Eger - hetente kétszer, 1913

1913-12-24 / 103-104. szám

1913. december 24. EGER. (103—104. sző 7 Irodalom. Világatlasz. Kogutowic-Littke: Világatlaszá­nak 8. füzete is megjelent már és ezzel a mű fele elkészült. Lapozgatva, elnézzük ezt a remek 63 térképlapot és örömmel látjuk, hogy a szerkesz­tők és a kiadó nemcsak, hogy megígérte, de dicséretre méltóan be is tartotta, meg is valósí­totta az első magyar nagy kéziatlaszt. Immár nem kell a német sógor szemüvegén át látnunk a világot, nem csupán a német gyarmatokból állanak a messze földségek, Magyarországot sem látjuk abban a torz tükörben, amelyet akarva, nem akarva elénk tartott minden német kézi­atlasz. De nemcsak az válik dicsőségére ennek az uj munkának, hogy Magyarország áll az egész mű középpontjában — ami különben ter­mészetes is — lévén egy eredeti magyar ké­szítésű műben, hanem különösen az, hogy gaz­daságilag bennünket leginkább érdeklő terüle­tek is, tehát a,bennünket körülvevő szomszédos államok, főképpen pedig a Balkán államok, szo­katlan nagy méretben, rendkívül pontos és rész­letes térképlapokon vannak ábrázolva. Különös­képen figyelmébe ajánljuk a karácsonyi vá­sárló publikumnak. Ez a magyar Világatlasz lesz az első a világon, amelyik már az uj bal­káni átalakulások alapján az uj Szerbiát, Bul­gáriát, a hatalmasan megnövekedett Görögor­szágot, Albániát, Montenegrót, Romániát és a szegény Törökországot is külön lapokon fogja bemutatni. Véletlen, hogy ez így sikerült, de a szerkesztők helyes belátással minden lapot visszatartottak mostanáig és azok most a béke- szerződés megkötése és ratifikálása után, amikor az uj határokat már pontosan ismerjük, hagy­ják majd el a sajtót. Éppen ezért karácsonyi ajándéknak a ser­dülő ifjúság számára bárminél jobban ajánl­hatjuk ezt a művet. A karácsonyig megjelenő 9 füzet a díszes félbőrkötésű gyűjtőtokkal együtt 34 koronáért kapható, a hátralévő füze­tek pedig kényelmes havi részletekben is be­szerezhetők. Az egész mű ára 60 korona lesz és 1914. évi júliusáig elkészül. Bővebb felvilágosítással a könyvkereskedők vagy a kiadó Magyar Földrajzi Intézet R. T. Budapest, V. Rudolf-tér — szolgál. Apponyi: világnézet és értelmiség. A XII. országos katolikus nagygyűlés 2. nyilvános ülé­sén Apponyi Albert gróf »Katolikus világ­nézet és értelmiség« címén beszédet mondott. A hatalmas szónoki erővel előadott és meg­győző, tudományos érvekkel felépített beszéd roppant hatással volt a sok ezernyi hallgató­ságra. Elhangzása után Zichy Ráfael gróf föl­vetette az eszmét, hogy az ne csak a nagy­gyűlés évkönyvében jelenjék meg, hanem sok ezer példányban terjesztessék; a következő nyil­vános ülés elején Zichy János gróf az indítványt előterjesztette, aminek alapján egyhangú lelke­sedéssel kimondták a széles körben való ter­jesztést. E határozat végrehajtásaként az Orszá­gos Katolikus Szövetség a beszédet több százezer példányban kinyomatta és most küldi szét az ország minden vidékére, tisztelet­példányként váló szétosztás végett. Jellemrajzok a katolikus egyház életéből. Második kiadás. Első kötet. Tudósok, írók és művészek. 8° 123 lap. Budapest.- A Mária- Kongregáció kiadása. 