Eger - hetente kétszer, 1913
1913-02-15 / 14. szám
4 EGER. (14. sz.) 1913. február 15. A föreáliskolai hangverseny műsora. 1. Nyitány. „Alessandro Stradella“ Flotowtól. Előadja az „Úri Banda“ 2. „Szép Ilonka.“ Vörösmarty—Ernyei. Melodráma, négy képben, némajátékkal kisérve. I. kép: Erdei jelenet. II. kép: Látogatás a Peterdy-háznál. III. kép: Mátyás király bevonulása Budára. IV. kép: A szomorú viszout- látás. Személyek: Szép Ilonka: Mü/ier Kornél úrleány. Mátyás a vadász és király: Sturmán Lajos VII. o. t. Peterdy: Bartha Tivadar. Főutak, lovagok, apródok, budai nemes urak és asszonyok, nép. Szavalja: Boma László VII. o. t.; zongorán kiséri: Ungár László VIII. o. t. 3. Párosének. a) Dal: Hugo V.—Mendelssohn, b) „Őszi dal.“ Schumann R. c) „Szőkém, kicsi hamupipőkém . . Éva című operette-bol. — Éneklik: Böhm Márta űrleány és Koncz Ferenc VII. o. t.; zongorán kiséri: Arnótfalvy Relli ur- leány. — 10 perc szünet. 4. Apró félreértések. Vigjáték 1 felvonásban. Irta: Lunn József. Személyek: Sir George Curtly — Csillag Károly VIII. o. t. Ilona, leánya — Székely Erzsiké úrleány. Alderman Gayfare — Grünwald Sándor VIII. o. t. Gayfare Károly, fii — Babocsay Át pád VII. o. t. Jóízű Samu — Koós Antal VIII. o. t. Udvarmester — Bényey Árpád VII. o. t. Lucza — Krausz Erzsiké V. o. t. Jean — Cselényi István V. o. t. Inasok. 5. Múzsák hódolata az Olympuson. Élőkép én ekés harmóuium-kisérettel. Személyek: Hera: fíátvay Olga, Artemis: Hibay Irén, Aphrodite: Szabó Gizi, Hestia: Szabó Eszti, Kariatidok: Ungár Erzsiké és Ilonka. Múzsák : Thalia: Pápay Irén, Polyhymnia: Eperjessy Irén, Euterpe: Kartner Eta, Kalliope: Ferenczy Mariska, Erato: Timon Iza, Terpsichore: Fancsovits Ilonka. Urania: Kállay Alice, Klio: Alföldi Margit úrleányok. Kísérő ének: „A dal hatalma“ Pindarostól Harrach átírásában, előadja az ifjúsági énekkar, harmóniumon kiséri: Komáromi Ödön énektanár. — A szünet alatt és felvonások között Chochola Ferenc zenetanár vezetése alatt álló ifjúsági zenekar szórakoztatja a közönséget. Személyi hír. Békefl Romig dr. zirczi apát holnap, szombaton a délután 6 órai vonattal Egerbe érkezik a főgimnáziumi jubiláris ismeret- terjesztő előadás megtartására. Mint értesülünk, itt lesz a vasárnapi ünnepségen Mátrai Rudolf is, aki tíz éven át rendezője volt az ismeretterjesztő előadásoknak ; szintén eljön Küzdi Aurél, aki egri tartózkodása alatt egyik leglelkesebb munkálója volt az ismeretterjesztő előadásoknak. Halálozás. Közéletünknek aknasugatagi Kósa Kálmán nyug. kir. ítélőtáblái bírón kívül még egy na?y halottja van. Hollner Ervin pusztatenki földbirtokos, Hevesvármegye törvényhatósági bizottságának a gyöngyösp; tai választó- kerület részéről kiküldött választott tagja, kedden, február hó 11-én szintén meghalt. Hollner Ervin a megyei közügyek intézésében élénk részt vett és halála a vármegye irányadó köreiben mély részvétet keltett. Konferencia-beszédeket tart három napon át, az Urak Kongregációjának meghívására, P. Bús Jakab S. J. Csütörtökön és pénteken d. u. 5 órakor teljesen megtöltötte az előkelő polgári és katonai férfi-hallgatóság az Irgalmas- rendiek emeleti kápolnáját, hogy okuljon az országos hirü P. Bús magas színvonalú fejtegetésein. Szombaton 4 órakor lesz a konferenciabeszéd s vasárnap reggel az egri kolónia tagavatása ugyanott. Közgyűlés. A Kér. Iparoskor f. hónap 23-án (vasárnap) d. e. 11 órakor reudkivüli közgyűlést tart, melynek egyedüli tárgya a Kör házvételi ügye, illetve egy nagyobb házvételben való részesedése lesz. A Szervita-rend ünnepe. A szervita atyák február 16-án, vasárnap, ülik meg alapítójuknak emlékünnepét. A rendet 1233-ban gazdag firenzei kereskedők