Eger - hetente kétszer, 1914
1914-01-21 / 6. szám
2 1914 január 21. EfrER. (6 • a társadalmat értjük. Nálunk a nagy átlag azt hiszi, hogy ő már eleget tett a hazaszeretetnek, ha 48-as vagy 67-es, elfeledve, hogy ép e két árnyalatnak utóbbi időben észlelhető egymáshoz közeledése, illetve a 48-as elvek között levő, ez idő szerint megvalósíthatatlan- nak talált kívánságok elhagyása által a különbségek elenyésznek s mindegyik párt egyformán hazafiasnak mondható. E pártpolitikán kívül azután a magyarság érdeke senkinek sem jut eszébe. Mert vájjon a bankok igazgatóságában ülők gondolnak-e a magyarság érdekeivel pl. birtok-politika terén, kölcsönadásnál stb. ? Nem, talán azt tartva, hogy ez nem az ő feladatuk. Pedig az oláh, a szász, a tót nációk bankjai e téren igen erős fellegvárai a nemzetiségi mozgalmaknak. Jerünk tovább! Emlékezünk-e a tulipán mozgalomra? Ez szigorúan a magyarság érdekeit célozta, a magyarságnak magyarországi megerősödéséért lelkesedett. Es mi lett a tulipánnal!? Elhervadt, sőt már el is porladt azóta. Vannak tudósaink, akik egyre a modernség eszméit hajtogatják az egyetemi katedrákról. Ezek szerint a modernség egyenlő a nemzeti, a vallási „előítéletek“ levetkezésével. Szóval: bolond, akinek fáj a feje a katolikus Magyarországért! Azután jön a szocializmus a maga világpolgárságával. Nem a magyarért lelkesedik, hanem a világpolgárért! Neki nem kell nemzeti érdek, hanem kell hazug altruizmus; ölelkezik titokban a minden magyar földet összevásároló álszocialista román agitátorral is, ha a „központ“ ugv rendeli. így azután érthető, ha a világpolgároknak és midezeknek szálka a holtkéz, annak idejekorán útját állhatta volna. így nőtte ki magát az olygarchia és a plutok- rácia. A kormány tagjai egyenkint megmérhetetlen vagyont halmoztak össze ültetvényekben, bányákban, államkötvényekben, gyári és vasúti részvényekben. Ugyancsak, kik Mexikó kormányán ültek, uralták az ipari, forgalmi és pénzügyi viszonyokat is. Önző politikájukhoz foghatót a föld kerekségén egy államban sem találhatni. Övék a hatalom, a vagyon, a műveltség, az ész, és természetesen a jövedelem is; ők foglalják le a vagyonszerzés minden kínálkozó előnyeit. Mexikóban minden haciendadónak megvan a maga munkásnépe és atyailag gondoskodik a maga peon-járól, hogy azoknak állandó munkájok legyen az ősi birtokon. Ezek a jobbágyok földet, házat kapnak a hacienda urától. Ha kivándorló munkásaink Mexikóba tévednek, a mezőgazdaságban — tekintettel a régi jobbágyszerű állapotra — alig kapnak szabad munkát, mint amilyen a napszám, szak- mánymunka. Egy mexikói dzsehtri sem zavarja meg munkás viszonyai összhangját azzal, hogy idegen munkásokat fogadjon be haciendájára, akiknek munkabérét különben is készpénzben kellene megfizetni, mig ellenben a peon-jait terményekben fizeti ki. A bevándorló munkás ennélfogva a mező- gazdaságban csakis a szerencsétlen szerződéses munkát vállalhatja, oly munkanemekben s oly körülmények között, hol a mexikói földmű- *0 — nem hajlandó munkát vállalni. a papi, a kötött birtok, amelyek igazán utolsó mentsvárai a magyarságnak, amelyek megakadályozzák, hogy egész Magyarország nemzetiségi, meg egyéb, nem kívánatos elemek kezébe kerüljön. Gondoljunk csak a nemzetiségekre s azután magunkra! Ugyan ki látott olyan magyart, aki csak azért istápolna, tolna, pártfogolna valakit, mert magyar!? Az oláh bezzeg tolja az oláhot, a zöldszász és fajbeliét, a tót és bocs- koros atyafiát. Nem várja, hogy az előtte ellenséges kormány védje az érdekeit, hanem védi önönmaga, társadalmi egyesülései, szövetkezései által — viribus unitis. Mi pedig csak lapozzuk történelmünket, mit az iskolán kívül vajmi kevés magyar olvas (és így nem is ismer) s rezignáltan mondjuk: visszavonás okozá ezt s durva irigység! Egységünk történ törve hanyatlik erőnk! Ilyenek voltunk mindig: testvórharc az Árpádok alatt, belviszály Mohácsnál s nemzeti közöny 1914-ben. Nem önócsárlás ez, hanem szomorú valóság. Nálunk csak hivatalos Magyarország van. Mi mindent a mindenható kormánytól várunk s nem értünk máshoz, mint helyeselni, vagy ócsárolni a mindenkori kormányt, amelynek vállaira odarakunk minden felelősséget és minden terhet, amelytől a sült galambot várjuk! Öngyilkos politika ez! Tanuljunk nemzetiségeinktől, amelyek kormány nélkül is erősebbek, mint mi — kormányostul. Mert ezeknél ki van fejlődve a nemzetiségi eszme társadalmi ápolása. Kövessük ebben őket s akkor majd csakugyan, a valóságban is a magyaré lesz Magyarországban a mai papiros- hegemonia! 