Eger - hetente kétszer, 1914

1914-04-11 / 29. szám

2 EGER. !29, sz.) 1914. április 11. S Helyrajzi Két telekkönyvi birtokív van az egri vár­ról. Az egyik a kir. kincstárnak ajándékozott vár-részről szól és ennek a birtok íve a kö­vetkezőket tartalmazza: B-tétszám: 651. A) Birtoklap. I. □•öl. Kőszikla a Vár oldalán . 149 Legelő „ „ . 216 Legelő „ „ . 1561 Szántó a Várban. . . . 485 Szántó „ . . . . 182 Üres térség „ . . . . 442 Út „ . . . . 606 Üres térség „ . . . . 182 Üres térség „ . . . . 118 Út „ . . . . 99 Udvar „ . . . . 312 Udvar „ . . . . 1196 Magy. kir. honvédlaktanya a melléképületekkel és udvarral ....................1539 Várudvar a Várban . . 841 Szántó „ . . 714 Legelő a Vár oldalán . . 1533 Legelő a „ „ . . 16 Legelő a „ „ . . 12 Szántó a Várban . . . 332 Szántó a „ ... 153 Várudvar a Várban 1 hold 691 Várudvar a „ . . . 65 Várudvar a „ . . . 69 Várudvara „ . . . 64 Szántó a Várban . . . 445 Szántó „ ... 281 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20. 21. 22. 23. 24. 25. 26. szám. 536. 572/1. 572/2. 5279. 5280. 5281. 5282. 5283. 5284. 5290. 5291. 5292. 5293. 5294/1. 5295. 572/2. a. 572/2. d. 572/2. c. 5279/1. 5279/3. 5294/1. a, 5294/1. o. 5294/1. e, 5294/1, g 5295/1. 5295/3. B) Tulajdoni lap. 1. Magyar Kir, Kincstár. Ajándék jogcímén, 1871, szept. 11-én. (7404 sz.) 2. Érkezett 1898. dec. 22-én 1677. (15734/898). Egerben 1898. dec. 22-én a kir. törvény­széknél, mint telekkönyvi hatóságnál felvett jegyzőkönyv alapján az A. I. 2. sorszám alatt felvett birtokrészlet innen le és az egri 4550. sz. betétbe Eger rendezett tanácsú város tu­lajdonául átjegyeztetik. 3. Érk. 1899. íebr. 22. 1300 sz. A Jankóvics Dezső Eger v. polgármestere által a m. kir. jogügyek igazgatósága ellen benyújtott kereset folytán a hat havi hirdet­ményi határidő után folyamatba tett tulajdoni per az A. I. 3. sorszám 572/2. hrsz. alatt fel­vett ingatlanra feljegyeztetik. 4. Erk. 1899 okt. 3. 12570 sz. Fenti végzés folytán a B) 3. sorsz. alatti perfeljegyzés töröltetik. 5. Érk. 1907, okt. 16. — 11307. sz. Az 1907. évi jun. 18-án kelt egyed kimu­tatás alapján Eger—putnoki h. é. vasút Rt. kisajátítási joga az A. I. 3, 4, 14, 15. sz. ingat­lan részletekre feljegyeztetik. 6. Érk. 1910, szept. 20. — 7073. sz. Az 1910. évi ápr. 15-én hitelesített egyéni kimutatás és vázrajz alapján az A. I. 3, 4, 15, 14, sz. 572/2. 5279. és 5295. hrsz. ingatlanból a 125, 274 és 56 Q-öl területű részletek az Eger—putnoki vasút javára bekebeleztetik és egyúttal a B) 5. alatti kisajátítási jog feljegy­zés töröltetik. C) Teher lap. 1. Érk. 1897, jun. 15-éu. — 10543. sz. A betétszerkesztő bizottság által 1897. junius 4-én felvett jegyzőkönyv alapján a sza­bad közlekedési út szolgalmi joga az 5282. helyrajzi számú részletre, mint szolgáló telekre az egri 571. sz. betétben foglalt 5285, 5286, 5287, 5288, 5289 és 5294/2. hrszámu részletre, mint uralgó telkek javára bekebeleztetik. 2. Érk. 1907, szept. 2. — 9670. sz. Az egri kir. törvényszéknek 1088/907. 8. sz. végzése alapján a végrehajtási zálogjog 17 K. 37 f. per- és 6 K. 20 f. végrehajtási költség erejéig az A) I. 13—15. sorszám alatti ingatlanra dr. Galambos István ügyvéd, mint Svartz Adolf csődtömeggondnoka javára beke­beleztetik. 