Eger - hetente kétszer, 1914
1914-03-14 / 21. szám
Előfizetési árak: Egész évre __10 korona. F él évre-------5 » N egyed évre _ 2 60 » Egyes szám ára 10 fillér. Szerkesztőség: Lyceum, 26-ik szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények — ■ intézendők. Kiadóhivatal: Lyceumi nyomda, hová az előfizetések és hirdetések küldendők HETENKINT SZERDÁN ÉS SZOMBATON MEGJELENŐ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. 1914. — 21. szám. XXXVII. ÉVFOLYAM. ■■■— Szombat, március 14. Pax. (A városi képviselők választása.) Hétfőn, március hó 16.-án járul Eger város választó közönsége az urnák elé, hogy kebeléből ötven új képviselőt küldjön a város parlamentjébe. A politikai község polgárainak ez a gyönyörű joga kiváló fontosságú, mert a vele való élés irányítja sorsát annak a szűkebb körű alkotmányos szervezetnek, amelyben a polgár él s amelyhez családjával együtt tartozik. Ennek a szervezetnek: községnek a virágzása az ő érdeke, haszna; pangása, visszamaradása az ő erkölcsi és anyagi károsodásával jár. A község tagjai a község érdekeinek irányítását képviselőikre, megbizot- taikra ruházzák a választás ünnepies pillanatában és ilyenformán ezeknek az erkölcsi értéke lesz az a tőke, amely a közösség, illetve az ahhoz tartozó egyének számára van hívatva biztosítani bőséges kamatokat. Rendkívül fontos tehát a képviselők egyéni kvalitása, amely magában foglalja mindazokat az elengedhetetlen, különös tulajdonságokat, amelyek őket erre a tisztségre képesíthetik. Ha kutatunk e tulajdonságok után, ha keressük e képesítő feltételeket, rá fogunk jönni, hogy azok nem lehetnek mások, mint: az arravalóság; a közösség érdekeinek józan felismerése; becsületes, lelkiismeretes teljesítése a választás elfogadásával vállalt kötelességeknek; erély és kitartás mindazon ügyek keresztülvitelében, melyek minden személyes érdektől menten, egyedül a közérdeket vannak hívatva szolgálni. Minden más szempont csak mellékszempont — amelynek okvetlenül el kell esnie a községi képviselet választásánál! Ezek között főleg a politika és a baráti érdek az, amely befolyásolni szokta választóinkat ezen gyönyörű joguk gyakorlásában. Ezek azok, amelyek szítják a szenvedelmet, amelyek elterelik más területre azt a figyelmet, amit egy fejlődő város, avagy község érdekeinek kellene szentelni. r Es hogyan állunk mi most — az országos politika nagy-nagy hullámverésének idején — ezekkel a községi választásokkal ? Örömmel kell megállapítanunk, hogy városunk közönsége ezt a választást egyedül az ő sajátos, belső ügyének tekinti és a legjobb belátása szerint igyekszik megválogatni azokat, akik majdan ' a sokirányú, időszerű városfejlesztési kérdések lelkiismeretes megoldói lesznek. Belátták polgáraink, — és éppen ideje már ennek, — hogy a város közházánál nincsen helye a politikának, még kevésbbé pedig az ebből fakadó, viharzó — szenvedelemnek ... Ennek folytán a legnagyobb örömmel szögezzük le, hogy ezt a választást nem előzte meg nagyobb mértékű korteshadjárat, hanem többnyire a közéleti érdem figyelembe-vételével ejtettek meg a képviselői jelölések. Ha pedig történtek is apróbb kilengések, ezek a békés előkészület csendjét nem zavarták meg annyira, hogy kétségessé tennék a választás eredménye fölötti általános megnyugvást. (By.) Eger város közgyűlése. Eger város képviselőtestülete szombaton, március hó 14-éD, délelőtt 11 órakor a város közháza nagytermében rendkívüli közgyűlést tart a következő napirenddel: A villamostelep 1913. évi zárszámadása s a nyereség hováfordítása iránt való intézkedés. Jankovics Dezső