alapították, és amikor IV. Sándor pápa 1255-ben megerősítette az uj rendet, csakhunar elterjedt Európa más országaiban is. A mostani rendfónök Rómában él és a Szent-Marcellus templomnak a főpapja. Hazánkban Budapesten, Egerben és Fraknón van rendházuk. Ismeretterjesztő előadás. A Kér. Iparoskör ismeretterjesz'ő előadásainak idei sorozatán, szombaton este Va9 órakor, előadásra kerül Csuday Jenő dr. és Létmányi Nándor dr.: „Az uj Magyarország“ c. munkája 112 vetített képpel. Az előadás ingyenes. Ugyanezt az előadást vasárnap délelőtt 11 órakor az iparostanonciskola tanulói részére is megtartják. Uj körjegyző. A bátori körjegyzőségben, mely Bátor, Égerbocs és Hevesaranyos községekből áll, kedden, február hó 11-én volt a körjegyző-választás. Az uj bátori körjegyző Parentézy Jenő egerbaktai jegyző lett. Urak és parasztok. Damó Oszkárnak a Magy. Orsz. Tűzoltó Szövetségnél pályadíjat nyert ily cimű háiomfelvonásos falusi színművét, március elsején és másodikén mutatja be a városi színházban egy előkelő műkedvelő társaság. Jegyek rendes színházi árban kaphatók a Bauer H. cégnél. Az előadás tiszta jövedelme a Heves- várm. Tűzoltó-Szövetség és a létesítendő Tűzoltó-Otthon között oszlik meg. Az uj kerületi iparfelügyelő. Barabás Sándor kerületi kir. iparfelügyelő értesíti az érdekelteket, hogy a miskolczi kerületi kir. iparfelügyelőség vezetését átvette és a hivatala MisI I kolczon, ideiglenesen f. évi május hó 1-ig, Hunyadi-utca 38. sz., azontúl Matyáskirály-utca 16. szám alatt lesz. Újszülöttek. Eger városában a lefolyt héten (1913. február 7-től 13-ig) a következő születési esetek történtek: Erős Bernát földműves József, Klein Ignác tanító Hona, Bóta Mihály földműves Rozália, Jaksi Ignác földműves Mária és Bernát (ikrek), Rakvács Lajos kovácssegéd Gizella, Tóth Ferenc ács segéd Ferenc, Bukuly István napszámos Anna, Molnár Ágoston napszámos János, Bóta János földműves János, Novák Miklós szőlő és pincekezelő Etel, Bornemisza István kőműves Gergely, Leiszner Ferenc földműves István, Miklósy Zoltán tanító nejének halva született fia, I/.rael Lajos szabósegéd György, Czeglédi Lajos kir. fogházőr Mária, Szabó János napszámos Erzsébet, Czent- ner János cs. és kir. őrmester Margit, Gulyás István napszámos Kálmán és Anna (ikrek), Bukucs Bertalan kovács-segéd Béla, Vas Anna földművesnő Anna, Majoros László földműves Rozália nevű gyermeke. Eljegyzési tábla. Mészáros Ferenc földműves és Bóta Mária földművesnő egri lakosok — jegyesek. Házasságot kötöttek. Nováky István szabósegéd és Gregász Mária hajadon egri lakosok. Halottak névsora. Özv. Toronyi Ignácné szül. Kovács Mária magánzónő 70 éves, Kovács Rozália 17 hónapos, Czimer Gyula 6 hónapos, Lőkös Lajos 16 hónapos, Knnszki András földműves 56 éves, Mosó Ferencné szül. Szlovák Katalin 63 éves, Bárdos Károly 3 hónapos, Pipp Ferenc földműves 66 éves, Rovó Ferenc 9 éves, Szajcz Jánosné szül. Siller Marcell 36 éves,Kósa Kálmán ny. kir. Ítélőtábla bitó 70 éves, Banntay Károly nyug. máv. altiszt 50 éves, BUogh Margit 8 hónapos, Gondi Ignác bodnár 68 éves, Fügedi Józsefné szül. Meluk Erzsébet 35 éves, Bodnár Gáspár 14 hónapos, Pacsirszka Antal kovácsmester 63 éves korában. Apró krónikák A regény vége. Említettük a minap, hogy Hevesről Kis Jákó cipésszel megszökött egy 15 éves leány, akit a rimaszombati m. kir. állami gyermekmenhely hevesi telepe bízott a cipész-mester gondjaira, persze nem most, hanem néhány évvel ezelőtt. A csinos és korán kifejlett lelenc-gyermek fejét elcsavarta a nevelő apja, akinek rábeszélésére a fiatal leány elhagyta második otthonát, és nevelő anyjától búcsút sem véve, együtt barangol a házasságtörő hűtlen