Eger - hetente kétszer, 1914
1914-04-11 / 29. szám
2 EGER. !29, sz.) 1914. április 11. S Helyrajzi Két telekkönyvi birtokív van az egri várról. Az egyik a kir. kincstárnak ajándékozott vár-részről szól és ennek a birtok íve a következőket tartalmazza: B-tétszám: 651. A) Birtoklap. I. □•öl. Kőszikla a Vár oldalán . 149 Legelő „ „ . 216 Legelő „ „ . 1561 Szántó a Várban. . . . 485 Szántó „ . . . . 182 Üres térség „ . . . . 442 Út „ . . . . 606 Üres térség „ . . . . 182 Üres térség „ . . . . 118 Út „ . . . . 99 Udvar „ . . . . 312 Udvar „ . . . . 1196 Magy. kir. honvédlaktanya a melléképületekkel és udvarral ....................1539 Várudvar a Várban . . 841 Szántó „ . . 714 Legelő a Vár oldalán . . 1533 Legelő a „ „ . . 16 Legelő a „ „ . . 12 Szántó a Várban . . . 332 Szántó a „ ... 153 Várudvar a Várban 1 hold 691 Várudvar a „ . . . 65 Várudvar a „ . . . 69 Várudvara „ . . . 64 Szántó a Várban . . . 445 Szántó „ ... 281 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20. 21. 22. 23. 24. 25. 26. szám. 536. 572/1. 572/2. 5279. 5280. 5281. 5282. 5283. 5284. 5290. 5291. 5292. 5293. 5294/1. 5295. 572/2. a. 572/2. d. 572/2. c. 5279/1. 5279/3. 5294/1. a, 5294/1. o. 5294/1. e, 5294/1, g 5295/1. 5295/3. B) Tulajdoni lap. 1. Magyar Kir, Kincstár. Ajándék jogcímén, 1871, szept. 11-én. (7404 sz.) 2. Érkezett 1898. dec. 22-én 1677. (15734/898). Egerben 1898. dec. 22-én a kir. törvényszéknél, mint telekkönyvi hatóságnál felvett jegyzőkönyv alapján az A. I. 2. sorszám alatt felvett birtokrészlet innen le és az egri 4550. sz. betétbe Eger rendezett tanácsú város tulajdonául átjegyeztetik. 3. Érk. 1899. íebr. 22. 1300 sz. A Jankóvics Dezső Eger v. polgármestere által a m. kir. jogügyek igazgatósága ellen benyújtott kereset folytán a hat havi hirdetményi határidő után folyamatba tett tulajdoni per az A. I. 3. sorszám 572/2. hrsz. alatt felvett ingatlanra feljegyeztetik. 4. Erk. 1899 okt. 3. 12570 sz. Fenti végzés folytán a B) 3. sorsz. alatti perfeljegyzés töröltetik. 5. Érk. 1907, okt. 16. — 11307. sz. Az 1907. évi jun. 18-án kelt egyed kimutatás alapján Eger—putnoki h. é. vasút Rt. kisajátítási joga az A. I. 3, 4, 14, 15. sz. ingatlan részletekre feljegyeztetik. 6. Érk. 1910, szept. 20. — 7073. sz. Az 1910. évi ápr. 15-én hitelesített egyéni kimutatás és vázrajz alapján az A. I. 3, 4, 15, 14, sz. 572/2. 5279. és 5295. hrsz. ingatlanból a 125, 274 és 56 Q-öl területű részletek az Eger—putnoki vasút javára bekebeleztetik és egyúttal a B) 5. alatti kisajátítási jog feljegyzés töröltetik. C) Teher lap. 1. Érk. 1897, jun. 15-éu. — 10543. sz. A betétszerkesztő bizottság által 1897. junius 4-én felvett jegyzőkönyv alapján a szabad közlekedési út szolgalmi joga az 5282. helyrajzi számú részletre, mint szolgáló telekre az egri 571. sz. betétben foglalt 5285, 5286, 5287, 5288, 5289 és 5294/2. hrszámu részletre, mint uralgó telkek javára bekebeleztetik. 2. Érk. 1907, szept. 2. — 9670. sz. Az egri kir. törvényszéknek 1088/907. 8. sz. végzése alapján a végrehajtási zálogjog 17 K. 37 f. per- és 6 K. 20 f. végrehajtási költség erejéig az A) I. 13—15. sorszám alatti ingatlanra dr. Galambos István ügyvéd, mint Svartz Adolf csődtömeggondnoka javára bekebeleztetik. 