Eger - hetente kétszer, 1914

1914-05-23 / 41. szám

4 EGER. (41. sz.) 1914. május 23. 9 óra előtt pár perccel megjelent Szmrecsányi Lajos dr. egri érsek Ridárcsik Imre oldalka- nanokja és Kriston Endre titkára kíséretében és a Rómában tanuló magyar kispapok segéd- kezése mellett bemutatta szt. miséjét a király Ő Felsége felgyógyulásáért. A szt. mise alatt a magyar kispapok a zarándokokkal együtt a szép május havi Mária énekeket énekelték. Szt. mise végeztével az érsek imát mon­dott, hogy Felséges királyunk mihamar nyerje vissza egészségét. Mielőtt az örök városnak búcsút mondtunk volna, az úri hölgyek csoportja tisztelgett az egri érseknél és Törökné Kovács Hermin írónő megköszönve az érsek fáradozását, nemzeti színünk szallagjával átkötött szép csokrot nyúj­tott át a zarándoklat lelkes vezetőjének. A zarándokok csoportokba verődve néz­ték az örök város nevezetességeit. Összeha­sonlítva a hatalmas pogány Rómát az uj ke­resztény Rómával, hitünk megerősödik. Ott van a Collosseum hatalmas romja, mely hir­deti a pogány rómaiak hatalmát, de mindez szertefoszlott; ellenben a Szt. Péter Baziliká­ján ott tündöklik a kereszt s hirdeti a ke­reszténység életét. Belépünk a katakombákba, hogy lássuk, mily erős hit lakozott az ősi ke­resztények szivében; de megnézzük Szt. Pál bazilikáját, hogy lássuk, hogy a hit kilépve a katakombákból, él és uralkodik a szivekben és kifejezést nyer a kereszténység momumentális épületeiben, templomaiban tartott isteni tisz­teletekben. Róma négyszáz templomában tün­döklik a kereszt s mintegy legyözöttre mutat a régi Rómára, mert a kereszt a keresztény­ség győzelmét jelenti és állni fog, mig a vi­lág fennáll és hirdetni fogja a kereszténység diadalát. H. L. Tájékoztató. Május 23. A jogakadémia majálisa a Korona-vendéglőben. „ 24. A Kér. Iparoskor nyári mulatsága az Érsekkertben. „ 24., 25. Országos vásár Gyöngyösön. „ 25., 26. Sorozás Gyöngyösön. (Város.) „ 27., 28., 29. Osztályképesítö a tanítóképzőben. „ 28., 29., 30. és jun. 2. Sorozás Hatvanban. „ 31. Pünkösd vasárnap. „ 31. Országos vásár Poroszlón. mely még a vénasszonyokon is megtűri a díszí­tést. A következő képeken a matyó férfinépség vonul elénk valamivel egyszerűbb, de díszíté­sében a matyó egyéniséget határozottan kife­jező öltözetekben s igy ha a nőkkel együtt je­lennek meg, velük harmonikus képet alkotnak. Persze náluk is határozott különbséget tesz a kor, alkalomszerüség, meg az időjárás is. A gyermekek ruházatát már láttuk, az öltözködés igazában csak a legénykorral kezdődik, melynek határát lefelé a 15—16-ik életév jelöli. Ekkor kap a legénysorba lépő gyerek lajbit, legalább is 12 szélből varrt rojtos perkál gatyát, varrá- sos inget és nyakravalót, legény-surcot farmat- ringgal, meg legénykalapot csiktolyúból, langa- nét meg gibirtusz virágból, árvalányhajból ké­szült bokrétával. Legdíszesebb az ing, ennek nyaka, vállfoltja, porhamentlinek nevezett eleje, lobogós ujjúnak széle szebbnél-szebb, élénk színű varrásokkal van ellátva. A nős férfi, még a fiatalja is, valamivel egyszerűbb, kalapjánál azonban a nemzeti színű szalag nem ritka, je­léül annak, hogy katonasorba léptek. E díszes jelvényt büszke