Eger - hetente kétszer, 1913
1913-02-01 / 10. szám
Blőfizetési árak: Egész évre— _ 10 korona. Fél évre .. — 5 » Negyed évre _ 2'60 » Egyes szám ára 10 fillér. Szerkesztőség: Lyceum, 26-ik szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények ===== intézen,dők. _ ; Kiadóhivatal: Lyceumi nyomda, hová az előfizetések és hirdetések küldendők HETENKINT SZERDÁN ÉS SZOMBATON MEGJELENŐ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. 1913. — 10. szám. Pató Pál-politika. Eger, 1913. jan. 31. (í*í) Nem a magas politikával foglalkozunk mi most. A kisebb és nagyobb kaliberű viharágyuk úgyis eléggé puffognak, hogy eloszlassák a közelgő vihart, ami politikai életünknek látóhatárán azokból a villám-terhes felhőkből tornyosul, amely felhők a választói jog jegyében verődtek össze. Mi azt tartjuk: mint minden vihar, ez a vihar is elmúlik majd; és az utána következő jótékony, termékenyítő szélcsend, nemcsak a mai — lehetetlenül feszült — politikai helyzetet simítja el, hanem begyógyítja azokat a sebeket is, amiket a kavargó vihar ejt a nemzet közéletében. A magas politika izgalmai helyett, a mi saját külön helyi politikánk nyugalmas berkeit keressük fel. Nem a lokál-patriotizmusnak dédelgetése miatt; nem, hanem azért, mert egy kissé túlságosan csendesnek találjuk ezt a helyi politikát és attól tartunk, hogy elakad a vérkeringése a nagy — nyugalom miatt. Hát igaz, ami igaz: nálunk, legújabban a Pató Pál-féle politika kezd lábra kapni. Körülöttünk halad, fejlődik minden. Tudjuk és érezzük, hogy nekünk is tennünk kellene valamit a továbbhaladásért, a közjóiét emeléséért, és szomorú közgazdasági viszonyainknak javulásáért; azonban Pató Pál módjára, minden fölvetődő jóravaló eszmére, vagy nem reagálunk, vagy éveken át fontolgattatjuk azokat a legkülönbözőbb bizottságokkal; mintha csak azt mondanánk: Ejh, ráérünk erre még! . . . Sokszor elgondolkodtunk azon: mi az oka annak, hogy azok a szociális intézmények, amelyek egyik-másik falut ki tudnak emelni az elmaradottságból és lakosságát ráterelik a boldogulás útjára, nálunk, a városban, csaknem teljesen ismeretlenek. A társadalmi életünk lenne lazább és erőtlenebb a falusiakénál? Vagy a vezetők energiája körül van a hiba? Nem. Egyik sem. Közszellemünkbe ékelődött be- a Pató Pál-politika, és ez okozza, hogy — bár nehéz küzdelmet XXXVI. ÉVFOLYAM. folytatunk helyzetünknek javításáért, mégis, — ha fölvetődik egy-egy életrevaló eszme, ami a nyomasztó közállapot terhein könnyíteni törekszik, nem a megvalósítása érdekében mozgósítjuk erőinket, hanem egyszerűen — nem törődünk vele. Milyen szépen megakadályozhattuk (vagy legalább a minimumra csökkent- hettük) volna a drágaságot, ha idejekorán megvalósítjuk a város gyűlés- termében elhangzott indítványokat: Állítsunk föl városi takarékpénztárt! Létesítsünk hatósági hus-széket! Szervezzünk hatósági élelmiszer-közraktárt!... Mennyivel kisebb lehetne a pótadó, ha mindjárt kezdetben (és nem akkor, amidőn már fölgazdagodott rajtunk a magán-vállalat) közüzembe vesszük a villany-világítást; ha a kavicsot házilag aknáztatjuk és úgy értékesítjük, nem pedig spekuláns vállalkozónak adjuk haszonbérbe; ha szótfogadva az újságokban mind sűrűbben fölhangzó közóhajnak, városi tejcsarnok fölállításával, a tisztes polgári hasznon kívül, megszüntetjük az égbekiáltó tej-mizériát; ha hatósági kezelésbe vesszük a cseléd