Eger - hetente kétszer, 1913

1913-02-22 / 16. szám

1913. február 22.

EGER. (16. sz.)

3

A magyar fővárosban talán minden utcasarkon mozi van. (Állítólag minden hétszáz lélekre esik egy.) Tisztelet az érdemes kivételeknek, mert ilyenek is vannak, sok moziban orcapirulás és felháborodás nélkül nem lehet végignézni az előadásokat.

A budapesti rendőrfőkapitány legutóbb rendeletet adott ki a mozik szellőztetéséről. Hát igaz. Csakugyan szellőztetni kellene a mozikat, de nemcsak az ablakok kötelező nyitoga- tásával, hanem a műsorok és filmek előzetes erkölcsrendészeti cenzúrájával.

Remélni akarjuk, hogy a belügyminisztériumban készülő szabályrendelet a mozikat nem egyedül üzletnek, vagy iparágnak, hanem kulturtényezőnek is tekinti és ennek a magasabb szempontnak követelményeit is meg fogja védeui és érvényre juttatni.

Vass József dr. (OPEVI.)

A hét.

Drágul a dpö. Az egri cipészek gyűlést tartottak és kimondották, hogy 20%-kal emelik az árakat, mert a bőr is drágult meg a munkaerő is.

A közönségnek persze bele kell nyugodnia, de joggal kérdezheti, hogy húsz esztendő alatt miért lett drágább a lábbeli legalább is 60—70%-kal, ha mosthivatalosanismét20°/0-kal drágít ják ? Húsz évvel ezelőtt hatodfél, vagy hat forint volt egy pár finom cipő, amelyért ma 18—20 koronát fizetünk. Ezután majd fizethetünk érte 22 — 24 koronát, mert igy akarja, igy diktálja — a bőrgyárosok kartellje.

A kereskedő, iparos stb. majd csak kinyeri ezt a drágulást is; de mit csináljon a fii-fizetéses ember, aki napról-napra drágulás előtt áll, a fizetése, jövedelme pedig nem növekszik ilyen arányban 1 •

Vallomás az alkoholról. Egy Trischler István nevű ember állott e héten a szegedi törvényszék előtt. Pár évvel ezelőtt tüzériiadnagy volt, de az ital miatt megfosztották rangjától. Azután rokonainak pénzét itta el; majd rabolt, hogy rut szenvedélyét kielégíthesse s ezért Iílavára került. Legutóbb részegen az uralkodót és családját szidta, amiért őt tönkre tették. A bíróság előtt azután igy nyilatkozott:

Hát mért is ne lehetne ő gazdag, — na- gyon-nügyon gazdag ?! Hát nem írja-e az újság napról-napra, hogy akik most milliók urai, alig három-négy év előtt egyszerű Írnokok, kereskedő-segédek voltak ? Hány volt gyerekkorában ujságárúló, s a lányait hercegek vették el? És az ő Esztikéje milyen gyönyörű! Egyetlen fillér nélkül, ebben a foltos, kopott ruhában is szebb volna ezer hercegkisasszouynál.

Hadd sírjon csak most az egyszer kedvére, majd megköszöni neki, ha megszerzi a nagy, fényes gazdagságot!. .

Benkő mester boldogan álmodozott az ó jövendő nagy boldog módja fölött, Esztikéje meg szomorú szívvel búcsúzott el napról-napra miudentől, amiket, úgy szeretett. Minden kis fát egyenkint átölelt kertjükben, mintha élőlények lettek volna; megsimogatta friss, fiatal kérgüket, rügyes ágaikat; lehajolt a >űrű ibolya- bokrokhoz, melyeken már zöld, apró bimbócs- kák fakadoztak a langyos tavaszi szebő csókjára ; a fakadó orgooásban ráborult a kis faasztalra, mely mellett oly sok munkás, boldog percet töltött. — Most, hogy sorra vett minden kic>ike tárgyat, melyektől oly nehéz volt megválnia, újra átélte csöndes, zavartalan életének minden kedves pillanatát, melyek annál feledhetetlenebbeknek tűnlek föl lelke előtt,

„Nem okozok mást, csak az alkoholt, melynek tehetetlen rabja vagyok.“

Az egykori daliás tüzértiszt arcképe mellé az elzüllött ember mai hű képét kellene megrajzoltatni s aláírni a saját vallomását.

