Eger - hetente kétszer, 1914

1914-04-29 / 34. szám

EGER. (34. 32. $ 5 1R14 április S9 Törvényhatósági átiratok. Maros-Torda várme­gyének a birtokpolitikai kérdéseknek nemzeti szempontból való megoldása, Esztergom vár­megyének a cigányügy rendezése, Győr szab. kir. városnak a magántisztviselők és keres­kedelmi alkalmazottak jogviszonyainak rende­zése és Kolozsvár városnak a korcsmák va­sárnapi zárvatartása ügyében kelt átiratát a közgyűlés tudomásul vette; Győr vármegyének a világbéke mozgalomhoz való csatlakozás, Szabolcs vármegyének az ismétlő iskolák he­lyesebb működésének biztosítása, Csongrád vármegyének az ármentesitett területen vezető közutak tulajdonosának az ármentesitési költ­ségek alól való fölmentése, Moson vármegyé­nek az ingatlanok parcellázásának ellenőrzése, Sopron vármegyének a tüzkárbiztositás álla­mosítása, Esztergom vármegyének a borfogyasz­tási adó eltörlése, Miskolcz városnak a váro­sok és községek fogyasztási adó jövedelmének rendezése, Szabolcs vármegyének a fásításról és faiskolákról szóló törvény módosítása és Kassa városnak a beszállásolási törvény mó­dosítása ügyében kelt átiratát pedig hasonló felirattal támogatja. Egri ügyek. Eger városának a szemétszál­lítási szabályrendelet módosítására és a Tele- kessy-utcai aszfalt gyalogjáró ügyében hozott határozatát újabb megfontolás végett vissza­adja, ellenben Glósz Kálmán dr. városi tiszti főorvos családi pótlékára, a hevesmegyei siket­néma intézet céljaira átengedett közterületre, az uj orvosi szabályrendeletre, az aszfalt gya­logjárdák költségeiről szóló kötelezvényre, a szervezkedési szabályrendeletre vonatkozó ha­tározatait a városnak, — jóváhagyta a köz­gyűlés. Segélyezések, adományok. A vármegyei dijno- kok segélyezésére 50—50, az Egri Dalkörnek állandó segélyezésül évenkint 200—200, Bene­dek Aladár költőnek anyagi támogatására 30, a magyarországi tanítók Eötvüs-alapjának 25, az állami és törvényhatósági altisztek és szol­gák országos szövetségének 25, a magyaror­szági Tanítóegyesületek országos szövetségé­nek 25, az egri izr. filléregyletnek 30, a buda­pesti Julián egyesületnek 20, az egri Polgári Dalkörnek a kolozsvári dallosversenyre utazás költségére 300 koronás segélyt szavazott meg a rendelkezési alap terhére. Ezen kiviil néhány dijnok és irodasegédtiszt gyógykezeltetésre rendkívüli segélyt kapott, a vármegyei kapust helyettesítő hajdúknak jutalmat szavaztak meg, végül pedig elhatározta a közgyűlés, hogy évi 12 K. tagsági díjjal a Magyar Gazdaszövetség, és 200 K. tagdíjjal a magyarországi kisbir­tokosok orsz. szövetségének tagjai sorába belép, a kir. magyar automobil klubnak pedig a má­jus 24—31-én rendezendő versenyére egy 200 koronás versenydijat tűz ki. Apróbb ügyek. A közgyűlés ezután még az egri kaszárnya javítására 5711 K 80 fillért, a gyöngyösi kaszárnya javítására 8134 K 20 fil­lért, szavazott meg; a jegyzői nyugdíjszabály­rendelet módosítását elfogadta, különféle vár­megyei, városi és községi számadásokat jóvá­hagyott és még igen sok kisebb községi ügy­nek letárgyalása után elfogadta Debreczen vá­rosnak meghívását a Kossuth-szobor leleplezési ünnepségére, amelyen Hevesvármegyét Majzik Viktor alispán vezetésével Graefl Jenő, Kovássy Kálmán és Csekó Gábor megyebizottsági tagok képviselik. Ezzel a közgyűlés délelőtt 7,11 órakor véget ért. HÍREK. Eger, 1914. április 28-án. Tájékoztató. Április 29. Eger város tisztújító közgyűlése. Május 1. A színi szezon kezdete. „ 1, 2, 4 és 5. Sorozás Tiszafüreden. „ 2. Tisztújító közgyűlés Gyöngyösön. „ 4. Hónapos állatvásár Egerben. „ 4. Országos vásár Kápolnán. „ 4. Országos vásár Tiszaörsön. „ 4. Hatvani főszolgabíró tárgyalási napja Eózsa­szentmártonban. „ 6. Egyháznapja az egri föszékesegyházban. „ 6. A tiszafüredi főszolgabíró tárgyalási