1914. Ára 1 korona. — Megrendelhető a Mária-Kongregáció kiadóhiva­talában. Budapest, VIII., Mária-utca 25. szám. Bangha Béla e kis kötetben öt tanulmányt bo­csát közre, amelyekben jeles katolikus tudósok, írók és művészek életét ismerteti. A kitűnő szerző e munkája már a második kiadásban jelent meg és ez fényes bizonysága a mű érté­kének, közkedveltségének. A közönség nagy érdeklődéssel fogadta a könyvet, amely első kötete egy nagyobb sorozatnak. Bangha tanul­mányaiban a jellemrajzra fordítja a legnagyobb gondot; nagyszerű katolikus férfiak életében a hit; a vallás jellemalakító erejét mutatja meg és így azoknak a tudományos értéken kívül pedagógikus értékük is van. A szerző nagy készültséggel, lendületes stílussal írta meg mun­káját, amelyet képek is díszítenek. A könyv Volta Sándor természettudós, Stolberg-Stolberg Lipót gróf költő és történetíró, Ampére Andre természettudós, Veuillot Lajos hírlapíró és Achtermann Vilmos szobrász jellem rajzát tar­talmazza. Iskolaügy. Levél. Kedves Barátom! Tizennégy év barátsága fűz hozzád. Ott fogtunk először kezet a képezde első osztályá­ban; ott ölelkezett először össze a tanítói pá­lyára készülő lelkűnknek szemünkben mosoly­gó meleg sugara. Mi mindig szerettük egymást igazán, ön­zetlenül, ahogyan csak igazi jóbaráti szívből kitellik. Az élet, a hivatás tíz éve tart távol bennünket egymástól, de mi lélekben mindig együtt voltunk. Szívünk mindig egymás mellett dobogott, amit megpecsételtünk gyakori levél­váltásunkkal. Leveleink, melyeket egymással vál­tottunk, mindig fölülemelkedtek a közönséges leveleken, mert, a szereteten kívül bőséges ta­nulmányokat, gondolatokat adtunk egymás elé a pedagógia köréből s az életben, a társadalom­ban elfoglalt álláspontunkról. Most legutóbb nagyon megvárattál a le­veleddel. Hónapok teltek el, hogy nem tud­tam rólad semmit. Egyszercsak egy hideg téli alkonyaton megjött várva-várt leveled. Behú­zódtam vele kis szobám egy sarkába, hogy az olvasása közben ne zavarjon semmi. Meggyujtottam a lámpást és elkezdtem ol­vasni. Alig futottak át azonban a szemeim 10— 15 sort, táncolni kezdett előttem a lámpás az asztalon, eszeveszett zúgás vett körül s a le­vegő fojtogatta a torkomat. Leveleden a te férfias, merész, bátor vo­násaiddal kiírva e szavak állottak: »Június óta szabadkőmives vagyok.« Ez a négy szó egy pokolnyi ördögöt za­vart elém, melyek vihogva, röhögve hánytak szemeim előtt fekete karikákat. Felsikoltott a lelkem/ a teleírt papírlap felett, mint az, aki tu­lajdon édes testvérét abban a pillanatban lát­ja meg, midőn az a szirtfokon az utolsó lépésre nyújtja ki a lábát a tátongó mélységek felé. És kinyújtva karjaimat, hirtelen összecsuktam őket, de csak az érzéketlen papirost ölelhettem át. Majd fölugrottam és még egyszer olvastam írásodat. Most már egész biztosan láttam, hogy azok nem betűk, hanem egymás mellé sorakoz­tatott, fölfelé álló tüskék. Föl is szúrták, föl is fakasztották lelkem könymirigyeit ... Sírtam, zokogtam leveleden, mint ha gyász­jelentőt olvastam volna. Ne haragudjál, de én gyászjelentőnek mon­dom leveledet ma is, amidőn már bővebben, alaposabban átgondoltam átváltozásodat. Te, kedves barátom, június óta halott vagy és amidőn leveledben a »felvilágosodot- t a k«-ról beszélsz, gondolataid körül, mint az őszi mezők felett a köd: ott borong a hullabűz. . Megrendülve, reszkető