Eger - hetente kétszer, 1914

1914-07-04 / 53. szám

Előfizetési árak: Egész évre_ _ 10 korona. Fél évre--------5 » Negyed évre _ 2‘60 » Egyes szám ára 10 fillér. Szerkesztőség: Lyceum, 26-ik szám, hová alap szellemi részét illető közlemények ===== intézendök. ­Kiadóhivatal: Lyceumi nyomda, hová az előfize­tések és hirdetések küldendők. HETENKINT SZERDÁN ÉS SZOMBATON MEGJELENŐ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. 1914. — 53. szám. XXXVII. ÉVFOLYAM. Szombat, julius 4. A trónörökös-pár temetése. Ferenc Ferdinánd trónörökös és felesége, F[ohenberg Zsófia hercegnő kihűlt tetemei immár Artstettenben pihennek a feltámadás boldog reményében . . . Népek és nemzetek részvéte, két ország mélységes gyásza kisérte utolsó útján a gyilkos merénylet áldozatainak koporsóit, amelyeket fejedelmi gyászpompával szállítottak Sarajevőból a metkovicsi kikötőbe s onnan a Viribus Unitis hadihajón Triesztbe, majd Becsbe és végül Artstettenbe, ahová a trónörököst gyermekkorának legkedvesebb emlékei fűzték. Itt a kas­tély sírboltjában helyezték nyugalomra a megölt trónörökös-párt, egy hatalmas monarchia kettős trónjának és koronáinak várományosait. Az általános, őszinte és mélységes gyászból kivette részét az Egri főegyházmegye hivő serege és Hevesvármegye közönsége is. Szmrecsányi Lajos dr. egri érsek ugyanis fő­pásztori levélben, Majzík Viktor alispán pedig rendeletben intézkedett a gyász és kegyelet megnyilvánulásának egységessége iránt. Szmrecsányi Lajos dr. érsek főpásztori levele a következő: A múlt vasárnap reggelén Bosznia fővárosában lefolyt borzalmas gyilkosság, mely a szent korona várományosát, Ferenc Ferdinánd főherceg űr ő fenségét ős fenséges Hitvesét törölte ki az élők sorából, méltán megrendítette az egész világot. Fejedelmi kötelességek példásan hű teljesítése közben lopódzott a fenséges hitvespár közelébe a két jól felkészült gyilkos ; s amint az első célt tévesztve nem a magas személyek, de az ő ünneplésükre megjelent kiséret s közönség körében onta vért, előállott a másik s mit sem törődve azzal, hogy nemes emberbaráti-cselekmőnyben akasztja meg a helyettük meg­sebzettek látogatására siető főhercegi párt, három jól irányzott lövéssel kioltá nemes életüket. A gyilkosok alig lépték át a gyermekkort; ki hihetné azt róluk, hogy saját ügyük végrehajtói? Mérhetlen utálat és felháborodás fog el mindenkit annak meggondolására, hogy titkos háttérben szövött bűnös terv eszközei ők; s mig az egész világ megvetése őket sújtja, a pokoli terv sikerének, a korona törvényes örököséhez jogosan fűződő várakozások és remények megsemmisülésének megtorlás veszélyétől menten más örvend. Sarajevo ünneplő közönségének lelkes örömhangjait hirtelen iszonyatos fájdalom jajkiáltásai váltották fel és végig süvöltöttek az egész művelt világon, általános rémületet s megdöbbenést okozva. A megdöbbenés és fájdalom közöttünk a legnagyobb, kik a vallásához és köteles­ségeihez törhetlenűl hű koronaörököstől joggal sokat s nagyot várhattunk. Fájdalmunkban a. kifürkészhetlen isteni végzések merész kutatásától elállva, ám hozzuk meg — mint Sz. Ágoston mondja — a szeretet és tisztelet utolsó adóját az elhal­taknak, enyhet találva ebben saját fájdalmunkra is; azt azonban, ami a halottaknak igazán hasznukra van, még buzgóbban, bensőségteljesebben adjuk meg, értve az oltáráldozatot s a halott nevében végzett imát és más jó cselekedetet. Rendelem azért, hogy gyászunk kifejezése végett tegyünk középületeinkre, különösen is az iskolákra gyászlobogót. Jövő júliushó 4-én, szombaton, mint a sarajevói gyászeset hetedik napján, az e napra rendelt gyászmise a székesfőtemplomban s minden plébániai és szerzetesi templomban liberával ünnepélyesen végzendő. Erre a hívek eleve figyelmeztetendők, a hatóságok és testületek, városokban a helyőrségek idejében meghívandók. Amidőn azonban a halottak irányában tartozásunkat lerójjuk, nem szabad meg­feledkeznünk arról, hogy a legmélyebben szeretett agg királyunk Ő Felségét sújtja e bor­zasztó eset, melynek csodás lelki erejével viseli összes súlyos következményeit és nagy fáj­dalmát. Láttuk már őt emberfeletti fájdalmak terhe alatt Isten akarata előtt meghajolva hősként megállani; bízunk Istenben, hogy magas kora s közelben kiállott nagy betegsége által gyengült ereje is elégséges lesz a mérhetlen nagy csapás elviselésére; de ha vigasz­talására szolgálhatna az, hogy mint a nagy megpróbáltatások alatt roskodozó atya hű gyermekei, mi is a legodaadóbb részvéttel s hű szeretettel állunk oldala mellett, úgy adjuk meg Felséges Urunknak e vigaszt, s imádkozzunk, hogy Őt a kegyes Gondviselés a meg­próbáltatás nehéz óráiban föntartva hazánk nagy javára a lelki béke áldásai között éltesse. Kelt Egerben, 1914. évben, Szent Péter és Pál ünnepén Lajos, s. k„ érsek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom