Eger - hetente kétszer, 1914

1914-07-15 / 56. szám

L 4 EGER. (56. sz.) 1914. julius 15. Főfelügyelőségének megbízásából őstörténeti adatok kutatásába fogtam. Hálásan emlékezem különösen Rózsahegyi Gyula kanonok űrra és Ivánka Pál főszolgabíróra, kik tanulmányom ütján lelkesen támogattak. Eltekintve a sze­mélyi indokok vonatkozásaitól, mi, egriek, különben is hálás érzelemmel fordulunk Vácz felé, honnét 1742-ben nyertük püspökül a nagynevű gróf Eszterházy Károlyt, hirneves Lyceumunk magas lelkű alkotóját és farai templomaink nagy részének alkotóját. Kik ily módon örökösei lettünk az általa letéteménye- zett anyagi és szellemi kincseknek, melyek a váczi egyházmegyét és annak székvárosát fogták volna gazdagítani, ha a Gondviselés őt Vácz püspöki székén hagyja vala. De nekem a fentebb elősoroltakon kivűl még más indító okom is van a hálás köszönetre: az t. i., hogy a Váczi Muzeum Egyesület igénytelen mun­kámat kiadásra méltatja. Váczi szülött, ki Váczra megy meg is halni. — Néhai Kulcsár János barátom adta voltaképen kezembe az ariadnei fonalat, melynek vezetése mellett el­jutottam a Csörszárok tanulmányának azon pontjához, hol már önálló dolgozatokkal lép­hetnék elő, ha az Isteni Gondviselés életemmel máskép nem intézkedik. „Ars longa, vita bre- vis“ a római iró szerint. Voltaképen „non habemus hinc manentem civitatem, séd futu- ram inquirimus“. A fent említett Kulcsár János ugyanis, szomolyai plébános — kinek több éven át egyháznapi szónoka voltam, — veze­tett el a vakablakos kőemlékekhez — az ottani elnevezések szerint „kaptár-kövekhez.“ Ezen kövek nyomán feljutottam lépcsőről-lépcsőre az őskorszaknak megfelelő győrvárakra, onnan pedig sok feljárás nyomán az ősi védelem vonalaira, a gyepűkre, kőgarádokra, melyek­ről szól a Váczot és vidékét tárgyaló fentebb említett munkálatom. Sikerült e nekem az ős­történelem homályára világot vetnem, majd a tisztelt olvasók, különösen pedig elsősorban a Váczi Muzeum Egyesület lesz hivatva ítéletet mondani. Nekem minden esetben hálás köszö- netemet kell kifejeznem tanulmányom kiadásá­ért is, melyet magamra hagyva alig eszközöl­hettem volna. Ezen érzelmek által indíttatva, mély tisztelettel vallom magamat tagtársuk­nak. Eger, 1914. junius 2. Bartalos Gyula dr., tb. kanonok.“ Halálozás. Mint részvéttel értesülünk, Bőgős Ferenc füzesabonyi kántortanító, az arany ér­demkereszt tulajdonosa, vasárnap reggel 7 óra­kor, életének 72. évében elhunyt. A boldogult 53 évet töltött a magyar népoktatásügy szolgá­latában és Füzesabonyban 1878 óta működött. Temetése ma, julius 14-én, délután 4 órakor ment végbe nagy részvéttel, Füzesabonyban. Itt vannak a ludovikusok! A magyar hon­védségi Ludovika Akadémia növendékei, — mint már előre jelentettük — ma, 13-án dél­előtt 11 órakor Budapestről, gyalog, Egerbe érkeztek. Szállásuk a várban a honvédségi lak­tanyában van. A női szabászati tanfolyam záróvizsgája. Folyó hó 12-én, délután 3 órakor tett bizony­ságot az egri női szabászati tanfolyam 27 tagja a négyhetes tanulási idő alatt szerzett tudásáról. A tanfolyam hallgatóit Becsky Balázs, buda­pesti tanár tanította. A záróvizsgálaton Schwarcz Géza szakellenőr elnökölt. A