Eger - hetente kétszer, 1913
1913-11-22 / 94. szám
6 EGER. (94. sz.) 1913. november 22. Iskolaügy. A katolikus iskolák és a tanítók egyenjogúsága az államiakkal. Glattfelder Gyula dr. Csanádi püspök megnyitó beszéde a Kát. Tanítók Orsz. Bizottságának közgyűlésén. Van-e az egyháznak a templomon kívül — sőt talán úgy kellene inkább kifejezni, hogy a templom mellett, a templommal kapcsolatban — értékesebb, szivéhez jobban hozzánőtt intézménye, mint az iskola ? Lehet-e az egyháznak és lehet-e bárminemű egyházias mozgalomnak szentebb, méltóbb célt kitűznie maga elé, mint azt, hogy amikor a szenti-gyháznak és a szentegyház felszentelt hajlékainak jogos igényeiért síkra szállani és küzdeni kész: ugyanakkor a templommal szoros kapcso'atban levő iskola ügyéért is dolgozik, áldozatokat hoz és az iskolát arra a nívóra emelni törekedik, amely a mi ideálunknak megfelel? .... Mi az óhajunk, mi az aspirációnk, mi a — merem mondani — jogos követelésünk nekünk katolikus — és elsősorban katolikus — tanférfiaknak? Egyszóval kifejezhetem: a katolikus iskolának minden másjellegű és elsősorban állami iskolával teljes egyenjogúsága. És itt nemcsak jogokról van szó, itt nem új terület elhódításáról van szó, itt csak szükségszerű konzekvenciáknak levonásáról van szó. A katolikus iskolának teljes egyenjogúságára igényt tarthatunk elsősorban ama tiszteletreméltó múlt címén, amelyre ez az iskola visszatekinthet. Amikor ez az iskola büszkén állíthatja magáról, hogy évszázadokon keresztül a magyar tanügy egyedüli munkása volt; amikor büszkén állíthatja, hogy újra évszázadokon Keresztül a testvéregyházak iskoláival együtt vallásos alapon volt a magyar tanügynek hivatott munkása; amikor ez az iskola megállapíthatja magáról azt, hogy az idők vál- toztával más tényezők is igényt formáltak arra, hogy a tanügy érdekében fáradjanak s eredményes munkát végezzenek, de ezen korszakban is a katolikus iskola és a katolikus egyház becsületes lelkiismeretességgel teljesítette kötelességét és nevelte a nemzetet; amikor — mondom — a katolikus iskola mindezt nyugodt önérzettel állapíthatja meg önmagáról, akkor a katolikus iskola nem kíván igazságtalanságot, midőn egyenjogúságát sürgeti. A katolikus iskola teljes egyenjogúságát kívánhatjuk másodszor azon a cimen is, amely ma oly döntő szerepet játszik a népek és társadalmak életében: a szabadság címén. . . . Joggal hangoztathatjuk, hogy amidőn mi katolikusok készségesen elismerjük a szabadság érvényesítését az emberi érdekek minden vonalán, megkövetelhetjük joggal azt is, hogy ebből az elvből reánk nézve is levonják a kedvező konzekvenciát és teljes szabadságunkat az iskola terén is elismerjék és védjék. Ez az elv, amelyet felállítunk, magával hozza, hogy a mi katolikus iskoláink iparkodjanak a külső megjelenés formáiban, iparkodjanak szervezetükben és rendtartásukban kielégíteni azokat a Jogos igényeket, amelyeket az állam felállít. És mi ettől nem húzódunk soha. Mi nem zárkózunk el soha az elől, hogy fegyelmi szabályzatunk, rendszabályaink kielégítsék az állam jogos igényét. Ez az elv, amelyet felállítunk, igényli azt, hogy a katolikus tanítóság azon a nivón álljon, amelyet megkövetel felséges hivatása. De megkívánják ezt azok az eminens állami érdekek is, amelyeknek szolgálatára