Eger - hetente kétszer, 1913
1913-11-19 / 93. szám
filőfizetésl ártik: Egész évre.. _ 10 korona. Fél évre _ _ _ ■ 5 » Negyed évre .. 2-60 » Egyes szám ára 10 fillér. Szerkesztőség: Lyceum, 26-ik szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények — ■ ■ intézendők. ===== Kiadóhivatal: Lyceuminyomda, hová az előfizetések és hirdetések küldendők HETENKINT SZERDÁN ÉS SZOMBATON MEGJELENŐ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. 1913. — 93. szám. _=^-=== XXXVI. ÉVFOLYAM. -----.. Szerda, november 19. M ost már munkára! Eget', 1913. nov. 18-áo. Az ünnep után hétköznap szokott jönni; nem olyan fényes, mint az előbbi, de szürkesége mellett is áldásos, nélkülözhetetlen. A hétköznap előföltétele az ünnepnek, mint a szürke, az egyhangú talaj a legszínesebb tenyészetnek is, mely mégis csak abból a talajból fakadt s abból táplálkozott, abból nőtt díszessé, ragyogóvá. A katolikus nagygyűlés ünnepén is túl vagyunk, sőt már azt is megállapítottuk a minap, hogy — bár sokat haladtunk — még mindig nagyon messze vagyunk a valódi sikerektől. Meggyőződhettünk csak a legutóbbi ünnepségek alkalmával is, hogy bővében vagyunk a hitéleti és szociális szervezeteknek, intézményeknek, egyesületeknek, társulatoknak; megállapíthattuk azt is, hogy nincs a modern hitéleti és társadalmi tevékenységnek egyetlen ága, nincs századunk közművelődési törekvéseinek területe, amelyet nem fejlesztene, nem művelne a katolicizmus. Az alapozást megcsinálták, a kereteket megalkották, de arra az alapra építeni kell, de a kereteket ki kell tölteni. Erre pedig csak egy mód, egy eszköz van: az áldozatra kész munka. r Es ebben vagyunk a legszegényebbek ! Megcsináljuk az egyesületeket, az intézményeket, amelyek azonban erős- bítésre, folytonos fejlesztésre szorulnak. Ehhez azonban már nincs elég dolgos kezünk, mert — azt látjuk — minden vonalon csak egyesek dolgoznak, legfeljebb kisebb csoportok fáradoznak. Már pedig minél számosabb az intézményünk, ez annál több munkát jelent s annál több munkásra lenne szükségünk, hogy az intézmények szükségszerű fejlődésével növekedjék a működő erők száma és tevékenysége, tehát emelkedjék a hatóereje . . . Ellenségeinknek fél-annyi szervezetük sincs, mint nekünk. Csak most kezdenek, tőlünk tanulva, létesíteni egyesületeket, társulatokat, intézeteket, de mert mindnyájan dolgoznak: már is nagy erővel és nem csekély sikerrel nyomulnak előtérbe. A szabadkőművesség például csak nemrég kezdte propagálni az ifjúsági internátusok eszméjét, de oly erővel, hogy rövid idő alatt aránylag több ilyen intézetet létesített, mint mi, akiktől az eszmét kisajátította. Csak nemrég alapított egy bevallottan szabadkőműves napilapot, de ezt olyan szellemi és anyagi támogatásban részesíti, hogy idestova szinte képessé teszi a versenyre még a legrégibb és legelterjedtebb lapokkal is. Az élet nagy versenyében — nem akarjuk folytatni a példák vógeszaka- datlan sorát — az eszmék és törekvések harcában mindig azé a táboré a győzelem és a siker, amelynek több állandóan dolgozó munkása, küzdő katonája van. Kis táborok is győzhetnek, ha katonáik folyton-folyvást képezik magukat és kisebb munkáscsapatok is sikert érhetnek el, ha tagjaik közül egy sem henyél, hanem valamennyi és állandóan munkában van. Viszont: a legnagyobb tábor, a munkások nagy serege is hasznavehetetlenné lesz, ha tagjainak nagy része kivonja magát a megoldandó feladatok kötelessége és terhe alól. A magyar katolicizmus nagy