Eger - hetente kétszer, 1913
1913-06-28 / 52. szám
1913. junius 28. EGER. (52. sz.) 8 HÍREK. Eger, 1913. junius 27-én. Tájékoztató. Junius 28. Gyakorlati tanképesítö a tanítón8képz5ben. „ 29. Péter és Pál. (Tanév-záró ünnepségek.) Julius 1. A hatvani föszolgabiró tárgyalási napja Horton. „ 1., 2. Kispapok fölvétele. „ 5. Katonai utóállítás Egerben. „ 7. A közigazgatási bizottság ülése. 7., 8. Országos vásár Egerben. „ 8. Katonai felülvizsgálat Egerben. „ 11. A tiszafüredi föszolg tárgy, napja Tiszanánán. „ 13, 14. Országos vásár Hevesen. „ lő. Az egri föszolgab. tárgy, napja Füzesabonyban. „ 15. A hevesi főszolgabíró tárgy, napja Tarnamérán. Hangverseny. A színházi szezónt bezáró vasárnap esti tapsvihar után csak egy napig volt csendes, hangtalan a városi színház nézőtere. Keddeu este ismét fólhangzott a taps, viharozott a tetszés mámora és elismeréssel adózott a közönség a nyújtott élvezetekért. Hangverseny volt a színházban és megesett, hogy ezúttal legalább őszinte volt a taps és a tetszés, ami nálunk immár valósággal színházi kellékké, vagy mondjuk így: udvariassággá finomodott és a belépődíj mellé kidukál mindenkinek, aki valami ürügy alatt megjelenik a deszkákon a nézőtér előtt. Most kivételesen olyan érdemeket honorált vele a közönség, amelyekért belépti díjjal Dem is fizetett. Az történt ugyanis, bogy a kedd estére hirdetett művészestély programmjának java része, sőt a klouja elmaradt. Komlóssy Emma, a budapesti volt Népszínház primadonnája, egyszerűen nem jött el Egerbe és így énekszámai, amelyekért pedig a közönség tulajdonképpen megváltotta a jegyét, nem szerepeltek a műsoron. Szeretnénk keserűek lenni és rámutatni arra, hogy ime, a Zenepártoló Egyesület szükségességét kimondó értekezlet után mindjárt másnapon bebizonyosodott, hogy csakugyan szükség van nálunk Zenepártoló Egyesületre. Mert a műsorokon szereplő primadonnák és egyéb kulturtényezők rendszerint csak a magán hangverseny-rendezőkkel szemben szeszélyesek. A komoly egyesületek presztízse teljes biztosítékot nyújt azokra a könnyen érthető okokra nézve, amelyek ezeket a szeszélyeket A következmények igazat adtak neki. A kis nyomorultak most már minden engedelem nélkül, a legkisebb okra is nekiestek az öreg nevelőnőnek és ütlegelni kezdték. Ezek az ütések persze nem okoztak valami nagy fájdalmat a tanítónőnek. De a fiatal orvos mégis szigorúan bírálta a dolgot: — A maga pedagógiája a régi nyomorúsághoz vezet vissza: a megvert asszonyhoz. Ezekben a gyermekekben olyan férjeket látok, akik verni fogják feleségüket; olyan fiukat, akik megverik anyjukat. . . A tanítónő titokzatosan nevetett: — Ugyan hagyja! Elfelejti, hogy osztályomban ugyanannyi a leány, mint a fiú? Később elkövetkezett az az idő is, amikor többé-kevésbbé már minden tanítvány megerősödött és tudott akarni. — És most — mondta a fiatal orvos gúnyosan — változtassa át energiájukat a védelemre. Szoktassa le őket arról az elitélendő dologról, hogy verjék magát, mikor simogat- niok kellene! * Egy sötét téli délután az öreg tanítónő véletlenül odaütötte magát a légfütéses kályha vasához. rendszerint előidézik. De nem leszünk keserűek. Minek? A hangverseny elvégre is jól sikerült. A közönség élvezettel