megkülönböztetésül csakis a besorozottak hordhatják. Télen a fiatalabbak szűrben járnak, mely szintén elég dolgot ad a hozzáértő mesterembernek, amennyiben elől- hátul ugyancsak el van látva varrással, bár úgy a szűrön, mint az idősebb férfiak kedvenc bundáján ezek a szűcsös varrások egyéb hím­zett ruhadarabjukhoz képest legalább a színe­zésben legtöbbször harmonikus egyszerűséget mutatnak. Amit a matyók díszítő művészetéről, ennek eredetiségéről, meglepő fejlettségéről s bámu­HÍREK. Eger, 1914. május 22-óa. Aspern. Áldozócsütörtökön, május 21-én nagy ün­nepe volt Eger város házi ezredének, a 60. gya­logezrednek. Az asperni csata 105. évforduló­ját ünnepelte a vitéz ezred, azét a véres csa­táét, amelyben először verték meg sik földön vívott nagy ütközetben a világhódító nagy Napóleont. 1809. május 21-et Írtak akkor és a Ká­roly főherceg által vezényelt hadsereg meg­törte végre azt a hitet, hogy Napóleon legyőz­hetetlen, mely hit pedig nemcsak a nagy vezér katonáiban, hanem az ellenfél embereiben is élt; övéibe bizalmat, ellenfeleibe pedig csüg- gedést öntve, varázsolva. Mindössze tehát ennyi az egész jelentő­sége ennek a véres ütközetnek s ennek az osztrákok javára állítólag lőszerhiány miatt ki nem használt győzelemnek ... De vonuljon háttérbe a világhistóriai szem­pont s tekintsük az asperni csatát két vitéz hadsereg életre-halálra szóló tusájának. Az osztrák részen ott van a mi háziezredünk, a 60. gyalogezred a Hillern-féle 6. hadtestbe osztva, minden zászlóaljával a legszélső jobb szárnyon, az első harcvonalban. Hadi beosztása folytán ez az ezred nyitja meg a csatát. És pedig sikerrel. Máriássy ezredes gyermekei foglalják el legelőször Aspernt. Igaz, hogy nem sokáig hagyták a kezükön a franciák, valamint a változó hadiszerencse kóborlása folytán a mi ezredünk sem a franciákén. Há­romszor foglalják el Aspernt az osztrák-ma­gyar csapatok és háromszor foglalja vissza Massena. Végre sikerűi végleg kiűzni a franciákat, persze rettentő sok vér árán. Személyes tusára kelnek a hadfiak, ember ember ellen harcol s minden talpalattnyi helyet, minden zugot szu­ronycsatával kellett elfoglalni. A sikerben nagy része volt a mi ezre- dünknek. A legszélső jobb szárnyon harcoltak a magyar gyerekek és Máriássy a franciákat a legsűrűbb bozótba szorította vissza, oda, ahol tehetetlen a szurony, tehetetlen a, goRó. latos gazdagságáról mondtam, kiegészítve vi­seletűknek rövid jellemzésével, immár el is ér­keztem ismeretterjesztő előadásom végéhez. Mindabban, amit e rövid óra keretében a matyó népről nagy vonásokból rajzolt képekben be­mutattam, úgy vélem, csak sejtetni voltam ké­pes azt a gazdagságot, melyet magyar népünk­nek ez a különálló s így sok őseredetiséget máig megőrző rétege elénk tárni képes. De még így is, ebben a nagy vonásokban nyújtott néprajzi ismertetésben is, mélyen tisz­telt hallgatóimnak okvetlenül meg kellett érez- niök azt a nagy értéket, melyet fajunk életé­nek, fejlődésének, jellemének szempontjából a matyók életmódjuknak sajátos jelenségeiben, jel­lemző szokásaikban, lelkűknek, ennek az ős­magyar jellemvonásokban oly gazdag léleknek őszinte megnyilatkozásaiban, gondolat- és