Eger - hetente kétszer, 1913
1913-02-05 / 11. szám
EGER (11. MZ,* 1913 február 5.-I a választójog nehéz problémáját. A Kristóffyé, az Andrássyé, az egyesült ellenzéké, s yégül & Lukács-kormányé. De ezek közül egyik sem mert arra a — jogfejlődésünket ignoráló — álláspontra helyezkedni, amit a memorandum proponált, hogy a választói jog gyakorlásának alapfeltételéül a magyar nyelven való írni-olvasni tudást követelje. Ezt a követelményt igazán alig lehet máskép indokolni, mint ahogy a memorandum az ily eszközzel biztosítandó magyar hegemóniát indokolja: „jogcímünk végül az, hogy etikai, értelmi, kulturális és gazdasági szempontból jóval erősebbek vagyunk, mint minden más nemzetiség.“ ilyen büszkén mondhatta Bismark 50 millió némettel a háta megett: Macht geht vor Recht. Ilyen büszkén csaphatnánk mi is a kardunkra, ha — mint Deák Ferenc mondotta — minden magyar ember szája egy vontcsövű ágyú volna. De ami a fő, sokkal egyszerűbben oldható meg ez a kérdés, senkit sem ingerelve, jogfejlődésünket nem igno- rálva. A 6 elemi osztály elvégzését kell megkövetelni, amint erre az elvi alapra helyezkedett — nagyon helyesen — az egyesült ellenzék javaslata, s amint a Lukács-féle javaslat is ezt teszi a reform gerincévé. Ez a követelmény az intelligenciát is jobban biztosítja, s ezenfelül a magyar nyelven való Írni és olvasni tudást is — provokálás nélkül — magában foglalja. * * * Az előrebocsátottak lehetnek az okai annak, hogy a memorandum megoldását sem az egyesült ellenzéknek, sem a kormánynak a javaslata egyetlen egy pontban sem fogadta el. Amiben a memorandum és az egyesült ellenzék javaslata találkozik, azt mindkettő az Andrássy-féle javaslatból vette át: 24 éves életkor, énemhez tartozás, állandó lakás, a szavazás decentralizációja. Egyebekben úgy az egyesült ellenzék, mint a kormány javaslata jóval nagyobb garanciát nyújt, mint a memorandum. És pedig: 1. A memorandum a magyar állam- polgárságot követeli általános feltétel gyanánt. Ezt az egyesült ellenzék nem tartja kielégítőnek, s — eltekintve most attól, hogy helyesen-e, vagy helytelenül — csak annak ad választójogot, aki 10 év óta magyar állampolgár. Az ellenzék ezen követelményét honorálja részben a kormányjavaslat, csak annak adva választói jogot, aki 5 év óta magyar állampolgár. 2. Mint már említettem, sem az egyesült ellenzéknek, sem a kormánynak javaslata nem fogadja el alapul a magyarul írni-olvasni tudást, hanem — nagyon helyesen — az elemi iskola elvégzését. 3. Végül nagy eltérés van a szavazás titkossága kérdésében. A memorandum mereven áll a titkosság álláspontján, teljesen szakítva a múlttal, s nem véve tekintetbe, hogy minden nemzetellenes és államellenes törekvés fesztelenebbül és zavartalanabbul érvényesülhet a titkosság leple alatt. Ezzel szemben az egyesült ellenzék eléggé nem helyeselhető fokozatossággal csak a nagyobb városokban és községekben, az intelligensebb választókerületekben kívánja a titkos szavazást, aminthogy ugyanez a kormányjavaslatnak — bár szükebb körben megvalósított — elvi álláspontja. * * * Végezetül még egy kérdéssel kell foglalkoznom. Már a koalíciós korszakban sokszor hangoztatta a Justh-párt, hogy az általános, egyenlő választói jog veszélyeit a választókerületek beosztásával kell ellensúlyozni. Ez a törekvés visszhangzik a memorandumból is, mely szerint: «a kulturális szempontból fejlettebb, közügyekben jártasabb, politikailag é- rettebb és öntudatosabb és így a magyar állameszméhez ragaszkodóbb elemek területeit intenzivebb képviselethez kell juttatnunk.» Szóról-szóra aláírom, az utolsó betűig helyeslem ezt az álláspontot. Mert nekem az a következetes meggyőződésem, hogy: 1. Választói jog adandó mindenkinek, aki a) tudja és b) akarja azt az állam érdekében gyakorolni. 2. Választói jog nem adandó annak, aki azt a) nem tudja, vagy b) nem akarja az állam érdekében gyakorolni. 