az iskola vállalkozik. És mi mindnyájan, akik iskoláinkat ismerjük, akik tanitóképzőket fenntartunk, tudjuk, hogy tanítóképzőinkben semmivel sem alsóbbrendű munka az, amilyet végeznek az állami tanítóképzőkben és büszkék vagyunk erre és ambíciónk az, hogy a mi tanítóképzésünk, tanítónevelésünk olyan legyen, amely kielégíthesse a legkényesebb igényeket is és olyan tanítóságot állítsunk be az életbe, amely megnőtt arra a feladatra, hogy a nemzet legértékesebb kincsének, az ifjúságnak vezetésére vállalkoz- hassék s a nemzet nyugodt legyen arról, hogy amikor legszentebb kincsét erre a tanítóságra bizza, ez a tanítóság rátermett lesz az ő hivatáséra. És megállapíthatjuk és kötelességünk megállapítani elsősorban nekünk, püspököknek, és kötelessége megállapítani a törvény értelmében joghatóságot gyakorló egész klérusnak is, hogy ez a katolikus tanítóság hivatásának magaslatán áll, hogy ez a katolikus tanítóság becsületbeli kötelességének tartja azt, hogy a nemzet jövő generációját úgy nevelje, amint a nemzet azt tőle elvárja. Kötelességünk elismerni és mindenféle lekicsinyléssel szemben megállapítani azt, hogy a katolikus tanító többé nem az az elmaradt, nem az a lemaradt, nem az a kis látókörű ember, aki talán volt félszázad előtt, hanem hogy teljes joggal felveszi a versenyt minden más kollegájával szemben. Ezen az alapon sürgetjük mi a teljes morális egyenjogúságot és sürgetjük a teljes törvényes egyenjogúságot iskoláinkra nézve és tanítóinkra nézve egyaránt. Sürgetjük ezt az egész vonalon. Sürgetjük erkölcsiekben és anyagiakban egyaránt. Sürgetjük erkölcsiekben, hogy ne legyen semmiféle pozíció, amelynél az a körülmény, hogy valaki katolikus iskolában működik, a legcsekélyebb mértékben is hátrányt jelentsen. Sürgetjük anyagi tekintetben is, hogy amikor az állam áldozatkészséggel gondoskodik tisztviselőiről, de gondoskodik a kultúrának munkásairól is, ugyanazzal a mértékkel gondoskodjék a mi katolikus tanítóinkról is, gondoskodjék az összes tanítókról, amint az osztóigazság és az egyforma munka ezt megkívánja. De amikor ezt hangoztatom és teljes meggyőződéssel hangoztatom, ugyanakkor hangoztatnom kell azt is, hogy midőn a katolikus tanítóság jogait sürgeti, midőn a teljes egyenjogúság elismeréséért küzd, ezt mindig azzal a komolysággal, azzal a tiszteletet parancsoló fegyelmezettséggel kell tennie, amely a siker egyetlen, vagy legalább is legfőbb biztosítéka. Soha nem fogom megtagadni azt az igényt, hogy a katolikus tanítóság jogai elismerést nyerjenek, de soha nem szegődhetem olyan mozgalomhoz, amely nem méltó a nevelés embereihez ; soha nem szegődhetem nemcsak én, de az ország közéletében bármiféle poziciót betöltő egyházi vagy világi vezetőférfiu sem olyan tanítómozgalomhoz, amely a munkásmozgalmaknak és a szakszervezeti mozgalmaknak pszichológiáját és módszerét tünteti föl. Mert a katolikus tanító nem műhelyben dolgozik, nem pöröllyel kovácsol, hanem lelkeket kezel, lelket pedig csak emelkedett lélekkel, kiváló finom lélekkel rendelkező ember tud kezelni és ellentmondás az, amikor azt a jogot, amelyet el kell ismerni, úgy kívánja bárki érvényesíteni, ahogy azt némelyek kíméletlen szellemben és erőszakosan érvényesíteni vélik és ahogy azt érvényesíteni nem szabad és nem megengedhető. És