Eger - hetente kétszer, 1914

1914-07-25 / 59. szám

2

EGER. (59. az.)

1914. julius 25.

Nemzeti Munkapárt. Nagynevű alelnökének és igazgatósági tagjának — Phöbus villamos vállalatok igazgatósága. Igazgatósági tagjának — Hatvanban székelő gazdasági bank. Szeretve tisztelt Elnökünknek — Hevesmegyei Gazdasági Egyesület. Borsod, Miskolcz, Debreczeni István Gőzmalom R. t. igazgatósága és felügyelő bizottsága Miskolcz. Felejthetetlen nagyérdemű elnökének — Az Agrár Takarékpénztár. Szeretett elnökének és alapítójának — Visontai Szőlőtelep. Felejthetetlen elnökének — Mátra- hegyaljai Szőlőtelep R. t. Felejthetetlen elnökünknek — Apcvidéki kőbánya R. t. Visontai és mátrahegyaljai Szőlőtelep borértékesítő R. t. Egykori szeretett elnökünknek — Lemezgyár. Kállay Zoltán főispánnak, tisztelete jeléül — Jásznagykun-Szolnok vármegye. Hőn szeretett főispánjának — Gyöngyös város tisztviselői kara. Franz Salvator 15. huszárezredtől — Tisztikar. Szeretett főispánjának — Hatvani járás. Tisztelete és szeretete jeléül — Az egri járás közönsége. Felejthetetlen sógorunknak — Berta és Lencsi. Felejthetetlen sógoruknak, illetve nagybátyjuknak — Hermin, Ödön és Szabolcs. Szeretett rokonuk emlékének — András és Vilma. Felejthetetlen szeretett sógornak — Ilona. Drága Zoltán bácsinak — Ilonka és Pista. Szeretett nagybátyjuknak — Manci és Pista. Felejthetetlen emlékezettel — Kálmán és Ilona. Igaz barátsággal — Kovách László. Szeretett barátjoknak — Borhy György és Marién. Őszinte tisztelete és barátsága jeléül — Szentivány Farkas és családja. Igaz részvétem csekély jeléül — Balázsovics Oszkár. Felejthetetlen főispánjának — Drizsnyei Béla. Hosszú évtizedes barátsága jeléül — Koppely Géza. Mélységes részvéte jeléül — özv. Patay Gyuláné és családja. Baráti kegyelettel — Székely Ferenc. Széky Péter — Szeretett barátjának. Isten veled — Végh Béla. Örök hálája és bensőséges ragaszkodása jeléül — Légmán Imre és családja. Hűséges titkárja — Engl Hermán. Mély tisztelettel vesz búcsút — Az egri m. kir. építészeti hivatal. Felejthetetleu főispánjának hálája jeléül — Az egri orthodox hitközség. Tisztelete jeléül — özv. Wáhl Adolfné stb. stb.

Itt jegyezzük fel, hogy a megboldogultnak bánatban megtört özvegye és gyermekei a temetés napján újabb koszorút helyeztek a

ravatalra, mert a bécsi koszorúk már elhervadtak. A hitves koszorújának széles selyem szalagján ez volt olvasható: Isten veled — Lesújtott Katicád!...

A gyászjelentések.

Hevesvármegye közönségének és tisztikarának gyászjelentésén kívül, melyet már múltkor közöltünk, Gyöngyös város közönsége, melynek a boldogult díszpolgára volt, a siketnémák hevesmegyei államilag segélyezett intézetének igazgatósága és tanári testületé, a Dobó István Nyomda részvénytársaság és mindazok az intézmények és Részvénytársaságok adtak ki gyászjelentéseket, amelyeknek Kállay Zoltán dr. főispán elnöke volt.

