Eger - hetente kétszer, 1913
1913-12-03 / 97. szám
Előfizetési árak: Egész évre ___10 korona. F él évre_____5 » N egyed évre _ 2 60 » Egyes szám ára 10 fillér. Szerkesztőség: Lyceum, 26-ik szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények ~ intézendők. _______K iadóhivatal: Lyceumi nyomda, hová az előfizetések és hirdetések küldendők HETENKINT SZERDÁN ÉS SZOMBATON MEGJELENŐ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. 1913. — 97. szám. XXXYI. ÉVFOLYAM. ==T—— Szerda, deczember 3. Missió után. Eger, 1913. dec. 1. A látóhatár alá bukott nap vérvörösre festi a nyugati égbolt alját. Ez a sötétvörös alap, melyre a leveleden fák kopasz gallyai rajzolnak szeszélyes vonalakat, fölfelé narancsszínű, majd világos piros lesz, azután sárgára halványul, mely végre a zeniten észrevétlenül mosódik bele az ég tiszta kékjébe. Ebből az ecsetre méltó háttérből emelkedik ki a főszékesegyház sötét körvonala, hatalmas tömege s a homlokzat ormán egy nagy ragyogó kereszt száz villamos izzóból összeállítva. S a kereszt mintha elszakadt volna a földi alkotástól. Mintha az égen lenne és hívogatná az embereket: In hoc signo vinces! És ez a tűz-kereszt, áttör a borús délutánok ködén s ott világít a kora reggeli órákban is, de szintén hívogat a minoriták templomának mindkét tornyáról ragyogóan, fényesen. Az emberek ezrei pedig a szélrózsa minden irányából törekedtek a fényes, a ragyogó, a megnyugtató, a fölemelő , kereszt alá. Mintha csak érezték volna, hogy szükség, nagy szükség van a hitélet föllendülésére; nagy szükség van a szent népmissióra. Eger katolikus népe nem lankadó érdeklődéssel, sőt folyton fokozódó lelkesedéssel vett részt a missió-ajtatosságokban. A minorita-templomban nap- ról-napra több és több ember szorongott, a főszékesegyház hatalmas területén pedig esetről-esetre nagyobb tömeg feketéllett a szószék körül. Örvendetesen csalódtak tehát azok, akik az első napok lázas érdeklődését bizonyos aggódással szalmalángnak gondolták; de még örvendetesebb, hogy a tények fölülmúlták még az optimisták legvér- mesebb reményeit is. Szinte hihetetlen, hogy e nyolc nap alatt tizenhatezernél több ember tartott penitenciát és huszonháromezernél többször hajolt meg a büszke emberi fő a Legméltóságosabbnak vétele után. Es szinte csodálatos, hogy a gyóntató pap elé számtalan olyan katolikus térdelt, aki évtizedek óta gondosan kerülte a gyóntatószéket. És kibékülnek a haragosok, megbocsátanak egymásnak a halálos ellenségek, az elidegenített jószágok pedig visszakerülnek jogos tulajdonosaikhoz. S a szivekben ott van a bánat, a töredelem, hogy erős fogadássá acélozódva szálljon ég felé. A négy missiós páter és Eger érAz „EGER“ tárcája. Tükördarabok a népmissióról. Arról a nagy lelki tisztulásról, melyben Eger város római katolikusainak november utolsó hetében volt része, nagyon bajos lenne egységes képet adni. Azt látni kellett, sőt benne kellett élnie annak, aki egységes és tiszta képet óhajtott nyerni ezekről a nagy napokról. Nem is kíséreljük meg, hogy a tömegre gyakorolt lélektani hatását elemezzük, vagy hogy könnyen szétfolyó leírást adjunk az aj- tatosságokról. Ehelyett inkább olyan töredékeket adunk, amelyek jellemzők e napokra, ezekre az ajtatosságokra. Ezekből a töredékekből, e vonásokból azután minden mélyen, sőt csak komo’yan gondolkozó ember is összeállíthatja a teljes képet, kitöltheti a hézagokat, színezheti az árnyalatokat. És szándékosan adtuk ezt a címet „tükördarabok,“ mert — hála Istennek — még akarva is nehezen tudnánk olyant följegyezni, ami nem fényes, nem világít, nem fölemelő, nem megnyugtató . .. * A gyónók száma. Egerváros katolikus lakosságának