vizsgálat megkez­dése előtt Grónay Andor igazgató mondott szép beszédet az ipar, tüzetesebben a szabóipar fon­tosságáról, majd a tanúlólányok értelmes fele­letei után Schwarcz Géza szakellenőr beszélt a szabászat külföldi és honi állapotáról. Fej­tegette, hogy a divat és a szabászat a művé­szetekkel mindig szoros összeköttetésben volt, sőt a szabászat maga is művészet. Utána Fo­géi Ágoston szólt pár szót az iparról és ezzel a szabászati tanfolyam bezárúlt. Apró krónikák. Kardos asszony. Nagy ribillió volt vasárnap délután a Cifrakapu utcában. Kártyáztak a legények régi, megcsontosodott szokás szerint, csoportban, az utcán. Egy ilyen társaságban veszítette el utolsó fillérjét is Gyetvai István és bosszúságában arcul ütötte egyik partnerét, Koncz Andrást. Ez azonban egy másik kártyamesterrel ellátta a Gyetvai baját. Gyetvai nem nyugodott, még egyszer neki ment Koncznak, csakhogy — oh borza­lom 1 — jött a Koncz anyja kapanyéllel a kezében és szikrával a szemében. Nekiment Gyetvainak és csihi-puhi, alaposan elverte. Azután a kártyázok felé fordult bősz haragja, erre azonban, szégyen a futás, de hasznos, — gyorsan elpárologtak a kártyás daliák a harcias amazon elől. — Kardpárbaj Gyöngyösön. Folyó hó 7-én, reggel hét órakor Gyöngyösöu Grüszner Zoltán földbirtokos és Novoszad Arthur lap- szerkesztő, összeszólalkozás miatt, kardpárbajt vívott. A párbajban Grüszner a homlokán szen­vedett jelentéktelen sérülést. Rövid hírek. Félbemaradt footballverseny. Va­sárnap az egri baromvásártéren a Tiszafüredi Atlétikai Klub és az Egri Ifjúsági Football Klub tagjai mérték össze erejüket. A játék hevesen ment úgy a tiszafürediek, mint az egriek részéről. Félidőkor 2:2 volt az ered­mény. A második félidő vége felé a füredi kapu gól előtt állott és egy füredi játékos felbuk­tatta a rúgni készülő egri csatárt. Erre a biró büntető rúgást Ítélt meg. Ez annyira megsér­tette a tiszafürediek önérzetét, hogy levonultak a pályáról. Az eredmény ekkor 3: 3 volt. — Adómentes benzin ára. A miskolczi Kereskedelmi és Iparkamara értesíti az érdekelteket, hogy a. kereskedelemügyi miniszter közlése szerint, a motorbenzin mérsékelt eladási (vagyis a kis­iparos által fizetendő) ára a folyó év végéig, illetőleg további intézkedésig, métermázsánkint 24 koronában állapíttatott meg. Továbbá a hazai kőolajfinomitó gyárakkal az adómentes motorbenzinnek kedvezményes áron való ki­szolgáltatása tárgyában kötött megállapodás hatálya további 3 évre meghosszabbíttatott. Ipar és kereskedelem. Munkát a vakoknak. A miskolczi vakok intézete műhelyeiben egész télen át serényen folyt a munka és a különféle praktikus ipar­cikkeknek egész garmadája került ki a vak munkások szorgalmas keze alól. Ámde ezeken a munkákon, melyeknek legnagyobb része utazókosarak és kertibutor, túl is kéne adni, azokra vevőket kéne találni. A nyári idény beáltával szívesen hívjuk fel a közönség figyel­mét ezekre az iparcikkekre, melyek tetszetős külsejük mellett főleg tartósságuk és meglepő olcsóságuk által szolgának rá az érdeklődésre. A vakok intézete gondnoksága azzal a kére­lemmel fordul a közönséghez, hogy a vakok munkáit vásárolni szíveskedjék. A mindennemű