napja Nagy­ivánban. „ 7. Katonai felülvizsgálat Egerben. Balra tarts! Ez most a legújabb jelszó Budapesten, a közönség gyalogjárón való közlekedése tár­gyában kiadott főkapitányi rendelet, helyeseb­ben: felhívás, megjelenése óta. Az emberek ezzel üdvözlik, ezzel bosszant­ják egymást s igazán nem lehet tudni, vájjon lesz-e valamelyes hatása ennek az uj intéz­kedésnek, annyira nem veszi azt komolyan a fővárosnak zajhoz, utcai veszedelemhez és kelle­metlenséghez szokott közönsége. Persze ehhez nekünk semmi közünk sincs, csupán azért említjük meg Boda felhívását, mert a gyalogjárón való közlekedés szabályo­zásáról eszünkbe jutnak a mi gyalogjáróink és az azokon való anomáliák. Mert bizonyos, hogy a mi közönségünk­ben is nagy a fegyelmetlenség, érzéketlenség az utcai rend iránt. Hogy sorra szedjem ezt a nem nagy, de mégis bosszantó kellemetlenségeket, elsősorban a reggeli utcai élet jut az eszembe. Szintér a város főközlekedő ere: a Fő-utca. Puttonos asszonyok igyekeznek a piacra. Nem a kocsi- űton, hanem a gyalogjárón. Hátukon — mint mondám — a puttony, megrakva mindenféle cók-mókkal, a gágogó libától, csipogó csirké­től kezdve a narancsos ládáig. Nem egyedül járnak, hanem párosán, s nem egymás után, hanem egymás mellett. Persze a kezük sem üres, azokban is van egy-egy hatalmas batyu. Most már, ha valaki szemben jön velük, an­nak le kell lépnie az úttestre, nehogy kité­résre kényszerítse a kedves, friss pletykákon rágódó nénikéket. Ha utánuk ballagsz és történetesen sietős az utad, akkor is hasonló­képen kell cselekedned, mert figyelmeztetni őket az utengedésre, veszedelmes dolog s köny- nyen megadhatnád az árát, amennyiben az egri kofanyelv legválasztékosabb virágait zú­dítanád szegény fejedre. Csak egy mód van a kitérésre, az úttestre lépni, ami a reggeli órákban pedig szintén veszedelmes, nagy lévén ott is a falusi kocsik forgalma. No de ez már igy van emberöltők óta, ugy-e minek is zavarnók az édes drága kofa- asszonyaiuk cirkulusait? De, hát a budapesti rendelet nyomán jutott az eszembe ez a kis anomália. . . Persze, elgondolni is vakmerőség, mi lenne, ha a puttonyos ember a kocsiútra száműzetnék valamiféle okos rendelettel. Itt vannak aztán Eger város közönségé­nek füstbe ment, illetően jövendőbeli füstbe­ment cselédreményei: a dohánygyári lányok. Délben, meg délután, amikor a gyári munka befejezést nyert, útnak indulnak hazafelé s el­árasztják a Széchényi és Deák Ferenc-utcát, Szvorényi-üt gyalogjáróit. De hogyan? NégyeD, öten kart a karba öltve, úgy, hogy mig az áradat el nem vonul, egyszerűen lehetetlenné van téve a gyalogközlekedés. És mi történik, ha a legnagyobb alázattal egy kis utat követelsz a magad számára, vagy ha kevés udvariassággal, de kézzel foghatólag arrább tessékeled őket? Ismét a hóstyai szótár válogatott gyöngy- koszoruja lesz az osztályrészed: a fráz, a f.. . , a rossz, a dög, a süly. . . Aztán óriási lárma, kacagás stb. Nem lehetne ezen valahogyan segíteni? Vagy — ugy-e minek zavarnók meg a kedves dohánygyári hölgyek megszokott „rend“- jét! ? Aztán a kocsik, különösen a falusi kocsik. Embereink a legnagyobb könnyelműséggel kezelik a gyeplőt. A gyenge szerelésü lovakat amúgy magyarosan megcsapkodja a búsuló magyar s a megvadult paripák a Fő-utcára torkolló mellékutcákról a legnagyobb sebes­séggel fordulnak be a mindig népes Fő-utcára és viszont innen a mellékutcákba. Hány sze­rencsétlenség történt csak mostanában is ilyen­formán! Annyi, hogy nem is tartom szüksé­gesnek felidézni a legközelebb múltban történt eseteket, hiszen annyira élénk emlékezetünk­ben vannak még azok! De folytathatnók még sokáig! A vasárnapi cselédkorzó, az ölbefogott esernyők ügye a gya­logjárók megrongálása a háztulajdonosok részéről s az ebből származható veszedelem a