ajkakkal kérdelek: Barátom, te kedves, régi jó barátom, hát hogy eshetett meg veled ez a rettendő csapás? Tudom, hogy ahol te vagy, ott a lelki nya­valyák miazmái szinte vastaggá tették a leve­gőt s bepréselődtek a gyönge, ingatag lelkek könnyen jnklináló bőrfelületén; de rajtad, a te erős, okos lelkeden csodálkozom. Nehéz elhin­nem, hogy szemedet levetted az égről és gyil­koló szándékkal sugarait odaszegezted az év­ezredektől kipróbált erkölcsök, elvek, világné­zetek alapzatához. Ahogy így, ezzel a tekintettel elémbe kép­zellek, megrázkódik tőled a lelkem, mint egy torzfigurától. Ah! és te így állsz be reggel a gyerme­kek elé, hogy értelmüket világosítsd, szivüket meg szeretetre hevítsd? Hogyan képzeled te elvégezhetőnek ezt a magasztos, szent feladatot ajkaidon e nyeglén ott feszelgő jelszóval: hinni nem kell, mert Is­ten nincsen? Csodálatos véletlen, hogy leveleddel egy­szerre jött meg a »Néptanítók Lapjá«-nak az a száma js, melynek vezető cikkében ez az aranyba foglalható meghatározás áll egy helyen: »A tanítói munka az a földi mester­ség, mely produktumait a mennyor­szág számára készíti.« (N. L. 47. sz.). Hát te, kedves barátom, hogy határozod meg a tanítói munkát? Ne mondd! Tudom. Körülbelül így: a tanítói munka az a földi mes­terség, mely produktumait egy idegen, hazátlan, istentelen fajzat földi mennyországának megte­remtéséhez — napszámosokúi küldi. Hát miért van tanító és tanító között ilyen óriási nézetkülönbség éppen annál a kérdésnél, amelyen a nemzet, a társadalom, a haza fölépül? Hát nincs nekünk, szegény magyaroknak, elég bajunk? Még azzal is nyavalyásabbakká, gyön­gébbekké tesszük magunkat, hogy hátat fordítva őseink erkölcsének, hitének, a nevelés meze­jéről is kiírtjuk a hit virágait? Szükséges az, hogy a tanító szabadkőmives legyen, hogy a nevelő széttépje az imára kul­csolt gyermeki kezeket? Óh, hidd meg, addig vagyunk még vala­hogy, amíg kezek vannak imára kulcsolva, mert ha ezeket is szétveti a hitetlenség, akkor a templomok után felforgatják a páholyokat is! Most te büszke vagy, hogy a »felvilágo- sodottak« táborában helyed lehet, »Inas«vagy, inasa egy tetszetős mázzal bevont, minden szent­séget lerombolni akaró törekvésnek, iránynak. Csodálom, hogy ezenfelül nem látod be azt: keménynek hitt derekadat azok szolgála­tába hajtottad, akik nem Árpáddal jöttek be a honba s akik a színmagyar vér verejtékgyön­gyein immár odanőttek, hogy meg merik fogni, szemünk láttára össze merik törni azt a keresz­tet, melyhez ezer esztendő keservét-búját hordja enyhülés céljából a magyar. Világatlasz szerkesztik Kogutovicz Károly dr. és Littke Aurél dr. i 130 térképlapon 10 fő- és 220 melléktérkép. Névjegyzéke mint 130.000 helynevet, a 16 füzet mindegyike pedig 8—8 térkép­lapot tartalmaz. Megjelenik havonta. Karácsonyra már a 9-ik füzet is kapható, ami díszes gyűjtő­tokban alkalmas és értékes ajándék. Ára ......... 34 korona. A z egész mű ára füzetekben ........... .... 50 « A z egész mű ára félbőrbe kötve ........,60 « A díszes gyűjtőtök (a füzetekhez) .... .... 10 « Havi részletfizetésre is kapható. Bővebbet a könyvkereskedők, vagy a kiadó Magyar Földrajzi Intézet r.-t. Budapest, V. Rudolf-tér. Kérjen mintatérképet és prospektust.

Next

/
Oldalképek
Tartalom