Eger - hetente kétszer, 1914
1914-07-22 / 58. szám
Előfizetési árak: Egész évre ___10 korona. F él évre_____5 » N egyed évre _ 2-60 » Egyes szám ára 10 fillér, Szerkesztőség• Lyceum, 26-ik szám, hová a !ap szellemi részétilletó közlemények-----intézendők. : K iadóhivatal i Lyceumi nyomda, hová az előfizetések" és hirdetések küldendők. HETENKINT SZERDÁN ÉS SZOMBATON MEGJELENŐ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. 1914. - 58. szám. —------ XXXVII. ÉVFOLYAM. S zerda, julius 22. Kállay Zoltán dr. 1856—1914. Kállay Zoltán dr. valóságos belső titkos tanácsos, Hevesvármegye főispánja nincs többé. Meghalt! . . . Mélyen megilletődve jelentjük ezt a szomorú hírt, amely mélységes gyászt jelent Hevesvármegye közéletére, amelynek vezetője, irányítója és egyszersmind leglelkesebb munkálója volt. Az utolsó negyedszázad alatt, nem merült fel Hevesvármegye területén olyan köz- igazgatási, kulturális, közgazdasági, ipari, kereskedelmi, közlekedésügyi, pénzügyi, szociális, és egyéb társadalmi kérdés, amelynek odaadóbb támogatója és diadal r* segítője lett volna, mint volt Ká ty Zoltán dr. fő- ÍSgéfŰ^ ha — ezek a kérdések, tervek avagy intézmények a népjólét előmozdítása érdekében kerültek homloktérbe. Igazság, részrehajlatlanság és egyenes, nyílt magyaros őszinteség nyilvánult minden cselekedetében amely a haladás és folyton, mindig a haladás jegyében fogamzott meg lelkében. Csak a politikában, ekszponált állásának ezen elszigetelt kijegecedesedésében volt intranzigens: nem engedett a maga elveiből. Hanem gavallér is volt, mert a maga elveivel szemben becsülte és tisztelte a mások elveit is. Ezért tisztelte, becsülte, szerette mindenki Kállay Zoltán drt. a vármegyében. Ezért voltak csak ellenfelei, de ellensége nem akadt soha egy sem. És ez a nemesebb, eszményibb világ légkörében élő nemes, művelt lélek nincs többé. Elvesztettük. Hanem az emléke a mienk. Ezt ápoljuk kegyelettel és sírja felett őrt áll az emlékezetünk. Kállay Zoltán dr. Nagykállóban, Szabolcs vármegyében született 1856. augusztus hó 1-én. Középiskoláit Kassán, Lőcsén és Pozsonyban végezte, az egyetemet pedig Budapesten látogatta, ahol jogtudori oklevelet nyert. Tanulmányainak befejezése után a közigazgatási pályára lépett és 1878-ban Szabolcs vármegyében mint tiszteletbeli aljegyző működött. A következő évben az akkori közmunka- és közlekedésügyi minisztériumban fogalmazó lett és itt működött 1884-ig, amikor a nagykállói járás főszolgabírójává választották meg. Ezt a tisztét azonban csak bárom évig viselte, mert 1887-ben ugyancsak a nagykállói választói kerület bizalma folytán, szabadelvüpárti programmal, országgyűlési képviselővé választották. A tisztán politikai pályafutása sem tartott tovább három évnél. Visszakerült a közigazgatáshoz. Őfelsége, a király, ugyanis 1890. február 24-én Hevesvármegye főispánjává nevezte ki és Kállay Zoltán dr. elfoglalta a főispáni széket ebben a híres ellenzéki vármegyében, amely egyik legkényesebb pozíciója a főispáni állásoknak az ország területén. Hevesvármegye közönsége meglehetősen hidegen fogadta az idegenből ideszakadt főispánt, hanem azért ősi magyar szokás szerint a főispáni méltóságot megillető fénnyel és ünnepséggel iktatta be hivatalába 1890. március 24-én. A beiktatás érdekességét növelte az a sok előkelő vendég, aki az uj főispánt Egerbe kisérte; belső értéket pedig az adott az installációnak, hogy pr^gvMmnbeszédében a jó és tiszta Közigazgatás előmozdítására tett fogadalmat az uj főispán, aki ünnepélyesen kijelentette, hogy minden törekvése oda irányul, mikép a vármegye közigazgatása első helyen álljon az országban, és ezt annál inkább Ígérheti, mert ö a köz- igazgatás minden ágazatát — mint egykori vármegyei tisztviselő — nem csak híréből, hanem gyakorlatilag ismeri és mert munkakörében olyan tisztikarra támaszkodhat, mint amilyennek Hevesvármegye tisztviselőit ismeri. Ez a kijelentés megtörte a jeget és ami még megmaradt a rideg, merev, ellenszenves álláspontból, azt is hamarosan leküzdötte Kállay Zoltán dr. finom előzékenysége, tapintatos eljárása és előkelő társadalmi műveltsége, úgy, hogy nem csak rokonszenves alakja lett vármegyénknek, hanem nagy tudása, a közügyek terén kifejtett erélyes, részrehajlatlan és igazságos munkássága megszerezték neki a köztiszteletet, a bizalmat és a — szeretetet is. Erre az a meleg, közvetetlen és minden politikai pártoskodástól ment ünneplés a legnyomatékosabb bizonyság, amely ünneplésben 1900. március 25*én, főispánságának tízéves fordulóján részesítette Kállay Zoltán drt. a vármegye közönsége. A tíz éves határkőtől 1906-ig nem zavarta semmi a békés együttműködést Hevesvármegye és főispánja között. Sőt 1906-ban, az emlékezetes nemzeti ellentállás idején tartott közgyűléseken is puritán lelkiismeretességgel őrködött a vármegye önkormányzati jogából folyó határozatainak törvényes formák között való meghozása és végrehajtása fölött és csak akkor távozott a főispáni székből, midőn a korona és a koalíció között létrejött áprilisi kiegyezést csendes idők követték. Őfelsége, a király, junius hó 19-én mentette fel saját kérelmére és 16 évet meghaladó buzgó szolgálatainak elismerése mellett főispáni állásától Kállay Zoltán drt, akihez a törvényhatósági bizottság junius 20-iki rendkívüli közgyűléséből meleghangú búcsúlevelet intézett. A politikai rendszer változás azonban nem szorította le a közélet teréről a nagy munkabírású közéleti férfiút és gavallér politikust. Akit 16 éven át úgy ismert mindenki, hogy nem enged a maga elveiből, de tiszteli a másét, és akit nem sodort le az igazság és törvénytisztelet útjáról az a Dagy politikai hullámverés sem, ami a kormány, melynek megbízottja volt, és a nemzet között nyílt szakadást idézett elő: — a közvélemény egy percig sem tekintett legyőzött, elbukott ellenfélnek. Tisztelt és nagyrabecsült vezérlő alakja maradt továbbra is társadalmunknak. A megyei közigazgatástól visszavonult ugyan, hanem ehelyett Eger város közügyeinek intézésében vett tevékeny részt és különösen a vármegye gazdasági életének adott olyan lendületet, ami a közjóiét megalapozására igen alkalmas. A filokszéra által elpusztított szőlők rekonstruálását például, — amelyet még főispánságának első évtizedében vitt keresztül, — félrevonulásakor azzal tetőzte be, hogy a szőlőtermésnek jöveüeíiuWiŐbbé tételére bor- őrtékesitó szövetkezeteket alapított. A Hé*?s- megyei Gazdasági Egyesület működését, amelynek elnöke volt, intenzívebbé tette azáltal, hogy a mezőgazdaság, fatenyésztés, gyümölcsé* szét, erdőgazdaság és állattenyésztés fejlesztésére irányította a köztevékenységet és a gazdaközönség elméleti s gyakorlati tudásának fokozására gazdasági szakelőadásokat rendeztetett a községekben. A pénzintézetek rideg, üzérkedő szellemébe az altruisztikus irányzatot vitte be, minthogy a legtöbb megyebeli pénzintézetnél befolyásos állást töltött be. Azonban a politika mégegyszer visszahívta a vármegyei közigazgatás szolgálatába a kiváló közéleti férfiút. A koalíció felbomlása után, 1910-ben ugyanis a régi szabadelvű irányzat újból erőre kapott és Őfelsége 1910. február 17-én Kállay Zoltán drt. újból kinevezte Hevesvármegye főispánjává. Az ünnepélyes beiktatás március hó 3-án történt a vármegye törvényhatósági bizottságának ebből az alkalomból összehívott rendkívüli közgyűlésén és ettől az időtől kezdve Kállay Zoltán dr. főispán fölvéve a fonalat ott, ahol 1906-ban letette, a negyedfélévi megszakítást azzal hidalta át, hogy számban és erőben megsokasodott híveit a Nemzeti Munkapárt táborába gyűjtötte, a vármegyei közigazgatást pedig tovább kalauzolta azon az utón, mely programmjához híven, Hevesvármegyét, köz- igazgatásának rendezettsége szempontjából első helyre juttatja az országban. És az elsőség koszorújához hamarosan megkaptuk az első bokrétát: Őfelsége, a király, Kállay Zoltán dr. főispánt 1911. augusztus 31-én valóságos belső titkos tanácsossá nevezte ki. Olyan kitüntetés ez, amilyennel más vármegye főispánja nem dicsekedhetik, és olyan közhasznú érdemeket jutalmazott vele a magyar szent korona viselője, amilyen érdemekkel más vármegye főispánja valószínűen szintén nem dicsekedhetik. Most már csöndes ember Kállay Zoltán dr. is. Nagy agilitása, közhasznú tevékenysége
