Eger - hetente kétszer, 1913
1913-02-08 / 12. szám
1913. február 8. EGER. (12. sz.) 3 Hol ez ellen a leghatalmasabb fegyver!? Hol ezek ellenében a legerősebb korbács!? Ott, ahol az igaz tudományosságot mételyező, modern tanoktól ment műveltséget hirdetik. Hogy hol mindenütt hirdetik ezeket, azt nem hivatásunk felsorolni. De hogy az egri érseki jogakadémián ez a fenkölt, nemes szellemű tudomány hirdettetik, a nemzeterkölcsnek megfelelő műveltség hirdettetik: azt tudja mindenki, legjobban tudjuk mi, akik régebben vagy újabban, vagy jelenleg ez intézet áldásos férfit, művelt magyar középosztályt képző munkájában részt vettünk, mint ez akadémia — hallgatói. Erre a katolikus szellemű jogakadémiára, mint szellemi végvárára, tudományos világító tornyára szüksége van a magyar közművelődésnek. Ez akadémia jövő hivatása tehát a régi katolikus Magyarország egészséges tudományosságát tovább fejleszteni és harcba vinni az újabb idők vallástalan, szabadkőmíves igehirdetései ellen. A mi jogakadémiánk tehát még fokozottabban fogja hivatásának ismerni a katolikus szellemű főiskolai oktatást. A jövő jogosultsága, a jövő szelleme ez, amit ebben a cikkben elmefuttatásképen összefoglaltunk. Hátra van még az a kérdés, hogy az akadémia belső életében, tanulmányi rendjében milyen fejlődés, alakúlás várható a jövőben, lévén a mi akadémiánk is élő szervezete a magyar tudományos világnak s igy — mint minden élő — fejlődésnek van alávetve. A hét. Az arany glóriája ismét sok embert elszédített. Megbukott egy „bank,“ amelynek nem volt alaptőkéje, nem volt semmije, csak egy nagy, fényes üzlethelyisége, amelyet — hitelben rendeztek be. Igen ám, de Radó Elek úr, a nagy gründoló, nagy lábon élt, fényes házat vitt, vendégeskedett, szórta a pénzt, á la Pallós. És ez a nagy uraság a . . . tömegesen alkalmazott tisztviselők kaucióiból telt. Egy Egerben ismert fiatal tisztviselő is siratja 25 ezer korona kaucióját. Évi 6000 korona fizetéssel alkalmazták könyvelőnek, mikor itt hagyta egri állását. És már az első hónapra járó 500 korona fizetését is a saját 25 ezer Erre a kezembe nyomott valamit: — Itt van, most pedig lóduljon innen, de tüstént. Lódultam. Odaktinn láttam csak, hogy 50 koronát nyomott a kezembe. Bizonyosan azért volt, hogy ne licitáljak. Hát amint látod, nem is licitáltam. Becsületes keresmény. Azzal jókedvvel öntött be magába egy pohár Mummot. Deák-adoma. A boldogult Csemegi Károly emlékei közűi való. Maga beszélte el. Az ország újjászervezésekor majdnem minden nevezetesebb ügyet megreferáltak a miniszterek Deák Ferencnek. Az igazságügyi minisztériumtól többnyire Csemegi tett kérdést az „öreg úrnál“. Természetesen mély hódolattal viseltetett Deák iránt, de az öreg úr mindig úgy fordította a beszédet, hogy Csemegi nem birt kifejezést adni hódolatának. Egyszer egy nagyobb közjogi előterjesztésre, — a fiumei kérdésről volt szó, — az öreg úr röviden csak ennyit moudott: — Én ezt nem igy csinálnám. koronájából kapta meg. Az igy bennmaradt 24500 korona azután . . . elveszett. Nem is igen kerül meg. * A Nők Választójogi Világszövetségének VII. kongresszusa Budapesten lesz 1913. junius 15—20. napjain, de lendületes felhívásait már e héten szétküldözte. A nők 24 országot számláló Választójogi Világszövetségének nemzetközi kongresszusán részt vesznek az Amerikai Egyesült Államok, Ausztrália, Ausztria, Belgium, Bulgária, Canada, Dánia, Délafrika, Finnország, Franciaország, Hollandia, Irland, Nagybritannia, Németország, Norvégia, Olaszország, Oroszország, Portugallia, Svájc, Svédország és Szerbia legkiválóbb asz- szonyai és férfiai, kormányaik pedig hivatalos képviselőket küldenek. A Nemzetközi Szövetséghez még nem tartozó országokból, főképen Chinából, Indiából, Perzsiából, Spanyolországból, Görögországból is készülnek küldöttek annak bizonyságául, hogy a nők választójogáért folyó mozgalom immár az öt világrész asszonyait egy szervezetbe foglalja. Most éppen jókor tartanák a hölgyek ezt a választójogi kongresszust, de — ha a jelek nem csalnak — akkorra nálunk tető alá jut a választójogi törvényjavaslat, amely teljesen figyelmen kívül hagyja a nők választójogát. Egyelőre — mint a felhívás szövegéből megértjük — nem is akarnak mást a hölgyek, mint anyagi támogatást a törvényhatóságoktól, városoktól, testületektől s magánosoktól, hogy a kongresszus jól sikerüljön. No, ezt