Eger - hetente kétszer, 1914
1914-05-20 / 40. szám
Előfizetési árak:| ÍSR.JS Egész évre_ - 10 korona. Fél évre-------5 » N egyed évre _ 2'60 » Egyes szám ára 10 fillér. Szerkesztőség: Lyceum, 26-ik szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények ----- intézendők. —.......... K iadóhivatal: Lyceumi nyomda, hová az előfizetések és hirdetések küldendők HETENKINT SZERDÁN ÉS SZOMBATON MEGJELENŐ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. 1914. — 40. szám. XXXVII. ÉVFOLYAM. Szerda, május 20. Eger dicsérete. — Egy kárbaveszett memorandum. — Kellett vagy nem kellett, addig sopánkodtunk, sírtunk és panaszkodtunk meglévő és képzelt bajainkról a hivatalos fórumok előtt, míg végre is — elhitték. Csakhogy most már az a baj, hogy — amit eddig nem tettek — számba szedték és elhitték összes jeremiádáinkat. És mintha csak a régi, hagyományos egri fátum elevenedett volna föl: nem akkor hitték el Eger város panaszait, amikor anyagi előnyök kivívásáért atreszálta a különböző minisztériumokhoz, hanem akkor, amikor jogokat osztogattak olyan városoknak, amelyek a saját erejükből is képesek a megélhetésre, a virágzásra és a fejlődésre. így történt, hogy az országgyűlési képviselőválasztókerületek beosztásánál a belügyminiszter Eger városát nem sorozta azok közé a városok közé, amelyek önállóan és külön választják meg országgyűlési képviselőjüket. Pedig Egernek eddig önálló ország- gyűlési képviselő küldési joga volt! Ezt a jogát meg kellett védelmeznie! Szederkényi Nándor történetíró, Egernek évtizedeken át volt országgyűlési képviselője tehát memorandumot készített, amelyben kifejtette, hogy mindaz, amit Eger eddig önmagáról mondott, nem igaz. Egernek nem csupán tradíciói vannak, amelyek a fényes történeti múltban gyökereznek, hanem jelene is van, amelyből biztató reménnyel bontakozik ki a jövő! Ezt a memorandumot — mint köztudomású — Eger város képviselőtestülete elfogadta és úgy a belügyminiszterhez, mint az országgyűléshez való fölterjesztését elrendelte. A memorandum elment, hanem a reparáció elmaradt. A magyar ország- gyűlés képviselőháza ugyanis május hó 15-én tartott ülésében tárgyalta Eger városának azt a kérelmét, hogy külön választókerületként hagyassák meg továbbra is, és ezt a kérelmet elutasította. Szmrecsányi Lajos dr. egri érsek pedig a főrendiház közjogi bizottságának május 18-án tartott ülésében sürgette erélyesen Eger önálló képviselőküldési jogának visszaállítását abból az alkalomból, hogy a választókerületek beosztásáról szóló rendelet a képviselőháztól a főrendiház elé került. Szmrecsányi érsek hivatkozott Eger nagy históriai múltjára; tiltakozott az ellen, hogy a város jövő fejlődésében való hitet megingassák és felvilágosítást kért a belügyminisztertől a sérelmes rendelkezés tulaj donképeni okáról. A belügyminiszter válaszában kijelentette, hogy intézkedése nem történt a város lekicsinylése okából, hanem azért, hogy a választókerületeket arányosítsa. Á választ a bizottság tudomásul vette és igy Eger ügye előre láthatóan a főrendiházban is elesett. Szederkényi memoranduma tehát most már nem egyéb, mint szépen és érdekesen kidolgozott történelmi relikvia. Ebben az értékében mutatjuk be olvasóinknak is emlékezet okáért, azonban két részre osztva, mert terjedelmes. A memorandum első része Eger múltjával, a második része Eger jelenével foglalkozik. Ezúttal az első részt iktatjuk ide, mely szószerint a következőket tartalmazza: Az országgyűlési választókerületek beosztásáról szóló törvény, mint ez köztudomású, megszűntette Eger városnak eddig gyakorlott önálló választói jogát, a vármegyei községek közé sorozva fog, mint megyei kerület, több község hozzáadásával választani. Történik ez azért, mert Hevesvárm egyének eddigi 7 választókerülete hatra szállíttatik le, s a megszüntetett hetedik kerület községei Eger és Gyöngyös városok körébe osztatnak be. Mély fájdalommal vesszük tudomásul, hogy városunk eddig élvezett önállósági joga ekképen megszüntettetik. Fájdalmunkat növeli az az indokolás, mellyel ezen jogfosztás történik, mely így szól: «Eger és Gyöngyös elég népes ugyan, de a főforgalmi vonalaktól félre eső fekvésük miatt a hasonló nagyságú városok fejlődésének átlagos mértékét nem ütik meg; a jövő kilátásai tehát nem olyanok, hogy ez indokolhatná a kedvezőbb elbánást s a későbbi fejlődés reményében hét kerület alkotását.» Ez annyit tesz röviden kifejezve, hogy Eger városának a jövő fejlődésre reménye nincs, kilátása nincs, aminek természetes következménye lenne a hátramaradás, a hanyatlás, s letűnése városunknak ezred éven át az ország városai sorában elfoglalt magas színvonaláról. Nagy aggodalmat kelthetne a jövő reménybeli kilátásának ily sötét festése, ha a való tényállás igazolná azt. Szerencsére azonban ez nincs úgy. A való tényállás ezt egy felületesen fogalmazott feltevésnek minősíti. Városunk múltja, jelene és jövője iránti kötelességérzet s igazságának jogos követelése ösztönöz arra, hogy ezt be is bizonyítsuk a tényállás felderítésével, hogy lássa az ország, lássa a közvélemény, hogy Eger igen is a szépen fejlődő városok sorában foglal helyet s ha Isten is segíti, úgy köz- művelődési, mint ipari és kereskedelmi áldásos kihatását, messze vidékre fogja még gyümölesöztetni a haza javára és dicsőségére. E végből rövid áttekintést kell tennünk városunk múltja, a haza történetében elfoglalt szerepe s jelen fejlődésének a jövőt biztosító változatai felett. * Eger ősi város. A honfoglaló ősök nyomát városunkban, az úgynevezett Szópasszony völgyének lankás részén felfedezett temetkezési sírjaik őrizték meg számunkra. Szent István királyunk egyik püspöki székhelyűi már Égert jelölte. Azóta áll, elszenvedve a századok viharát, véres eseményeit, osztozva a haza jó és balsorsában, mindig dicsőségesen. A tatárok rohama szétdúlta ugyan falait, népét lemészárolták, de a vérnyomokon új élet fakadt, a város új életre kelt, újra felvirúlt s az akkori viszonyok között ismét egyik elsőrangú városa lett a hazának, hol ismételve fordúltak meg királyaink, hol az akkori viszonyoknak megfelelő közművelődési, ipari, kereskedelmi élet lüktetett s ter- jészté messze vidékre, csaknem egy országrészre, áldásos, termékenyítő működését. Ez mind megörökítve áll a történet lapjain. S midőn a XYI. században a török invázióval a vész vihara elborítá hazánk egét, Eger egy országrész védfalául emelkedett fel, melyen