járó-kelők­re stb. stb. mind olyan dolgok, amelyek rendbe­hozására nagyon elkelne a mi városunk elöljá­rósága részéről egy kis intézkedés. Kívánjuk, hogy legyen a belterületen 1—2 mozgó közle­kedési őrszem, aki hathatós támogatására szol­gáljon a közönség érdekeinek. Ez a legmini­málisabb, amit elvárhatunk! Elvégre, komolyan le kell számolnunk már egyszer a mi utcáinkon uralkodó tart­hatatlan állapotokkal. A budapesti főkapitány rendelete jó alka­lom tehát neküuk arra, hogy rendbe szedjük a mi portánk elejét is. Mert bizony, nagyon ráfér! (By.) Személyi hír. Mittelmann Nándor budapesti felső kereskedelmi isk. igazgató, szakfelügyelő, az ipar- és kereskedelmi oktatási tanács tagja szombaton meglátogatta az egri kereskedő ta- nonc-iskolát és a tapasztalt tanítási eredmény felett teljes megelégedését nyilvánította. Kinevezés. Ő Felsége Mül/er Viktor cs. és kir. 66. gyalogezredbeli tartalékos zászlóst a kassai III. honvédkerületi parancsnoksághoz főhadnagy hadbíróvá nevezte ki. Büzaszentelés. A katolikus Egyház a Szent Márk napi buzaszentelést hagyományos fénnyel tartotta meg szombaton délelőtt. A szertartást Ridárcsik Imre prépost-kanonok végezte. A kör­menetben, mely 7 órakor indult a főszékes­egyházból, több testület és iskolán kívül igen sokan vettek részt. Kitüntetett tűzoltók. Ő Felsége, a király legfelsőbb felhatalmazása alapján a belügymi­niszter a tűzoltás és mentés terén 25 éven át teljesített érdemes tevékenység jutalmazására alapított díszérmet a pásztói önkéntes tűzoltó­ság köréből Tuza József szertárosnak, Volek Antal és Pulman Károly öl-parancsnokoknak, Drazsilik Károly csővezetőnek és Institurisz István kürtösnek adományozta. Kitüntetés negyven évi szolgálatért. Heves- várm. alispánjának, mint főispán helyettesnek, megkeresésére Ambrus István dr. rektor-ka­nonok kedves ünnepély keretében adta át e hó 26-án Árvay Sándor szemináriumi alkalma­zottnak az egy helyben töltött negyven éves szolgálat jutalmául 0 Felsége által alapított szolgálati érmet. Az intézet ebédlőjében, hol a kitüntetettnek szolgálati évei elteltek, az elöljáróság, növendékpapság és a szolgasze­mélyzet jelenlétében megkapó beszédben mél­tatta a rektor-kanonok a munkának jelentő­ségét s annak nagy értékét s utána feltűzte az érmet Árvay Sándor mellére. A szép ünne­pélyt a Hymnusz éneklése zárta be. Az angolkisasszonyok gyásza. Az angolkis­asszonyok egri intézetének gyásza van. Szom­baton, április hó 25-én reggel V*6 órakor Gro- novszky Róza mater, 73 éves korában, hosszas betegsége után elhunyt. Temetése hétfőn dél­előtt 9 órakor ment végbe, nagy részvét mel­lett. A temetési szertartást Petrovits Gyula apát­kanonok, plébános végezte nagy segédlettel és az érseki tanítóképző-intézet énekkara gyász­dalokat énekelt Meiszner Imre székesegyházi karnagy vezetése mellett. A szertartás után a tanítóképző tanárai emelték kocsira az el­hunyt koporsóját és szép számú közönség, to­vábbá az angolkisasszonyok intézeteinek, és az érseki tanítóképző növendékeinek részvételével kisérték ki a „Fájdalmas Szüz“-ről nevezett temetőbe. A zsinati vizsga uj rendje. A Magyar Kurír jelenti: Az egyházjog szerint tudvalévőén min­den lelkészkedő papnak, aki javadalmat (plé­bániát) akar nyerni, zsinati vizsgát kell ten­nie. Ez a vizsga meglehetősen terhes, mert sok tárgyat foglal magában és az amúgy is nagyon elfoglalt segédlelkészek csak nehezen tudnak rá elkészülni. Ezért általános az óhaj, hogy a vizsgák rendjén könnyítsenek. A prágai érseki tartományban már meg is történt a re­form avval, hogy a vizsgát két részre osztot­ták : tavaszira és őszire. Az uj kánonjog azon­ban, melyet Rómában most készítenek elő, Mi­szerint még messzebb fog menni és a vizsgát öt részre osztja, úgy, hogy azt mindjárt a

Next

/
Oldalképek
Tartalom