Eger - hetente kétszer, 1913

1913-03-05 / 19. szám

Előfizetési árak:

Egész évre

___10 korona.

F

él évre .. „ _ 5 »

Negyed évre _ 260 » Egyes szám ára 10 fillér.

Szerkesztőség: Lyceum, 26-ik szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények ===== intézendők. =

Kiadóhivatal:

Lyceumi nyomda, hová az előfizetések és hirdetések küldendők

HETENKINT SZERDÁN ÉS SZOMBATON MEGJELENŐ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP.

1913. — 19. szám.

XXXVI. ÉVFOLYAM.

Szerda, március 5.

Tömegsztrájk.

A munkásvezérek szilárdan állják a szavukat: meglesz a nagy sztrájk. Csak az a kérdés, hogy mikor tör ki: ma délben, holnap (szerdán) reggel, vagy pláne csütörtökön. A sztrájk meglesz biztosan, de az eredmény már nem olyan biztos.

Lesz-e belőle haszna az érdekelt munkásságnak? — nem tudjuk. Legalább is kételkedünk benne. A külföldi példák is arra intenek, hogy ahol a munkások a választói jog terén előnyöket tudtak kivívni, azt nem tömegsztrájk, hanem hosszú, fáradságos, de békés küzdelem árán tudták elérni. A földmivelés érdekei sokkal súlyosabb sérelmet szenvednek a választójogi tervezetben, mint az ipar érdekei, még sem lehetnénk szószólói egy oly nagyszabású munkabeszüntetésnek, amilyent a munkások vezérei most terveznek. Akik őszinte hívei a demokratikus választói jognak, azok bizonyos mértékig rokonszenveznek a munkások törekvéseivel, de a legrigorózusabb felfogás szerint is megtenné az egy napi politikai tüntetés.

Az 1909-ik évi svédországi általános sztrájk mintaképe volt a tömegsztrájkoknak. A sztrájk kellőképen elő volt készítve; a sztrájk-kassza győzte pénzzel a sztrájkólókat; erőszakosság és rendzavarás alig volt. És a vége a munkásság vereségével végződött. A sztrájk előtt munkaadók és munkások közösen állapították meg a munkafeltételeket s a szervezett munkásoknak a munkaszerződés fejlődésére határozott befolyásuk volt. A sztrájk után a szervezett munkások létszáma felére sülyedt és a szervezett munkások a kollektiv munkaszerződés megkötésére nézve elvesztették döntő befolyásukat. Pedig a svédországi sztrájk valódi bérharc volt; és az jobban izgatja a kedélyeket, mint a politikai sztrájk, mely a hatalmi kérdés körül folyik, melynek létjogosultsága állam-rezon szempontjából nincs, lévén az állam oly szervezett társadalom, melyben nemcsak munkások vannak.

r

Es ez az, ami az embert a tervezett tömegsztrájkkal szemben gondolkodóba ejti. A magyarországi munkások érdekeiknek megfelelő választói jogot akarnak. Ezt jogukban van követelni. Politikai tüntetéseket is rendezhetnek. Olyan tüntetéseket, melyek sem a közbiztonságot, sem a jogrendet, sem a munkaadók, sem a munkások érdekeit nem sértik. Erre a tanácsunkra persze a munkások bizonyára azt fogják mondani, hogy csak bízzuk rájuk, mert ők tudják legjobban, hogyan és mikor sztrájkoljanak.

Saját szempontjukból igazuk lehet, de a közhangulat mutatja, hogy ritkán találták el, mikor és hogyan sztrájkoljanak, mert ha igen, akkor a közhangulat, mely nem régen teljesen a mi/~’ kások pártján volt, nem fordult volna ellenök. A bérharcok, — bár mint ultima ráció elfogadhatók, — ártanak közgazdaságunknak, a politikai sztrájkok pedig nem használnak senkinek.