Iskolai képnek nagyon jó lenne.

*

Az emberélet és a drágaság? A római birodalom arany korában 30 dénárt, a mai pénzérték szerint körülbelül 100 koronát ért egy rabszolga élete. Ezt a nevetséges kis összeget fizette kárpótlásul a rabszolga urának az, aki a rabszolgát megölte. — Szent István király második törvénykönyvének 4. §-a szerint a gyilkos szolga meggyilkolt szolgatársáért 110 tinót fizet váltságul. — Kováid Péter budapesti kelmefestő és vegytisztító gyártulajdonost 1913. február 10-én négy rendbeli, gondatlanságból okozott emberölésért 1000 koroua fő- és 800 korona mellékbüntetésre Ítélték. A XX. század általános drágulási viszonyai közt, úgy látszik, az emberélet a legolcsóbb: 110 tinó helyett ma csupán 450 koronát ér.

Igaz viszont, hogy a 2000 év előtti állapotokhoz mérve ez is 3őO°/0 drágulást jelent! És nem elég szép áremelkedés ez ?

*

A gyújtó Is drágább lesz; egyelőre ugyan még nem a monopólium miatt, hanem azért, mert a magyar gyufatröszt előkészítő munkálataival nagyjában megvanuak. Megállapították, hogy az alaptőke 10 és V* millió K. (52500 drb. 200 K. n. é. részvény) lesz. A szervezet egész azonos lesz az osztrák trösztével. A magyar vállalatok már mind csatlakoztak, egy kisebb gyár kivételével. Ez állítólag olyan nagy összeget követel a megváltás fejében, amelyet a tárgyalás vezetői elfogadhatatlannak tartanak. Miután azonban nem akarják, hogy egyetlen gyár renitenciája miatt az egész terv kútba essék, elhatározták, hogy végső esetben egészen kihagyják számításaikból azt a gyárat, amellyel nem sikerült megegyezniük. Amennyiben az nyolc napon belül nem csatlakozik hozzájuk, nélküle alakítják meg a közös részvénytársaságot, ami föltétlenül a gyújtó drágulását jelenti. A megalakulás annál bizonyosabb, mert most már a keresk. kormány vette kezébe a tröszt alakítását.

*

mert mindezt most örökre el kell vesztenie. És erre a gondolatra úgy fájt a szive, hogy azt hitte, meg kell annak szakadnia a nagy fájdalomtól.

Hiszen oly boldog volt ó egyszerű környezetében, a drága hazai földön, mely őket is bőven táplálta dús áldásával! Szivének minden dobbanása, lelkének minden érzése, mély, nagy szeretettel fűzte édes szülőföldjéhez, szép, áldott magyar hazájához. Annélkül hogy tudta volna, hogy annak a fájó érzésnek nevet tudott volna adni: már is a honvágy emészterte fiatal szívét arra a gondolatra, hogy kedves honától, boldog, ismert környezetétől meg kell válnia...

Sírva csókolgatta éd(js anyja egyszerű fakeresztjét ; két karjával ölelve borult a drága sírhalomra, mintha régen porladó édes szülőjét ölelte volna magához, s a fájdalomról csaknem elalélt, mikor még egy utolsó pillantást vetett rá s édes apja oldalán megindult hazafelé a kavicsos úton, — hogy tán soha többé ne lássa!

Még Benkő mester szíve is megindult ennek a végtelen nagy fájdalomnak a látására: már mintha egy pillanatig lemondott volna inkább a gazdagságról, csakhogy az ő édes-szép Esztikéjét újra vígnak, boldognak láthassa; de aztán újra megkeményítette szívét, újra föltámadt benne a vágy meggazdagodni, s ez elhallgattatta lelkének vádoló szózatát . . .

