Eger - hetente kétszer, 1914
1914-02-07 / 11. szám
Előfizetési árak: Egész évre ___10 korona. F él évre _ _ _ 5 » Negyed évre _ 2-60 » Egyes szám ára 10 fillér. Szerkesztőség: Lyceum, 26-ik szám, hová a 'ap szellemi részét illető közlemények ===== intézendőlc. ===== Kiadóhivatal: Lyceumi nyomda, hová az előfizetések és hirdetések küldendők HETENKINT SZERDÁN ÉS SZOMBATON MEGJELENŐ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. 1914. — 11. szám. A honfit kérdés. Nem tartozunk azok közé, akik a koalíciós korszak alkotásait válogatás nélkül ócsárolják és lekicsinylik. Sőt ellenkezőleg. Á legnagyobb tisztelet és elismerés hangján tudunk csak szólani a koalíció maradandó jelentőségű nagy alkotásairól. A magyar autonóm vámtarifa becikkelyezéséről. Wekerle adótörvényeiről. Andrássy alkotmánybiztosítékairól. Apponyi népoktatási törvényeiről. De viszont— tárgyilagos kritika álkai mazásával — nem térhetünk ki annak a megállapítása elől sem, hogy a koalíció a horvát kérdés kezelésében a politikai és jogi balfogások egész raját sorakoztatta. A fiumei rezolució, a vasúti szolgálati rendtartás, a horvát obstrukcióval szemben követett magatartás az étápjai ezeknek a baklövéseknek, amelyeknek helyrehozásához Tisza István gróf erős kezére és politikai bölcsességére volt szükség. Halljuk ugyan, hogy vérmes és feledékeny politikusok kígyót-békát kiáltanak Tisza horvát politikájára. De ne zavartassuk magunkat a lármától! Egy kis történeti visszapillantás perspektívájába igyekezzünk a horvát kérdés megoldását beállítani, s Tisza szerepét ez alapon próbáljuk elbírálni! 1907 nyarán történt! A képviselőházban a vasúti szolgálati rendtartásról szóló törvényjavaslatot tárgyalták. A javaslat ellen a horvátok az obstrukció jól ismert fegyverzetében vonultak fel. De hogy valami eredetiséget vigyenek a közvélemény által már nagyon megunt obstrukciós eljárásba, egy szellemes fordulattal horvát nyelvű obstrukciót kezdettek. Miért ne használhatnák ki — gondolták ők — a magyar horvát kiegyezési törvény hiányait és hézagait a nekik nem tetsző vasúti pragmatika megalkotásának meghiúsítására, amikor egy hosszú évtizeden át tapasztalták, hogy a házszabályok hiányainak és hézagainak kihasználása révén milyen eredményesen tudta az ellenzék a parlamenti többség akaratának érvényesülését megakadályozni! Tehát obstruáltak! r Es mit tett az elnökség a horvát obstrukcióval szemben? Vájjon alkalXXXVII. ÉVFOLYAM. mazta-e legalább a törvény ama rendelkezését, hogy „a magyar országgyűlés ügykezelési nyelve egyedül a magyar“ ? Dehogy alkalmazta. A nagy henger, aki később Andrássyt lehengerelte, a horvát obstrukciót nem hengerelte le. A liberálizmusnak egy gáláns pózával túltette magát a törvény világos parancsán, s horvát gyorsírókat rendelt a képviselőházba. A képviselőházi napló horvát nyelvű kötetei az utókor előtt beszédes tanúi lesznek majd annak a világtörténelemben páratlan türelemnek, amellyel 413 horvátul nem tudó magyar képviselő hónapokon át komoly ábrázattal hallgatta a horvát nyelvű hangzavart. Ezek a horvát nyelvű naplók Justh Gyula elnöki működésének ércnél maradandóbb emléktáblái! De ez a csoda se tartott örökké. Múlt az idő, a koalíciót a munkapárt váltotta fel. Az elnöki székbe — Justh Gyula helyébe — Tisza István gróf került. És megkezdte a romok eltakarítását. A képviselőház 1912. november 29.-ki ülésében a következő elnöki kijelentéssel hatálytalanította a koalíciós elnök által teremtett veszedelmes precedenst: „Egymás megértésének szempontjából nem tartanám célszerűnek, ha a horvát képviselő urak az 1868. XXX. t.-cz. 59. §-ában nyert jogukat arra használnák fel, hogy oly nyelven mondják el mondanivalójukat, melyet a többiek meg nem értenek. A horvát képviselőknek joguk van itt horvátúl beszélni, de más részről se a Ház elnökének, se egyetlen alkalmazottjának nem kötelessége a horvát nyelvet ismerni. A horvát nyilatkozatok tehát elhangzanak itt anélkül, hogy akár a naplóban nyomuk lenne, akár a Ház tanácskozásaira befolyást gyakorolhatnának. Azt a reményemet fejezem ki tehát, hogy a horvát képviselő urak a Ház tanácskozásaiban nem fognak a horvát nyelvvel oly mértékben és oly tüntetésszerű modorban élni, amely csak saját jól felfogott érdekeiket és egymás megértésének nagy érdekeit érintené kedvezőtlenül.“ Ehhez a nyilatkozathoz talán nem Szombat, február 7. kell kommentár. Ezt ugyanaz a Tisza mondotta, aki a képviselőház szerdai ülésében, — most már mint miniszter- elnök — a vasúti szolgálati rendtartásról szóló törvény nyelvi rendelkezéseinek elejtését megindokolta. Nézzük hát, ugyan miféle nagy garanciát nyújtott nekünk az említett koalíciós törvénynek most elejtett nyelvi rendelkezése? Sokan szeretnék a dolgot úgy feltüntetni, mintha ebben a törvényben az államvasút magyar szolgálati nyelve lenne biztosítva. Pedig erről vagy ilyesmiről szó sincs! Wekerle miniszter- elnök a törvényjavaslat tárgyalásakor ünnepélyesen ki is jelentette, hogy a javaslatba foglalt rendelkezéssel nem akarnak prejudikálni a szolgálati nyelv vitás kérdésének. A koalíciós törvény csak azt mondta ki, hogy vasúti szolgálatba csak oly egyén vehető fel, aki a magyar nyelvet bírja. Ez a kvalifikácionális feltétel mérgesítette el a magyar horvát viszonyt és vezetett a horvát alkotmányos élet hosszú szüneteléséhez. Tant de bruit pour une omelette! Tisza István gróf az ellentéteket részben szerencsésen áthidalta, részben szerencsésen megkerülte. Az uj törvény a nyelvi rendelkezéseket elejti. Á vasutak szolgálati nyelvének elvi kérdése, amely a magyarok és horvátok között mindig vitás volt, — amelyet a koalíciós törvény sem döntött el, — mindkét fél elvi álláspontjának teljes fentartásával ezután is vitás kérdés marad. A gyakorlati megoldás azonban teljesen megfelel a magyar felfogásnak és megvédi a magyar állam vitális érdekeit. Az államvasutak igazgatásában a magyar nyelv teljesen és akadálytalanul érvényesül. A horvátok részére biztosított kedvezmények sem elvi felfogásunkat, sem reális érdekeinket nem érintik. Mert ugyan micsoda kedvezményekről van szó? Először: Csak azoktól a horvát- szlavon illetőségű vasutasoktól követelik meg a magyar nyelv bírását, akik a vasúti üzem vagy üzlet vezetésénél és lebonyolításánál Írásban vagy szóval
