Eger - hetente kétszer, 1914
1914-02-18 / 14. szám
a EGER. (14. sz.) 1914. február 18. Az a fatális 500.000 korona mindent megmagyaráz! Mert ne burkoljuk el itt sem az igazságot. Nem helytálló a lapok védekezése, hogy az ő hirdetéseik, vagyis üzleti szolgálatuk lett megfizetve. Hogy nem szereztek maguknak illetéktelen hasznot. A dolog azon fordul meg, hogy itt egy piszkos üzlet propagálása lett megvásárolva. Itt a sajtó erkölcsi felháborodásának lecsendesűése lett pénzzel kiegyenlítve. És az se mindegy, hogy vájjon X cipész kényelmes cipőinek, Y szabó jószabásu ruháinak, Z hazai fürdőtelep jeles ásványvizeinek — vagy egy erkölcsi mételyt terjesztő vállalatnak csinálok propagandát. Az nem egyforma üzlet, ha lapom hirdetéseiben Kathreiner malátakávét, vagy pedig emberhúst árulok! Az előbbi esetben a hirdető vállalat becsületes munkája, utóbbi esetben a lelkiismeret elal tatása, a kritika el- némitása van megfizetve. Innen magyarázható jelen esetben az összeg nagysága is! Nem habozom kijelenteni, ón azt hiszem, hogy ha az a fatális félmillió a sajtóhoz el nem jutott volna, akkor a sajtó erkölcsi felháborodása csirájában ölte volna meg a játékbank eszméjét!... / ... Es most jön a harmadik szomorú tünet. A közönség magatartása. A Kárpátoktól az Adriáig a panama szó visszhangzik. Ez foglal le minden érdeklődést. Vannak, akik szorgalmasan tanulmányozzák a leleplezésekből, hogy milyen utón törtethetnek ők is előre az anyagi boldogulás utján! Vannak, akik kárörvendve látják, hogy sülnek ki irigyelt és tisztelt emberekről és vállalatokról különféle diszn óságok! Vannak, — fájdalom, sokan vannak — akik léha kíváncsisággal szórakoznak a kavarodáson. r Es vannak — szeretnénk hinni, hogy legtöbben vannak — akik undorral fordítják el fejüket a sivár látványtól, . . . Krisztus kell közénk, aki kötélből font korbáccsal vágjon végig a közélet templomának árusain és pénzváltóin! És pattogjon tovább az ostor a nagyképű, iparszerű leleplezők, a ganajturó erkölcscsőszök hátán, és jusson ki belőle a léhán kárörvendő, a mocsárillatban kéjelgő és szórakozó közönségnek is. (m.) Püspöki konferencia. A latin és görög szertartása római katolikus magyar püspöki bar tagjai, március hó 18-án konferenciára gyűlnek össze. A püspöki konferencián, amelyet a középponti papnevelő intézet épületében fognak megtartani, Csernoch János dr. esztergomi érsek, hercegprímás elnököl. A konferenciát megelőző napon előkészítő értekezlet lesz a hercegprímás budai lakásán. Renpkivüli közgyűlés. Eger város képviselőtestülete pénteken, február hó 20-án délelőtt V4I2 órakor rendkívüli közgyűlést tart, melynek tárgyai a legtöbb adót fizetők 1914/1915. évi névjegyzékének kihirdetése, a katonatiszti lakások bérleti ügye, a patakmeder rendezésére vonatkozó intézkedések és az építendő katonatisztilak terveinek elkészíttetése lesznek. A választók névjegyzéke. Minduntalan felmerül az a hir — és pedig a gyanúsítás formájában — hogy a kormány a régi választói törvény alapján akar választtatni. Ezt bizonyítják azzal is, hogy az 1915. évi választók névjegyzékének a régi törvény alapján való elkészítésére az előkészületek megtörténtek. Ez azonban semmit se bizonyít. Az uj választói törvény 154. §-a ugyanis azt rendeli, hogy az uj törvénynek a névjegyzékek elkészítésére vonatkozó rendelkezései a választókerületekről szóló törvény kihirdetése napján lépjenek életbe. Ezt a törvényjavaslatot jelenleg tárgyalják a képviselőházban, tehát még nincs — mint törvény — kihirdetve, s így a névjegyzék elkészítésének előmunkálatai sem folyhatnak most más alapon, mint a ma még egyedül érvényes régi törvény alapján. De épen azért siet a kormány a választókerületekről szóló törvényjavaslat tárgyaltatásával, hogy az, mint törvény, mimár el volt távolítva. Megvallom, tévedtem, de operációmnak nem lesz semmi következménye. — Ügy! E szerint Ön már másodszor nyitott fel? — kérdém a lehető legélesebb szarkazmussal. — Hogy érti ezt? — Ügy értem, hogy Ön 1888-ban X. városban hamis diagnózis alapján már kioperálta a vakbelemet. Vagy azt méltóztatott gondolni, hogy az időközben ismét kinőtt? Észrevettem, hogy elvörösödött a rémülettől; most már visszaemlékezett ő is az akkori esetre és bocsánatért esedezett, ami azonban egészségemet nem állította helyre. Még tizenkét napig kellett az ágyat nyomnom, miközben erősen megfogadtam, hogy nem hagyom csak ennyiben a dolgot, hanem az elvesztett időért és a kiállott szenvedésért kártérítés címén be fogom perelni. Amikor azonban egészséges lettem és eltávoztam a kórházból, meggondoltam a dolog komikus voltát, s hogy magamat szükségtelenül nevetség tárgyává ne tegyem, lemondtam perlekedő szándékomról. De valami eszköz, mód után kellett néznem, hogy