Eger - hetente kétszer, 1914
1914-07-04 / 53. szám
4 EGER. (53. sz.) 1914. julius 4. és embertársaink iránt: ámde a mindennapi tapasztalás bizonyítja, hogy magunkkal szemben nem tanít önmegtartóztatásra, önmérséklésre; vagy legföllebb csak ökonomikus és higiénikus szempontból tanít erre, hogy korán ki ne merüljön s mentül tovább tartson a földi jók élvezetére való képességünk és erőnk. — Az a kötelességteljesítés pedig, melyre az embertársakkal szemben tanít a filozófia, — amely az embertársban nem testvért, hanem csak statisztikai numerust ismer, — az a kötelességteljesítés csak a hivatalos nagyképűség és pedantéria rideg robotmunkája, melyből hiányzik befelé is kifelé is a szeretetnek éltető, termékenyítő melege. Mert a szeretet a szív dolga; az nem az őszre, nem a filozófiára tartozik; a filozófia fanatikusainak az terra incognita; azok mindössze csak egy szeretetet ismernek: az önszeretetet. Ennek van magva, realitása náluk, de altruizmusuk, filantrópiájuk, socializmusok puszta formaság, sablon, látszat, melynek csillogása kápráztat, de nem melegít: azért is terem, amint látjuk, csupa fanyar gyümölcsöket: elégedetlenséget, nyughatatlanságot, gyűlöletet, bosszúvágyat, elkeseredést, világfájdalmat és — cinizmust. Avagy mit lehellenek hát a népgyűlések szónokai, tűntető felvonúlások jelszavai és kiszőllásai, hírlapok, könyvek förmedvényei, apacsok, szüfrazsettek, bombavetők merényletei?... melyek mind a vallásiul mentes filozófia fanatikusainak atyaságát dicsérik. A vallás nem ily felületesen, tűntetö- szerűleg, egyoldalúlag veszi a kötelességeket és kötelességteljesítést, hanem komolyan, egész mélységében felfogva ős átérezve. S azért csak boldogítani tud: boldogítja az igazi s komolyan vallásos embert magát, s ennek általa az embertársakat, mint felebarátokat és testvéreket s az egész emberi társaságot, mint a testvérek nagy családját. S boldogítaná az emberiséget magában is, ha filozófia nem volna is a világon, holott a filozófia magában, vallás nélkül, mint imént rámutattam, éppen nem képes boldogítani. ' gamra maradtam, mint szegény és számkivetett az ellenség földén . . .“ Megtudod-e mindeme fájdalmakat, érteni, sejtheted-e e kínzó gyötrelmek keserűségét, e vigasztalan reménytelenséget, te Drágám, ki mindig szerető gyöngédséggel óvtál a szívemtől: „... nem lehet ennek folytatása!“ ... Nem, jól tudtam én mindenkoron. De nem is vágytam én soha, semmiféle folytatásra, nekem elég lett volna az a boldogság, ha csak láthatom kedves alakját, hallhatom drága hangjának édes zenéjét, ha — mint eddig — a szép, nagy világban bolyongván, egy-egy pár soros fehér levelet, apró kis fehér pillangóként küldött volna üdvözlésül, amelyből szívem édes ujjongással érezte, hogy gondol rám, hogy nem feledte el kicsi, rajongó társát, hogy él a műltak csillogó emléke lelkében. A múlt csak az én szívemben maradt meg régi pompájában, — lelkem leikéhez forrt, sem távolság, sem évek gyors rohanása el nem szakítja szivemet szívétől; — az övé, ó úgy érzem, örökre elvált hűséges, halvány kis rajongójától. Micsoda hideg, kegyetlen tudat ez 1 Ez a szomorúság fog hát kisérni éltemen, — hiszen még álmaimban is elfordul remegő kiáltásaimtól, — igy telnek majd le magányos HÍREK. Eger, 1914. julius 3-4n. Tájékoztató. Július 3. Katonai felülvizsgálat Egerben. „ 6—7. Országos vásár Egerben. „ 6—7. Katonai fdutóállítás Egerben. „ 6. A hatvani fSszolgabíró tárgyalási napja Horton. „ 8. Eger város közgyűlése. (.Orvos választás.) „ 8. A tiszafüredi föszolgabiró tárgy, napja Sarudon. „ 12—13. Országos vásár Hevesen. „ 13. Rendkívüli megyegyülés. „ 13. A közigazgatási bizottság ülése. „ 15. Az egri főszolgabíró tárgy, napja Füzesabonyban. „ 15. A gyöngyösi föszolgabiró tárgy, napja Gyöngyöstarjánban. „ 15. A pétervásárai fSszolgabíró tárgy, napja Mátramindszenten. „ 16. A hevesi fSszolgabíró tárgyalási napja Tarnamérán. „ 20, 21. Katonai fSutóállítás Hatvanban. „ 22. Országos vásár Verpelóten. „ 27. Országos vásár Apezon. Szobor-szentelés. Ahitatos és bensőséges ünnepség folyt le Kálban a templomtéren junius hó 21-én, vasárnap, litánia után. Ekkor áldotta meg ünnepélyesen Csekó Gábor egri prépost-kanonok az ő költségén és ezen a helyen emelt Szűz Má- ria-szobrot. Az alapító prépost-kanonok 26 évig volt Kál községnek mindenkor buzgó és érdemekben gazdag plébánosa; mint kinevezett kanonok 12 évvel ezelőtt vált meg káli híveitől. De az