3. A politikai érettség magasabb foka a politikai jogok intenzivebb gya- korolhatását indokolja. Ezen elvi álláspontom folyománya- képen nagyon helyesnek és igazságosnak tartanám, ha pl. a Duna-Tisza- köz lakosságának intelligenciáját és államhüségét a választókerületi beosztás azzal honorálná, hogy mondjuk már 2000 választónak biztosítana egy képviselőt, mig ellenben a legsötétebb Hunyad-megye elmaradott és megbízhatatlan népéből csak 6000—8000 választó választana egy képviselőt. Nagyon helyes és következetes! De hogyan illik bele ez a megoldás azoknak a rendszerébe, akik az általános, egyenlő választójogot követelik? Hiszen az említett példa szerint a kecskeméti választónak 3-szoros vagy 4-szeres plurális szavazata volna a hu- nyadmegyei választóval szemben!! Én nagyon helyesnek tartom, hogy az intelligenciának és a magyarságnak a túlsúlyát ezzel az eszközzel: a burkolt pluralitással is elősegítsük. Persze csak mérsékelt 3—4 szeres pluralitásról lehetne szó, nem 116 szoros pluralitásról, amilyen ma fennáll, mikor Berecken 125, Budapest VII. kerületében 14,492 választó választ egy képviselőt. De aki bármiféle, nyílt vagy burkolt, szükebb vagy tágabb pluralitást elfogad, az már vegye le az általános egyenlő választójog cégérét. Mondja inkább őszintén, mint a jogakadémiai tanári kar többségének memoranduma, hogy: „a magyar elem hazánk népességének legjobb, politikailag legiskolá- zottabb, legérettebb és legtehetségesebb része, és mert ez igy van, a tervezett beosztás macchiavellizmusa teljesen indokolt. “ A közigazgatási bizottság ülése. Hevesvármegye közigazgatási bizottsága hétfőn, február hó 10-én, délelőtt 10 órakor a megye szék- házának kis'érmében rendes havi ülést tart Kállay Zoltán dr. b. t. t., főispán elnöklete alatt. Az egri érseki jogakadémia jövője. i. Fontos és nagy probléma az, amit ez a cikk fölvet. Érezzük azt a nagy felelősséget, mellyel a köznek tartozunk azért, hogy messze híres jogakadémiáuk jövőjének kérdését felvetettük, sőt lesznek talán olyanok is, akik ezt a kérdést nem tartják időszerűnek. Pedig nagyon is szőnyegen levőnek kell tekintenünk ezt a fontos kérdést. Mióta ugyanis a két uj egyetem fölállításáról törvényt hoztak, azóta igen sokszor feszegetik azt a kérdést: vájjon a magyar közművelődés mai állapota mellett van-e szükség több főiskolára, mint az újakkal együtt most már négy egyetemre! Nem lesz-e az egyetemek mellett most már fölösleges a sok vidéki akadémia, az egyetemek szülte versengés miatt nem fog-e a jogakadémiákon ellanyhulni a szellem, nem fog-e ott a tanulás veszíteni komoly színezetéből akkor, mikor négy egyetem is áll a tanuló ifjúság rendelkezésére? Vannak sokan — és valljuk meg, hogy elég kishitüek — akik a négy egyetem miatt attól tartanak, hogy a jogakadémiák természetszerűen, önmaguktól el fognak sorvadni. E tisztán oktatásügyi szemponton kívül még gazdasági akadályokat is emelnek a jogakadémiák elé. Lépten-nyomon arról haliunk, hogy az ipar és kereskedelem lendítendő fel nálunk! Tu'ságos sok a tanult ember! Az állam nem tudja elhelyezni a jogvégzett ifjakat, mert igen kevés a szorosan vett jogászi munkakör az államigazgatásban. Akkor hát minek a sok jogi iskola? Zárjuk be a jogakadémiákat és érjük be a négy egyetemmel! Szomorú annak a nemzetnek a sora, ahol sokallják az i>kolákat; ahol a műveltség terén nem fejlesztésről, hauem visszafejlesztésről mernek beszélni! De sz-rencsére ott, ahol a nézetnyilvánítás tettekké érlelődik; ahol a magyar főiskolák ügyeit intézik s azokon a helyeken, ahol ez irányban mértékadó szakvélemények hangzanak el: ezt a felszínen járó gondolkodást nem osztják. Ezt igazolja az is, hogy a jelenlegi vallás- és közoktatásügyi minisz er 1911. december 1-én nyújtotta be az uj egyetemekről szóló törvény javaslatot. Azért a Budipesti Közlöny 1911. október 14 iki számában, tehat
