Eger - hetente kétszer, 1913

1913-02-19 / 15. szám

Előfizetési árak:

Egész évre.. ~ 10 korona.

Fél évre .......... 5 »

N

egyed évre _ 2'60 » Egyes szám ára 10 fillér.

Szerkesztőség: Lyceum, 26-ik szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények- 1 ■■■■ = intézendők. ■ ■Kiadóhivatal:

Lyceumi nyomda, hová az előfizetések és hir letések küldendők.

HETENKINT SZERDÁN ÉS SZOMBATON MEGJELENŐ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP.

1913.

15. szám.

XXXVI. ÉVFOLYAM.

A választójogi korhatár.*)

IV!. K. dr.

A választói javaslatnak legtöbbet támadott pontja a felemelt korhatár. Viszont ez a pont a javaslat gerince. Ez van hivatva a nagymérvű jogkiterjesztéssel járó kockázatot kizárni, illetőleg mérsékelni. Ami az Andrássy-féle javaslatban a pluralitás, ami az egyesült ellenzék javaslatában a lakáscenzus: az a Lukács-féle javaslatban a felemelt korhatár. Érdemes e felett egy kicsit gondolkozni.

A választói jogosultságot az 1848: V. t.-c. a 20 éves korhoz kötötte. Fenntartja ezt az 1874: XXXIII. t.-c. is. 4 aj jón mi indokolhatja azt, hogy ebben a tekintetben egész Európában vezetünk!? Vájjon mi indokolhatja azt, hogy alacsonyabb korban adunk az állam ügyeibe beleszólást, mint Anglia, Franciaország, Olaszország, Ausztria, Belgium, Németország!? Vájjon a nálunk megtalálható — minden más államot megelőző — politikai érettség indokolja ezt?

Egyáltalában nem! Semmi sem indokolja!

Menthetővé, illetőleg türhetővé teszi ezt az elvi liberalizmust az a körülmény, hogy semmi gyakorlati jelentőséggel nem hir.

Egy millió választónk közül a 24 éves koron alul van mindössze 8.682 választó. Azért ily elenyésző csekély szám, mert:

a) ebben a korban rendkívül kevesen tudják a törvényeink által meg• Polémiánkat nem folytatom tovább. A pro és kontra elterjesztett érvek alapján mindenki levonhatja a következtetést. — Nagy örömmel olvastam azonban t ellenfelem cikkének azt a tekintélyes részét, amelyben Bethlen István gr. nagyszabású tanulmányának komoly adatait, s alig cáfolható érveit részletesen ismerteti. Ezt csak azzal egészítem ki, hogy röviden ideiktatom a Bethlen gr. által levont konzekvenciákat is: 1) Egységes választói törvény — Erdély nemzeti érdekeinek sérelme nélkül — *csakis plura- litdsos alapon konstruálható meg.* — 2) A javaslat mai konstrukciója mellett Erdély érdekei feltétlenül megkövetelik, hogy a) maradjon meg a javaslat egységes adócenzusa : 20 illetőleg 40 korona, viszont 8—16 hold föld bi- rása ne adjon választói jogot, — b) a választói jogosultság szempontjából csakis az összes törvényes feltételekkel biró elemi iskolák bizonyítványai vétessenek figyelembe. — Valóban, a kormány javaslata — különösen Erdélyt illetőleg — túlságos radikális és azt Bethlen gr. propozioiói érteiméi' en meg kell szorítani, ami remélhetőleg meg is fog történni 1

kívánt vagyoni, vagy szellemi cenzust kimutatni;

b) mert a «védképes» 21 — 23 éves férfilakosság ebben a korban katonai kötelezettségének tesz eleget, s igy nem lehet választó; végül

c) azt lehet mondani, hogy csaknem elvileg kizárja a 24 éven aluliakat a törvénynek az a rendelkezése, mely szerint: „választói joggal nem bírnak, akik atyai, gyámi, vagy gazdai hatalom alatt állanak.“ Már pedig az atyai és gyámi hatalom a nagykorúság elérésével — kivételeket nem tekintve, a 24. év betöltésével — szűnik meg.