kefe, harisnya és kosárárú között leginkább idényszerűek a kupé- és nagyutazó kosarak és kertekbe, vagy verandákra alkalmas kertibú­torok, úgymint: szél- és napellenző-bódék, asz­talok, támlásszékek, zsőlyék, angol olvasószé­kek, pamlagok, ülőkék (Puf) ezekből egész garnitúrák, vessző, káka, vagy pedig nádból, ugyanezekből az anyagokból gyermekbutorok. A vesszőbutorok tetszés szerinti színben fest- tetnek. Mindez áruk kaphatók és megrendel­hetők a vakok boltjában, (Városház-tér 14, telefon 586) és a vakok intézetében (Győri­kapu 13, telefon 128.) Kívánatra készséggel küld árjegyzéket az intézet gondnoksága. Felelős szerkesztő: Dr. Molnár Kálmán. Laptulajdonos: Egri érseki líceumi nyomda. okod aggodalomra. Meglátod, hogy mihamar igazolni fogja magát. — Adja Isten; de féleki Azok a férfiak olyan csapodárok, s tudod-e, az új primadonna most mindenkit meghódított. — A primadonnáktól soha sem kell félteni a férj jelölteket. Azok csak múló varázszsal hatnak rájuk, miből hamarosan kiábrándulnak. — Könnyű neked édes Elizem, téged körül- rajonganak lovagjaid, s egynek-kettőnek hiányát meg sem érzed, de nekem senkim sincs többé csak ő. — S honnan képzeled, hogy énnekem is nemcsak egy „ő“-m van? — Csak a látszat után Ítélek. Te szépsé­geddel elbájolod a fiatal embereket — s min­denki csodálkozik, hogy még férjhez nem mentél. — Mert még nem jött meg az igazi. — Látod, én nem kosaraztam volna ki Andort sem és Károlyt sem. — No ez szép! — kacagott Eliz. Hát te ilyen hű vagy Gézádhoz ? — Ne nevess ki édesem; de láthatod, hogy nem igen akar más észrevenni. — Képzelődő]. Ha nem tüntetted volna ki annyira Gézát, akkor mernének udvarolni mások is, akik közül kedved szerint választ­hatnál. — Vegyek példát rólad ? Nemde ezt aka­rod mondani ? — A világért sem! Hiszen láthatod, hogy én még nem is választottam. Ne képzelj engem olyan számítónak. — Hát akkor mért tanácslod nekem? — Csak . . . csak hogy éppen mondjon az ember valamit. — Nos látod, most megfogtalak! Bizonyára már van kiválasztottad.-------Az maradjon az én titkom, susogta Eliz zavarodottan. * Egy szép délután Eliz ábrándozva ült a kereveten. Hímzése nem haladt, a tündérújjak közt fénylő tű mozdúlatlanúl pihent. Selymes bajúszú barna arc állt előtte képzeletében, ami oly régen foglalkoztatta gondolatát és ér­zelmeit ... De erről nem tudott senki... Ábránd, — megvalósúlhatlan ábránd, — ezt hitte maga is. Kopogtattak ... Az ajtón a barna lépett be, a selymes bajúszkával... Eliz szinte felsikoltott. Hát van telepátia!! Tamás volt, a rég nem látott, a titokban várt királyfi, a szívnek királya. — Eljöttem, Eliz, nem maradhattam to­vább ... Meg kell mondanom az én legmélyebb titkomat, hogy én nagyon, nagyon szeretem. Tudná-e egy kicsit viszonozni az én tengernyi érzésemet?... — Igen! — szólt Eliz. És ezt a kérdést, ezt a választ, mit egyikük sem remélt kimondhatni sohasem, — mindket­ten olyan természetesnek találták, mintha az máskép nem is lehetett volna. Szokolay János. Hóditó körútra indul az uj kőbányai sörfőzde:- Itt# i i ■ fa 11| ■ Főfaktáros: BINÉT ZSIGMOND, sörnagykereskedő, Eger. Eger 1914. A* érseki líceum könyvnyomdája.

Next

/
Oldalképek
Tartalom