Eger - hetente kétszer, 1914

1914-08-19 / 67. szám

1914. augusztus 22. EGER. (67. sz.) 3 felvesznek, azok tartalmukhoz képest vissza­adatnak a feladónak, vagy értékesíttetnek, esetleg megsemmisittetnek. A m. kir. posta és távirda Igazgatóság egyébként a következő sorok közzétételére kért fel bennünket: A hadrakelt sereghez tar­tozó katonai és polgári egyének részére fel­adott levelek a rendes forgalomban használt bármely levélboritékban Is portómentesen továbbit- tatnak, a borítékon bármiféle portómentességi záradék alkalmazása teljesen felesleges és szük­ségtelen. Budapest, 1914. augusztus 15. A posta és távirda Igazgatóság. HÍREK. Eger, 1914. augusztus 21-éu. Tájékoztató. Augusztus 28, 24. Országos vásár Gyöngyösön. „ 25. Országgyűlési képviselőválasztás Kápolnán. „ 28—29. Katonai utóállítás Egerben. „ 80. Országos vásár Poroszlón. „ 31 és szept. 1. Országos vásár Hatvanban. Személyi hír. Szmreosányl Lajos dr. egri ér­sek szerdán este Budapestre utazott a Szent István napi országos ünnepre, honnan pénteken reggel érkezett vissza székhelyére. Szent István napja. Csütörtökön augusztus 20-án ünnepelte meg a magyar nemzet első szent királya emlékét. Egerben, a régi szoká­sokhoz híven, reggel 9 órakor ünnepélyes szent mise volt a főszékesegyházban, melyet Debre- czenl János sebenikói v. püspök, érseki helynök pontifikáit. Délután 3 órakor litánia volt a Szerviták templomában. Innen a várba indult a népes körmenet, hol az ájtatosság után Har- kabusz László egri káplán szentbeszédet mondott. Rekviem. Szmrecsányi Lajos dr. egri érsek pénteken, augusztus 21-én reggel 9 órakor a főszékesegyházban ünnepélyes gyászmisét pon­tifikáit Samassa József dr. elhunyt egri bíbo­ros érsekért. A szentmisén Eger város előke­lősége nagy számban volt jelen. Munkában a jótékonyság. Az a segélyakció, melyet Majzik Viktor alispán a vármegye te­rületén megindított, részben a katonai szolgá­latra bevonultak ithonn maradt családtagjainak segélyezése, részben a csatában megsebesült volt kifejtve, mégis feljött hozzám, mint ahogy szokta. Egy bizonyos idő óta egy terv érlelődött meg agyamban, amiről eddig senkinek sem be­széltem. De látva azt a végtelen levertséget s mélységes szomorúságot, mégis megmerészked­tem egy „entretien“-t kérni, mi kettőnk között. Amikor a kiséret pár lépésre eltávolodott, a következőket ajánlottam halkan: — Felség, akarja hogy elfoglaljam a helyét egy hétig ? Az Önével teljesen hasonló unifor­misba öltözve majd többször láttatom magam a palota csarnokaiban és a Péterhof parkjában. Közben Fölség éljen hol senki sem sejtheti, védve bombától, gyiloktól — legalább pár napi nyugalma lesz. A császár hosszasan és mélyen tekintett rám. — Ön az életével játszik, mondotta. — Az nem lényeges, feleltem vállvonva. A beszélgetés még pár percig tartott s a cár avval fejezte be, hogy elfogadta ajánlatom. Uram, ön előtt áll az az ember, aki a minden­oroszok cárja volt teljes egy hétig. Tudja kérem nem is volt olyan rossz dolog — fé­nyesen kvártélyozva — nagyszerűen ellátva, ’•m azok a luxuenc diners ... de az a végte- i s kimerülésig nagy teher még sincs arány­'z előzőekkel.. . Semmiért sem kezdeném Szerencsémre, hogy néha találkoztam katonák ápolására — már is jelentékeny ered­ményt produkált. A katonák családtagjai szá­mára csak Egerben eddig 2386 K 14 fillér gyűlt össze, amelyből az augusztus 18-án tar­tott „katonanap“ jövedelme 1125 K 14 fillér. A sebesült katonák gondozását magára vállaló Vöröskereszt Egyesületnek eddig 6236 K 70 fillért gyűjtöttek és ezen felül Szmrecsányi La­jos dr. egri érsek kórházi célokra felajánlotta a pusztaszikszói kastélyát Füzesabony mellett, amelyben 40 beteget lehet elhelyezni. Kovács József dr., erdőtelki földbirtokos, aki oklev. műtőorvos, szintén fölajánlotta erdőtelki kas­télyát 12 beteg ápolására, akiket ő maga ré­szesítene orvosi segítségben, a felesége pedig élelmezné a szenvedőket. Szmrecsányi Lajos dr., egri érsek egyébként 2000 koronát bocsáj- tott az alispán rendelkezésére abból a célból, hogy belőle a katonák hátrahagyott és gyá- molításra szorúló családtagjait segélyezzék. Halálozás. Részvéttel értesülünk, hogy Izsépy Béla nyugalmazott egri állami tanító, a koronás ezüst érdemkereszt tulajdonosa, aug. hó 20-án, éjjel lltL órakor, életének 71. évé­ben meghalt. A boldogult 43 évig volt a nép­nevelés lelkes munkása és ennek az időnek javarészét Egerben töltötte. Foglalkozott a pedagógiai irodalommal is és több zenedarabot szerzett. Temetése pénteken (aug. 21-én) dél­után 4 órakor ment végbe nagy részvét mellett. Napfogyatkozás. A Monarchia határain túl bömbölnek az ágyúk, Európa lángba borult; a pápa meghalt ... A Föld pedig forog tovább, szédítően, rémesen. A vér patakokban ömlik, a levegő puskaporszagtól nehéz. Titánok bir­kóznak egymással és nem nézik hová lépnek. Nehéz dobogásuk alatt roskadozik a Kultúra palotája, a Béke istenasszonya pedig hamuszinű talárba burkolva csendesen zokog. Siratja ked­ves gyermekeit: a Tudományt, a Művészetet. Csodálatosan rémesek, hátborzongatóak a nap- ról-napra érkező hírek. Mintha valami mély, izzó kráterből törnének elő és elborítanának mindent fekete pernyével. Iszonyú kaleidoszkóp a világ, melyben sötét színek kergetik egymást, őrülten, vadúl. A sötét Gond pedig kacag, gú­nyosan, szívbemarkolón... Irtózatos panoráma! Erre még a jó öreg Nap is elréműl. Még ilyent olyan egyénekkel is, kik be voltak avatva a „nagy titokba“, ilyenkor valóban magamat érez­tem. Különben nem hiszem, hogy kitartottam volna végig ... A kis komédia minden nevezetes akadály nélkül folyt le a hetedik napig — a cár vissza- érkeztéig. Épen a napi sétámat végeztem a mesés pompájú parkban az udvari kamarással, midőn hirtelen egy hatalmas termetű egyén ugrik ki a törpefenyő bokrok mögül s rám veti magát magasra tartott tőrével. Yédőleg jobb karom emeltem magam elé és így történt, hogy ezt a sebet kaptam, melyet előzőleg mutattam önnek. A gyilkos njabb támadásra készült; gondolom, ha & „valódi cár“ lett volna a helyemen, ma már a cári-kripta volna gaz­dagabb, de igy egy ügyes fordulattal olyan zse­niális rúgást mértem támadómnak a gyomra tájékára, hogy az minden további habozás nélkül a földön találta magát... sőt arccal befelé, mintha szégyenlené az esetet... A de­rék kamarás, ki még az esemény kezdetén ájulva esett össze, most a hirtelen fordulattól eszmélethez térve talpra ugrott s nagy kész­séggel ajánlotta fel, hogy segítséget szólít. — Alig birtam a jó embert lecsendesíteni, hogy lármát ne csapjon — s hagyjon magamra egy rövidke időre. Közben emez már félig fel is emelkedett a fekvő helyzetből — s talán a kapott ütéstől, nem látott. Pénteken délután sötét színt öltött magára. Olyan volt, mint egy feketeruhás lány, aki jegyesét gyászolja. De nem sokáig tartotta arca előtt a gyászfátyolt, ledobta magáról és előtört a fény diadalmasan, és előtört sugarai­ban a Remény... A napfogyatkozásnak egyéb­ként sok Dézője akadt és kezdetétől végéig (12 óra 43 perc — 3 óra 6 perc) mindenfelé feketére füstölt üvegeken nézték a ritka égi látványosságot. Beiratkozások az Angolkisasszonyok inté­zetében. Az Angolkisasszonyok intézetének ösz- szes iskoláiban a beiratások, mint rendesen, úgy most is szept. 