ér­zésvilágában, Ízlésükben, szépérzékükben ma­gukban hordanak s kincs gyanánt őriznek. Le­het, hogy a modern kultúra ellenállhatatlan hul­lámai őket is magukkal sodorják, lehet, hogy az ő alkotásaikra is pusztulást hoz az idő, de szerintem még1 akkor is gyümölcsöthozó az a munka, melyet népünk jellemének, életük ki­csinyszerűnek látszó, s összességében mégis rendkívül fontos jelenségeinek tanulmányozására fordítunk, mert ezekből épül fel nemzetünk fej­lődésének története. S amint minden kor in­tézményeit újabbak váltják fel, megszüntetvén az előbbit, a napjainkban pusztulóban levő szépművészetnek, népiparnak s egészében a népéletnek megszűnése is népünk új alakulásá­nak, új fejlődésének csiráit rejti magában Vége. A hősiesség, személyes vitézség gyönyörű példáit mutatja föl ez az ütközet úgy a tisz­tek, mint legénység részéről... Vau tehát oka az ünneplésre a 60. gya­logezrednek. S ha a békeidő katonáéknál a nyugodt előkészület a háborúra, úgy nemcsak a harcszerű kiképzés a fő, hanem a vitézség­nek, a bátorságnak, a hősiességnek lelkesítő példák által való nevelése is. Erre pedig aligha van jobb alkalom az asperni csata évforduló­jának megünneplésénél. Az ünnepség az idén nagyobb keretek kö­zött zajlott le, mint más években szokott. Má­jus 21-ét megelőző este nem csupán dísztaka­rodó volt, hanem igen kedélyes mulatság ren­dezésével a tiszti-kertet is megnyitották és ez alkalomból a tisztikarnak szívesen látott ven­dége volt Eger város úri közönségének szá­mos tagja. Május 21-én reggel 5 órakor a katonai zenekar ébresztőt fújt a város utcáin, délelőtt 9 órakor a gyalogsági laktanya udvarán ün­nepélyes tábori mise volt, amelyet Venczell Ede t. kanonok, tábori lelkész celebrált és amelyen a katonaságon kívül az Egerben levő összes hivatalok, intézmények és testületek képvisel­tették magukat. Délben a kaszárnya tiszti ét­kezdéjében ünnepi ebéd volt, amelyen közéle­tünk számos notabilitása vett részt. Délután pedig a kaszárnya udvarán a legénység vidám népünnepélyt rendezett, amelynek kacagtató programúi számait vidám jókedvvel élvezte a nagy számban jelen volt közönség. Személyi hír. Főpásztorunk, Szmrecsányi Lajos dr. egri érsek, Kriston Endre pápai kama­rás kiséretében Budapestről, ahol római útja után a főrendiház tárgyalásain vett részt, ál­dozócsütörtök reggelén 6 órakor érkezett haza székvárosába. Keresztjáró napok. Hétfőn, kedden és szer­dán a hagyományos keresztjáró napokat tar­totta meg a katolikus Egyház. Az g'iSö papon az esős idő miatt a köi-menet nem volt meg­tartható ; a főtemplomban végbement szertartást Petrovits Gyula plébános, apátkanonok végezte, a szent beszédet Vén Jakab ferencrendi házfő­nök mondotta. A második és harmadik napon már nagy számmal vettek részt a hívők a kör­menetben, amelyet kedden Debreceni János apát­kanonok a minoritákhoz, szerdán pedig Bdhm János prépost-kanonok a ciszterciek templomába vezetett. Az előbbi helyen Nagy Ince minorita gyakorló tanár, az utóbbi templomban pedig Kovács Piusz dr. ciszt. tanár mondott szent beszédet. Uj községi jegyző. Tarnalelesz községben Kápolnai Gábor terpesi segédjegyzöt községi jegy­zővé választották.

Next

/
Oldalképek
Tartalom