tábor, igen nagy munkássereg, jövője mindemellett attól függ: akar-e és fog-e az egész tábor, vagy legalább annak nagyobb része dolgozni és küzdeni. Hiszen amint nincs joga, úgy nincs is oka senkinek arra, hogy félreálljon a munkából, — mert nincs olyan ember, aki viszonyai és tehetségei szerint valamely téren nem működhetnék a köz javára áldásosán. Bárcsak úgy emlékeznénk a XIÍ. nagygyűlés ünnepnapjaira, mint a minden téren erős munkában nyilvánuló szürke, de áldást fakasztó hétköznapok kiinduló időpontjára! Az „EGER“ tárcája. Levél Palócóniából. Tekintetes Szerkesztő Ur! Csudául sok cserempelés volt az idei őszvei nálónk. Nem tunnék nyugodtan alunnyi, ha egy kicsit nem pletykálhatnék errű’ a dologrú’. Ezért talán me’bocsátnak nekem azok, akiknek cserempeltek, mert hogy im, órájuk jót hozott ez a dolog. Úgy teszek, mintha még nem tetszenék tunnyi magának, hogy mi az a »cserempelés« és me’mondom itt a nyilvánosság előtt, hogy bi’ a’ nem más, mint a lyány, az eladó elkendőzésének hangos kihirdetése. Úgy tessen megértenyi a dolgot, hogy a- mikor valamék eladó kendeőt vát a legeenyvel, akkor 5—6 — gyióért me’fogadott gyerek elkezd rossz fazekat, kaszát, kapát s egyéb vas- némüt vernyi, csengeőt, kolompot ráznyi a lyány ablaka alatt, még pegy jó hangosan, hogy me’hallják a faluban mindenfelé. Ez pedig estve szokott történnyi addig, míg odabent a házban | a keerő elmondja a mondokáját s a lyány átadja a kendeőt néhány gyióval a legeenynek. Tessen most elképzelnyi, hogy mikor egyszerre 4—5 lyánynak cserempelnek, milyen zaj van a faluban. De ez nem zavar senkit, akármilyen különös, fülsiketítő zajt csinálnak a gyermekek, akárhogy akarja az egyik csapat túlcserempelnyi a másik csapatot, mert ez a szokás. Títanyi nem lehet a zajt ütő gyermekeket. Egy kömvben óvastam, hogy a vad in- gyiánusok szoktak ilyen zűrzavaros, rémisztő hangokat csinálnyi ünnepségeken. Hát itt egy kicsinyég vadak vágyónk. Azután jön a hirdető levelíratás. Mindenki letelső szeretne lennyi a ceedulán, mert hát azt tartják »valaki«-nek, aki még a hirdetőn is a letelső. Némelyik nem átal maga szőtte vásznat, csirkét vagy más egyebet fel- kinálnyi a kántornak, aki a hirdető levelet írja, csakhogy elsőnek írja a fiát. Az esküvő mindég hétfői napon van, mert az előtte való nap, a vasárnap alkalmas arra, hogy az ágyat vigyék. E nap délutánján azzal szalad ki apraja-nagyja az utcára, hogy »viszik az ágyat«. Ez nagy látványosságszámba megyen, pedig hajszálig egyforma minden »ágy- vívés«. Felpántlikázott lovű kocsira feltesznek egy — markazi tót összetákolta fiókos ládát, egy cifra hajú dunyhát és két tarka fejelt, ezekre ráül a felpántlikázott vőfély és a lyányos háztú’ elszalad a legény házához a kocsi. Ennyi az egész. Ezt bámulja az egeesz falu. Mikor veegig nyargal az utcán a kocsi, elkezdenek a bámulok füttyögni, hurigatnyi, sikonganyi. Ez az ágyvívés. A lakodalmas házhoz a meghívottak ajándékot visznek. Egy tyúk vagy egy pár csirke és 3 egyformára sütött sima kalács a taksa. Ezek rendesen me’maradnak más napokra. Hanem a lagzis háznál 2—3 teknyő fentő meg tekercsik vár a fogyasztókra. Bijon odalá az Alfődön még a kutya se enné meg ezeket a tésztákat, de itt minálónk elgyugják az asz- szonyok a lagzi napján a kenyeret és me’ kell ennyi a fentőt vagy akarjuk, vagy sem. Másnap az újdonsült menyecske a fentőből, a te- kercsikből és a lepeenyből tányérra rak néhány darabot, melléjük vesz egy decis üvegnyi
