Eger - hetente kétszer, 1914
1914-04-08 / 28. szám
2 EGER. (28. s ■ *914 április 8 zési módját, s tudja azt, hogy ez ügyek mily kevés figyelemben részesülnek, mindenesetre megnyugvással fogadhatná ez ügyek elintézésének ezt a módját, mert tisztában lehet azzal, hogy abban a szűkebb bizottságban, amelynek a helyi viszonyokkal teljesen ismerős egyének a tagjai, ahol az érdeklődés is az ilyfajta ügyek iránt természetszerűleg nagyobb, ez ügyek helyes és alapos megvitatása és elbírálása várható, ami annál is kívánatosabb, mert közigazgatásunk egyik legnagyobb baját épen a községi gazdálkodás képezi, amelynek a mai rendszer szerinti ellenőrzése, a legnagyobb nehézségekbe ütközik. Hatáskörébe utalnám még a községek s a különböző, a községi élet alapján alakult s hatósági ellenőrzés alatt álló jogi személyek pl. hegyközségek, úrbéres gazdaközönség vagyona és gazdálkodása feletti közvetlen felügyeletet, s a községek képviselőtestületei kisebb fontosságú, de taxativ felsorolt határozatainak felülvizsgálatát és jóváhagyását, míg a közvetlenül a vármegyei bizottság jóváhagyását igénylő ügyekre nézve a bizottság véleményezési jogát biztosítanám. Önkormányzati jogkörében a járási utaknak adminisztrációját, valamint egyes, az egész járást vagy annak egy nagyobb részét érdeklő gazdasági természetű ügyekben biztosítanék hatáskört e bizottságnak, s ebből a jogköréből kifolyólag a járási pótadó vagy az egyes községeket terhelő s különböző kulcs szerint kivetendő járuléknak a felettes hatóság jóváhagyásától feltételezett megállapítására, beszedésére és felhasználására is felhatalmaznám. Nagy vonásokban ez lehetne a járási bizottság hatásköre, ami kezdetnek teljesen elég, mert a fejlődő közviszonyok hatása alatt, hatáskörének kibővítése és így munkásságának teljessé tétele önmagától következik be. X. Egy, a vármegye egész szervezetére kiható nagy reform máról- holnapra nem alkotható meg, fokozatosan lépésről-lépésre kell azt a magyar nemzeti szempontok, a vármegyék történeti fejlődése és a jól kipróbált hagyományok figyelembevételével s azok lehető konzerválásával megalkotni, mert ha a vármegye szerepe, működési köre, s hazánk alkotmányos szervezetébe való beilleszkedése változott is, nem felejthetjük el azt, hogy ez ezer éves, de a nemzet közviszonyaihoz mindenkor alkalmazkodó, s a nemzet közérzéséhez idomulni tudó kipróbált intézménynek nem megszüntetéséről és teljes kiforgatásáról lehet szó, hanem csak arról, hogy ez az intézmény az idők folyamán reánehezedett s működését megnehezítő béklyóitól fölszabadítva, s mintegy megiijodva, de azért tiszteletreméltó hagyományait megőrizve és fenntartva, a modern világnézetbe beilleszkedve, azt a szerepkört, amelynek betöltése reá vár, akképen töltse be, hogy a közszabadságnak, a nemzeti érzésnek és tiszteletreméltó hagyományainak a jövőben is fellegvára legyen, e mellett azonban azt a fontos hatáskört, amely a közgazdasági jólét megalapozása és fejlesztése, a közszükségletek és a kormányzott nép jogos igényeinek kielégítése körül vár rá, a gyors, erélyes, de amellett jóakaratú, igazságos és pártatlan, megfontolt és előrelátó közigazgatási eljárása útján elérhesse. Ha sikerülni fog a reformot mindezek figyelembe vételével akképen megszerkeszteni és végrehajtani, hogy szerkezetében erős, megnyilvánulásaiban minden ízében magyar és nemzeti legyen, ha sikerül a megreformált vármegye keretében az igazi és eredményeket felmutatni tudó önkormányzatot megteremteni