Eger - hetente kétszer, 1913

1913-12-06 / 98. szám

1913. deczember 6. EGER. (98. sz.) 3 Mindjárt megmondjuk. Ugyancsak szerdán ! azt is merte mondani az igazságügyminiszter egész nyíltan, a képviselőház szine előtt: „Erős lelki életet élek és minden szabad gondolkozó rémületére kijelenthetem, hogy mindennap imád­kozni szoktam és meg szoktam vizsgálni a magam lelki ismeretét is.u Hát, azt hisszük, ezért hireszteli a nagy­részt nem keresztény sajtó, hogy Baloghnak mennie kell. A magyar politikusoknak mindent elnéznek legalább egy-egy párton, de azt, hogy mindennap imádkozik, meg hogy naponkint lelkiismeret-vizsgálatot tart, — ezt már nem nézheti el a saját pártjabeli sajtó sem. Mi pedig úgy gondolkodunk, hogy ha eddig nem lett volna miniszter Balogh Jenő, a szerdai nyilatkozata után kellene néki tárcát juttatni. * Parlamenti stilus. Ni-m is olyan régen büsz­kék voltunk arra, hogy a mi képviselöházunk- ban milyen előkelő, finom hang uralkodik. A hetvenes évek magyar parlamentje bizonyára kidobta volna kebeléből azt, aki durva hangon kiabál bele a tárgyalásba. Ma, sajnos, más világot élünk, mert ma „ virus“ számba megy a gorombaság, a pisz- kolódás. Valósággal odajutottunk már, hogy kevesebb az öufegyelmezett, tisztes hangú fel­szólalás, mint az ízléstelen kifakadás, a sértő, a durva hang. Ma már meg sem lepődünk azon, hogy csütörtökön azt kiáltotta Zlinszky István képviselő ur egy honatyára a „tárgyalás“ he­vében : „Hiába röhögsz /“ Harminc-harmincöt évvel ezelőtt vezércik­keket írtak volna erről a cambronni mondás­ról, meg krokit, meg tárcát, meg hirt... Ma észre sem veszi a közönség. Igen, mert meg­szoktuk ezt a parlamenti stílust. A „hiába röhögő“ honatya persze segé­deket küldött Zlinszkyhez, hogy a sértett be­csületet reparálja. Elhisszük, hogy holmi jegyző­könyv, vagy a levegőben lőtt lyuk betapasztja a honatyai becsületet, de vájjon ki reparálja nrg a parlament tekintélyén esett csorbát ? * A bankkamatláb leszállítása. Magyarország és Ausztria egész lakossága nagy megkönnyebbü­léssel, el nem titkolható örömmel fogadta azt a nagyfontosságu hirt, hogy a monarchia jegy­bankja, az Osztrák-magyar Bank, az 1912. nov. 16-tól kezdve érvényben volt 6% os hivatalos Még félig ifjú, hogy lelke tobzódva fürdik az özönlő dicsőség fényességében, más szor­galmas, kutató munkájával késő vénségére sem nyeri ezredrészét a hír szerteterjedő sugarai­nak, mint amennyit ő alig tíz évi tüneményes alkotásaival elért. Egyedül áll a sugárzó fény- özönben, nincs senki, ki követni tudta volna őt, s megosztozzék dicsőségében. S a mellett eszményi szép. A tökéletes férfiideál gyönyörű megtestesülése. Asszonyok, leányok rajonganak érte, úgy is, mint egy cso­dálatos, izzólelkű íróért, ki a lelket egy tün- dérragyogású világba vezeti, s úgy is, mint az utolérhetetlen szépségű eszményért, melyet föl nem lelhetünk a földi életben, csak a legtit­kosabb, sóvárgó álmainkban. Hatalmas, atlétái termete, melynek mégis minden vonala olyan harmonikus, s a legyőzhetetlen erő mellett az ifjú báj és karcsúság párosúl, a mély, kék sze­dnek gyönyörű tekintete, a hamvas arc ne­mes vonásai, a gyöngéd, majdnem nőies aj­kak lágy hajlása, a hamvasszőke, bodor fürtök puha csigái elbájoltak és megbabonáztak min­den szívet. És ő közömbösen, majdnem unottan fo­gadja a hódolat mindennemű megnyilatkozá­sát. Lelke gőgös fölénnyel siklik el a bálvá­nyozó tömeg fölött. Amig szokatlan, új volt előtte a hír, dicsőség mámora, addig meg- ittasodva kábul el tőle, de hogy új csillag nem támad mellette, mely az ő fényét