A család gyászjelentése a következő:

Nagykállói özvegy dr. Kállay Zoltánná született Jeszeniczei és vadasi Jankovich Katalin, mint neje és gyermekei Mariska, Katicza, Zoltán, és nagykállói dr. Kállay Rudolf, mint testvér, úgy maguk, mint az összes nagyszámú rokonság nevében, a nagy csapástól mélyen lesújtva, megtört szívvel tudatják, hogy a hőn szeretett legjobb férj, legszeretöbb apa, fivér és rokonnak, Nagyméltóságú nagykállói Kállay Zoltán dr. Ő császári és apostoli királyi Felsége belső titkos tanácsosa, Hevesvámegye főispánja stb. stb. áldásdús munkás életének 58-dik s boldog házasságának 33-dik évében hosszas szenvedés és a halotti szentségek áj- tatos felvétele után f. hó 20. napján délután 5 órakor Wienben, az Urban csendes elhunytát. A drága halott földi maradványai f. hó 21-ik napján délután 6 órakor Wienben Alservorstadt Dreifaltigkeit kápolnában fognak beszenteltetni, s innen Egerbe szállíttatván, a gyászházból f. hó 23. napján délelőtt 11 órakor fognak a róm. kát. egyház szertartásai szerint az egri székesegyház főtemploma sírboltjában ideiglenesen nyagaiomra helyeztetni. A megboldogult lelkiüdveért az engesztelő szentmise áldozatok f. hó 24-ik napján délelőtt 10 órakor az egri székesegyház főtemplomában és a családi kegyúri templomokban fognak az Egek Urának bemutattatni. Kelt Wien, 1914 julius hó 20-án. Áldás és béke drága poraira l — Jeszeniczei és vadasi Jankovich Miklós, mint após. Nagykállói dr. Kállay Rudolfné, szül. Duboveczi Dobóczky Malvin. Nagykállói özv. Kállay Istvánná, szül. Rózsa Hermin. Tassi és egecsei

Végh Béláné, szül. jeszeniczei és vadasi Jankovich Irén. Özv. fái Fáy Zoltánná, szül. jeszeniczei és vadasi Jankovich Ilona. Jeszeniczei és vadasi Jankovich Miklósné, szül. Lu- dányi Bay Mariska. Jeszeniczei és vadasi Jankovich Lőrinczné, szül. margitfalvai és jekkel- falusi Jekkelfalussy Berta. Jeszeniczei és vadasi Jankovich Dozsőné, szül. Fáik Róza mint sógornék. Tassi és egecsei Végh Béla, jeszeniczei és vadasi Jankovich Miklós, jeszeniczei és vadasi Jankovich Lörincz, jeszeniczei és vadasi Jankovich Dezső, mint sógorok. Nagykállói Kállay Helén, mint uuokahúga. Nagykállói Kállay Ödön, nagykállói Kállay Szabolcs, nagykállói Kállay Tibor dr., nagykállói Kállay Iván, nagykállói ifj. Kállay Rudolf dr., mint ünokaöccsei.

Részvét.

A gyász fekete óráiban jótékony vigasztalásul szolgált az az óriási részvét, ami nemcsak vármegyénkből, hanem az ország minden részéből impozáns módon megnyilvánult Kállay Zoltán dr. főispán özvegye és családja iránt. Kijutott bőven a részvétből Hevesvármegye közönségének is. A posta- és táviró hivatal alig győzte munkával és kézbesítéssel a százával érkező részvéttáviratokat, leveleket és feliratokat.

Őfelsége, a király, kabinet irodája a következő részvéttáviratot intézte a megboldogult főispán fiához, Kállay Zoltán miniszteri segédtitkárhoz:

Bad-Ischl, julius 22. 1 óra.

Ő császári és apostoli királyi felsége mély sajnálattal értesült édesatyjának, Kállay Zoltán belső titkos tanácsos és Hevesvármegye főispánjának elhuny tárói és megemlékezvén azon kiváló érdemekről, melyeket a megboldogult a közélet terén évek hosszú során át szerzett, Nagyságodnak és a családjának benső részvétét fejezi ki. Kabinet iroda.