s tagjaiban a hamisítatlan önkormányzati szellemet folyton ébren tartani, ha sikerül a köz- igazgatási ügyek vitelét a jövőben is egy jellemszilárd és a nemzeti eszméktől áthatott, azoktól egy pillanatra meg nem ingó, de amellett tudásában magas fokon álló, tanulni és dolgozni vágyó tisztikar kezébe letenni, akkor mi, a közigazgatás szerény napszámosai elérhetjük a mi vágyaink és törekvéseink megvalósulását, hogy a magyar nemzeti állam kiépítésében, a magyar nemzet dicsősége, boldogulása és anyagi hatalmának megalapozásában az elődeinktől öröklött szellemben, minden erőnkkel és tudásunkkal, lelkesedésünkkel és önzetlen hazafias munkánkkal a nemzet legjobbjaival együtt dolgozhassunk. Megsemmisített választás. Hevesvármegye igazoló választmánya szombaton, április hó 4-én déli 12 órakor fíidárcsik Imre prépost-kanonok elnöklete alatt, ülést tartott és két megyebizottsági tagválaszíás ügyét tárgyalta. Az 1913. évi november 6-án tartott általános megyebizottsági tagválasztásokból kifolyóan ugyanis petíciót adtak be a tiszaörsi és a pétermáral választás ellen. A tiszaörsi választás ügyében a bíráló választmány — tudvalévőén — a bizonyítást rendelte el; az igazoló választmány a bizonyítás foganatosítása iránt megtette a kellő intézkedéseket. A pétervá- sárai választást pedig egyhangúan hozott határozattal megsemmisítette, mert a választási elnök alaki szabálytalanságot követett el. Az összefűzött szavazólapok ugyanis nincsenek a törvény rendelkezése szerint lepecsételve és a választási jegyzőkönyvbe nincs bevezetve a választás lefolyásának minden fontosabb mozTele voltam, ó, ciprus fákkal, Fölöttem mosolygott az ég; És most kesergve eszem némán A fájdalomnak Kenyerét. Nagy, büszke Jeruzsálem voltam: Sziklákra épült kő Sión; S most Babilonnak vizeinél Ásogatom — jaj! — A sírom. Jeruzsálem, ó, Jeruzsálem, Ne haldokolj, ó, annyi vétken; Térj az Istenhez Csúszva, térden! IV. Elhaló ének . . . Elhaló ének vagyok immár, Csendbe elvesző melódia; És ajkaimon, sápadt halk zenével Csendben haldoklik A végső ima. — * Mosoly vagyok: mely éjszakában vesz el. Színes virág: amelyen ott a dér. Symphonia: mely már könnyben úszik, Melyen mirtusz-ág immár a babér. Virág vagyok: mely immár elhervadt, Fény: melyen győzött a sötét. Fa: mely hullatja színes köntösét. * Város vagyok: mely romban szerteszét. Levette Isten rólam a kezét 1 Jeruzsálem, ó, Jeruzsálem, Ne haldokolj, ó, annyi vétken, Térj az Istenhez Csúszva, térden! V. Jeremiás próféta könyörgése. Emlékezzél meg mégis Uram, Én voltam büszke Városod, És templomodban: áldozatrakészen Mennyin voltak a fehér kosok! — Igaz, — hogy igen bűnös lettem, Törvényeid kikacagtam: De amim volt, a szívem mélységéből Valamit, — mégis, — mégis adtam! — Igaz, — hogy, amit nekem adtál Eltékozoltam könnyen én: De a jóillatok arany oltárán, Mégis... mégis volt egypár tömjén ! — Emlékezzél meg arról Isten; Hogyha lombokba kap a szél, S a tavasz bársony-kézzel simogatja: Az a lomb: nem tudja, mit zenél. — Igaz, igaz, — hogy bűnös vagyok, De irgalmad is van Neked, És a könnyekbe elhaló imákat, Istenem, Te, csak meg nem veted?! — Jeruzsálem a porban fekszik, És rajta sír Jeremiás! Én Istenem, én sírva érzem, tudom, Itt a büszke Városom hibás! — De, — mégis, hogyha könyörülnél Itt felébredne a halott: — Jeruzsálem még haldokolva, kérve, Hozzád kiált, fényes Zebaoth. — Jeruzsálem, ó, Jeruzsálem, Ne haldokolj, ó, annyi vétken, Térj az Istenhez Csúszva, térden. —-r —ő.