valamíkép meg ne isThétlődjék megint ez a kellemetlen eset a jövőben. Szerencsére találtam is ilyen Vnodot, mert különben az orvos úr, aki időközben pro- ' ~~7or lett, bizony harmadszor is felhasította " gyomromat. Midőn ugyanis egyszer újra bele estem az én régi »betegségembe« és bevittek a kórházba, az ott levő fiatal orvos állapotomat azonnal súlyos »vakbélgyúladás«-nak ismerte fel és megtett minden előkészületet sürgős operálásomra. Ezer szerencse, hogy nem volt az illető sebész. Ez okból rögtön hozatott egy tekintélyes specialistát, aki véletlenül megint az én régi barátom, a professzor úr volt. Ez el is jött oly gyorsan, amint egy bérkocsis lovainak lábai csak engedték. Már elaltattak kloroformmal, arcom el volt fedve az álarccal és a professzor úr levette alsóruháimat, hogy közelebbről láthassa munkásságának színhelyét. Ekkor lekapta, megtörül- gette, majd újra feltette szemüvegét, meredten nézte a csupasz hasamat és aztán így szólt a meghökkent fiatal kollégájának: — Uram, ez az ember nem szenved vak- bélgyúladásban, hanem csak borzasztóan be van rúgva! Ezzel felháborodva távozott. Most már a fiatal »kolléga úr« is megvizsgálta a kérdéses területet s kesernyés mosollyal olvasta el a bőrömbe tetovált figyelmeztetést: »Megállj! Ne vágj! Vakbél már kétszer kioperálva!« Németből: Alpári) Imre. előbb kihirdethető legyen, s hogy ez alapon a névjegyzék elkészítésének munkálatait át lehessen fordítani az uj törvény alapjára. Az uj választói törvény 155 §-a szerint ugyanis a választókerületekről szóló törvény kihirdetésétől számított egy éven belül az ösz- szes választások a régi törvény alapján történnek. Ez az egy év szükséges az átmenet előkészítésére. A 154. §. szerint továbbá: ha a választó- kerületekről szóló törvény augusztus 31. előtt kihirdettetik, akkor a választók névjegyzékének a munkálatai átfordulnak az uj törvény alapjára. S ez esetben a kihirdetés napjától számított egy éven belül, — tehát az 1915. év első részében is — az 1914-iki régi névjegyzék alapján, — az átmeneti év lejárta után, tehát az 1915. év második szakában pedig az uj névjegyzék alapján kell választani. A jelen országgyűlés mandátuma 1915. junius 20-án jár le. Ha tehát a választókerületekről szóló — jelenleg tárgyalás alatt levő — törvény f. évi junius 20.-ig kihirdettetik, akkor az átmeneti év 1915 junius 20.-án lejár, s igy az ezután következő általános választások már az uj törvény alapján fognak történni. Ebből látszik, milyen sürgős a jelenleg tárgyalás alatt levő törvényjavaslat elintézése, s annak, mint törvénynek kihirdetése. Csak az esetben lehet az uj választói jog alapján választani, ha a választókerületekről szóló törvény f. évi junius 20.-áig megjelenik a törvénytárban. Egy szabályrendelet. — A gyermekek dohányzása. — Fejér vármegye közönsége, legutóbbi közgyűlésén, szabályrendeletet alkotott a tizenöt éven aluli kiskorúaknak a dohányzástól és gyuj- tótartástól való eltiltása tárgyában. A szabályrendelet főbb pontjai a következők: 15-ik életévüket még be nem töltött egyéneknek köz- és nyilvános helyeken dohá- nyozniok, dohányt, szivart és szivarkát saját céljaikra bevásárolnak, elfogadniok, vagy magukkal hordaniok tilos. Az a fiatalkorú, aki ennek a szabályrendeletnek reá vonatkozó rendelkezéseit megszegi, kihágást követ el és az 1908. évi XXXVT. t. c. 33 §-a értelmében büntetendő, illetően a gyermekekkel szemben az 1909. évi 16000 sz. B. M. rendelet megfelelő szakaszai értelmében kell eljárni. E kihágási ügyekben elsőfokon a járási főszolgabíró, másodfokon az alispán és harmadfokon a m. kir. belügyminiszter intézkedik. Ugy-e kedves dohányos olvasóm, megtörtént már veled nem is egyszer az a jelentéktelen kis eset, hogy amikor illatos cigarettádból vagy finom szivarodból bodor füstöt eresztgetve siettél az utcán napi dolgaid után, hogy honnan, honnan nem, de egyszerre csak elédbe perdül egy apró emberke, s mintha régi ismerősöd lenne, olyan barátságosan szólít meg: — Tessen má’ nekem annyi azt a kis cigaretát! Azt is — bizonyára igen sokszor — észrevehetted már, hogy néha úgy kisér egy-két csenevész fiúgyermek, mint a cápa a tengeri hajót, éhesen vágyakozva füstölgő csemegédre. Bizonyára nagyon sokszor fogott el a borzalom akkor is, mikor gyújtóval játszadozó apróságok szörnyű tűzhaláláról olvastál az újságodban ... A két előbbi eset, ha nem szeretsz a dolgok mélyére nézni, szerinted mindennapi utcai epizód, sokkal jelentéktelenebb, hogysem foglalkoznál vele; legfeljebb egy kis bosszúságot okoz, amiért megzavartak gondolataid szövésében a füstkedvelő kis imposztorok .. . Aztán a karaván halad s vele te is a magad útján; egy-két pillanat s kiszáll fejedből az egész epizód, mintha nem is veled történt volna meg.