én azt hiszem, nemcsak a katolikus tanítóságnak, hanem az egész ország tisztult érzelmű közönségének felfogását tolmácsolom, akkor, amikor azt mondom, hogy a tanítóságnak nem szabad szakszervezetté lennie, a tanítóságnak nem szabad forradalmi elemmé lennie, a tanítóságnak a konzerválás, a tiszteletreméltó történelmi tradíciók megóvása tényezőjének kell maradnia. Ebben az esetben számíihat arra, hogy ez az ország- nemesek ismerni fogja kötelességét, hanem készséges örömmel fogja ezt a kötelességét teljesíteni. r Epen ezért tiltakozó szót kell emelni minden olyan törekvéssel szemben, amely össze nem tartozó dolgokat összekever és azon a címen, hogy a tanítóság anyagi vagy bármiféle erkölcsi igényeit kielégíteni kívánja, a taní- ságot oly áramlatok és oly irányzatok karjaiba akarja kergetni, amelyek a tanitói tekintélyt leszállítják, az ország jogos várakozását pedig a legbántóbb módon sértik. Mert azt hangoztatni, hogy legyen a tanítóság a destruktiv irányzatok támogatója; azt hangoztatni, hogy legyen a tanítóság ebben az országban a forradalmi szellemnek mindenfelé szétszórt exponense; azt hangoztatni, hogy a tanítóság szegődjék az álfelvilágosodottságnak, az úgynevezett szabadgodolkozásnak, a vallási és nemzeti tradíciókat megvető irányzatnak szolgálatába és majd ezzel kivívja a fizetésjavítását: a legnagyobb hazugság, amelyet elgondolni lehet. Ez nem egyéb, mint az emberek jóhiszeműségére, és gyengeségére való számitás és pályázás és félrevezetés szándéka. A tanii óságnak a nemzet komoly rétegeiben, az egyház és a kereszténység komoly képviselőiben van támogatása és az ereje és az ettől az alaptól a tanítóságnak és mivel most a katolikus tanítók exponenséhez beszélek, a katolikus tartóságnak elszakadni nem szabad soha. Forrjon össze tehát a katolikus tanítóság és a katolikus szellem hivatásos képviselete; forrjon össze a katolikus tanítóság érdeke és az egész polgárság érdeke; forrjon össze a katolikus tanítóság aspirációja és e nemzet történelmi törekvése és akkor bízhatunk abban, hogy ez a nemzet tanítóságáért annyit fog tenni, amennyit a tanitóság megérdemel és mint amennyit ez a nemzet érte tenni akar. Népiskolai és ismétlő-iskolai törzskönyv- nyomtatványok (egy ív 12 tanuló részére) ívenként 5 fillérért bekötve is kaphatók az érseki líceumi könyvnyomdában. Felelős szerkesztő: Breznay Imre. Laptulajdonos: Egri érseki líceumi nyomda. irdetések ä jutányos áron felvétetnek a i “ kiadóhivatalban. MM llllllilllilil! ||j Alapíttatott 1899-ben. Szilágyi Alapíttatott 1899-ben. Vilmos I kocsigyártó és fényező Egerben, Almagyar-utca 4. sz., saját-ház. |j Van szerencsém a nagyérdemű közönséget tisztelettel értesíteni, hogy 1 nkészkocsi ralztárstmzLa-t a mai kor legmagasabb műízlését is minden tekintetben kielégítő 1 ruganyos, új és javított kocsikkal felszereltem. § Raktáramban a legfinomabb kivitelű és a legegyszerűbb kocsik állandóan é készen kaphatók. — Uj kocsiknál 2 évi jótállást, vállalok. Használt kocsikat if a legmagasabb árban becserélek. Javítást és átalakítást szolid árban, pontosan és lelkiismeretesen eszközlök. Levélbeli megkeresésre kívánatra személyesen megjelenek. ;>j MT Kész ruganyos kocsi-illések mindenkor kaphatók. ""3Hf SÍI Eger 1913. A? érseki líceum könyvnyomdája.