összeköttetés közte és volt hívei között továbbra is fennmaradt s ma is állandóan tart. Irántuk való jóindulatát a 12 évi távoliét nem csökkentette, jótékonyságát úgy az egész községgel, mint egyes lakosaival gyakran érezteti. Itteni 26 évi lelkipásztorkodásának, volt káli hívei iránti jóindulatának jeléül állandó, maradandó emléket kívánt létesíteni. Jámbor lel- kületében az a nemes cél lebegett szemei előtt, hogy amint ő maga buzgó tisztelője a szent Szűznek, úgy volt híveiben is az Isten Anyja iránti ragaszkodást és igaz tiszteletet megerősítse, nevelje és gyarapítsa. Azért Mária- szobrot létesített, még pedig felemlítésre és megtekintésre minden tekintetben méltó építményben gyönyörű Mária-szobrot. A káli templom jelentékeny dombon van építve. A hol ez a domb a templom keleti oldalán lejteni kezd, ott áll a lourdesi szent Szüzet ábrázoló, remek kivitelű szobrot magába foglaló vasbeton-építmény. Alapját 2 méter napjaim e drága, kies szépségű helyen, hol minden bokor, fűszál, kicsike virágszál róla regél. Mert nem tudok immár elválni e kisded falutól, hol születtem, s a gyermek- és ifjúkor derűs égboltozata borult rám, hol domború, virágos halmok alatt szeretteim várnak rám csöndes szendergésben; nem hagyhatom itt a sebesen futó kis patakot, hiszen habjai egykor az ő képét tükrözték vissza, nem a virágos rétet, melynek fűvei az ő lábanyomát őrzik, nem a meghitt, tömjénfüsttől illatos kisded templomot, hiszen a kék hullámok között az ő imájának foszlányai lebegnek, — nem, nem válhatok el boldogságom e parányi fészkétől, hiszen itt van eltemetett boldogságom, csöndes, halvány virágú sírja; s a rögök, melyek elárvult szívemre hullottak, mindennél erősebb hatalommal rögzítik ide bánatos lelkemet. Az álomország elsüllyedt, s szomorú élet- benmaradottja megkövesedett szoborként őrködik a bús romok fölött 1 . . . Lelkem a lelkedet szeretettel üdvözli, s a távol messzeségén át forró szívének hűséges csókjait küldi Magdád. Alpesi Rózsa. mélységben cement-habarcscsal egy tömeggé erődített 2 vaggon veres tégla képezi. Az e fölött emelkedő vasbeton-építmény — homlokzatán „Üdvözlégy Mária!“ felirattal — 5 méter magas, tompaszögű tetőzettel, melyen aranyozott kereszt ragyog. Az építmény eleje 2 oszlopon nyugszik, a hátsó részben kellő nagyságú, félkör-alakú fülke van, mely az építmény apszisát képezi. Ez az apszis teljesen arany-mozaikkal van kirakva s csillogó ragyogásával mintegy dics-sugarakkal özönli körül a fülkében elhelyezett, áhítatra keltő gyönyörű szobrot. A szobrot és arany-mozaikos hátterét a fülke elején elhelyezett, 2 méternél magasabb igen erős üveg lap védi a portól. Az egész építményt igen Ízléses vas-rácskerítés veszi körül, melyen a lándzsák, a díszítő rózsák és gömbök mindenütt dúsan aranyozottak. Az építmény és kerítése között nyíló, ékes virágok árasztják kellemes illatukat hódolatuk jeléül a szent Szűz iránt; a kerítésen kívül pedig ízlésesen csoportosított fáknak lombjai édesen susogva hirdetik a Szeplőtelennek dicsőségét. Az egész szobor-építmény és környéke oly elragadó, oly áhítatra keltő, hogy csakugyan arra szolgál, amire egyebeken kivül az alapító a márványba vésett feliraton ajánlja: „Az aj- tatos lelkek örömére és vigasztalására.“ Ezt a szobrot áldotta meg ünnepélyesen junius 21-én az alapító prépost-kanonok a káli és vidéki hívek ezreinek jelenlétében. Az alkalmi szent beszédet Subik Károly egri hittanár mondotta, természetes közvetetlenséggel fejtegetvén, hogy miért kell tisztelnünk Máriát. A helyesen megszerkesztett és kitűnő előadással elmondott szent beszéd az ünnepség fényét emelte és a hallgatóságra nagy hatást gyakorolt. Az ezt követő megáldási szertartás után a szertartást végző prépost-kanonok szólott Kál község lakosaihoz, mint egykori híveihez ; az atyai szeretet szelíd szavaival ajánlotta fel nekik a megáldott Mária-szobrot s lelkűkre kötötte a szent Szűz buzgó, helyes M tiszteletét és minden ügyeikben az 0 bizalomteljes segélyül hívását. Erre a helybeli lelkész a maga s hívei nevében megköszönte az alapító prépost-kanonok jóságát és kegyességét, mely a szobor felállításában nyilvánult, a szobrot ünnepélyesen átvette s tolmácsolta a hívek ígéretét, hogy az Isten Anyjának ezután még buzgóbb tisztelői lesznek. Ezek után a szertartást végző prépostkanonok harangzúgás s a nép lelkesült éneklése mellett, fehér ruhás, koszorús leányok sorfala között visszatért a templomba, hol a