Eger - hetente kétszer, 1914
1914-05-30 / 43. szám
2 EGER. (43. sz.) 1914. május 30. Városi ügyek. — Eger város rendkívüli közgyűlése. — Eger város képviselőtestülete szerdán, május hó 27-éu, délelőtt 10 órakor, Jankovics Dezső kir. tanácsos, polgármester elnöklete alatt rendkívüli közgyűlést tartott, amelynek lefolyásáról tudósitónk a következőket jelenti: Kossuth Ferenc emlékezete. A közgyűlés a kegyelet jegyében fogott a munkához. A napirend előtt Jankovics Dezső polgármester résztvevő kegyelettel jelentette a közgyűlésnek, ho~y Kossuth Ferenc, Kossuth Lajosnak nagynevű öa, jobblétre szenderült. Nem csupán a Kossuth név varázsa, hanem saját egyéni kiválóságai is vezető szerepet biztosítottak neki a magyar politikában, sőt a közéletben is. Európai műveltségű ember volt s dicső emlékű atyja hagyományos függetlenségi eszméinek és törekvéseinek letéteményeseként vezérévé lett az országgyűlési függetlenségi pártnak. Mint ilyen, két ízben megfordult Egerben is, és akik ebből az időből emlékeznek reá, tanúságot tehetnek az ő ritka szeretetreméltó modoráról és egyéni kiválóságáról. A koalíciós kormánynak kereskedelemügyi minisztere volt. Mint ilyen, ő engedélyezte az eger-putnoki vasút építését. Eger város tehát méltán veheti ki részét az országos gyászból és ezért, mint a város első tisztviselője, a város közházára kitüzette a gyászlobogót; a nagy halott ravatalára koszorút küldött és indítványozza, hogy a közgyűlés jegyzőkönyvben örökítse meg Kossuth Ferenc emlékezetét. A képviselőtestület a polgármester bejelentését, intézkedését és javaslatát mély megilletődéssel tudomásul vette és elfogadta. A gyümölcsszállitó tehervonat. Napirend előtt tárgyalták Rotschild Oszkár dr.-nak azt az indítványát is, hogy a város eszközölje ki a kereskedelemügyi minisztertől a csak nemrég megszüntetett hajnali gyors tehervonatnak Eger és Füzesabony között való újabb közlekedését, mert cseresznyeéréstől kezdve ez a vonat szállítja Egerből a gyümölcs termést a felvidék és Galícia felé. Ha nem kapnék meg újból ezt a vonatjáratot, nagy anyagi kár há- ramlanék a városra, mert a könnyen romlandó nyári gyümölcsnek elszállítását nem tudnók eléggé gyorsan eszközölni. A közgyűlésen hosszas vita fejlődött ki afölött, hogy feliratban, vagy küldöttség útján kérjék-e a minisztertől a vonat-járat beállítását? Végre is abban állapodott meg a képviselőtestület, hogy a polgármester telefon utján érdeklődjék ez ü^' ^en a kereskedelemügyi minisztériumnál 'r nyiben szükségét látja, vezesse" líüldöttséget a miniszter elé. A tisztilak. A katonatisztilak fele részét (a telekből 296 Q-ölet, ölenként 220 koronájával), tudvalévőén, eladta a város az Osztrák- Magyar Banknak. Az erre vonatkozó adásvételi szerződést most elfogadta a képviselő- testület és jóváhagyás végett felterjeszti a törvényhatósági bizottsághoz. — Ezzel kapcsolatban az építészeti és szépészeti bizottság is bemutatta javaslatát az uj katonatisztilak építésére nézve, amely az Osztrák-Magyar Bank palotája mellett, a mostani tisztilak telkének a színház felé eső másik felén épül fel. Minthogy a bank palotája a modern technika minden újabb vívmányának felhasználásával, nagy fényűzéssel készül, amelyhez hasonló költekezést a város már csak azért sem teljesíthet, mert a felépítendő tisztilak bérjövedelme nem állana arányban az épületre költött magas befektetéssel (140,000—160,000 korona), az építészeti és szépészeti bizottság azt javasolta, hogy az uj tisztilakot a város kétemeletes bérépületté