1907. év julius havában El Páséból Tor- reon át Durangóba s onnan a Sierra Madre hegyláncokon átkelve, Mazatlanba utazott Hoff- mann Ferenc dr., gazd. akad. tanár, ki elször- nyedve látta az idegen munkások sanyarú helyzetét. Később az Egyesült Államokban is többekkel találkozott, kik iszonyattal gondolnak vissza a zsarnok mexikói munkaadókra és munkás-közvetítő ügynökökre. Ezek a munkásközvetítő ügynökök a nagyvárosokban munka nélkül veszteglő idegeneket jövedelmezőnek látszó és könnyű munkára elszerződtetik. Mikor azonban a munkások a napokig tartó utazás után kiszállnak a vonatból, akkor látják, hogy bizony őket bányákba akarják vinni. Ha ilyenkor a rászedett munkások erősebbnek érzik magukat, szétverik az őröket, kalauzokat, hogy megszabaduljanak a kényszermunkától. Az ilyen erőszakoskodások j napirenden vannak Mexikóban s azt odaát az Amerikai Egyesült Államokban régóta tudják már. Ez teszi érthetővé azt a mély gyűlöletet, mely az amerikai népet Mexikó, s főleg Diaz ellen ingerelte. Amerika sohasem nézhette jó szemmel a mexikói egészségtelen állapotokat s igyekezett is magától távol tartani a kellemetlen szomszédot. De mindaz, ami Mexikóban történik, nem j lehet közömbös az Unió kormányára nézve (mert hisz Amerikának közel 2 millió dollárt meghaladó tőkebefektetése van Mexikóban). Nagyon is közel van az időpont, mikor a mexikói zavaros állapotoknak az Amerikai Egyesült Államok azzal vet véget, hogy az annektálja. Városi ügyek. — Eger vároa közgyűlése. — Másfél óra leforgása alatt Eger város kö'/gazdasági éleiére messze kiható ügyek felett hozott határozatot a város képviselőtestülete. Elsősorban megkötötte a szerződést az érseki fürdők megvásárlására nézve. Azután eladta a tisztilak felét és elhatározta, hogy ugyanannak az épületteleknek másik felére díszes uj bérépületet épít. Végül pedig az élelmicikkek elővásárlásának tilalmáról alkotott szabályrendeletnek életbeléptetésével rendet csinált a — piacon. A Jankovics Dezső kir. tanácsos, polgár- mester elnökletével tartott közgyűlés lefolyásáról tudósítónk a következőket jelenti: Az évnegyedet jelentések. A szokásos évnegye- des jelentések során tudomásul vette a képviselőtestület, hogy az árvíz okozta károkat, főként a megrongált hidakat és patak partfalazatot javarészében már helyreállították és ami még hátra van, azt az időjárás enyhültével, tavasszal, folytatni fogják és befejezik. — A rendőrkapitány a közbiztonsági állapotot kielégítőnek mondja. A jelentősebb bűnesetek közül: súlyos testisértés büntette 7, magzatelhajtás 1, lopás bűntette 8, csalás 4, sikkasztás 1 esetben fordult elő; kisebb lopást 12 esetben, könnyű testisértést pedig 2 esetben követtek el. Tüzeset 1 volt, öngyilkosságot is 1 követett el, ellenben a kivándorolt egyének száma 12 s az eltoloncoltaké 20 volt. — A közegészségi viszonyokat a városi főorvos kielégítőnek találja. Ragadós megbetegedés: difreriiiszben 9, vörhenyben 9, kanyaróban 12 és tífuszban 11 fordult elő. Seiét Sándor dr. a közegészségi állapotot aggasztónak tartja. A vörheny-járvány egyre nagyobb mérveket ölt s kéri a polgármestert, hogy amennyiben még nem történt volna meg, a kellő óvóintézkedések megtételéről gondoskodjék. A polgár- mester, miután konstatálta, hogy a városi tiszti főorvos nem jelent meg a közgyűlésen, a válasszal egyelőre adós maradt, azonban arra kérte a közgyűlést, hogy szigorúan utasítsa és kötelezze a közt sztviselőket a közgyűléseken való pontos megjelenésre. Ezt a közgyűlés meg is tette. A fogyasztási adó. A fogyasztási adóbizottság Bizonyára csak nyerni fog ezáltal az amerikai köznép, amelynek ezidőszerint valóságos rabszolgasorsa van. Maguk a mexikói liberális napilapok, melyek a közállapotokat figyelemmel kisérik, folyton figyelmeztetik a kormányt azok tarthatatlanságára. Az »Actuali- d a s« című lap írja, hogy: »A p e o n o k (Mexikóban így neveztetnek azok, kik adósságaikat munkavégzéssel törlesztik) egyik haciendadó által adatnak át a másiknak. Magában Mexikó városában adás-vevés tárgyát képezi az ember. Tolvajok, csavargók, eladósodott szegények a forró vidékek ültetvényeire deportáltat- nak és szabott áron adatnak el.« A szerződött munkások fényképeit a szerződési okmányokra illesztik, hogy ha azok esetleg megszöknek, eredményesebben nyomozhassák őket. Mexikóban a rossz hiteltörvények következtében az adós rabszolgaságba kerül. Az apa munkával le nem törlesztett adóssága annak halála után rászáll a fiúra, vagy a családtagokra, kiknek azt munkával kell letörlesz- teniök, ha pénzben le nem fizethetik. Legkétségbeejtőbb a »Jaqúi« indiánok helyzete. Az »Imperial« című mexikói lap panaszosan mondja egyik 1909. évi számában, hogy három hónap alatt 1300 benszülöttet ejtettek rabságba s hurcoltak a kaucsukfa ültetvényekre kényszermunkára. Nem csoda tehát, hogy a felkelő nép oly engesztelhetetlen gyűlölettel viseltetik a kormány iránt s oly kitartást tanúsít a csapataival folytatott ütközetekben.
