Eger - hetente kétszer, 1914
1914-06-03 / 44. szám
Előfizetési árak: Egész évre ___10 korona. F él évre--------5 » N egyed évre _ 2-60 » Egyes szám ára 10 fillér. Szerkesztőség: Lyeeum, 26-ik szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények ===== intézendők. ■- ■ ■ Kiadóhivatal: Lyceumi nyomda, hová az előfizetések és hirdetések küldendők. HETENKINT SZERDÁN ÉS SZOMBATON MEGJELENŐ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. 1914. - 44. szám. --=*== XXXVII. ÉVFOLYAM. =s=— Szerda, junius 3. Bosznia a mienk! Dicsőségesen uralkodó királyunk 1908. évi október 5.-ki kelettel fejedelmi szózatot intézett Bosznia és Hercegovina népéhez, tudtul adva mindenkinek, akit illet, hogy szuverén jogait kiterjeszti Boszniára és Hercegovinára, «tekintettel azokra az ősi kötelékekre, melyek dicső Elődeit a magyar trónon ezen országokhoz fűzték.» Ez a manifesztum Magyarország ősi jogainak hangoztatásával el is döntötte Bosznia-Hercegovina hovatartozásának kérdését — a jog szempontjából. A hatalmi és erőviszonyok késleltethetik még egyideig kétségtelen jogigényünknek gyakorlati érvényesülését, de ha van életerő ezeréves hazánkban, ha van jövője sokat hányatott nemzetünknek, akkor el kell jönni annak az időnek, amikor ismét a mieink lesznek az annektált tartományok, melyeket történelmi hivatásunk felismerése alapján őseink vérükkel megszereztek, de amelyeket a sors csapásai és átkos belviszályáink következtében évszázadokra elveszhettünk. Hogy a mi időnk mihamarabb elkövetkezzék, ahhoz az egész magyar társadalomnak és minden magyar embernek céltudatos és fáradhatatlan munkássága szükséges. Nagyok a nehézségek! Ausztria — bár nem tudjuk, mi címen? — igényt tart e tartományokra, s nem mutat hajlandóságot jogigényeink respektálására. Azon az utón halad, amit eddig is sikeresen követett. Hiszen Mária Terézia is Lengyelország felosztásakor Halicsot, Lodomériát s a régi Moldva egy részét a magyar szent korona jogcímén vette birtokába s e területek (Galícia és Bukovina) csaknem másfél évszázad után még mindig Ausztria tartományai. — Ugyanígy történt Dalmáciával is. A velencei köztársaság bukása után Dalmácia kijelentette, hogy hajdani viszonyát Magyarországgal felújítani óhajtja s ennek alapján I. Ferenc királyunk a visszanyert területet Ausztriához! csatolta s minden ígéret és királyi hitlevél ellenére most is, egy évszázad múlva, még mindig Ausztria birtokolja a mi Dalmáciánkat. így akar Ausztria az annektált tartományokkal is eljárni. Sivár korunk kedvez ilyetén terveinek. Hiszen a mi főfő hazafiaink sóval, panamával, parlamenti őrséggel és lovaglás ügyekkel — no meg a demokráciával vannak elfoglalva, és hat év alatt nem tudtak időt szakítani arra, hogy letárgyalják és törvénytárunkba beiktassák azt a törvényjavaslatot, amelyet Wekerle Sándor miniszterelnök 1908 november 12-én a képviselőház elé terjesztett, s amelynek 1. §-ában: «az országgyűlés tudomásul veszi, hogy Őfelsége tekintettel azokra az ősi kötelékekre, melyek dicső Elődeit a magyar trónon ezen országokhoz fűzték, szuverén jogait ezen országokra kiterjesztette.» Hazafias lelkünk egész keserűségével kell kijelentenünk, hogy politikusainktól semmit se várhatunk! Nem érnek ők rá arra, hogy Boszniával foglalkozzanak. El vannak ők foglalva — egymással és változatos taktikájukkal. Hát csak hadd taktikázzanak! Hadd veszekedjenek és torzsalkodjanak! Csak lovagiaskodjanak! Menjenek Amerikába pártkasszát gyűjteni! Keressék a szimpátiákat a muszkáknál! Igyekezzenek a romániai zsidók egyenjogúságát biztosítani ! / Mi pedig lássunk munkához! Erezzük át, hogy minket sem az amerikaiak adományai, sem a muszkák szimpátiája, sem a francia tőke, sem a német hadsereg, sem semmi a világon meg nem menthet, jobb jövőhöz nem segíthet, — csak a saját megfeszített munkásságunk. Minket csak a magunk ereje és életrevalósága tarthat fenn és vihet előre! Meg kell hódítanunk Boszniát a mi verejtékes, kitartó gazdasági és kulturális munkánkkal, s ezt a tevékenységünket kell hozzá kötni az ősi kötelékekhez. Van nekünk egy életrevaló szervünk : a Magyar Bosnyák Hercegovinái Gazdasági Központ, amely megfeszített komoly munkával igyekszik reális alapokat rakni a mi levegőben lógó jogigényeink alá. A magyar gazdasági életnek tehát megvan az az orgánuma, amely e téren elvégzi az irányítás és alapozás munkáját. Van azonban még egy — az előbbinél nem kisebb — feladat. A kulturális és érzelmi kapcsokat kell erősítenünk! Törekednünk kell egyrészt arra, hogy a magyar társadalom érdeklődése Bosznia és Hercegovina felé irányíttassék, s a felkeltett érdeklődés állandóan ébren tartassák, másrészt igyekeznünk kell magunkat a bos- nyákokkal megismertetni és megkedvelteim. Igyekeznünk kell arra, hogy a boszniai vezető elem nyelvünket, gondolkodásunkat és kultúránkat megismerje, megszeresse, s ősi jogigényeink majdani érvényesítésénél a mi erőnket fokozza. Ebben a nagy társadalmi munkában városunk tanintézetei is ki akarják venni részüket. Két örvendetes eseményről adhat hírt a nap krónikása. Egyik a főgimnázium idei tanulmányútja. A főgimnázium lelkes tanárai junius 29.-től julius 9.-éig végigvezetik tanítványaikat Bosznián, Hercegovinán, Dalmácián és a magyar tengerparton. A hazánk jövő sorsát irányitó ifjúság fogékony lelkében bizonyára olyan benyomásokat fog ez a tanulmányút visszahagyni, aminek hord- ereje és jövő kihatásai kiszámíthatatlanok. Jogakadémiánk tanári kara pedig a folyó tanévet bezáró kari ülésében elhatározta, hogy különféle kedvezményekkel fogja előmozdítani, hogy a bosznia-hercegovinai illetőségű joghallgatók ebben a színmagyar városban, ennek hazafias légkörében tanuljanak s a magyar nyelv elsajátításával és a magyar gondolkodás megismerésével Bosznia jövőbeli vezető elemei hozzánk simuljanak. Elhatározta a tanári kar, hogy a bosnyák-hercegovinai joghallgatókat az egri jogakadémián teljes tandij- és vizsgadij mentességben részesíti s hogy rájuk — a magyar nyelvben és jogi tanulmányaikban való előhaladásukhoz mérten — az intézet által nyújtható egyéb jótéteményeknél is különös tekintettel lesz. Bár sikeres lenne ez a kérdés! Bár számosán jönnének hozzánk a bosnyák ifjak! Eger hazafias, barátságos és vendégszerető közönsége bi