De még ha az elvi álláspont a gyakorlatban nem érvényesülhet is, már mint elv a legmagasabb fokú abszurdumot képviseli.

Kétségtelen, hogy az államélettel kapcsolatos bonyolult kérdések átértése és józan megítélése sokkal nagyobb tudást, belátást és megfontoltságot igényel, mint az egyéni érdekek mérlegelése. Micsoda fordított dolog kimondani, hogy valaki még éretlen arra, hogy saját ügyeit intézze, de már érett arra, hogy az állam ügyeit intézze! Magánjogilag még kiskorú, — köz jogilag már nagykorul

Persze, a demagógiának a legalacsonyabb korhatár kell. Könnyű dolog jelszavakkal és frázisokkal vezetni azt a tömeget, amelyet a tudás és a tapasztalás nem feszélyez, amely a nagyhangú Ígéretek megvalósíthatóságát mérlegelni nem tudja, amelyben a fiatal kor szenvedélyessége és radikálizmusa forr, ahol a családos állapottal járó felelősségérzet, a véglegesen elfoglalt életpályával járó nyugodtság és meg- állapodottság még nem érvényesülnek.

Viszont: akinek saját lábukon járó, önálló gondolkodásra, higgadt mérlegelésre, józan ítéletre képes választók kellenek, — az szívesen látja a magasabb korhatárt.

Ezt követeli a politikai élet komolysága is, amit restaurálni kellene. Áz alacsony korban lévő választó akkor kénytelen a politikában állást foglalni, mikor még nem is volt ideje a komoly kérdések felett — komolyan gondolkozni. Ez a körülmény a választók politikai gondolkozását nemcsak a fiatal kor

Szerda, február 19.

idejére, hanem későbbre is megmételyezi. Megmarad eredetileg megfontolatlanul elfoglalt álláspontja mellett, s ha érzi is annak gyöngeségét, vigasztalja magát és tetszeleg magának a politikai következetességgel. És ez a politikai következetesség nagyon sokszor abban nyilvánul, hogy aki politikai szereplését éretlenül kezdte meg, éretlenül folytatja és éretlenül is végzi azt be.

Ami már most a kormányjavaslatok idevágó pontjait illeti, a 24 éves kor elegendőnek látszik ott, ahol a kitartó munkával és fáradsággal megszerzett tudás — a középiskola sikeres elvégzése

— a magasabb kor garanciáit pótolja. Scientia supplet aetatem.

Az alacsonyabb intelligenciájú választónál a javaslat a 30. életév betöltését követeli. Ez a korhatár talán egy kissé magas. Leszállítása azonban azért ütközik nehézségbe, mert a 30 éves életkortól a 26 éves életkorig, — amikor valaki kir. biró, vagy esküdt lehet, — nincs olyan fix nyugvó pont, amelyen megállhatnánk, a 26 éves korhatár pedig, a legalacsonyabb szellemi cenzussal biró választók részére, már alacsony.

— A magas értelmi cenzus a 24 éves korhatárral, és az alacsony értelmi cenzus a 26 éves korhatárral nincsen- nek egyensúlyban.

Talán nem lenne helytelen ide egy uj, 28 éves korhatárt beállítani. Logikus emelkedéssel következnének egymás után: a büntetőjogi nagykorúság 18. év, a magánjogi nagykorúság 24. év, a közjogi nagykorúság 28. év.

— Hátra van még a passzív választói jog korhatára. A javaslat szerint: „képviselővé választható, aki életének 30. évét betöltötte.“ Az eddigi 24 éves korhatár tehát 30 évre emeltetik.

A legnagyobb örömmel üdvözölhetjük ezt az újítást.

Ha már a választónál is súlyt helyezünk arra, hogy érett ésszel határozzon politikai állásfoglalása kérdésében, sokszorosan súlyt kell helyeznünk arra, hogy a képviselő azt az első lépést — aminek hatása alól egész politikai pályájának folyamán alig vonhatja ki magát, — vagyis pártállásának megválasztását érett ésszel, nyugodt meg-