építtesse, úgy azonban, hogy külső díszítése és tetőzet-magassága a banképületével azonos, vagy legalább hasonló legyen. A javaslat hosszú és alapos vitát provokált, amelynek az az eredménye, hogy a végleges döntés előtt a tanács megcsináltatja a bank-palota tervezőjével, Hubert József budapesti műépítésszel az uj tisztilak építési tervét és költségvetését, és pedig az egyszerűség és takarékosság elvének szem előtt tartásával — kétemeletes bérépületre. A tisztviselők szolgálati pótléka, A város uj szervezkedési szabályrendelete szerint, a közgyűlés, az arra igényjogosult régebben szolgáló tisztviselőknek, fizetésükön kívül, szolgálati pótlékot is adhat. Az öregebb tisztviselők nem régiben kérték is ennek a szolgálati pótléknak a megszavazását, azonban akkor a közgyűlés a kérelmet kiadta egy bizottságnak megfontolás és javaslattétel végett. A bizottság elkészült a munkájával és a tisztviselők szolgálati pótlékát a következőkben javasolja megállapítani : Morvay János volt tanácsos és Sír Lajos | alszámvevő nem részesülhetnek szolgálati pótlékban, mert ez csak működő tisztviselők részére engedélyezhető. Ellenben Jankovics Dezső polgármestert és Hanák Gyula főjegyzőt 17—17 évi szolgálat után évi 400—400, Derszib Ödön fószámvevőt 23 év után évi 1000, Glósz Kálmán drt. 14 év után évi 300, Szabó Ödön drt. 14 év után évi 200, Simoayi Károlyt 18 év után évi 500, Cselényi Istvánt 20 év után évi 800, Deák Mihályt 15 év után évi 200, Sár- közy Ignácot 12 év után évi 200, Szabó Miklóst 12 év után évi 341, Talabér és Tumli Írnokokat 13—13 év után évi 200 — 200, összesen valamennyit 4741 korona illetné meg. A közgyűlés, élénk vita után, Alföldi Dávid dr.-nak indítványát elfogadva az ügyet levette a napirendről, mert a tisztviselők fizetését csak két évvel ezelőtt emelte a város és különben is a tisztviselők csak a városfejlesztési törvény életbelépte, tehát 1912. év óta vannak fizetési osztályokba és fokozatokba sorozva, tehát ez alapon is csak három év múlva lehet szolgálati pótlékról beszélni. Átalakítási munkálatok a városházán. A közgyűlés elhatározta, hogy a város közházán levő illemhelyeket átalakíttatja. A munkálatokkal Bablonkay Gyulát bízta meg, úgy azonban, hogy a villamos berendezést a városi villamos telep házilag késziti el. Minthogy igy a 12,313 K vállalati összeg kevesebb lesz, a közgyűlés megengedte, hogy a különbözeti összegnek megfelelő költségen belül a polgármester lakásában fürdőszobát rendezzenek be. A harmadik orvosi állás, A város uj egészség- ügyi szabályrendeletének jóváhagyásával a harmadik városi orvosi állásnak szervezése, illetve betöltése szükségessé vált. A közgyűlés fölkérte a vármegye alispánját, hogy erre nézve a szükséges intézkedéseket tegye meg. Az állandó választmány és a szakosztályok megalakítása. A tanács előterjesztésére a közgyűlés megválasztotta a képviselőtestületnek különféle szakosztályait és pedig csekély módösítással azt a tervezetet fogadta el, amelyet a képviselőtestület részéről a jelölések megejtésére kiküldött bizottság bemutatott. Eszerint: Az állandó választmány tagjai: Alföldi Dávid dr., Babocsay Sándor, Csutorás László dr., Csekó Gábor, Dutkay Pál, Erlach Sándor dr., Elek József, Kösztler József dr., Kánitz Gyula dr., Károly János, Maczky Valér dr., Mélypataki Ignác, Militzer Gyula, Siller János, költeményben. Hunnia csonka tornyú templo- ! mában elrendezve áll a Kórus, a három Lamen- tator; a »Titkos jelenések« három Deklamá- tora és a három Lektor. Megkezdődik