Eger - hetente kétszer, 1913
1913-12-06 / 98. szám
1913. deczember 6. EGER. (98. sz.) 3 Mindjárt megmondjuk. Ugyancsak szerdán ! azt is merte mondani az igazságügyminiszter egész nyíltan, a képviselőház szine előtt: „Erős lelki életet élek és minden szabad gondolkozó rémületére kijelenthetem, hogy mindennap imádkozni szoktam és meg szoktam vizsgálni a magam lelki ismeretét is.u Hát, azt hisszük, ezért hireszteli a nagyrészt nem keresztény sajtó, hogy Baloghnak mennie kell. A magyar politikusoknak mindent elnéznek legalább egy-egy párton, de azt, hogy mindennap imádkozik, meg hogy naponkint lelkiismeret-vizsgálatot tart, — ezt már nem nézheti el a saját pártjabeli sajtó sem. Mi pedig úgy gondolkodunk, hogy ha eddig nem lett volna miniszter Balogh Jenő, a szerdai nyilatkozata után kellene néki tárcát juttatni. * Parlamenti stilus. Ni-m is olyan régen büszkék voltunk arra, hogy a mi képviselöházunk- ban milyen előkelő, finom hang uralkodik. A hetvenes évek magyar parlamentje bizonyára kidobta volna kebeléből azt, aki durva hangon kiabál bele a tárgyalásba. Ma, sajnos, más világot élünk, mert ma „ virus“ számba megy a gorombaság, a pisz- kolódás. Valósággal odajutottunk már, hogy kevesebb az öufegyelmezett, tisztes hangú felszólalás, mint az ízléstelen kifakadás, a sértő, a durva hang. Ma már meg sem lepődünk azon, hogy csütörtökön azt kiáltotta Zlinszky István képviselő ur egy honatyára a „tárgyalás“ hevében : „Hiába röhögsz /“ Harminc-harmincöt évvel ezelőtt vezércikkeket írtak volna erről a cambronni mondásról, meg krokit, meg tárcát, meg hirt... Ma észre sem veszi a közönség. Igen, mert megszoktuk ezt a parlamenti stílust. A „hiába röhögő“ honatya persze segédeket küldött Zlinszkyhez, hogy a sértett becsületet reparálja. Elhisszük, hogy holmi jegyzőkönyv, vagy a levegőben lőtt lyuk betapasztja a honatyai becsületet, de vájjon ki reparálja nrg a parlament tekintélyén esett csorbát ? * A bankkamatláb leszállítása. Magyarország és Ausztria egész lakossága nagy megkönnyebbüléssel, el nem titkolható örömmel fogadta azt a nagyfontosságu hirt, hogy a monarchia jegybankja, az Osztrák-magyar Bank, az 1912. nov. 16-tól kezdve érvényben volt 6% os hivatalos Még félig ifjú, hogy lelke tobzódva fürdik az özönlő dicsőség fényességében, más szorgalmas, kutató munkájával késő vénségére sem nyeri ezredrészét a hír szerteterjedő sugarainak, mint amennyit ő alig tíz évi tüneményes alkotásaival elért. Egyedül áll a sugárzó fény- özönben, nincs senki, ki követni tudta volna őt, s megosztozzék dicsőségében. S a mellett eszményi szép. A tökéletes férfiideál gyönyörű megtestesülése. Asszonyok, leányok rajonganak érte, úgy is, mint egy csodálatos, izzólelkű íróért, ki a lelket egy tün- dérragyogású világba vezeti, s úgy is, mint az utolérhetetlen szépségű eszményért, melyet föl nem lelhetünk a földi életben, csak a legtitkosabb, sóvárgó álmainkban. Hatalmas, atlétái termete, melynek mégis minden vonala olyan harmonikus, s a legyőzhetetlen erő mellett az ifjú báj és karcsúság párosúl, a mély, kék szednek gyönyörű tekintete, a hamvas arc nemes vonásai, a gyöngéd, majdnem nőies ajkak lágy hajlása, a hamvasszőke, bodor fürtök puha csigái elbájoltak és megbabonáztak minden szívet. És ő közömbösen, majdnem unottan fogadja a hódolat mindennemű megnyilatkozását. Lelke gőgös fölénnyel siklik el a bálványozó tömeg fölött. Amig szokatlan, új volt előtte a hír, dicsőség mámora, addig meg- ittasodva kábul el tőle, de hogy új csillag nem támad mellette, mely az ő