3. Érk. 1908, márc. 28-án. — 3582. Az egri kir. törvényszéknek 3382/908. sz. végzése alapján a C) 2 alatti 17 K. 37 f. s járulékai iránti zálogjogtörlés bekebeleztetik. A másik birtokíven a következő följegyzéseket találjuk: (Kivonat) A) Birtoklap. Hrszlm. I. I |*5l. 5285. Út a Várban . . 403 5286. Kápolna a Várban 17 5287. Kálvária domb „ 1413 5288. Dobó síremléke« 11 5289. Út a várban . . 83 5294/2. Kálvária-tér . . 1388 Sorszám, 60. 61. 62. 63. 64. 65. 571. sz, D* n cn {> > >-t cd- to ÍV H-* co 03 00 ” 00 SSS N vr, cj\-J&B S-S5S5 ^ cd cd 03 O; rf*. o» W o>- esj ts> • C/o eo oo 03 P N ja 5 S-Í'rSip'U AB K-SgSá • CD CO r+J» B) Tulajdoni lap. Egerben székelő róm. kath. Érsekség. Az 571 sz. betét A) 1.53—65. sorszám részletei EredetI felvétel alapján. (A 60—65. sor- ( szám alattiakra egyéb megjegyzés nincsen.) r j Es eljött az idő, amikor teljes diadalt arattak a szent tanítások! Amikor beköltözött a boldogság, a béke oda, ahol otthonossá lett a Krisztus iránti szeretet. Mert: «Ahol őt szívvel lélekkel imádják, fel virágoznak a tiszta erkölcsök, szelídülnek a szivek, kezdődik a benső családi élet, átalakulnak az államok, bevonul a boldogság,» — mintegy ízelítőjéül a jövendő nagy boldogságnak. A győzedelmes krisztusi szeretet eredménye, áldásos hatása ez, míg Krisztus személyének semmibevevése, gyűlölete a kárhozat, a pusztulás, a romlás világát borítja mindazokra, akik nem hisznek, nem remélnek és nem szeretnek! r Es századokon át él, és élni fog ez a hit, ez a remény, ez a szeretet, míg csak ember él ezen a földön. Az egyház áll rendületlenül, szikla- szilárdan, hiába tör ki a keresztfa alatt legyőzött gyűlölet egyik-másik korszakban kisebb-nagyobb erővel, — meg- dönteni a krisztusi szeretet szentegyházát sohasem tudja! (jBy.) Harc Dobó István emléke körül. — Kit illet a márvány-sírkő ? — 4. Egy nyílt titok. Az ismeretes ungi átirat-ból, többek között, ezt az odavetett állítást is olvassuk: „A szobor jelenleg Egerben, a vár helyén van felállítva, hogy kinek a tulajdonát képezi, ki rendelkezik vele, azt Deák Gyula Közművelődési Egyesületi titkár, a helyszínén sem deríihette ki.“ Ez különös. Hát nem tudja a közművelődési titkár ur, hogy Egerben Törvényház is van a Vásártéren, amely Törvényháznak földszintjén, balra a bejárattól, a telekkönyvi birtoklapokat őrzik ? Miért nem fordult ide fölvilágosításért? Nehogy azonban homályban maradjon ez a kérdés, a reá vonatkozó hivatalos aktákat ime ide iktatjuk, hogy Deák Gyula Közművelődési Egyesületi titkár urnák rendelkezésére álljanak. vezhetjük a sok szépet és jót, ami elhangzik végállomásunkon. Mert sajátságos, — nem vetted még észre? — igazi érdemei csak a holtaknak vannak 1 — Reméljük, hogy tűlpessimistikusan fogod fel a dolgot. Elismerés néha jut az élőknek is... — Például neked! —jegyezte meg epésen a sima képű úr. — Ugyan mit kívánhatnál még? Elértél a dicsőség zenitjére, úgyszólván a férfikor delén. Híres művész vagy. A föld nagyjai keresik kegyeidet; van vagyonod!... A másik megvetöleg intett: — Mindez csak addig bir értékkel, amíg