Reklám kiállítás nyílt meg a napokban. Aki meglátogatja a londoni reklám-kiállítást, ámulva vesz róla tudomást, hogy Angliáben nyolcvan- ezer ember foglalkozik hivatásszerűen reklámközvetítéssel. Talán el sem hinné, ha kétséget kizáróan meg nem győződnék róla, hogy Londonban akad cég, mely évenkint ötvenezer font sterlinget (egy millió koronánál jóval többet) költ hirdetésekre és árjegyzékekre, de az olyan üzlet sem áll páratlanul, amelynek évi költségében a reklám százezer fontnál is nagyobb összeggel szerepel. A kiállítók közt van néhány nagyobb ujságvállalat, legnagyobbrészt azonban a hirdető-irodák és ágensek kelnek egymással vetsenyre. Ez utóbbiak azok, akik ügyes eszmékkel támogatják a kereskedő világot. A modern kereskedő alig ér rá, hogy újabb, meg újabb reklámon törje a fejét s a legtöbbször nem is ért hozzá. Ügyes ügyvivőre bízza tehát a dolgát s ennek a kötelessége, hogy a hirdetés tetszetős formáját megtalálja. Vignetta, számolócédula, plakát, újság-hirdetés stb. stb. kínálkozik a reklám e vásárjában.

*

Színházunknak reklám-függönye — ha már a reklámról van szó, említsük meg ezt is — megint visszakerült a közönség szeme elé. Visszakerült pedig sokkal izléstelenebbül, mint aminő régebben volt. Még bosszantóbb azonban a sok hiba és ostobaság, amelyet rápin- gáltak. Megemlítünk belőle egypárt.

A Répás Béla hirdetésének harmadik sorában minden kis a betűt fordítva festettek ;

„Szakácsi M/klos Kegyelet temetkezési válla- tata“ mellett azt látjuk, hogy a Turul cipőgyár egri üzlete a főposta „mellet“ van;

Vieszt Jánosnál „tisztítatnak“ a fehérneműk;

a Goldner Dávid és Fia úri- és női ruha „telepének“ helye „Eger; Gyöngyös; Jászberény“ — ékes bizonyságául annak, hogy a helyesírás, az Írásjelek elhelyezése és alkalmazása nem olyan fontos a mi színházunk reklám-függönyén;

„Fógel és Puskás menyasszonyi kelengyék“ — állítja lakonikus rövidséggel a reklám-függöny, holott eddig tzt hittük, hogy érdemes kereskedők. Végül: „Klein Mór elvállal női és férfi vegytisztítását a legrövidebb idő alatt...“

Azt hisszük, hogy ennyi mutató csak elég egy színházi függöny hirdetéseiből. Csak nem

Szegény Esztike szomorúan készült a nagy, ismeretlen útra. Mintha csakugyan a halálba ment volna: bátorítóúl, vigasztalóul az Úr Jézus szent testét vette magához, hogyha el is kell vesznie a nagy, mérhetetlen tengereD, ne érje készületlenül az utolsó óra.

Benkő mester is útrakészen állt már, kicsi házát, hol annyi csöndes, békés napot látott munkás életében, eladta Esztike keresztapjának, de mintha mégis belenyilallott volna a szivébe, mikor azt a pár száz forintot átvette, melyen házacskája a komája birtokába ment át.

Esztikéjére rá sem mert nézni, az olyan halovány volt és szomorú, mint késő ősszel a dércsipett virág, mely bágyadtan csüggeszti le kis fejét, s búsan haldoklik a tarlott mezőkön.

Valami izgalom őt is elfogta. Olyan különöset, olyan furcsát érzett a szive tájékán, mintha temetésről jött volna haza, szivének legkedvesebbje temetéséről, s most körülötte puszta, kihalt volna az egész világ.

0 még csak most búcsúzott mindentől, ami eddig körülvette, amiket eddig észre sem vett, s csak most, hogy mindent el készült hagyni, most érezte csak, hogy mennyire szívéhez volt nőve még a legkisebb tárgy is.

Nem ment olyan könnyen a búcsúzkodás, mint ő eddig hittel! Bizony ellepte az ő szemét