száma 24,383. Ebből azonban persze le kell vonni a gyónást nem végző gyermekeket. Mivel nincs kezünk ügyében pontos statisztikai adat, az általános népesedési életkor arányszámait alkalmazzuk. E szerint: 0—5 éves a lakosságnak mintegy 14%-a, 6—10 éves 12°/o-a. Ez utóbbiaknak csak a felét véve, 20 százalékra kell tennünk azokat, akik koruknál fogva nem gyónnak. Ez összesen 4876, amelyet levonva a katolikusok lélekszámából, marad Eger városában 19,507 olyan katolikus, akit hitünk törvényei köteleznek a gyónásra. És ebből a huszadfél-ezer emberből mintegy tizenhatezer járult a gyóntatószékhez bűneinek bocsánatáért. Ha ez óriási számból ezret az idegenből jöttékre leszámolunk, megállapíthatjuk, hogy a katolikus lakosságnak háromnegyedrésze bánta meg azt a rosszat, amit cselekedett és tett fogadást arra, hogy megjavul ... És ez a tizenötezer ember huszonháromezernél több esetben járult az Oltáriszentséghez. Valóban csodás számok ezek a XX. század elején. Csodás számok, melyek a katolikum ébredezését jelentik és a jobb jövőt engedik sejtetni. * Az érsek és a missió. Tudvalévő, hogy Eger főpásztora hőn óhajtotta a missió legteljesebb sikerét. Hiszen székhelyének hitéletét akarta seke a középpontban működő papságával és a szerzetesekkel valóban emberfölötti munkát végzett e nyolc nap alatt, mely serénykedést hálás szeretettel és tisztelettel kell följegyeznünk. A négy Jézustársasági atya — Pater Jámbor, P. Vargha, P. Fiedler és P. Müller — szívben és lélekben összeforrott a hívekkel. Az erkölcs, a hit és szellem világában annyit voltak együtt e héten, hogy a vasárnap esti aj tatosság búcsúzó szavai könyekbe fúltak. És sírtak a hívek is: nők és férfiak, öregek és ifjak, előkelők és közrendűek egyaránt. A meghatottságnak lepergő kö- nyei még jobban megtisztították és felüdítették a lelkeket, miként a csöndes nyári eső lecsapja a levegő porát és felüdíti az egész természetet. Szmrecsányi Lajos érsek valóban jó pásztora az ő nyájának, aki kora reggeltől késő estig a templomban serénykedett. Misszionárius szívvel-lélek- kel, akinek magas közjogi méltóságát szinte el kellett feledniük a híveknek, hogy csupán az Isten szíve szerinti főpapot, az apostolkodó főpásztort lássák az ő megszentelt munkájában. A megigazulásra serkentő nemes munka az ő részéről s a megigazulás nemes bensővé, lelkessé, valóban katolikussá tenni. Ezért készítette elő a missió talaját olyan nagy gonddal, olyan atyai szeretettel. Azt azonban nem gondolta senki, hogy életkorát megcáfoló s fiatalokon is tultevő serénykedéssel veszi ki részét a munkából. A megnyitó és záró istentiszteletet maga végezte a főtemplomban, de ő végezte a csütörtök és szombat délutáni ajtatosságokat is. Mindkét vasárnap ő maga mondotta reggel 6 órakor az ünnepies nagymisét, de szombaton és hétfőn is ő misézett 7 órakor. Szombaton és vasárnap százakat áldoztatott. Minden regg-li ajtatossá- gon ott volt vagy az egyik, vagy a másik temp ómban s minden szentbeszédet meghallgatott vagy az egyik, vagy a másik helyen. És ezeken kiviil öt napon át szakadatlanul gyóntatott. A reggeli prédikációt meghallgatva, 8 óra után kezdett a gyóntatáshoz s déli fél- egyig gvóntatott. Azután ismét folytatta a kora délutáni óráktól úgy, hogy a gyóntatást félbeszakítva, elvégezte az ajtatosság veznté- sét, meghallgatta a szentbeszédet s — mikor a hívek ezrei hazatértek — ismét a bűnbánók rendelkezésére állott esti 8 óráig, sőt olykor tovább is. Volt olvan nap, amikor 8—9 órát gyóntatott, elvégezte az oltár előtti szolgálatot és meghallgatta úgy a reggeli, mint az esti szentbeszédet. Ennek a példának hatnia kellett, amint hogy hatott is.
