Eger - hetente kétszer, 1914

1914-08-01 / 61. szám

4 EGER. (61. sz.) 1914. augusztus 1. Hangulat a falvakban. Istennek hála: a magyar nép osztatlanul együttérez a megpróbáltatás nehéz óráiban. A hangulat ugyanolyan lelkes a falvakban is, mint a városokban. Ami csak azt bizonyítja, hogy a hazaszeretet szent tüze egyformán és mindenütt, oltárlángként ég a magyar szivek­ben! . . . Levelet kaptunk ugyanis a vidékről, mely kedves, meleg közvetetlenséggel azt a hangu­latot tolmácsolja, amelyet a hirtelen jött és egymást gyorsan felváltó események idéznek elő a csendes falusi magyar nép lelkében, íme a levél: Mint a vészharang süvöltő hangja riasz­totta fel a vasárnap délelőtt misés hangulatát a hír: a haza veszélyben van! A máskor oly csöndes alföldi község utcáin dobszó hallatszik, izgatott tömegek futnak, lázasan olvassák a falragaszokról a hatóságnak a katonai szolgá­latra való bevonulásra vonatkozó intézkedéseit. Újságolvasó embert nem lepte meg, de a mi népünk között ilyen kevés van. A hír szájról- szájra kél, lovas emberek viszik szét a legtá­volabb fekvő tanyákra is. A napbarnított, bronz­arcokra egy pillanatra komor hangulat ül, az anya, a hitves s a gyermekek ijedt öleléssel, remegő sírással veszik körűi a behívott fiűt, férjet és apát. Ámde ez csak egy percig tart. A férfi, mire kibontakozik szerettei ölelő kar­jából, már holmija után néz. A földmíves be­hozza ruháit a cséplőgéptől, az iparos elren­dezi szerszámait. Öröm csillan föl szemében, a félelmetes, de dicsőségesnek remélt jövendő ti­tokzatos öröme. A riadó elhangzott, a katonának indulnia kell! * Komoly beszélgetés közben jönnek a cso- jjurtók: Á."-feÖZSég közepe felé már hatalmas menetté alakulnak. Egyszer csak, mint vész­terhes felhők között az első szabadító menny­dörgés, felhangzik a dal, a magyar nóta: Kossuth Lajos azt üzente 1... A leendő harcosok sírva ölelik át egymást s most már mindnyájan dalolják: Ha még egyszer azt üzeni, Mindnyájunknak el kell mennil... Mi ez ? Kossuth fiát is eltemettük már, a történelem szigorú ítéletét is ismerjük e név fölött s ez az ősi, színmagyar nép mégis a Kossuth nóta szavai mellett lelkesedik, indul akár meghalni is, az előtte ismeretlen, tőle messzefekvő eszméért! Mi ez? Kossuth Lajos azt üzente!? A nagyapák dala az unokák aj­kain... Érzem a helyzet fonákságát... ...Az a nóta a nagyapák ajkain valaho­gyan mást jelentett ugyan, de az idő mindent elfeledtetett. Ez az ősnép csak azt tudja, hogy indulni kell az ellenség ellen s csak azt érzi, hogy vérével a Kossuth Lajos megfogyott re­gimentjének életerejét kell pótolnia. * Menjetek! Te aranylelkű, jó nép, ti ma­gyar vitézek! Könnyes szemmel, de bátorító lelkesedéssel nézzük vonatotok komor füstjét. Elkapjuk halkuló nótátok szavát s folytatjuk, tovább adjuk a nagy magyar róna minden ma­gyar fiának: Ha még egyszer azt üzeni, Mindnyájunknak el kell menni!... * Tüntetések Egerben. Az egri ifjúság lelkes utcai tüntetései egyre sűrűbbekké és zajosabbakká válnak. Csütörtökön este ismét nagy tömegben tünte­tett az ifjúság Szerbia ellen és a háború mel­lett. Nemzeti színű zászlókkal, fáklyákkal és lampionokkal dúsan felszerelve, hatalmas ün­nepi menetben járták be a város főbb utcáit és tereit s zajosan éljenezték a királyt, a há­borút, a hadsereget és abcugolták — Szerbiát. A Széchenyi utcán, a Kaszinó erkélyéről Alföldi Dávid dr. és Erlach Sándor dr. lelke­sítő beszédet intéztek a háborus-lázban égő ifjúsághoz, Jámbor Kálmán joghallgató pedig tárogatón szivigható kuruckesergőt játszott el, míg Jecs Gyula jogszigorló nagy hatással szavalta a — Talpra magyart. A közönség viharosan éljenzett és lelkesülten szavalta együtt Jecscsel: „A magyarok Istenére es­küszünk!