Ezzel tehát nem is vívják ki a tetszésük szerint való választójogot, mely egyébként is ellenkezik a demokratikus nemzeti állam eszméjével — hanem azzal, ha a szervezett munkásság a szakszervezeti munkát nemcsak arra használja fel, hogy miképen lehessen a munkástömegnek politikai hatalmát növelni, hanem arra is, hogy a magyar munkásság erkölcsi, anyagi és kulturális nívóját növelje. Ha ez megvan, akkor a munkásság úgy is megérett arra, hogy az alkotmányosság sáncain belül érvényesítse jogait.

Erőszakkal senkit sem lehet meggyőznöm arról, hogy igazam van.

Az „EGER“ tárcája.

Kálváriák feló.

Az első önsúly a kereszten . ..

Jaj, a keresztem higany-súlya Vállamra kék virágot fest, Bánat-könnyek közt nagy zokogva . . . Talál a reggel, talál az est . . .

Piros álmoktól elszakadva,

Virágra nézni lelkem fél..., Kísértések rózsa-illatját,

Piros szárnyán hozza rám a szél.

Kálváriák nagy útját járva,

Rám tavaszok illatja száll . . .

Ilyenkor lelkem: magasságban El perzselt szárnyú fehér madár . . .

Ilyenkor büszke homlokomon,

Az első vércsepp megjelen’,

S az első adót letörülni Veronika-gyolccsal nem merem . . .

Első nemzeti zarándoklat Lourdesba.

1912. jul. 29— aug. 13. 2.

Irta: Szemerei Boldizsár.

Az elragadó Riviera.

Milánótól hirtelen délnek kanyarodik a vonat, egyenesen Genovába, az olaszok egyik legélénkebb és legcsinosabb városába. A vidék, melyen keresztül mentünk, több a vadregényesnél: vad. Roppant sziklák vetnek árnyat vonatunkra s bámulva látjuk a középkori ember vakmerőségét, aki a felhőt karcoló sziklacsucsot választotta várkastélya helyéül. A hegyszakadékok oldalán apró városok, falvak váltakoznak, körülárnyékolva a szépséges vadgesztenyeerdőktől. Alagutból-alagutba rohanva, hirtelen megnyilik a látóhatár s előbb a tenger, majd Genova tűnik fel előttünk esti bíborban.

Alig vártuk a vonat megállását; valami kifejezhetetlen vágy vonzott ki a kék tenger partjára. Nem tudom, miért markolt a szivembe, honnan szivárgott telkembe a szeretet, de lelkem egész rajongásával megszerettem a tengert. Az alföldi rónán születtem; ugyanott nevelkedtem s a tengerről csak a meseben olvastam

Óperenciás jelzővel. Igaz, 20 éves koromban láttam már tengert, de most mégis úgy meg- ittasuit a lelkem, olyan csordultig lett gyönyörűséggel! És most is úgy vagyok, ha azt a hatalmas, de szelíd, szeretetreméltó nagy víztömeget emlékezetembe idézem.

Fájdalom, programmunk nem engedett többet élveznünk e szép tengeri városból. Még hajnalban tovább vitt bennünket, az olasz Riviérán itt-ott nehány percnyi megállást tartva. Legnagyobb sajnálatunkra még nem volt akkora világosság, mikor elindultunk, hogy a nyugati tengerpart teljes pompájában tudott volna bennünket gyönyörködtetni. Mikor azonban egész teljében kibontakozott a nap az Alpesek csúcsai felett, e földi paradicsomnak minden szépsége föltárult előttünk. Hogy az egyes részletei nem nyújtották azt a tündéri képet, melyet a felcsigázott képzelet követelt, kárpótolták azok a helyek, hol a természet alkotásait az emberi kéz veszi gondos nevelés alá. Jobbról égbenyuló, szédítően meredek sziklák érintik csúcsukkal az azúrkék eget, lapályosabb oldalaikon, szellős völgyeikben falvak, villák, apró talián putrik váltogatják egymást. A természet e pazar módon teremtett tájának növény-