homályba vonná, kemény büszkeség, rideg gőg von kérget 1 kamattételt Va%‘a' 5V»%-ra mérsékelte ezen a héten. Mindenki átérzi ennek az eseménynek nagy fontosságát. A múlt évben előállott háborús helyz-t és az ezzel kapcsolatban bekövetkezett gazdasági pangás hatása alatt kényszerítve volt jegybankunk a rátát az abnormális 6 szá­zalékos magasságig felemelni s ezen mindmáig fenntartani. Szerencsére a balkáni helyzet békésre for­dult; az államnak sincs oka a pénztári kész­letek további felhalmozására, a külföld összes államaiban fok.ozat.o-an olcsóbbodik a pénz ára, értékeink sem vándorolnak vissza a külföldről. Nagy elismerést érdemel a jegybank ve­zetősége, hogy a legeslege,lső pillanatban — mikor nagyobb kockázat nélkül megtehette — sietett a monarchia egész gazdasági életére kiható jelentőségű kamatláb-mérséklésre. Biz­tató jel a leszállítás a jobb jövőre, de ez ma­gában még nem jelenti a helyzet jelentős meg­változását. Ez a pénztelenségen nem fog vál­toztatni egyhamar s nem szabad szem elől téveszteni, hogy kereskedelmünk a lefolyt krizis alatt igen nagy vérveszteségeket szenvedett, iparunk éppen nem bővelkedik megrendelések­ben, munkaalkalmakban és mezőgazdaságunk sincsen az igen gyenge terméseredmények folytán valami rózsás helyzetben. Ezért hosz- szabb ideig tartó konzervatív, minden téren a takarékosság jelszavát kővető üzleti politikára van szükségünk, hogy a pénz olcsóbbodásának ha­tásai javunkra váljanak. * Az egri sajtó és a missió. Igazán csodálatos jelenség. Itt van a népmissió, amely nyolc napon át általános hullámzásban tartja a város lakosságát. Érdekel a 30 ezerből 25 ezer em­bert, a lelkére hat 20 ezernek és — az egri napi­lapok közül az egyik 8—10 soros hirt közöl a megnyitásáról, a másik egy alkalommal ír róla vagy 15 sornyi hirt, a hetenkint kétszer megjelenő lap meg éppen agyonhallgatta. Arról hasábokat írnak, hogy milyen kanapé-pör folyik a rendőrkapitány és a városi tanács között; heteken át folyik a tinta a politikai pártos­kodásról ; egész lapokat töltenek meg a Kvasz András repülésével: a missiónak pedig —amely Eger népét oly közelről érintette, oly mélyen meghatotta — vagy egyáltalán nem írnak, vagy csak pár sort juttatnak neki . . . szívére, mely nem engedi, hogy a szenvedők és nyomorgók jajszava megillesse lelkét. Megvető- leg fordúl el tőlük, szeretet, szánakozás nem gerjed kemény szívében irántuk; ártatlan, tiszta lánylelkek fehér liliomát durván sárba tipor­ja, s hogy zokogó sírásuk kiáltó vádat emel lelketlensége ellen: haragos gúnykacaj rá a felelet. Aminő nagy és utolérhetetlen benne a teremtő lélek kiapadhatatlansága, éppen olyan törpe és majdnem visszataszító benne az em­ber. Kártya, ital és az asszony, e hármas szen­vedély teljesen rabul ejti, csak addig józan, míg az alkotnivágyás lázba ejti, de alig várja, hogy a színültig töltött poharat fenékig ürítse. A kártyaasztal mellett éjjeleket virraszt át és egész vagyon úszik el kezei között, s míg a nőket megveti és silány játékszernek tekinti csupán, lihegve, mohó szomjúsággal rohan mind­egyik után. Aki egy egész világ fényes büszkesége kí­vülről, az magában a rothadás és lelkihalál bűzös posványát hurcolja!... Már elbűvölő testi szépsége is hanyatlik, az atlétái termet megroppan, a gyönyörű sze­mek tüze kialszik, az arc hamvas rózsáit be- teges sápadtság törli el, ziláltak a puha fürtök: az egész ember egy züllésnek indúlt roncs be­nyomását kelti a lélekben. Lassan utálttá válik előtte a szent munka, ha szenvedélyeinek nem hódol, kábult letar­giában hever ágyán és az