megkaphatják, de a szavazati jogot — aligha kapják meg! * Botrány egy kártyaklubban. A Magyar Sakk- szövetség budapesti klubhelyiségében egy házgondnok olyan mattot kapott a minap, hogy az alkalmazójának 8000 koronáját vesztette el egy ültő-helyében — bakkarán. A sakk- szövetség klubjában ugyanis inkább kártyáznak, mint sakkoznak. Az áldozat szegény felesége térdenállva kérte a nyerőket, hogy adják vissza a pénzt s vele az ő becsületüket, életüket, kenyerüket. A klubtag urak azonban hidegen vontak vállat és ott hagyták sírni, térdelni az urinőt. Csemegi kapott az alkalmon, hogy hódolatát kifejezze: — Nem is lehet mindenki Deák Ferenc! Az öreg úr arca egyszerre elsötétedett. Sűrű szemöldökét összerántotta: — Hallod, öcsém, az ilyeneket én nem szeretem ... Azonban mindjárt kiderült az arca és hozzátette: — De jól teszed, ha másoknak ilyen szamárságokat mondasz . . . Aki Ingadozik. Ez paksi választási adoma az életből. Bejön a főkortes a nagyságos jelölthöz jelentésre: — Nagyságos uram! Vagy 8000 pengőcs- két kellene kiereszteni. A dunaföldváriak ingadoznak. — Eh, dehogy ingadoznak. Hiszen tegnap jártam ott. — De istenuccse ingadoznak! ügy ingadoznak, mint a nádszál. — Hát mondja meg kend nekik, hogy tartsanak ki és ne ingadozzanak. — Én mondjam meg nekik, . . mikor már magam is ingadozók. Persze, persze, az ilyen viselkedés, sót gyakran a legpoltronabb hazugság is összefér a kaszinó-becsülettel.Csak a forma legyen meg; a lényeg mellékes. Itt egész formásán zsebelték ki azt a szerencsétlen embert, akit esetleg az öngyilkosságba kergethet, börtönbe juttathat a könnyelműsége; a nyerő urak pedig bizonyára gummirádlison mennek haza. Tehetik; van pénzük hozzá a — máséból. * Tempora mutantur . . . Igen; és mi is változunk az időkkel. Száz és egynéhány esztendővel ezelőtt például azon versengett a sok magyar mágnás, hogy ki jelenik meg drágább ruhában az udvari bálon. így nyert meg egy ezeraranyas fogadást Czobor József gróf, aki Correggionak egy 120 ezer forintos képét sza- batta fel kabátbélésnek . . . Ma másképen gondolkozik a polgári ész; most már az kap jutalmat a bálban, aki a legegyszerűbben jelenik meg. Ezért tüntették ki egy szép virágcsokorral Müller Kornélkát a Hevesm. Nőegylet hétfői mulatságán. Persze ez nemcsak közgazdasági szempontból érdemel figyelmet, hanem esztétikai okokból is. Az egyszerűség ugyanis nagyon könnyen párosulhat a jóizléssel is. HÍREK. Eger, 1913. február 7-én. Táj ék oz tató. Február 9. A Kát. Patronázs-Egyesület választm. ülése. „ 9. Beethoveu-elíSadás a főgimnáziumban. „ 9. Országos vásár Poroszlón. „ 10. Közigazgatási bizottság ülése. „ 10—11. Országos vásár Hatvanban. v 10. Pétervásárai főszolgabíró tárgyalási napja Nagybátonyban. „ 11. Katonai felülvizsgálat Egerben. „ 15. Ismeretterjesztő előadás a Kér. Iparoskörben. „ 15. Egri főszolgabíró tárgyalási napja Kápolnán. „ 15. Hevesi főszolgabíró tárgyalási napja Kiskörén. „ 15—16. Hangverseny a főreáliskolában. „ 16. Jubiláris ismeretterj. előadás a főgimnáziumban. „ 17. Az esküdtszéki tárgyalások kezdete. „ 20. Katonai utóállítás Hatvanban. „ 21. A dohánybeváltás batárideje Kápolnán. „ 23. Ismeretterjesztő előadás a főgimnáziumban. 23. Országos vásár Tiszanánán. „ 25. Gyöngyösi főszolgabíró tárgyalási napja Domoszlón. „ 26, 27. A kápolnai csata évfordulója. Miniszteri szív. Egyik, jó szívéről és elragadó szeretetre- méltóságáról nevezetes miniszterünkről van szó. Tehát alighanem Wekerle Sándorról. Egyébiránt valamennyi miniszter iparkodik ilyen lenni. Csakhogy nem mindegyiknek sikerül. Néki azonban megvolt az a kivételes adománya, hogy még annak is örömet tudott szerezni, akit kénytelen volt elutasítani. Pedig ez nagy államférfim művészet. Egy nap a miniszter nem adhatott személyes kihallgatást, tehát az államtitkárt bizta meg, aki végig is élvezte a hosszú kihallgatási lajstromot. Másnap a miniszter az áthúzogatott lajstromot nézegette az asztalán az államtitkárral együtt. Egy helyen valami tizenöt tagú deputáció volt úgynevezett bajusszal (—-—.) összekötve. — Hát ezek mit akartak ? Az államtitkár elmondta, hogy mi járatban voltak. Máramarosi atyafiak. Lehetetlen, törvénybe ütköző helyiérdekű előnyöket akartak kideputációzni az országtól. A miniszter végighallgatta: — No és mit mondtál nekik? — Megmondtam, hogy lehetetlen do got | kérnek. A törvénybe ütközik.