“ ... A nagy lelkesedés hevében a lobogó fáklyák tüzénél elégettek egy szerb zászlót is, majd pedig felkerekedett a nagy sokaság és a Csiky Sándor utcán végig ha­ladva a cs. és kir. 60. gyalogezred laktanyája előtt a Himnuszt és Szózatot énekelve, lel­kesen éljenezte a katonaságot. Az ifjúság lelkes hangulata átragadt a katonákra is. A Baktai utón igen sok a vado- nat uj szürke egyenruhába öltöztetett tartalé­kos, akik most vonultak be az ezredhez. Ezek is a menethez csatlakoztak és együtt énekeltek és éljeneztek az ifjúsággal. A tábori mise. Vasárnap, augusztus hó 2-án reggel 8 órakor a vármegyei gyalogsági laktanya ud­varán tábori mise lesz, amelyet Szmreesányi Lajos dr. egri érsek végez, a katonákhoz in­tézendő szentbeszédet pedig Venozell Ede tb. kanonok, tábori lelkész mondja. Mint értesü­lünk, Lederer Henrik ezredes is, sőt talán Majzik Viktor alispán is buzdító beszédet intéznek a harcra készülő katonákhoz, akik a szentmise végeztével fölesküsznek a zászlóra a legfőbb hadúr-, a király és a haza védelmére. A tábori misén megjelenik Eger város egész hivatalos világa s az ünnepi isteni tisz­telet végeztével a katonákat megvendégeli a város, mely célra már eddig is szép összeg folyt be közadakozásból. A város és Heves­vármegye ugyanis 100—100 koronát utalt ki a katonák megvendégelésére, amihez Szmre- csányi Lajos dr. érsek és az egri főkáptalan 200—200 koronával járultak hozzá, de ada­koztak a pénzintézetek s a közönség köréből is igen sokan. * Honvéd zászló. , Irta: Holló Mihály. Büszkén lobog főn a légbe, Vérpiros szín egyik széle, Most már vérrel szenteljétek Vitéz fiuk, jó honvédek! Ez a zászló selyemkendő, Hazánk könyét letörlendő, De most már letörüljétek Vitéz fiuk, jó honvédek ! Ez a zászló szép szivárvány Tüzes menykő fölött járván, A menykőt ti képezzétek, Vitéz fiuk, jó honvédek. Most mikor a vész megbontja, Legyen a dicsőség rongya, S ti az égig emeljétek Vitéz fiuk, jő honvédek! A mozgósítás. Ö felsége, a király, az általános mozgósítást el­rendelte! Ma, pénteken, délután 4 órakor érke­zett el ennek a híre Egerbe és a hatóságok azonnal intézkedtek, hogy a mozgósításra és a népfelkelés behívására vonatkozó hirdetmé­nyek nyomban kifüggesztettessenek a városban és a vármegye összes községeiben. A hadkötelesek és népfölkelők bevonulása 24 óra alatt történik. A lakosság óriási izgalommal fogadta a mozgósítási parancsot. Este a katonai zenekar dísztakarodóval járta be a város utcáit és a zenekart kisérő több ezer főre tehető közönség­hez a vármegye székháza előtt Majzik Viktor alispán lelkesítő beszédet intézett; az ezredesi lak előtt pedig, — mikor a zenekar eljátszotta az Isten áldd meg a magyart, — Léderer Hen­rik ezredes mondott néhány lelkes buzdító szót a viharosan éljenző közönségnek. A lelkesedés óriási. Éljen a király! Éljen a haza!... HÍREK. Eger, 1914. julius 31-éa. Debreczeni János — püspök. Érsek főpásztorunk felterjesztésére Debre­czeni János egri nagyprépost-helyettesnek király ő felsége a sebenikói püspöki címet adomá­nyozta. A Bad-Ischlben f. évi julius hó 14-én kelt legfelsőbb elhatározás hírét maga a fő­pásztor személyesen vitte meg Debreczeni Já­nosnak, akit ez alkalomból meleg érzelmekkel üdvözölt. A sebenikói püspök nemes, vonzó egyéni­sége, példás papi buzgósága, és kivételes, nagy érdemei eléggé ismeretesek az egriek előtt, s nincs, aki őszintén ne kívánná, hogy azok az igazán egyházias szellemű nagy erények, ame­lyek a püspöki méltóság díszét meghozták, minél tovább ragyogjanak vonzó példaképül Debreczeni János élete által sokak szeme előtt. A kisújszállási plébánia alapítóját, szerve­zőjét, soká éltesse és gazdagon áldja meg a Mindenható. Ad multos annos 1 Kinevezés. Az igazságügyminiszter Kása La­jos dr. váci kir. járásbírósági joggyakornokot a gyöngyösi kir. járásbírósághoz jegyzővé ne­vezte ki. Az egri érsek és a Vöröskereszt. Szmre­csányi Lajos dr. egri érsek a szerb háború al­kalmából 3000 koronát adott a Vöröskereszt egyesületnek. Választott bírósági elnök. Az igazságügy­miniszter a gyöngyösi munkásbiztosítási válasz­tott bíróság elnökévé Berczelly Kálmán dr. gyön­gyösi kir. járásbírót nevezte ki három év tar­tamára. Csekó Gábor adománya. A jótékonyságáról általánosan ismert Csekó Gábor prépost-kanoDok 10,000 koronát ajánlott fel a főpásztornak, az érseki internátus átalakításának és beren­dezésének költségeire. A nagylelkű adományt az érsek meleghangú iratban köszönte meg. Halálozás. Részvéttel vettük a hírt, hogy Ferentzy Bertalan prépost, szabolcsi főesperes, nagykállói plébános, julius hó 29-én Debre­cenben elhunyt. A boldogult 1841-ben született, tehát most 73 éves és 1864-ben szentelték pappá, s így az idén az aranymisés áldozó­papok sorába lépett, azonban félszázados papi jubileumának megünneplése elől elragadta a halál.

Next

/
Oldalképek
Tartalom