anya, kinek boldog­sága, üdve volt eddig, most kétségbeesve kiált NB. Ezt Gárdonyi Géza mondotta. Mi csak azért ifjúk le, hogy vegyük már észre mi, katolikusok: mennyire nem törődnek a — mi ügyünkkel. * Nem lesz Ili. osztály a gyorsvonatokon. A ke­reskedelemügyi miniszter néhány hónappal ez előtt tudvalévőén elhatározta, bogy a fővona­lakon közlekedő gyorsvonatokhoz harmadosz­tályú személykocsikat is csatoltat kisérletképen. A kísérlet azonban, úgy látszik, nem vált be, mert a miniszter nem akarja rendszeresíteni a III. oszt. kocsikat, mivelhogy a közönség a kocsi­kat nem használta ki olyan mértékben, hogy azokban az eddig kísérletképpen kiválasztott fővonalakon kívül más vonalakon való járatása is kifizetődnék az államvasutaknak. Az igazat megvallva, nem értjük gyarló eszünkkel ezt a közlekedésügyi politikát. Hadd szokja meg először a közönség s ha sehol sem válik be, akkor szakítsanak vele! * Vidéki sajtó hangja. Múlt hó 16-ára Prodam Guido repülést hirdetett Hatvanban. A három koronás belépti dijakból mintegy kétezer ko­rona folyt be, de a repülésből nem lett semmi, mert a gép elromlott és a felszállást 23-ára halasztották. Huszonharmadikán azonban hiába várták a hatvaniak a magyar aviatikust, nem jött, mert gépét még mindig nem javították ki. A hatvaniak különösnek találták, hogy a be­fizetett belépti dijak ellenszolgáltatásául nem kaptak semmit és a közönség vagy a pénzét szeretné visszakapni, vagy repülést szeretne látni. Prodam Guido vasárnap akart Budapest­ről Hatvanba repülni, pénteken fel is szállt, azonban a leszállásnál a gép hátsó része eltört. Erről a kérdésről szenvedelmes hangon ir egyik hatvani lap s felszólalását így végzi: „A közönség vasárnap egész délután akárhogy is vizsgálta az égboltozatot, Prodám repülő­gépjét sehogysem tudta felfedezni. Hogy is jönne, hisz Haskötői — hol szállva voltak, — az éj titokzatos leple alatt kifizetetlen szám­lák és kontók hátrahagyásával elillantak. — Kedves repülőember! Éhez pofa kell, de van is, hál' istennek.“ Persze, perszel Foetet a capite piscis. Mit várjunk a vidéki sajtótól, mikor a fővárosi újságok sem valami finomak ?! Szvorényi József stilisztikája, jöjjön el a j te országod! föl: Boldog asszonyok, kiknek nincs gyermekük! Látja fokról-fokra sülyedni az ő bálvá­nyozott kincsét s nincs semmi hatalom, mely őt a lejtőről vissza tudná tartani, — míg végül megundorodva mindentől, egy pisztolydurranás­sal véget vet életének, mely ragyogó fényesség között indúlt, hogy a bűn fertőjébe fúljon!... Még fülében rezg a rettenetes dörrenés, mely megrázkódtatá egész lényét, még érzi a mond- hatatlan keserűséget, melyet nyugtalan álmában átélt, mintha kíméletlen kezekkel fölverték volna, nehéz szendergéséből s maga előtt látja ismét kicsiny gyermekét, nyugtalanul, lázasan, önkí­vületlenül kapkodva láthatatlan lények után, összefüggéstelen szavakat zihálva, küzdve lát­hatatlan, ijesztő rémekkel. Kétségbeesetten küldi komornáját orvosért, s hogy az rohanva megérkezik és látja arcán a sötét reménytelenséget, megérti, hogy elve­szett minden, nincs immár mentség! Pár pillanatig tart csupán a haláltusa. Egy sóhaj, egy görcsös kézszorítás és a kicsike te­remtés megszűnt élni! Egy pillanatig riadtan, tágranyilt szemek­kel mered a mozdulatlan kis testre s aztán — még félig kábult eltompultságban az álom meg­rendítő hatásától, egy érthetetlen, hangos kiáltás szakad föl szívéről: Áldott légy, jó Istenem! — aztán szívszaggató zokogással borúi egyetlen boldogsága kihűlő testére... ____ Alpesi Rózsa.

Next

/
Oldalképek
Tartalom