férjjel a nagyvilágban. A leányt, akit Bakonyi Katalinnak hívnak és budapesti születésű, most a rimaszombati gyermekmenhely hivatalosan körözi és kéri a hatóságokat, hogy megtalálása esetén szállítsák a menhelytelep rimaszombati intézetébe. — Fájdalom, igaz, . . . nagyon igaz. . . Nem tudtam, hogy mit teszek . . . könyörüljön rajtam ... ne taszítson el magától . . . ne szolgáltasson ki! — Hát mit tegyek ? Nem szép tőled, hogy éppen az én házamat választottad menhelyül. Mondj el mindent. .. Jogom van mindent megtudni. Georges sürü könnyhullatás és zokogás közt vallotta be, hogy rossz társaságba került, naplopókkal cimboráit, kártyázott, dorbézolt... Egy estén valamelyik kis csapszékben kirabolta a pénztárt és mikor a tulajdonosnő tetten kapta, legyilkolta. Rivoyné lélekzetét visszafojtva hallgatta keresztfia gyónását és meglepetésében, izgalmában majdnem elájult. Borzalommal nézte a gyilkos arcát, amelyet gyermekkorában olyan anyai szeretettel csókolgatott. A sápadt, eltorzult arcot, remegő ajkakat, félelemtől vonagló szemeket eddig nem ösmerte. Érezte, hogy most egy idegen, egy másik Georges áll előtte; nem olyan, mint aminő az a gyermek volt, akit régente szive melegével becézgetett . . . A borzalom megölte szivében a részvétet, hátratántorodott és visszautasító mozdulattal nyújtotta ki a kezét Georges felé: — Nem, nem jelentelek föl . . . nyugodt lehetsz ... Ha akarnám sem tehetném ... mert a szivem nem engedi... Egy pillanatig még ott állt a küszöbön és kétségbeesetten nézte a fiatal embert, aki mozdulatlanul, mintegy megdermedve állott előtte ... Azután hirtelen távozott; a szobájába vonult és magára zárta az ajtót. Georges meghallotta a zár csikorgását és egész testében megreszketett. Azután mély csend borult a házra és a benne levő két ember nem hallott mást, mint szivük hangos dobogását. Georges megsemmisülten rogyott egy karszékbe és csak akkor riadt fel, mikor meghallotta, hogy Rivoyné a biztonság kedvéért szobájában bútordarabokkal torlaszolja el az ajtót. Fel akart egyenesedni, hogy keresztanyját megnyugtassa, aki félve menekült előle, de képtelen volt helyéből elmozdulni és némán, révetegen tekintett maga elé. A közeli toronyóra tizenkettőt ütött és Georges kínosan számlálta az ütéseket. Mikor az utolsó kondulás is elhangzott, remegve tá- pászkodott fel és végig tapogatódzott a folyosón. Rivoyné szobájából halvány fénysugár ömlött ki. Georges ösztönsz^rűen megérezte, hogy keresztanyja az ajtó mögött áll, meghalkította tehát lépteit. Lábujj hegyen osont le a lépcsőkön és á kerten át menekült a házból. A kapu nyikorgása megdöbbentette, de azután szótlanul folytatta útját. Mikor az ablakra visszanézett, ott látta a függönyön keresztanyja árnyékát . . . Talán fegyvert is szorongatott kezében, hogy életét megvédelmezze a nyomorult ellen, aki rutul visszaélt vendégszeretetével. Az öreg asszony valóban ott állt az ablaknál és forró homlokát a keresztfához szorította ... Az arca még sápadtabb volt, mint a gyilkosé, akinek minden mozdulatát dobogó szívvel leste. Látta, amint fejét az ablak felé fordítja... A holdfénye rásütött eltorzult, sápadt arcára . . . szeme kidül edt a félelemtől. . . Felmászott egy gyümölcsfára . . . onnan a kőfalra ugrott, azután eltűnt, mintha valami örvény nyelte volna el. . . De csakhamar feltűntek körvonalai a kőfalon túl, az utszélen, ahol futásnak eredt. A jóságos asszony sokáig kisérte még könyázott szemével, amig végre eltűnt tekintete elől. . . És mikor már nem látott mást, csak a végtelen síkságot s a holdfénytől ezüst fátyolba burkolt erdőt, megkönnyebbülten sóhajtott fel és szánakozva suttogta. — Szegény anyád! . . .