közvetítést, a terménykivitelt és a borértékesítést.. . Szóval: ha a város nem bocsájtaná ki kezéből a hasznot- hajtó közüzemeket és vállalatokat. Városi villamost is lehetne építeni a vasúttól a Rákóczi-utig és a tisztviselői teleptől, a Vásártéren át, a Líceum előtti átszállással, a lóvéidéig; a fürdő-kérdés megoldását is siettetni kellene; a vízvezeték ügye, vagy ehelyett akár a közkutak rendezése is égető szükség . . . Persze a Pató Pál-féle politika azt mondja minderre: Ejh, ráérünk erre még! És megelégszik azzal, hogy pl. uj vasúti állomást kér és kap helyette — vasúti kitérőt; szükségét érzi annak — mert indítvány és a minap interpelláció tárgya is volt már —, hogy Eger a törvényhatósági joggal felruházott városok sorába emelkedjék, azonban hagyja még tovább is «tanulmányozni» a kérdést, mert hátha azt a megalkotandó uj városi törvény majd önmagától is megoldja! Más városok nemcsak közintézményekben, hanem területben és lélekSzombat, február 1. számban is gyarapodni igyekszenek, így Gyöngyös város Gyöílgyöspüspöki községgel egyesülni akar, Hatvan a szomszédosr község tanyáját kapcsolja magához. És Eger? Hű marad Pató Pál-politikájához. Pedig kár ez a nagyfokú indolencia. A mi, kerekszámban 106%-os, pótadónk sehogy sem alkalmas arra, hogy megálljunk a haladás félig megfutott országúján. Mert kövezetvámos aszfaltjainkon és amortizációs villany-világításunk mellett tönkre jutunk, ha könnyelműen elzárkózunk azoknak az intézményeknek létesítése elől, amelyektől szociális helyzetünknek javulását várhatjuk. A szimfonikusok hangversenye. Január 29-ike mindenkor emlékezetes nap marad Eger város művelődéstörténetében. Ekkor hangversenyezett itt az országos szimfóniái zenekar, amelynek meghallgatására zsúfolásig megtöltötte közönségünk a városi színházat. A. jegypénztáránál már Va^-kor nyugodtan ki lehetett volna akasztani a táblát : „Minden jegy elkelt.“ De nevezetesnek tartjuk ezt a dátumot azért is, mert közönségünk megmutatta, hogy tud hangversenyt hallgatni — néma csöndben is. És erről csak most győződtünk meg. Igaz, hogy ilyen hangversenyben csak ily kivételes alkalmakkor lehet részünk s e kivételes alkalom éppen azért felejthetetlen mindazoknak, akik ott voltak, mert a Kun László zenekaráról csak elismeréssel, lelkesedéssel, csodálattal lehet szólni. Játékuk hallatára elnémul a folyton kész biráló hajlam s nem tudunk egyebet tenni, mint meghajlunk a lehető legmagasabb színvonalú zene, a roppant nagy zenei tudás, a csodás fegyelmezettség, a művészet és a lelkesedés előtt. És mikor hódolunk a művészet és a lelkesedés előtt, — magunk is lelkesedüuk. Ez a zenekar ugyanis nemcsak kifejezi a világ legnagyobb mestereinek örökszép gondolatait, érzelmeit, hanem maga is érzi, sőt — páratlan karmesterével együtt — arra is képes, hogy lelkűnkbe sugározza a nagy gondolatokat, az érzelmek, indulatok és szenvedélyek minden elképzelhető faját és fokozatait. És ezt a zenét, ezt a kifejező képességet, ezt a művészetet, csak néma csöndben lehet hallgatni, csak emelkedett lélekkel lehet élvezni, csak lélek-anali- zissel lehet megérteni . . . Az előzetes jelentésben Ígért négy pro- grammszám helyett hatot kaptunk. Mintha csak honorálni akarták volna azt a nagy és díszes közönséget, amelynek lelkesedő tapsa minden szám után hatalmasabb és tartósabb volt. Weber Nyitánya a Bűvös vadászból, ez a bámulatos
