Eger - hetente kétszer, 1914
1914-01-07 / 2. szám
Rlőfizetési árak: Egész évre.. _ 10 korona Fél évre _____5 » N egyed évre _ 260 » Egyes szám ára 10 fillér. Szerkesztőség: Lyceum, 26-ik szám, hová a ap szellemi részét illető közlemények —- - ■ ■ = intézendők. = Kiadóhivatal: Lyceumi nyomda, hová az előfizetések és hirdetések küldendők HETENKINT SZERDÁN ÉS SZOMBATON MEGJELENŐ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. 1914. — 2. szám. XXXVII. ÉVFOLYAM. Szerda, január 7. Kevés gyönyörűség ... Eger, 1914. január 5-én. A néppárt elnöke válaszképen azt irta többek között pártjának újévi üdvözlésére : „. . . Kevés gyönyörűséget nyújt manapság a politikai életben való részvétel ..." Szivesen elhisszük ezt Zichy Aladár grófnak, sőt bizonyára elhiszi minden komolyan gondolkozó ember. Meggyőződésünk ugyanis, hogy még annak a gyönyörűsége sem tiszta és nem valódi, akinek netalán sikerei vannak. Tovább megyünk: nemcsak annak nem szerez gyönyörűséget a mai magyar politika, aki hivatásszerűen foglalkozik vele, mint államférfiu, mint törvényhozó, vagy mint publiciszta, hanem a szemlélőnek sem nyújthat semmiféle gyönyörűséget. Es ennek a gyönyörűség nélküli, sőt elcsüggesztő állapotnak mélyebben kell keresnünk az okait, mert az erkölcsi okok rendszerint nem a felszínen úszkálnak. Mi a politika? Küzdelem; elvek, meggyőződések harca eszményi és gyakorlati célokért az állami, a nemzeti élet egész vonalán, vagy egy-egy ágazatában. Elismerjük, hogy ez nem tudományos meghatározás, de azért — igazság. Az elveket személyek és párAz „EGER“ tárcája, j A hipnózis. — Nagyon csinos hely, — mondta a vendég, — de halálosan unalma^ Itt egész évben alig történhet valami izgató? A »Posta« vendéglőse kedélyesen kacagott. — Izgató? Látja ott azt a plakátot? »Hip- nobo tanár a kurszalónban«, ezt elteszem magamnak, hogy felviduljak. Ez akkor izgalmas ügy volt, majd elmondom. Ez a professzor utazó hipnotizőr volt és kibérelte a kurszalont, hogy előadásokat tartson benne, amit két estén meg is cselekedett. Második estén ott volt Mr. Richard, a junkerünk és mit gondol, mit tett az a hóbortos ember? ő is lelkesült azért, amit a professzor »a hipnózis művészetének és titkának« nevezett és felkérte őt, hogy adjon neki órákat a tudományából. És itt kezdődik az izgalom. Richard félbolond lett tanulmányaitól. Ide szokott járni a vendéglőbe és ahelyett, hogy úgy, mint a többi keresztény, okosan megrendelte volna azt, amit kívánt, kidülledt szemekkel és borzalmas grimaszokkal, — de némán — meredt reám, hogy befolyásoljon annak a meghozására, amit kivánt, olyannyira, hogy végül magam is belezavarod- , tok képviselik, támadják, védik és juttatják diadalra. Mivel pedig férfiak, tanult elmék, megedzett lelkek páros viadaláról van szó, ez a küzdelem fenséges is — lehetne akkor, amidőn elemi erővel tör ki a harc fokozott hevében, annak tetőpontján. Természetes, hogy a fenségességhez nemcsak magának a küzdelemnek kell szépnek, fölemelőnek lennie úgy egészében, mint részleteiben, hanem az erkölcsi rugóknak éppen olyan nemeseknek kell lenniök, mint amilyen eszményinek kell lennie a célnak. Ha ilyen volna minálunk a politikai küzdelem: bizonyára gyönyörűség lenne úgy annak, aki benne van, mint annak is, aki — bár érdekelt fél — csak szemlélője a harcnak. Sajnos azonban, a mi politikai életünkben nagyon hiányoznak ezek az ideális föltételek, ezek a szép kellékek. Ha részletezve tárgyaljuk a magyar politikai küzdelmeket, bizony bizony alig-alig lehet találni benne olyan mozzanatot, amelyet fölemelőnek lehetne mondanunk. A mi politikai életünknek mindjárt a rugója nemtelen, mert