Eger - hetente kétszer, 1913
1913-12-31 / 105. szám
EGER. (105. szó 1913 december 31. 2 pénz. munka, társadalom, fejlődés, haladás, visszaesés, és politika. Hiszen nem is lenne rossz dolog, ha köz- megelégedésre egyszer már megoldódnának ezek a szociális problémák, hanem hát kisebb gverilla-harcok nem döntik el az elvek komoly csatáját és az igazi harc csak akkor és ott kezdődik, amikor és ahol a tettek és igazságok felülkerekednek a frázisokon s a hangzatos, de meg nem érett jelszavak helyett a megtisztult és kialakult ideálok mellé sorakoznak a küzdő felek, hogy érvényt szerezzenek igazuknak. Ehhez azonban még sok idő kell és addig igazán kár nehezíteni az anélkül is nehéz közéleti viszonyokat a meg nem érett szociális kérdéseknek ötletszerű és sakkfigurákként való előránt- gatásával. Pedig ennek a letűnő szerencsétlen esztendőnek megsokasodott ügy ét-baj át a szocialisták is alaposan megnövelték. Szerencsére ez az esztendő sem hosszabb, mint volt a többi. A háromszázhatvanötödik napon, Szilveszter éjszakájának éjfélén véget ér ez is és nyomban utána elkezdődik a másik, a senki által nem ismert, rejtelmes és sejtelmes ujesztendő. Vannak, akik mosolyognak ezen a naptári változáson és azt mondják, hogy Szilveszter éjjelén se nem végződik, se nem kezdődik semmi komolyabb dolog, legfeljebb a mulatni vágyók keresnek és találnak ezen az éjszakán jogcímet arra, hogy vidám pohár-csengés és muzsikaszó mellett áttáncoljanak a régiből az uj- esztendőbe. Hát tévednek ezek az önhitt mosolygók. Az embernek, aki két tucat pogácsát sem tud megolvasni szemmórték szerint, igen is kell és igen is szükséges egy pontos, matematikai számításokkal meghatározott időmérték, amellyel határt lehet szabni olyan drága dolognak is, mint az idő. A kezdet és vég elmélete mindazonáltal az idő végtelen folyamatában nem jelent megszakítást; csak a folyamat pályafutásának méreteit jelzi. A föld akadálytalanul forog tovább akkor is, midőn az újévet váró ember előtt az óra számlapjának felső részén összeér a két óramutató. Zökkenést nem érzett, hajaszála sem rezdült meg és mégis akkor már uj naptárt tesz az asztalra és kidobja a régit. Pillanat alatt emlékekké halványodnak azok az események, amik a csak imént elmúlt esztendőben történtek és megragadták lelkét s a jövő sejtelmévé lesznek azok az eshetőségek, amik az újévben megtörténhetnek. Szinte jó, ha az ember legalább egyszer esztendőnkint, a múltra tekintve, az eljövendő ismeretlenségekre is gondol. Ki tudja, milyen uj bálványokat rejt magában a jövő szürkesége, amelyekkel, hogy sikerrel szembeszállhassunk, avagy előttük meghajoljunk, a múltak tanulságaiból kell merítenünk az erőt. Csinált, de jól csinált határvetője tehát a Szilveszter-est az időnek. Rohanó útjában ha nem állítja is meg az időt, megállít bennünket, gondolkodó embereket az élettel való küzdelemben és elénk tárva a lezajló esztendőnek emlékeinkből leszürődött mérlegét, megtanít okulni annak tanulságaiból. Nos hát az 1913. év mérlege valóságos iskolája a nyomorúságnak, a nélkülözésnek és szenvedésnek. Merítsünk erőt ezekből az élet küzdelmeire ! . . . ( a ) Nemtörődömséggel még sohasem nyertek csatát, mert a közönyös nembánomság még a legjobb ügyet is elerőtleníti. A törvényhatósági pótválasztások. Dacember hó 27-én zajlottad le Hevesvármegye területén a pótválasztások az üresedésben volt, avagy időközben megüresedett megyebizottsági tagsági helyekre. Három helyen összesen 4 tagot választottak meg és pedig: a szurdokpüspöki - zagyvaszentjakab - rózsaszentmárton - szűcsii választó-kerületben Knau Gábor hatvani kereskedőt és Báti János rózsaszentmártoni földművest (uj); az egerbakta-bátor-hevesaranyos- frtlnémet-fedémesi választó - kerületben Kassuba Domokos c. tankerületi főigazgatót Egerből; a pirád-sírok-recsk-mátraderecskei választókerületben pedig Kékessy Dezső tiszafüredi birtokost. A szurdokpüspökii választó-kerületben, a rendes választások idején, tudvalévőén, uem tartották meg a választást s ezért kellett azt most újból napirendre tűzni. Az egerbaktai kei ületben Ridárcsik Imre egri prépost-kanonok lemondott a mandátumáról, mert a törvény- hatósági bizottságban virilisi jogát kívánja gyakorolni; itt tehát ezért volt uj választás; Párádon pedig Marton Zsigmond pusztanagyuti uradalmi intéző mondott le mandátumáról, mert Kálban is megválasztották és a két mandátum közül az utóbbit tartotta meg. A kivándorlás apasztása. A belügyminiszter kívánságára Hevesvármegye törvényhatósági bizottsága is megtette a