küzdünk érte: hideg, üres fény! Aztán nem marad sem kívánság, sem illúzió ... Dideregve, borzongva, rettegve várjuk a véget: mi következik aztán? — Mi? Hát megmondtad\ a vég! A Nirvána .. . — Nem ... Nem hihetem, — szólt halkan a művész. Annyi minden van, amit nem látunk! — Tagadom I Amit nem látunk az egyszerűen nincs; vagy legalább is el lehetünk nélküle .r.. — Úgy? Hát a levegő! Látod? És élhetsz nélküle? — kérdezte türelmetlenül a művész. — De bocsáss meg, — szólt, megállva a temető bejáratánál, — nem mehetek tovább. — Hát akkor a viszontlátásra; talán a legközelebbi temetésen 1 — kiáltotta vissza kocsijából a sima képű ur és nevetve tette hozzá: — Reméljük, hogy még nem a mienk lesz... A művész fanyarul mosolygott és tétován megállt. Nézett a zajongó város felé és vissza a csendes helyre. Majd a kapun levő felírásra tévedt pillantása: „Feltámadunk /“ — Üres Ígéret ez ? vagy van valami alapja ? — töprengett magában. — És ha tényleg feltámadunk, hogyan? miként? Lényünk látható része megsemmisül azt tudjuk; hogy kelhet újból életre? . . . Ismét visszanézett a békés csendes helyre. — Eb! — szólt magában, — semmihez nincs kedvem . . . Temetés után és nagy pénteken nem dolgozom! És visszament a temetőbe. Nézte a díszes síremlékeket; olvasta a feliratokat: ... a kitűnő férj, az önfeláldozó családSpi • • • Ment tovább, olvasva: ... a nemes emberbarát, nagylelkű jótevő... — Ej, gondolta, csupán 50 évet élt: milyen kár! Hát még ezért?! — sóhajtott, a következő sír feliratát olvasva: ... a feledhetlen hű, szerető hitvest, gyermekeiért meghalt anyát. . . Élt 32 évet. Búsan ment tovább, olvasva jobbra, balra: „Kitűnő hazafi, nagy államférfi . . .“ „A bölcs, az igazságos bíró . . .“ „A geniális író . . .“ „A halhatatlan színművész. . .“ „A hervadhatlan érdemű nagy tudós; a szegények istápolója . . .“ „A bájos letört virág; ártatlan, tiszta...“ „A jótékony főúr .. .“ „A szegények jótevője ...“ „A szelíd, jóságos angyal. . .“ „A kegyes főpap; alantasainak atyja; árvák gyámja; özvegyek pártfogója . . .“ „A bőkezű maecenás ..." Es sok ehhez hasonló, szebbnél-szebb dicséretet talált minden egyes síremlékén. Alkonyodon. Leült egy márvány lapra és gondolkozott. — A jók meghalnak korán; a gonoszok garázdálkodnak és élnek sokáig. Lehetséges, hogy ez igy van rendén, és másként nem lehet? Lehetséges, hogy a materialistáknak lenne igazuk, amikor az élvezetek kelyhét fenékig ürítik, mert csupán itt vagyunk és máshol nem leszünk?! Hát akkor az ideálisták nevetséges bolondok ? Hát semmi magasabb eszmény ? Semmi tökéletesen tiszta, szép, jó nincs ezen a földön? Fájdalmasan sóhajtott és dideregve vonta összébb felöltőjét. Szemét lehunyva, nézett befelé: milyen világ van ott?! Jaj, de megváltoztak az ifjúkori ideálok! Hol van az önzetlen szeretet, amellyel szolgálni akarta a művészetet? Hol az irgalmas részvét fáradt, szegény társai iránt? Hol a nemes büszkeség a gazdagok, a hatalmasokkal szemben? Az út sarában, amelyen életpályája keresztül vezetett... — Letiporva, megsemmisülve a szép virágok ! Földi javakért, hiúságból minden Igazán szépről, nemesről lemondtam! — hördült fel
