Eger - hetente kétszer, 1913
1913-12-20 / 102. szám
Előfizetési árak: Egész évre_ _ 10 korona. Fél évre _ _ _ 5 » Negyed évre _ 2-60 » Egyes szám ára 10 fillér. Szerkesztőség: Lyceum, 26-ik szám, hová a lap szellemi részét illető közleményei ■ = intézendők. :---------- : K iadőhivatal: Lyceumi nyomda, hová az előfizetések és hirdetések küldendők HETENKINT SZERDÁN ÉS SZOMBATON MEGJELENŐ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. 1913. — 102. szám. ——------ XXXYI. ÉVFOLYAM. ~TTrT—■— Szombat, december 20. A tanítófaiány és okai. Eger, 1913. dec. 19-én. Volt idő Magyarországon, — nem is olyan régen, — amikor nem volt elég iskola és a meglévő iskolában is kevés volt a gyermek. Azután sokféle uton-módon odáig jutottunk, hogy mégis csak eljártak a gyermekek az iskolába, amely azonban lassankint kevésnek bizonyult a közepes beiskolázás mellett is. Az uj iskolák létesítése, vagy bővítése nem tartott lépést a pontosabb iskolábajárás emelkedésével. Akkor azután úgy az állam, mint a politikai és a hitközségek is — szinte erejüket meghaladó készséggel — folyton uj és uj iskolákat szerveztek, csak hogy kielégíthessék e tekintetben a szükségletet. Az iskolák száma az iskolába járók számával együtt rohamosan emelkedett az utóbbi években s már-már azt hittük, hogy rendes kerékvágásba zökken a magyar népoktatásügy, mikor legújabban egy uj veszedelem ütötte föl a fejét: nincs elég tanító. Fogy a tanító, vagy legalább is nem növekszik olyan mérvben, ahogyan szükséges lenne. A folyton növekvő tanítóhiány olyan veszedelem a szép fejlődésnek indult magyar közművelődésre, amely nagyobb az iskolahiánynál és nagyobb az iskola- kerülésnél. Amazon ugyanis segít az állam, az egyház vagy politikai község, ha máskép nem lehet, egy kis megerőltetéssel; emezt jelentékenyen lehet apasztani a törvénynek komoly és következetes alkalmazásával: tanítót azonban nem lehet képezni csupán a törvény parancs-szavával s nem lehet venni ott, ahol nincs, — pénzért sem. Már pedig sokhelyen nincs. Abauj- megyóben például tíz, egyik dunántúli megyében pedig tizennyolc iskolát zártak be november folyamán csak azért, mert többszörös pályázati hirdetés mellett sem kaptak tanítót. Aki a népoktatásügyi lapokat figyelemmel kíséri, láthatja, hogy sok-sok pályázati hirdetést hónapokon át folyton meghosszabbítanák, mert egyetlenegy pályázó sem akad. Van azután igen-igen sok olyan állás, amelynek van ugyan gazdája, de csak ideig-óráig, mert másüvé, jobb helyre, kedvezőbb viszonyok közé vágyódik minden ember. Szeged városa például egyáltalán nem tud kapni tanítókat tanyai iskoláiba, amelyek pedig (nem is olyan régen) keresettek voltak. Már nem is hirdet pályázatot, mert úgy is hiába való. — És ez igy van az egész országban, folyton-folyvást növekedő veszedelemként. Ennek persze csak úgy lehetne elejét venni, ha a tanítói állást kedveltebbé tennék valamiképen. Ehhez azonban sok minden kellene, ami nálunk nincs meg. A fizetés például még mindig nem olyan, hogy csábíthatná a komolyan törekvő elemeket. 1200 koronás kezdő fizetés nem igen alkalmas arra, hogy falun megélhetést biztosítson iskolázott embernek és esetleg egész családnak. Eddig az volt egyik vonzóereje a tanítói pályának, hogy csak a póttartalékban kellett katonáskodni összevissza 14 hetet. Ma már kötelező az önkéntesi év, amely réven elveszett a tanítóságnak egy fontos kedvezménye. Azelőtt 3 év volt a tanítóképző, tehát a négy középiskolai osztály után is kenyérhez jutott a 18 éves ifjú. Ámde a négy - évfolyamos képző idő dolgában semmi nyereséget nem jelent, mert akkorra érettségit is szerezhet a fiatalember. Az az érv pedig régen megdőlt, hogy a tanítóképző könnyebb, mint a középiskola felső négy osztálya. Hiszen ma a tanítónövendék heti 38—40 kötelezett rendes órát tölt az iskolában, holott a középiskola tanulóinak legfeljebb 30—32 kötelezett órája van hetenkint, És mig ott 9 —10 tárgy van, addig a tanítóképzőben 14—15 legAz „EGER“ tárcá]a. Nagy szimfóniák dalnoka lettem. I. Dalolgatok a bánatomról. Ó, én titáni vas erőkkel, Fehér palotát építettem . . . És palotámba laktak együtt A Szép és Jóság csendben ketten. Ó, én lelkemben mennyit sírtam, Mig a palotám kifaragtam, Az én elárvult bűs lelkemnek Zokogása volt minden dalban. Sirdogáltam a bánatomban, Míg a palotám megszenteltem, És jéggé fagyott könnyeimmel Az ajtójában énekeltem. S szelek jöttek a nagy mezőkről, Hol a virágok piros-tarkák, S az én palotám szelíd csendjét Susogásukkal felzavarták. És megtöltötték az illatukkal. S mégis a lelkem üres, sápadt, Mert palotám fehér lakóit — Eltemették a színes vágyak. II. Legyek csak könnyben. Ó, Istenem, jobb, ha én csendben A bánatomról dalolok, S ha az álmoknak színes oltártüze, Lelkemtől jó messze lobog. Jobb, ha én sírok és imával Megöntözöm a bánatom, Mint ha perzselő illatoknak szárnyán Repülne én forró dalom. Jobb, ha én sírok és kezeddel Simogatod az arcomat; A Te kezed csak enyhét ad. Legyek csak könnyben s bánatosan Gyászoló legyen a ruhám, .. . Mint egy bús őszi délután. III. Szeretnék őszi rózsa lenni... Olyan fehér, csendesen sápadt, Hervadva is szép őszi virág, Vagy egy bánatos szomorú fűzön Fejét lehajtó hervadt ág. Szeretnék lenni őszi tájon Hervadó, sárga kóbor levél, Vagy egy hervadó leander-erdő, Melyet csak tépdes, sebez a szél. Szeretnék szőr-ruhában járni, Magdolna-lelkű bűs, bánatos, Kinek leikéről kegyelmed árja Én Istenem, — egy múltat lemos. Szeretném kereszttel vállamon A bűnbánóknak útját járni, És palotádnak ajtajában, Lelkemre a Te . . . csókod várni. ... r...ő. Eger «tűzi rend»-je 1811-ben. NEGYEDIK RÉSZ. Az eloltott Tűz után történhető káros következéseknek elhárításárúi. 36-szor Minthogy könnyen megtörténhetne az, hogy a’ tűznek eloltása után leginkább a’ tűz körűi lévő emberek nagy zavarodásban lévén, új veszedelem támadhatván, nagyobb sze- rentsétlenség következhetne, a’ jó Rendtartás megkívánván azt, hogy leginkább az illyen esetekben, a’ hol tudniillik az embereknek egész életekbéli keresménnyé egy óráig tartandó sze- rentsétlenség által a’ tűz prédája lévén, semmivé lehetnek, minden esetre foganatos Rendelések tétessenek: azért-is meghagyattatik azon Fő