hallgatta * változott programmot. Sőt talán még: nyert is a rendezői leleményességen. Mert a Komlóssy Emma helyett fölléptetekt Csuka Béla gordonka-művész olyan magas művészi élvezetet nyújtott remekbe illő cselló-játékával, amiért érdemes fátyolt borítani a primadonnái szeszélyre A hangversenyt Kállay Miklós hangulatos, színes és lendülettel előadott bevezető-beszéde nyitotta meg, mely után Rózsa S. Lajosnak, a m. kir. Opera első baritonistájának behízelgő, érces baritonjában gyönyörködött a közönség. Rózsa a hangverseny folyamán többször is énekelt és a hálás közönség teljes elismeréssel tapsolt művészetének. Rózsa S. Lajos énekszámait állandóan Kuruoz János fiatal zeneszerző kisérte zongorán, akinek erőteljes magyar dalaiból is bemutatott néhányat a kiváló operaénekes. A hangverseny másik eseménye Csuka Béla operaházi csellistának tüneményes gordonka-játéka volt. Négy zene-számot adott elő és valamennyivel valósággal a tündérregék állomvilágába ringatta a feszülten figyelő közönséget. Játéka közben mintha maga is átszellemült volna. Mi legalább még nem hallottunk olyan közvetetlenül ható bájos zenét, mint amilyen Csukának az Ave Máriája és az Orosz ábrándja volt. A csellóművészt Komáromi Ödön zene-tanár kisérte szabatos, precíz zongora- játékával. Komáromi Pál fiatal opera-énekes szintén sikeresen adott elő néhány opera-részletet; az ő szép basszusát is Komáromi Ödön kisérte. A szívesen tapsolt és az elismerésre igazán rászolgált ének- és zeneszámok között Paiiay Annuska, az Operaház príma-ballerinája, szórakoztatta a közönséget. A „Carmen“ és „Faust“ operákból táncolt egy-egy ballett-szó- lót, amelyhez a tánc-zenét, ugyancsak Komáromi Ödön zenetanár szolgáltatta. A két óra hosszáig tartó hangversenynek nem volt túlságosan nagy közönsége, azonban kevésnek sem lehet mondani az érdeklődők számát. A páholyok, az erkély, karzat és az állóhelyek tele voltak; a zártszékeknek is elkelt a fele. Sok, igen sok hangversenynek nem volt ennyi publikuma sem . . . — Oh, jaj, jaj! — kiáltott fel. Két lépést tett előre és eszméletét veszítve, végig esett a pádimentumon. A gyermekek, kik a lócákon ültek, kíváncsian nézték, mit csinál; aztán látva, hogy nem bel föl, csodálkozva kiabálták: — Kisasszony! Kisasszony! Nyugtalanította őket, hogy nem kapnak feleletet. Néhányan odamentek s mivel más kézmozdulatot nem ismertek, öklükkel jól hátba ütögették a tanítónőt. Egyre növekvő bámulattal vették észre, hogy a hangjuk semmi hatással nincs reá s hogy érintésüket sem érzi. Zavaros félelem vett erőt rajtuk, mintha megsejtenék a halált. Visszatértek helyükre s mozdulatlanul, szinte hipnotizáltan, maradtak ülve, fejüket előrehajtva, szemüket rémülettel teljesen kimeresztve. És jött az esti sötétség s vele az az érzés támadt kis lelkűkben, hogy el vannak hagyatva, elvesztek s valami sötét és érthetetlen veszedelemnek vannak kitéve, amely elnyelheti, felemésztheti őket. Egyúttal most ébredtek annak tudatára, micsoda hatalmas támaszuk volt az ő öreg tanítónőjük; egyben belátták azt is, hogy azzal, hogy ütötték őt, éppenséggel semmit sem használtak. Hiszen csak tegnap mesélte el a tanítóSzemélyi hir. Berzeviczy Albert b. t. t. és felesége, továbbá