fényét homályba vonná, kemény büszkeség, rideg gőg von kérget 1 kamattételt Va%‘a' 5V»%-ra mérsékelte ezen a héten. Mindenki átérzi ennek az eseménynek nagy fontosságát. A múlt évben előállott háborús helyz-t és az ezzel kapcsolatban bekövetkezett gazdasági pangás hatása alatt kényszerítve volt jegybankunk a rátát az abnormális 6 százalékos magasságig felemelni s ezen mindmáig fenntartani. Szerencsére a balkáni helyzet békésre fordult; az államnak sincs oka a pénztári készletek további felhalmozására, a külföld összes államaiban fok.ozat.o-an olcsóbbodik a pénz ára, értékeink sem vándorolnak vissza a külföldről. Nagy elismerést érdemel a jegybank vezetősége, hogy a legeslege,lső pillanatban — mikor nagyobb kockázat nélkül megtehette — sietett a monarchia egész gazdasági életére kiható jelentőségű kamatláb-mérséklésre. Biztató jel a leszállítás a jobb jövőre, de ez magában még nem jelenti a helyzet jelentős megváltozását. Ez a pénztelenségen nem fog változtatni egyhamar s nem szabad szem elől téveszteni, hogy kereskedelmünk a lefolyt krizis alatt igen nagy vérveszteségeket szenvedett, iparunk éppen nem bővelkedik megrendelésekben, munkaalkalmakban és mezőgazdaságunk sincsen az igen gyenge terméseredmények folytán valami rózsás helyzetben. Ezért hosz- szabb ideig tartó konzervatív, minden téren a takarékosság jelszavát kővető üzleti politikára van szükségünk, hogy a pénz olcsóbbodásának hatásai javunkra váljanak. * Az egri sajtó és a missió. Igazán csodálatos jelenség. Itt van a népmissió, amely nyolc napon át általános hullámzásban tartja a város lakosságát. Érdekel a 30 ezerből 25 ezer embert, a lelkére hat 20 ezernek és — az egri napilapok közül az egyik 8—10 soros hirt közöl a megnyitásáról, a másik egy alkalommal ír róla vagy 15 sornyi hirt, a hetenkint kétszer megjelenő lap meg éppen agyonhallgatta. Arról hasábokat írnak, hogy milyen kanapé-pör folyik a rendőrkapitány és a városi tanács között; heteken át folyik a tinta a politikai pártoskodásról ; egész lapokat töltenek meg a Kvasz András repülésével: a missiónak pedig —amely Eger népét oly közelről érintette, oly mélyen meghatotta — vagy egyáltalán nem írnak, vagy csak pár sort juttatnak neki . . . szívére, mely nem engedi, hogy a szenvedők és nyomorgók jajszava megillesse lelkét. Megvető- leg fordúl el tőlük, szeretet, szánakozás nem gerjed kemény szívében irántuk; ártatlan, tiszta lánylelkek fehér liliomát durván sárba tiporja, s hogy zokogó sírásuk kiáltó vádat emel lelketlensége ellen: haragos gúnykacaj rá a felelet. Aminő nagy és utolérhetetlen benne a teremtő lélek kiapadhatatlansága, éppen olyan törpe és majdnem visszataszító benne az ember. Kártya, ital és az asszony, e hármas szenvedély teljesen rabul ejti, csak addig józan, míg az alkotnivágyás lázba ejti, de alig várja, hogy a színültig töltött poharat fenékig ürítse. A kártyaasztal mellett éjjeleket virraszt át és egész vagyon úszik el kezei között, s míg a nőket megveti és silány játékszernek tekinti csupán, lihegve, mohó szomjúsággal rohan mindegyik után. Aki egy egész világ fényes büszkesége kívülről, az magában a rothadás és lelkihalál bűzös posványát hurcolja!... Már elbűvölő testi szépsége is hanyatlik, az atlétái termet megroppan, a gyönyörű szemek tüze kialszik, az arc hamvas rózsáit be- teges sápadtság törli el, ziláltak a puha fürtök: az egész ember egy züllésnek indúlt roncs benyomását kelti a lélekben. Lassan utálttá válik előtte a szent munka, ha szenvedélyeinek nem hódol, kábult letargiában hever