a gyűlölet kezdeményezi, az szítja, az fokozza, az szabályozza (ha ugyan a szenvedélyt lehet szabályozni). Nem a nemes hév nyilvánul tehát a harc folyamán, hanem | tam. De ezenkívül még rábeszélte a polgármes- ! tér urat is, engedje meg, hogy az iskolaegylet j ünnepélyén egy hipnotikus előadást adhasson. A junkert nagyon szerették a faluban és az ünnepély napján nagy tömeg várakozott az ajtó előtt, félig a jó cselekedet végett, félig kíváncsiságból. A kis terem telve volt és erősen tapsoltak, amikor a csinos fiatal úr a dobogóra lépett. Frakkban volt és ünnepélyesnek látszott. Miután néhányszor köhintett, elkezdett beszélni: — Hölgyeim és uraim I Nagyon örvendek, hogy önöknek néhány érdekes hipnotikus kísérletet mutathatok be. E célra szükségem lesz valamire; felkérem tehát az urak egyikét, szíveskedjék ide jönni hozzám, hogy segédkezzék e különös tünemények bemutatásában. Erre általános suttogás következett. Hallottam, amint Cobbler Samu odaszólt Urakes Bűihez, hogy bizonyítsa be férfi voltát és menjen fel. Urakes Bili azt felelte erre, hogy csak röviddel ezelőtt oltották be és ez olyan nagyon fájt neki, hogy már nem bocsátkozik többé az affélékbe. Erre Mrs. Cobbler rábeszélte az urát, menjen fel ő; talán használ a reumájának. De az öreg róka úgy tett, mintha nem is hallaná. A junker már kétségbeesett, mikor egy O’Slann nevű ember emelkedett fel és úgy tett, , mintha mondani akarna valamit. az irigység, a gyűlölet, a tehetetlen düh. Ezek pedig éppenséggel nem eredményezhetnek fölemelő, vagy pláne fenséges párosviadalt. És valóban: évek óta nincs a magyar politikai életben egyetlen megnyugtató jelenség, egyetlen szép mozzanat, mert az indító okok természetéből következik, hogy a harc eszközei is nemtelenek, vagy legalább nem méltók sem az ügyhöz, sem az elvek képviselőihez. Erőszak, fenyegetés, piszkolódás, gyalázkodás, gyanúsítás — úgy az egyik, mint a másik részen! Bizony, ebben egyáltalán nem lehet gyönyörűség. És ha nemtelen a küzdelem rugója; ha nem nemesek a harc eszközei: még kevesebb gyönyörűséget nyújt a cél. Nem az a cél, amelyről a küzdő felek beszélnek, hanem az, amiért tu- lajdonkópen birkóznak, marakodnak : a hatalom. Egyik azért küzd kézzel- lábbal, hogy hozzájuthasson; a másik azért, hogy valamiképen ki ne csikarják a kezéből. . . Ebben a politikában nem „kevés a gyönyörűség,“ hanem egyáltalán nincs benne semmi olyan, ami gyönyörűséget okozhatna. És a jobbra való kilátás nélkül indult meg az 1914. esztendő is, mert még a politikai beszédek is telve voltak váddal, fenyegetéssel, gyűlölettel . . . Kinek van O’Slann Tim még csak rövid ideje lakott a faluban. A feleségének és gyermekeinek volt a legvéresebb hajuk, amit valaha láttam. És egyik csúfabb volt a másiknál. Nem nagyon szerették, mert naplopó volt, aki minden szomszédot megpumpolt; de mindnyájan annyira kívántuk, hogy a fiatal urnák legyen médiuma, hogy megmutathassa nekünk a művészetét, hogy mindannyian lelkesen tapsoltunk Timnek. Erre ő megszólalt: — Uram, nekem feleségem van és gyermekeim vannak, de azért egy feltétellel mégis segíteni akarok magán... És válaszra várt. A fiatal úr gyorsan megkérdezte tőle a feltételt. — Gondoskodik majd a családomról, ha valami baj érne? — Nagyon természetes, — mondta Richárd úr. — Tehát hallottátok, — mondta ünnepélyesen, felénk fordulva. — Jövök már, nagyságos úr! Felment az emelvényre és leült egy székre A fiatal úr ezután mereven ránézett és folyton mozgatta a kezeit, mintha egy omnibusznak integetne. O’Slann egész nyugodtan ült. Hirtelen lecsukódtak a szemei és megmerevedett. — Oh, — mondta elégedetten a fiatal úr,