3. Érk. 1908, márc. 28-án. — 3582. Az egri kir. törvényszéknek 3382/908. sz. végzése alapján a C) 2 alatti 17 K. 37 f. s járulékai iránti zálogjogtörlés bekebeleztetik. A másik birtokíven a következő följegy­zéseket találjuk: (Kivonat) A) Birtoklap. Hrszlm. I. I |*5l. 5285. Út a Várban . . 403 5286. Kápolna a Várban 17 5287. Kálvária domb „ 1413 5288. Dobó síremléke« 11 5289. Út a várban . . 83 5294/2. Kálvária-tér . . 1388 Sor­szám, 60. 61. 62. 63. 64. 65. 571. sz, D* n cn {> > >-t cd- to ÍV H-* co 03 00 ” 00 SSS N vr, cj\-J&B S-S5S5 ^ cd cd 03 O; rf*. o» W o>- esj ts> • C/o eo oo 03 P N ja 5 S-Í'rSip'U AB K-SgSá • CD CO r+J» B) Tulajdoni lap. Egerben székelő róm. kath. Érsekség. Az 571 sz. betét A) 1.53—65. sorszám rész­letei EredetI felvétel alapján. (A 60—65. sor- ( szám alattiakra egyéb megjegyzés nincsen.) r j Es eljött az idő, amikor teljes dia­dalt arattak a szent tanítások! Amikor beköltözött a boldogság, a béke oda, ahol otthonossá lett a Krisztus iránti szeretet. Mert: «Ahol őt szívvel lélek­kel imádják, fel virágoznak a tiszta er­kölcsök, szelídülnek a szivek, kezdődik a benső családi élet, átalakulnak az államok, bevonul a boldogság,» — mintegy ízelítőjéül a jövendő nagy boldogságnak. A győzedelmes krisztusi szeretet eredménye, áldásos hatása ez, míg Krisztus személyének semmibevevése, gyűlölete a kárhozat, a pusztulás, a romlás világát borítja mindazokra, akik nem hisznek, nem remélnek és nem szeretnek! r Es századokon át él, és élni fog ez a hit, ez a remény, ez a szeretet, míg csak ember él ezen a földön. Az egyház áll rendületlenül, szikla- szilárdan, hiába tör ki a keresztfa alatt legyőzött gyűlölet egyik-másik korszak­ban kisebb-nagyobb erővel, — meg- dönteni a krisztusi szeretet szentegy­házát sohasem tudja! (jBy.) Harc Dobó István emléke körül. — Kit illet a márvány-sírkő ? — 4. Egy nyílt titok. Az ismeretes ungi átirat-ból, többek között, ezt az odavetett állítást is olvassuk: „A szo­bor jelenleg Egerben, a vár helyén van felál­lítva, hogy kinek a tulajdonát képezi, ki rendelkezik vele, azt Deák Gyula Közművelődési Egyesü­leti titkár, a helyszínén sem deríihette ki.“ Ez különös. Hát nem tudja a közművelődési titkár ur, hogy Egerben Törvényház is van a Vásárté­ren, amely Törvényháznak földszintjén, balra a bejárattól, a telekkönyvi birtoklapokat őrzik ? Miért nem fordult ide fölvilágosításért? Nehogy azonban homályban maradjon ez a kérdés, a reá vonatkozó hivatalos aktákat ime ide iktatjuk, hogy Deák Gyula Közműve­lődési Egyesületi titkár urnák rendelkezésére álljanak. vezhetjük a sok szépet és jót, ami elhangzik végállomásunkon. Mert sajátságos, — nem vetted még észre? — igazi érdemei csak a holtaknak vannak 1 — Reméljük, hogy tűlpessimistikusan fogod fel a dolgot. Elismerés néha jut az élőknek is... — Például neked! —jegyezte meg epésen a sima képű úr. — Ugyan mit kívánhatnál még? Elértél a dicsőség zenitjére, úgyszólván a férfikor delén. Híres művész vagy. A föld nagyjai keresik kegyeidet; van vagyonod!... A másik megvetöleg intett: — Mindez csak addig bir értékkel, amíg küzdünk érte: hideg, üres fény! Aztán nem marad sem kívánság, sem illúzió ... Dideregve, borzongva, rettegve várjuk a véget: mi követ­kezik aztán? — Mi? Hát megmondtad\ a vég! A Nir­vána .. . — Nem ... Nem hihetem, — szólt halkan a művész. Annyi minden van, amit nem látunk! — Tagadom I Amit nem látunk az egy­szerűen nincs; vagy legalább is el lehetünk nélküle .r.. — Úgy? Hát a levegő! Látod? És élhetsz nélküle? — kérdezte türelmetlenül a művész. — De bocsáss meg, — szólt, megállva a temető bejáratánál, — nem mehetek tovább. — Hát akkor a viszontlátásra; talán a legközelebbi temetésen 1 — kiáltotta vissza kocsijából a sima képű ur és nevetve tette hozzá: — Reméljük, hogy még nem a mienk lesz... A művész fanyarul mosolygott és tétován megállt. Nézett a zajongó város felé és vissza a csendes helyre. Majd a kapun levő felírásra tévedt pillantása: „Feltámadunk /“ — Üres Ígéret ez ? vagy van valami alapja ? — töprengett magában. — És ha tényleg fel­támadunk, hogyan? miként? Lényünk látható része megsemmisül azt tudjuk; hogy kelhet újból életre? . . . Ismét visszanézett a békés csendes helyre. — Eb! — szólt magában, — semmihez nincs kedvem . . . Temetés után és nagy pén­teken nem dolgozom! És visszament a teme­tőbe. Nézte a díszes síremlékeket; olvasta a feliratokat: ... a kitűnő férj, az önfeláldozó család­Spi • • • Ment tovább, olvasva: ... a nemes emberbarát, nagylelkű jótevő... — Ej, gondolta, csupán 50 évet élt: mi­lyen kár! Hát még ezért?! — sóhajtott, a kö­vetkező sír feliratát olvasva: ... a feledhetlen hű, szerető hitvest, gyer­mekeiért meghalt anyát. . . Élt 32 évet. Búsan ment tovább, olvasva jobbra, balra: „Kitűnő hazafi, nagy államférfi . . .“ „A bölcs, az igazságos bíró . . .“ „A geniális író . . .“ „A halhatatlan színművész. . .“ „A hervadhatlan érdemű nagy tudós; a szegények istápolója . . .“ „A bájos letört virág; ártatlan, tiszta...“ „A jótékony főúr .. .“ „A szegények jótevője ...“ „A szelíd, jóságos angyal. . .“ „A kegyes főpap; alantasainak atyja; ár­vák gyámja; özvegyek pártfogója . . .“ „A bőkezű maecenás ..." Es sok ehhez hasonló, szebbnél-szebb di­cséretet talált minden egyes síremlékén. Al­konyodon. Leült egy márvány lapra és gon­dolkozott. — A jók meghalnak korán; a gonoszok garázdálkodnak és élnek sokáig. Lehetséges, hogy ez igy van rendén, és másként nem lehet? Lehetséges, hogy a materialistáknak lenne igazuk, amikor az élvezetek kelyhét fenékig ürítik, mert csupán itt vagyunk és máshol nem leszünk?! Hát akkor az ideálisták nevetséges bolondok ? Hát semmi magasabb eszmény ? Semmi tökéletesen tiszta, szép, jó nincs ezen a földön? Fájdalmasan sóhajtott és dideregve vonta összébb felöltőjét. Szemét lehunyva, né­zett befelé: milyen világ van ott?! Jaj, de megváltoztak az ifjúkori ideálok! Hol van az önzetlen szeretet, amellyel szolgálni akarta a művészetet? Hol az irgalmas részvét fáradt, szegény társai iránt? Hol a nemes büszkeség a gazdagok, a hatalmasokkal szemben? Az út sa­rában, amelyen életpályája keresztül vezetett... — Letiporva, megsemmisülve a szép vi­rágok ! Földi javakért, hiúságból minden Igazán szépről, nemesről lemondtam! — hördült fel

Next

/
Oldalképek
Tartalom