polgármester és tisztviselő társainak kérelme szolgálati pótlékban való részesítésük iránt. Özv. Tótpál Antalné és társai piaci árusok kérelme a tej és tejtermékek elővásárlására vonatkozó tilalomnak megszüntetése iránt. Ülések a vármegyén. Hevesvármegye törvényhatósági bizottságának csütörtökön tartott rendkívüli közgyűlését megelőzően, szerdán délután 3 órakor a pénzügyi szakosztály, csütörtökön délelőtt Vtll órakor az állandó választmány ülést tartott és előkészítette a közgyűlés napirendjét. — Az igazoló választmány szombaton, március 14-én déli 12 órakor tartja ülését és a pétervásárai megyebizottsági tag-választás ellen beadott fellebbezést tárgyalja. Äz „EGER“ tárcája. Szabadság. Szent szabadság szép virága, Rág a földnek férge téged; Éget a nap, amely eddig Szebbik éltednek volt reménye. Az oláh, a szerb, a dalmát Hatalmát fitogtatja néked; Téged akarván sírba tenni, ... Ennyi népnek ki adtál — létet. A Nap, saját szivednek fénye Kénye szerint uralg ma rajtad .. . Rajt ad — gyalázót —: nagy nevednek; — S epednek ellened vihogva ... De ne félj! Szent Magyarszabadság! — — A rabság így sem győz feletted! ... ... Feledted tán, hogy van «igaz« magyar még, S Ég ki megint dicsfényt derít rád ?!... Lóránt József. , Rz élet tévedései. Mikor soror Immaculata betette maga után a tisztelendő főnöknő szobájának ajtaját, még fülében csengtek a szelíd szavak: — Menjen, édes gyermekem. Nem tudom visszatartóztatni, de ha valamikor fájni fog a lépés, melyet — úgy gondolom — elhibázva tett: jöjjön vissza félelem nélkül, szivünk és csöndes zárdánk kapuja mindenkor tárva fog önre várni. Az Isten vezérelje önt, — távozása mindnyájunknak fáj, de ebbe a fájásba nem vegyül belé a szemrehányás keserűsége: a szíve ifjú még s a napsugár ragyogása és a balzsamos virágillat mámorba ejtik még ébredező lelkét... Soror Immaculata karcsú alakja halkan lebbent végig a homályos folyosókon, olyan volt, mint egy imbolygó szellem, amely idegen világba tévedt, ismeretlennek, idegennek látott maga körül mindent. A nesz, mely az udvarról fölhangzott a lábadozó betegek ajkairól, az ő leikéig nem ért el, ott még mindig az imént hangzott szelíd szavak zsongtak. A szemei álmodozó merengéssel tekintettek szét az ismerős helyen, de nem látták meg sem a fájdalmas Anya könyet hullató szobrát, sem a tövískoszorús Megváltó bánatos tekintetét. Hozzá szóltak, de az ő lelke nem értette meg beszédüket. Az telve volt sejtelmes álmokkal, — melyeket vajh’ elér-e megmámorosodott szíve?! Végigment a csavarodó folyósokon, de szűk kis cellájába be nem tudott most térni, levegő, napfény, ragyogás után szomjazott az álmok délibábjain csapongó lelke; ki vágyott, ki az édes tavaszba, a virágzó, bódító illatú fák alá, ki az óriási kert legelhagyottabb zugába, hol nincs senki, hol nem veri föl profán zaj édes álmodozásából, hol csak a végtelen kék ég, a tobzódó aranyos napsugár és virágok, virágok kábító, illatos tömjéné hódítja meg hevülő, forró, ifjú szívét. Kiért az óriási kertbe. A lábadozó betegek sűrű csoportokban sétáltak a tavaszi verőfényben s ahogy meglátták őt, szeretettel kiáltottak feléje: — Hozzánk jött, kedves soror Immaculata ? De ő mosolyogva intett nem-et nekik, s futva menekült a kert legelhagyatottabb zugába; földig hajló, virágos lombú, vén gesztenyefa állott magában, alatta mohos kőpad; oda menekült dobogó szívével, mely kiszakadással fenyegette ifjú keblét. Pihegve roskadt le az illatos sátor alá, s mámorosán lehelte magába a bódító, édes illatot, mely ott gombolygott körülötte a balzsamos, üde tavaszi légben.