ágyán és az anya, kinek boldogsága, üdve volt eddig, most kétségbeesve kiált NB. Ezt Gárdonyi Géza mondotta. Mi csak azért ifjúk le, hogy vegyük már észre mi, katolikusok: mennyire nem törődnek a — mi ügyünkkel. * Nem lesz Ili. osztály a gyorsvonatokon. A kereskedelemügyi miniszter néhány hónappal ez előtt tudvalévőén elhatározta, bogy a fővonalakon közlekedő gyorsvonatokhoz harmadosztályú személykocsikat is csatoltat kisérletképen. A kísérlet azonban, úgy látszik, nem vált be, mert a miniszter nem akarja rendszeresíteni a III. oszt. kocsikat, mivelhogy a közönség a kocsikat nem használta ki olyan mértékben, hogy azokban az eddig kísérletképpen kiválasztott fővonalakon kívül más vonalakon való járatása is kifizetődnék az államvasutaknak. Az igazat megvallva, nem értjük gyarló eszünkkel ezt a közlekedésügyi politikát. Hadd szokja meg először a közönség s ha sehol sem válik be, akkor szakítsanak vele! * Vidéki sajtó hangja. Múlt hó 16-ára Prodam Guido repülést hirdetett Hatvanban. A három koronás belépti dijakból mintegy kétezer korona folyt be, de a repülésből nem lett semmi, mert a gép elromlott és a felszállást 23-ára halasztották. Huszonharmadikán azonban hiába várták a hatvaniak a magyar aviatikust, nem jött, mert gépét még mindig nem javították ki. A hatvaniak különösnek találták, hogy a befizetett belépti dijak ellenszolgáltatásául nem kaptak semmit és a közönség vagy a pénzét szeretné visszakapni, vagy repülést szeretne látni. Prodam Guido vasárnap akart Budapestről Hatvanba repülni, pénteken fel is szállt, azonban a leszállásnál a gép hátsó része eltört. Erről a kérdésről szenvedelmes hangon ir egyik hatvani lap s felszólalását így végzi: „A közönség vasárnap egész délután akárhogy is vizsgálta az égboltozatot, Prodám repülőgépjét sehogysem tudta felfedezni. Hogy is jönne, hisz Haskötői — hol szállva voltak, — az éj titokzatos leple alatt kifizetetlen számlák és kontók hátrahagyásával elillantak. — Kedves repülőember! Éhez pofa kell, de van is, hál' istennek.“ Persze, perszel Foetet a capite piscis. Mit várjunk a vidéki sajtótól, mikor a fővárosi újságok sem valami finomak ?! Szvorényi József stilisztikája, jöjjön el a j te országod! föl: Boldog asszonyok, kiknek nincs gyermekük! Látja fokról-fokra sülyedni az ő bálványozott kincsét s nincs semmi hatalom, mely őt a lejtőről vissza tudná tartani, — míg végül megundorodva mindentől, egy pisztolydurranással véget vet életének, mely ragyogó fényesség között indúlt, hogy a bűn fertőjébe fúljon!... Még fülében rezg a rettenetes dörrenés, mely megrázkódtatá egész lényét, még érzi a mond- hatatlan keserűséget, melyet nyugtalan álmában átélt, mintha kíméletlen kezekkel fölverték volna, nehéz szendergéséből s maga előtt látja ismét kicsiny gyermekét, nyugtalanul, lázasan, önkívületlenül kapkodva láthatatlan lények után, összefüggéstelen szavakat zihálva, küzdve láthatatlan, ijesztő rémekkel. Kétségbeesetten küldi komornáját orvosért, s hogy az rohanva megérkezik és látja arcán a sötét reménytelenséget, megérti, hogy elveszett minden, nincs immár mentség! Pár pillanatig tart csupán a haláltusa. Egy sóhaj, egy görcsös kézszorítás és a kicsike teremtés megszűnt élni! Egy pillanatig riadtan, tágranyilt szemekkel mered a mozdulatlan kis testre s aztán — még félig kábult eltompultságban az álom megrendítő hatásától, egy érthetetlen, hangos kiáltás szakad föl szívéről: Áldott légy, jó Istenem! — aztán szívszaggató zokogással borúi egyetlen boldogsága kihűlő testére... ____ Alpesi Rózsa.
