósítva lettek a hadfiak, azonnal megmozdult a hivatalos világnak és az egész társadalomnak a szíve is és készséggel áldozik mindenki a hazáért. írom hát soraimat azért, hogy egykét tájékoztató eszmét vessek föl arról, hogyan lehetne a segítő akciót vezetni városunkban.

Mennyi segély osztódik itt ki a béke idején is! De látszatja sincs; mert nem egységes és rendszertelen a segélyzés. Valóságos üzlet itt a koldúlás és az igazi szegény gondozás nélkül marad a legtöbbször. Ha azt akarjuk, hogy a hozandó nagy áldozatok eredményt érjenek el, egységesíteni kell azt és rendszeresen kidolgozni.

A segélyzés egységesítése elérhető, ha a gyűjtést és az irányítást egy bizottság vezeti, ha nem osztódik meg egyesek, intézmények különálló vállalkozásai között. Nem akarjuk ezzel mondani, hogy ne indúljon meg a nemes verseny és áldozatkészség az egyesek és intézmények között. Csak versenyezzenek, hozza meg a maga áldozatát minden intézmény kü- lön-külön, de ne egymástól függetlenül. Hozzák tudomására a segélyakciót vezető bizottságnak, mit adhatnak, mily készlettel rendelkeznek és csak azokat segélyezzék, akiket a bizottság hozzájuk utal. Különben egyesek nagyon fel lesznek segítve, mások meg gondozatlanúl maradnak. Szóval minden segély az irányító bizottságnak adandó át, vagy legalább tudomására hozandó és csak is e bizottság utalványozására adható ki.

A segélyzéá rendszeressége pedig legelőször is megkívánja, hogy a segélyre szorultakat nyilvántartsák. Ehhez azonban fölötte szükséges, hogy az irányító bizottság mellett informáló, környezettanúlmányozó bizottságok dolgozzanak. Ennek a megoldására városunkban legmegfelelőbb lenne, ha negyedenkint a városi képviselők, negyedmesterek a negyedek számára bizottságokká alakúinának és negyedüket időről-időre bejárnák, közvetlen tapasztalainkból szerzett legjobb tudásukkal terjesztenék elő és támogatnák a segélyre szorultak kérelmét az irányító bizottságnál. így legbiztosabban volna elérhető a segélyezés éppen abban, amire az illetőknek momentán szükségük van.

Csakis ilyen szervezet mellett lehet a segélyezés különböző módjait éppen a maga helyén alkalmazni. Nem elégedhetünk meg azzal, hogy a segélyezettek között időnkint bizonyos összeget osszunk ki, hanem őket állandó gondozásban kell részesítenünk és viszonyaiknak megfelelően különböző módon kell segélyeznünk. Az egyiknek házbérét kell kifizetni, vagy olyannál elhelyezni, aki a háború tartama alatt ingyen ad lakást; a másikon éppen azzal segítünk, ha gyermekeit az arra vállalkozó családoknál helyezzük el, napközi otthonban, népkonyhán biztosítunk számukra élelmezést, vagy gyermekmenhelyeken helyezzük el őket arra az időre, mig édesanyjuk, nagyobb testvéreik dolgozni mennek; a harmadiknak gondját tüzelő anyaggal, avagy ruha- segélylyel enyhíthetjük; a negyediken meg éppen avval segíthetünk, ha munkát szerzünk számára. De ezt a nagy munkát csak helyes munkafelosztással, alapos környezettanulmányozással és egységes vezetéssel tudjuk keresztül vinni.

Már az eddigiekből is kitűnik, hogy a segélyakciót vezető bizottságnak intézményesen kell dolgozni. Állítson fel minden külső negyedben gyermekmenhelyeket, hol a munkába menő család kisgyermekét elhelyezheti, ezen gyermekek gondozását vállalják magukra önzetlenül a tanítónők, tanítónőképzők növendékei. Népkonyhára, napközi otthonra lesz szükség, melyek vezetésében alaposan kivehetik a részüket Eger gazdasszonyai, leányai. Élelmiszer- raktárt kell berendezni, hol a természetbeni adományok elhelyezhetők lesznek, mely raktárt a vezető bizottság egy gazdája vagy gazdasz- szonya vezetné és csakis a bizottság utalványára adhatna ki belőle. A természetbeni adományok gyűjtését legjobban úgy lehet szervezni, hogy az irányító bizottság által erre fölhatalmazott, jelvénnyel ellátott nők járnának időnkint gyűjteni üzletekben, piacon és a jobbmódú gazdákhoz. Ezen gyűjtésekből lehetne fedezni a népkonyha és a napközi otthonok szükségleteit is. A bizottságnak kell közhírré tenni és nyilvántartani azokat a jószívű családokat, kik hajléktalanokat — mert lesznek ilyenek, különösen az iparosok között — magukhoz fogadnak, gyermekeknek élelmezést adnak. A vezető bizottságnak lesz a dolga összefogni a kezébe minden szálat, felhívni az összes jótékony intézményeket, hogy az ő tudta és irányítása mellett vegyen részt a segélyakcióban.

N. J.

Egy havi közigazgatás.

— A közigazgatási bizottság ülése. —

Hevesvármegye közigazgatási bizottsága hétfőn, augusztus hó 10-én délelőtt 11 órakor Majzik Viktor alispán elnöklete alatt rendes havi ülést tartott, amelynek napirendjét az elnöklő alispán hatalmas, szónoki lendületű beszéddel vezette be.

Mindenekelőtt megemlékezett a háborús idők egymást lázas gyorsasággal váltogató eseményeiről: a mozgósításról, a kivételes intézkedésekről, a katonák hadba szállásáról és míg egyrészt Istenbe vetett bizalommal azért fohászkodik, hogy a jó Isten győzelemre segítse vitéz hadseregünknek fegyvereit, másrészt nyugodt lélekkel számit a közigazgatási bizottságnak önfeláldozó, hazafias munkásságára, amelyet a vármegye közügyeinek vezetése és irányítása érdekében eddig még soha sem nélkülözött, — mert hiszen ez hagyományos erény ebben a vármegyében, — amely munkásságra azonban ebben a nehéz időkben fokozottabb mértékben lesz szüksége a vármegye közönségének.

Ezután a mélységes részvét fájó és kegyeletteljes szavaival jelentette be a közigazgatási bizottságnak, hogy vármegyénk büszkeségét, közéletünk illusztris önkormányzati szervének, a közigazgatási bizottságnak nagynevű elnökét: Kállay Zoltán dr. valóságos belső titkos tanácsos, főispánt örökre elvesztettük. Két ér-