a szerdai lamentáció. — Az invitatorium után az első Lektor olvassa fel a magyarság történetét egészen addig, mikor a héber faj jogot nyert nálunk és lassankint hatalmába kerítette a társadalmi osztályokat. (Máskülönben a költőnek a héber faj iránti ellenszenve az egész köteten végigvonul.) A szomorú krónika. után Hunnia kezdi énekelni zsoltárait. Ezekben a zsoltárokban igazi, szépséges költői lélek tárul elénk. — A büszke Hunniára valamikor versengve nézett a világ; de most, a szomorú jelenben, szomorúan csendül fel ajkán a bánatos zsoltár: «Fölém hajolt a bájak alkonya. Én voltam minden asszonyok között Minden világok legszebb asszonya.» Majd a lamentátorok igazi, bensőséges dalai következnek. Nagy hazafiúi bánatot érezünk ki ezekből a lamentáciökból, és végtelen jól esik nekünk, mikor a tiroli hegyek közül halljuk az odaszakadt magyarköltő dalait. Különösen, ahol Dáciát siratja meg, annyira igaz és bensőséges a fájdalma Erdély mostani állapota miatt, hogy a sorok szinte alig birják a nehéz tartalmat: Ghímel •• «Dáciában más a gazdag, Dáciában más az úr, Másnak ér a nyári asztag, Ki ekével egy se túr. \ Heth : »Kúnutódok ősi vére Önkegyelmeért lakói, Ős apái sírkövére Összerogyva fuldokol.» A nagycsütörtöki lamentációban a Lektor arról olvas fel, mint szánta meg Hunnia gyengéd szíve az ország kapuin kopogtató üldözött jövevényeket, mint fogadta gyermekeivé. — És ekkor Hunnia sír fel zsoltáraiban, mert hálátlan kígyót melengetett kebelén és ime most a héber faj az ország fiait űzi ki saját hazájukból, s Hunnia ajkain rettenetes átok fakad: «Kaszás halál a sírjaik fölött, Száguldjon át, nagy tomboló lovon, Mert ők is így taposnak csontomon.» A lamentációk itt emelkednek a legmagasabb pontra. A költő szíve fáj, mikor látja, hogy az üldözött nép kénytelen az újvilágba vándorolni, mert kiüldözik, mert: Aleph: »Hunniában elteperték, Rongyba’ hordja ing-ujját, S itt nem bírva lelke terhét Más világba indúl át. —» Idehaza pedig az idegen had befonja védtelen nejét és serdülő leányát; az erényt vásárra viszik, a tisztaság haldoklik. — Ennek a résznek színezése igen erős. Azt hiszem, Szalay itt a szegény, megtévedt »hungarák« sorsát akarta lefesteni, mikor a védő nélkül maradt nő és leány elzüllésében a régi magyar nők tisztaságát siratja, de úgy vélem, igen erős és leplezetlen ezen szegény nők sorsának ecsetelése. Azt hiszem, ezt a részt bírálói nem fogják megengedhetőnek tartani. Hanem mélységes fájdalom zokog fel e sorokban is az utolsó lamen- tátor ajkán: Heth: «Bűnök bűnös Hunniája, Látod-e a mélyeket ? Lányaidban vert az Isten Homlokodra bélyeget!» Ezek után a költő a Nagypéntek feketeségébe állítja bele Hunniát. Dísztelen, fekete környezet. A jelennek szomorú képe. Talán az a szomorú igazság sir ki ebből a ciklusból, hogy nincs a magyarnak testvére, köröskörül mindenütt ellenséges kezek nyúlnak a szerencsétlen ország felé; s amellett az Isten büntetése is ostorozza. Már a végpusztulás lehelletét érezzük a harmadik Lektor énekében: «És ime ős vártornyokat is láték dűlőn-dűledezni, és hét angyal tartotta hiába; hahotázott rajtuk azonban hét farkos sátán...» Keserűség csillan ki a költő szavaiból, midőn énekel a magyarság elernyedéséről, tétlenségéről. Hol vannak az ősökhöz méltó unokák? Ezek a hősök vérei? A szolgahad? Hol van- riak a régi fegyverek? Keserűen kiált fel a La- mentátor: Daleth: «Föl ne támadj, harcos Árpád, Jaj, ne lásd a népedet! Szolgaságát, jaj, ha látnád, Mit magára engedett!«