1., 2. és 3-án d. e. 8—12-ig és d. u. 3—6 ig lesznek. Katonai utóállitás. A honvédelmi miniszter rendeletére, Hevesvármegye alispánja, az egri had- és honvódkiegészítő parancsnokságok hozzá­járulásával az idei fősorozásról elmaradott állításkötelesek megvizsgálására nézve Eger­ben, augusztus hó 28-án és 29-én délelőtt 8 órára utóállítást, illetve pótsorozást rendelt el, amely alkalommal az első napon Eger város, a sziráki, a mezőkövesdi, a pétervásárai és a hevesi járások elmaradott állitáskötelesei, a második napon pedig az egri, tiszafüredi, rét­sági, gyöngyösi, hatvani járások és Gyöngyös város állításkötelesei vizsgáltatnak meg. Az utóállitást az egri vármegyei gyalogsági lak­tanya tornatermében tartják. Fiatal leányok Otthona. Évről-évre nagyobb rajokat irányit a vidék Budapest felsőbb iskolái felé és e rajokban mind több és több a derűs szín, a tanulni vágyó ifjú leányok üde arca. Évről-évre nő azonban a vidéki szülők aggo­dalma is; kire bízzák legdrágább kincseiket? Ezen az aggodalmon akar könnyíteni a gróf Károlyi Lászlóné elnöklete alatt álló Katolikus Háziasszonyok Országos Szövetsége, amely VIII. Mária-utca 7 sz. házát apácák vezetésére bízva Fiatal Lányok Otthonává alakította át. Oly nagy keresletnek örvendett ez intézmény mind­járt az első évben, hogy az idén kibővítették és így 33 fiatal lány kaphat szobácskát, fűtés, világítás és teljes ellátással (napi négy étkezés) 70—80—90 koronáért, aszerint amint külön szobát kíván vagy beéri másod-harmadmagá- val. A nővérek szerető gondoskodása — amely méginkább a meglepetéstől nem jutott szóhoz. Persze a meglepetéstől, mivel arra nem volt elkészülve, hogy a cár még ügyesebben fog „működni“ nálánál is ... Karon ragadtam tehát és tőlem telhető legbarátságosabban beszélni kezdtem hozzá . . . Óhajom szándékától föltét­lenül eltéríteni ezt a felhevűlt, lázas nihilistát. Miután tökéletesen ismerem elveiket, eszméiket és céljukat, nem volt nehéz munka bemutatni álláspontjuk ferdeségét. Egyúttal formális Ígé­retet tettem, hogy a közel jövőben számos újjá­alakításnak és kedvezménynek lesznek a ré­szesei. Megfogadtam, hogy a nép sorsán minden­kép javítok, s azon minden akaratommal rajta leszek . . . Nem telt bele egy félóra, az én emberem térdre borulva, könyes szemekkel, zokogva kért pardont. Minden föltartóztatás nélkül engedtem útjára . . . Hiszem, hogy a kegyelem, melyet adtam, nem szolgált hátrá­nyára az uralkodónak. — Ezideig a nihilisták a legnagyobb csendben, nyugalommal — várnak. S maga a cár sem volt elégedetlen velem, miután egy tekintélyes évjáradékot biztosított részemre ... Ez az a kaland, Uram, amelyet a csodálatos hasonlatosságnak köszönhetek. Talán az életét is mentettem meg — amire büszke vagyok 1 És az pedig örömmel tölt el, ha arra gondolod, hogy nekem a császári vas­utak vezetőjének részem volt egv világtörté­nelmi esemény meghiut,u*«í,v''

Next

/
Oldalképek
Tartalom