Részvóttáviratokat küldöttek: Tisza István gróf miniszterelnök, a magyar királyi kormány összes tagjai, Khuen Héderváry Károly gróf, a Nemzeti Munkapárt elnöke, valamennyi államtitkár, Beöthy Pál a képviselőház elnöke, Várady Árpád dr. kalocsai érsek, Párvy Sándor dr. szepesi püspök, Dániel Gábor báró, Darányi Ignác, Boroevich Szvetozár hadtest- parancsnok, Van dér Schloot von dér Valmingen

Az „EGER“ tárcája.

Tűnődés.

Bealkonyúlt réges-régen,

Csillagsereg jár az égen;

Egyik lehull, másik támad,

Mint az öröm, mint a bánat.

... Vájj’ mit csinálsz, édesanyám ?

— Imádkozol, gondolsz reám.

Vagy ha alszol: álmodsz velem,

A kebleden pihen fejem.

Elsuttogod bajaidat,

Megcsókolod homlokomat,

Én meg a te dolgos kezed S hallgatom, mit ver szived.

Nemes szived azt dobogja:

Jó anyának sok a gondja.

Tépelődik ... Mért ? ... Nincs rá ok, Hisz, nézd, milljó csillag ragyog.

... Hej, ha mostan szárnyam volna, Elrepülnék hozzád nyomba’.

És így néhány pillanatra Boldog volna fiú s anyja.

De mert hozzád nem mehetek,

Ajkam érted imát rebeg:

Legyen annyi boldog napod,

Mint amennyi csillag ragyog.

SzöllŐ8y Alfréd.

Mikor a békák kuruttyoltak.

A férfi egy nagyot sóhajtott és megtörülte a homlokát.

— Látja, ez az én élettörténetem vagy ha úgy tetszik: ez az én tragédiám. Mert, mint az elmondottakból láthatja, amiknek elbeszélésére különben oly nagyon nehezen szántam rá magam: az én életem egy teljes, egy tökéletes tragédia.

— Sajnálom magát — szólt részvéttel a leány. — Maga nem ilyen sorsot érdemelt volna.

— Már hiába minden.

— Talán nem! — szólt rá csengő hangján a leány és szeme a messzeségbe tévedt.

Szótlanul ültek a nyíló akácok alatti pádon. Édes, balzsamos illat szállt körülöttük, madarak csicsergése szövődött az ünnepélyes csendbe s előttük szorosan egymáshoz simulva suhant tova a sétány kavicsos talaján egy-egy szerelmes pár.

— Meséljen maga is el valamit az életéből! — szólt halkan a férfi. — Az olyan borzalmasan rideg dolog, ha az egyik mindent elmond a másiknak s amaz nem nyitja meg a szívét emez előtt egyetlen pillanatra se.

— Igaza van. Illik, hogy a maga bizalmáért én is hasonlóval adózzam. Elmondom én is az én tragédiámat.

— Nagyon hálás leszek! — szólt a férfi és hátradőlt a pádon.

A leány hozzáfogott.

— Negyedik osztályos polgarista voltam, mikor egy gyönyörű májusi délután mamámmal és Irmával, az unokanóvéremmel, betértünk a cukrászdába. A szomszéd asztalnál diákok ültek. Azaz hogy: maturansok. Akkor érettségiztek. Voltak vagy hatan. Köztük Pista, az unokaöcsém.

— Alig telepedtünk le, a fiuk egyike valósággal elfelejtett enni. A krémes szomorúan nézett fel rá a tányérról, ő azonban a süteményre ügyet sem vetett. Csak a mi asztalunk felé bámult. Csak engem nézett.

— Elképzelheti, milyen zavarban voltam. Mélyen lesütöttem a fejem s alig vártam, hogy megint az utcán legyünk.

— Pár perc múlva megkönnyebbülten sóhajtottam fel. Mamám fizetett s ismét kint voltunk a szabad levegőn. De alig tettünk pár lépést, mellettünk terem Pista az én bámulóm társaságában és bemutatja.

— Józsa Géza, a legjobb barátom.

— Lassan lépegetve róttuk a várost s a