Ghiczy Emma alapítványi hölgy, Ghiczy Jenő cs. és kir. kamarás és Szmrecsányi Miklós ny. miniszteri tanácsos szerdán este Egerbe érkeztek rokonuknak, Szmrecsányi Lajos érseknek, látogatására. Az előkelő vendégek csütörtökön este utaztak el Egerből. Templomszentelés. Szmrecsányi Lajos érsek, Ridárcsik Imre apát-kanonok, érs. irodaigazgató és Kriston Endre titkár társaságában, szombaton délelőttTörökszentmiklósra utazik, hol vasárnap (29-én) a most renovált templomot szenteli fel. A miniszter köszöneté. A vallás- és közoktatásügyi miniszter Udvardy László dr. kir. tanácsos, egri líceumi jogtanárnak azon alkalomból, hogy a boldogult édesatyja által a magyar tudományos akadémiánál tudósok, Írók, művészek segélyezésére tett alapítványt 600 korona összeggel gyarapította, — köszönetét fejezte ki. Változások a főgimnáziumi tanári karban. Békefi Rémig dr. zirczi apát, Dombi Márk dr. egri főgimn. tanárt a ciszt. r. székesfehérvári főgimnáziumának igazgatójává nevezte ki Zalai Mihály helyére, aki Zirczre megy alperjelnek és apáti irodaigazgatónak. Egerbe jönnek Tordai Ányos dr. és Grész Leó tanárok Bajáról s a rendi növendékek tanulmányi felügyelője Egerben, Dombi Márk dr. helyett, Neuhold Özséb lesz. — Dombi Márk dr., a székesfehérvári uj igazgató személyében ideális gondolkodású, nemeslelkű, munkás szerzetes-tanárt ért a kitüntetés. — Dombi Márk dr. Somogymegyében, Nagyatádon született 1869-ben; 1887-ben lépett a cisztercita rendbe és 1894-ben szentelték áldozópappá. Mint bölcsészetdoktor került ki a rendi munka színhelyére, a gimnáziumba. 1897—98-ban szerezte meg a tanári oklevelet, de már ekkor megkezdi a széles irodalmi munkásságot, amit csak gyengélkedő egészsége szakított meg többször. Főbb irodalmi munkálatai a következők: „Költői szépségek a Bibliában“ értekezés a Magyar Szemlében (1897—98); Emlékkönyvbe, Hétröl-hétre a Magy. Szemlében. Vajda János költészete — a Kath. Szemlében (1899—900). Fölkér Gusztáv emlékezete (1904—905). Kálmán Kolos emlékezete (905—906). Jézus születésének szociális jelentősége, A spiritizmus — szabadelőadások a bajai Kath. Legényegyesületben (1905—1906). Reviczky Gyula néni egy szegény öreg ló történetét, amely elesett volt és nem birt felállni, hiába ütötte- verte a kocsisa. De miután egy jó, kövér kutya odakullogott hozzá és megnyalta orrcimpáit, a szegény öreg gebe egyszerre feltápászkodott. ... A megjavult gyermekek közül egy leányka félénken kél fel helyéről s közeledve az elalélt nevelőnőhöz, kedveskedő szókat mond neki, csókokat cuppant felé a levegőben, majd lehajlik hozzá és átöleli. . . És ime, az ijesztő, mozdulatlanság egyszerre eltűnik: a tanítónő feltámad, kinyitja a szemét, megmozdítja a fejét, felkél, jár, beszél és mosolyog. Mint an- nakelőtte. A gyermekek boldogan felkiáltanak: Ah, ah! Tapsolnak, odaszaladnak hozzá, odatartják a szájacskájukat, reáfonódnak: ők is meg akarják próbálni a csodatevő csók hatalmát. * Ettől az időtől kezdve a gyermekek megtartották ugyan energiájukat, de többé nem verekedtek. Megértették egyrészt, hogy az ütésekkel nem érnek el semmit, másrészt azt, hogy a szeretet a legnagyobb hatalom. És ki tudja, hogy az öreg nevelönő ájulása nem volt-e kicsinált dolog?
