Eger - hetente kétszer, 1914
1914-08-19 / 67. szám
Előfizetési árak." Egész évre_ _ 10 korona. Fél évre _____5 » N egyed évre _ 2 60 » Egyes szám ára 10 fillér. Szerkesztőség: Lyoeum, 26-ik szám, hova a 'ap szellemi részétillető közlemények —===== intézendők. ----------r K iadőhivata' Lyceuminyomda, hová az előfizetések és hirdetések küldendők. HETENKINT SZERDÁN ÉS SZOMBATON MEGJELENŐ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. 1914. — 67. szám. XXXVII. ÉVFOLYAM. Szombat, augusztus 22. X. Pius pápa meghalt. Az egész földkerekségén zúgnak a harangok és hirdetik a világ minden népének, hogy X. Pius római pápa, Krisztus földi helytartója augusztushó 19-éről 20-ára virradó éjjel 1 órakor meghalt. Tizenegy évig kormányozta a katolikus Egyházat evangéliumi bölcsességgel, krisztusi szelídséggel a 79 éves aggastyán, akinek legfőbb gondja a katolikus hitélet tökéletesítése és megerősítése volt. Nem sokáig betegeskedett. Három nappal halála előtt könnyebb katarust kapott, melyből tüdőgyulladás fejlődött és állapota csak a halála napján vált hirtelen aggasztóvá. A mindvégig tiszta öntudattal bíró nagy egyházfő betegágya mellé estefelé odahívták hozzátartozóit és a bíboros testületnek Rómában időző tagjait, majd föladták rá az utolsó kenetet és rövid haláltusa után Krisztus földi helytartója visszaadta lelkét Istennek. . . . Szent Péter harangja tompa zúgással tölti be a Vatikánt, Rómát és az egész világot. Nagy halottat: a világ halottját siratja. A nyáj pásztor nélkül maradt. Imádkozzunk és kérjük Istent, hogy az anyaszentegyháznak adjon olyan főpásztort, aki az idők megnehezült járásában is szerencsés kezekkel kormányozza a hívők millióit. Háborús világ. Szózat a gazdákhoz. A mostani hadviselés első és legnagyobb szociális kérdése a bevonultak családtagjairól való gondoskodás, ami becsületbeli kötelessége az itthonmaradottaknak. Ennek a kérdésnek megoldásáról, valamint a háborús időkben követendő gazdasági prog- rammra nézve a Magyar Gazdaszövetség Darányi Ignác elnök és Bernát István igazgató aláírásával a következő szózatot intézi a kötelékébe tartozó szövetkezetek és gazdakörök utján a magyar gazda közönséghtz: Magyar Gazdák! Fegyverben az egész nemzet! Megszólaltak a trombiták, ezer év összes dicsősége, összes alkotása veszélyben van s a király hivó szavára magatok és fiaitok nemcsak egy elvetemült gyilkos gaztettét megbosszulni, de hazátokat, életet adó földjeiteket, apáitok sírját, gyermekeitek szülőföldjét védeni szállottatok táborba. Ez a harc a lét, vagy nemlét kérdése! Ha győzünk, még unokáink is áldani fogják azoknak az emlékét, akik számukra a békés fejlődés biztos feltételét megteremtették ; ha fegyvereink porba hullanának, földönfutókká lennétek magyar gazdák, hiszen első sorban rólatok irta a költő hogy „a nagyvilágon e kívül nincsen számodra hely.