szükségesnek látszó elhatározó lépést a vármegyénkben szintén jelentékeny mérvű kivándorlás csökkentése érdekében. A közigazgatási hatóságok támogatására bizottságot szervezett, mely bizottságnak az a feladata, hogy a hatóságokkal egyetértőén minden lehetőt elkövessenek a nemzet nagy erő- és vérveszteségének, a kivándorlásnak csökkentésére. A bizottság elnöke: Kállay Zoltán dr., belső titkos tanácsos főispán, helyettes elnöke: Majzik Viktor alispán; tagjai pedig a törvényhatósági bizottság részéről: Beniczky György, Keglevich Gyula gróf, Visontai Kovách László dr., Perlaky Zénó, Csépány Géza, Szent-Ivány Farkas, Majer Jáuos, Gesztes Lajos, Graefl Jenő, Vutskics Béla, Spitzer Vilmos, Maczky Emil, Borhy György, Török Kálmán, Dutkay Pál és Setét Sándor dr., a tisztviselők közül: Isaák Gyula kir. tanácsos, vármegyei főjegyző, Mednyánszky Sándor tiszti főügyész, Vass János dr. másod főjegyző, a kivándorlási — Ajaj! — és legyint a kezével. Az orvos közben kiveszi az óráját és szá- j mólja az érverését. A sváb ájtatos szemmel figyel rá és mikor a doktor elbocsájtja a kezét, megkérdezi az eredményt: — Stimmel? Az orvos ránéz és látva azt az aggódó, de i kiíejezésnélküli arcot, bizony nevet egyet. Ő ! is rámondja: — Stimmel! Én meg elfojtom a nevetésemet, mert rám j kerül a sor. De már meg se néz, látja, hogy l jobban vagyok. A többi súlyosabb beteg, azok- j nak kell az idő. Nézem, hogyan bajol velük, ! az egyes szomszéd pedig pisszeg: «— Kettés! Kettés úr! — Mi az? — súgom vissza. — Nem megkérdezte a víz... — Az ám, látja. No, nem baj. Ha a sveszter ad, ihatik, az tudja, mit szabad. A szemével int, hogy helyes. Aztán ismét a tetőt nézi. Én pedig az orvos után megyek és segítek a kötözésnél. Máskor rosszul lettem, ha vért láttam, itt meg úgy elfásúltam, hogy nem borzongatott meg a legnagyobb seb se. Igaz, hogy csak a csombékot kötöttem rá a pólyára, de látni láttam, hogyan tisztogatja ki a sebet az orvos. Mikor körülment, a legutolsó ágynál figyelmezteti a beteget: — Maga ma jön. — Igen. Aztán az orvos ment. Hallottam a műtő ajtaja csukódását, készülnek a műtétekre. Az utolsó beteg megszólít: — Kettős úr, egy szivességre kérném. — Parancsoljon. — Ha kihoznak, legyen olyan jó, kérdezze meg, hogy sikerült és írja meg a feleségemnek. Itt van a levelezőlap. A szeméből kicsordul a köny és bizony magam is majd úgy vagyok. Mert rettenetes az a lélek-állapot operáció előtt. A sok gondolat forr, kavarog az ember fejében, de nincs határozott iránya. Tompa zúgás üli meg az öntudatot és a nagy káoszban mint egy távoli kép, biztatóan mosolyog felé az az idő, amikor már mindenen túl lesz. A szíve erősen dobog. Idegei reszketnek, majd valami megnevezhetetlen bizalom, remény kél az öntudatban és a kiszáradt, íelcserepesedett ajak megnyugvással mondja: Édes Istenem. Az ujjak pedig imára kulcsolódnak. Mikor az ápolók nevetve vitték ki, remegve súgja inkább, mint mondja: — Ne felejtse el! Szegény 1 Két hónapos házas és már ... Az én sajnálkozásom is csak egy Fis ideig tart. A sok szenvedés — a magáé és a mások szenvedésének a látása fásulttá teszi a szívet. Az egészséges ember tovább sajnálná, de a “betegnek magának is sok baja van. Jó óra múlva már kihozták. Mint egy darab fát tették az ágyra, ö maga pedig olyan, mint a halott. Megkérdezem az orvostól, hogyan sikerült a műtét. Csendesen, a bajusza alatt mondja: — Rosszul... Majd hozzáteszi: — Hja, gyomorrák! A szegény beteg pedig lassan-lassan kifújja magából az étert, ébredezik. A szeme fel- nyitódik egy pillanatra, de újból lecsukódik. A száját összecsucsorítja, de nem megy a fütyülés. Aztán meg dalol halkan, csendesen: ... Hozzon nekem, sej, haj! Gyomororvosságot bécsi patikából ... Megírom a lapot, hogy a műtét sikerült. Miért szomorítsam el azt a fiatal asszonykát? A valót úgy is korán tudja meg. Alighogy a levelet megírom, befut az orvos. — Sveszter! Gyorsan egy ágyat! Az apáca futkos, a velem szemközt levő ágyat hozza rendbe, az ápolók a hordagyat viszik, de még Zsófi testvér el sem rendezte az ágyat, felnyílik az ajtó és az orvosok az ölükben hoznak egy beteget a műtő-szobából. A szeme kimeredve, ajka lázasan kapkod levegőért, arca sápadt, karjai lehanyatlanak, az orvosok pedig véresek. Annyira még nem fásultam el, hogy nézhetném. Kiszököm a társalgóba, de még ott is megborzongat az a levegőért kapkodó arc. A szemem is behunyva, úgy dőlök le egy ágyra, észre se veszem, hogy elaludtam. Mikor fölébredtem, már dél is elmúlt. Az ebédem ott volt a helyemen, megettem és