“ De ennek megtörténni nem szabad. Hiszen igaz ügyért, hazánk szabadságáért, nemzeti létünkért harcolunk. Velünk a magyarok Istene, velünk honalapító nagy királyaink, hadverő hőseink dicsősége, velünk apáink, nagyapáink vitéz tetteinek emlékezete, velünk a magyar nép félelmetes ereje, ez acélozza meg karjainkat, ez emeli fel sziveinket s jaj annak, aki a mi békés barázdáinkat ellenséges lábbal tiporni akarja. Nincs ma különbség e nemzet fiai között; sem vallás, sem nyelv, sem párt, sem foglalkozás nem választ el bennünket, egyek vagyunk hazánk földjének, szabadságának védelmében. Különösen ti gazdák, akik béke idején ekéitekkel csináljátok ezer év történetét s akiket ezerszer több szál köt a hazai röghöz, mint bárki mást, mutassátok meg, hogy mit tud a magyar földműves, nemcsak verejtékkel, de vérrel is áldozni az anyaföldért.. Legyetek elsők a harc mezején, védjétek apostoli királyunkat és édes hazánkat, úgy, mint őseink tették s minden csepp vér, melyet a hazáért ontotok, aranykalászt terem fiaitok és unokáitok számára. Az itthonmaradottak imája és áldó szava kisér benneteket. Csak egy szót ismerjetek: Előre! Ti pedig aggok, ifjak és nők, kik a harctéren nem küzdhettek, itthon tegyetek meg mindent, hogy méltók legyetek azokhoz a hősökhöz, akik éltetek a csatákban véreznek. A ti kötelességetek nem kevésbbé fontos, nem kevésbbé mozdítja elő fegyvereink győzelmét, mint azoké, akik határainkon harcolnak. A hadseregnek harci készsége első sorban ellátásától, élelmezésétől függ. Nektek kell megragadnotok az elárvult kaszanyelet, az ekeszarvát s gondoskodnotok kell arról, hogy az Isten áldása veszendőbe ne menjen, hanem harcoló fiainknak és hátramaradt családjaiknak élelmezésére felhasználható legyen. Félretéve most I minden súrlódást, minden egyéni haszonlesést, Rz „EGER“ tárcája. Az őrszem. A had pihen. Az őrszem áll Távolba kémlőn, vár fokán. Az őrszem én vagyok! Csillag-sugárú ég alatt Nyugosznak mind a hős fiák, Hisz’ edzett vitézek mind, ahány; Harcoltak százszor száz csatán S ezerszer már a föld röge Kiömlő vérük itta be. Ne féljetek! Az őrszem áll Távolba kémlŐD, vár fokáD. Az őrszem én vagyok! Almok karján pihenjetek S ha kürt rivall fölöttetek Sikongva, búsan, élesen, Csatára hívón, rémesen. Fegyverre mind egy perc alatt, Harcokban edzett hadfiak! S ha bátran osztunk bús halált, Megűzzük az ellen hadát! Pihenjetek! Az őrszem áll Távolba kémlőn, vár fokán. Az őrszem én vagyok! Amíg nyugodtan alszotok, Átélem újra harcotok. Álom suhan a vár előtt . . . Látok sok véres harcmezőt. Zászlónk a szélbe’ fönn lebeg. A kard csattogva oszt sebet. A ló nyerít. Sikong a kürt, Rémek lepik be a nagy űrt A vár falánál, titkosan. Sötét a föld. Az éj rohan. Ne féljetek! Az őrszem áll Távolba kémlön, vár fokán. Az őrszem én vagyok! Trajtler Géza. A cár alteregója. Franciából: Vadász Carola. Elgondolkozva üldögéltem a kaszinó ter- raszán, amikor egy sajátságos külsejű ember telepedett mellém, ki roppant felköltötte érdeklődésemet. Bizonyos voltam abban, hogy az illetőt soha és sehol sem láttam — a fizo- nomiája mégis annyira ismerős volt. A tekintete, az orr formája, a szakálla metszése egy nagyon ismert egyénre emlékeztetett. Kis idő múlva leemelte szomszédom a kalapját. A homloka, de még inkább a különlegesen rendezett haja most már minden további habozás nélkül megoldotta a talányt. — Tudom már — Miklós cárra hasonlít frappáns módon! Emberem észrevéve sajátságos érdeklődésemet, könnyedén mosolygott. Azt is meg- állapitottam, hogy szívesen kezdené a társalgást. Ketten voltunk mindössze. S magam is vágyódtam kissé fecsegni, annál is inkább, mivel utazás közben nem sokat ceremóniáz- nak a bemutatkozásnál — a kölcsönös udva- , riassági formulákkal. Felé hajoltam tehát és
