Eger - hetente kétszer, 1913

1913-11-08 / 90. szám

2 EGER. (90. sz.) 1913. november 8. Lelket, rendületlen meggyőződésé­ben meg nem ingatható lelket kell vinni minden katolikus intézménybe. Van már földünk, szántsuk föl és vessük be. A XII. országos katolikus nagygyűlés nyilvános üléseinek rendje a következő: November 9-én, vasárnap délelőtt V211 órakor: I. Nyilvános (megnyitó) ülés. 1. Himnusz, énekli a közönség. 2. Megnyitó: mondja Zichy János gróf, v. b. 1.1., az Országos Katolikus Szövet­ség elnöke. 3. A katolikus autonómia: Szmre- csányi Lajos dr., v. b. t. t., egri érsek. 4. A saj­tóról : Miháiyp Ákos dr., egyetemi tanár. Az egjház szabadsága: Glattfelder Gyula dr., Csa­nádi püspök. 6. Pápai himnusz: énekli a kö­zönség. November 10-én, hétfőn délután 7a5 órakor: II. Nyilvános ülés. 1. Emlékbeszéd gróf Zichy Nándorról: mondja Rakovszky István v. b. t. t., országgyűlési képviselő. 2. A vallási különb­ség: Károlyi József gróf, orsz. képviselő. 3. A szabadgondolkozók térhódítása: Itess József dr., pápai kamarás, a pesti Szent-Imre-Kollégium igazgatója. 4. Katolikus viiágnézlet és értelmi­ség: Apponyi Albert gróf, v. b. t. t., országgy. képviselő. November 11-én, kedden délután 725 órakor: 1. A magyar Alföld és a keresztény kultúra: Révész István pápai prelátus, kecskeméti plé­bános. 2. A gyermekvédelem és a patronázs fej­lődése: Angyal Pál dr., egyetemi tanár. 3. Miért van szükség ma is a katolikus egyházra? Prohászka Ottokár dr., székesfehérvári püspök. 4. Záróbeszéd: mondja Csernoch János dr., v. b. t. t., hercegprímás, esztergomi érsek. E nyilvános nagy gyűléseken kí­vül mintegy húsz katolikus irányú egye­sület tartja e napokban éves közgyűlé­seit az ország fővárosában. Ezeken kí­vül pedig a nagygyűlés szakosztályai­nak tanácskozásai is oly gazdag és oly fontos tárgysorozatuak, hogy maguk­ban véve is méltók mindeneknek figyel­mére és föltétlenül méltók az elisme­résére is. Hiszen olyan sokat mondó az előadók díszes névsora, hogy már ez áll, karján egynéhány hónapos csecsemővel. A közeli sírt egy zokogó öreg asszony díszíti vi­rágokkal, gyertyákkal; amint ezeket meggyújt­ja, a baba gügyögve kapkod a láng felé. — Az anyja sírjánál nevet a szerencsét­len! — mondja keserűen a nagyapa. — Hagyjad szegénykét, majd siratja ké­sőbben, — szól vissza a zokogó nagyanya. Amott egy fiatal asszony sir szívet tépő módon: kis gyermeke alussza végső álmát a friss hantok alatt. A gazdagok temetkező helyén, elegáns, sé­táló közönség. Itt-ott elégedetlenkednek a fel­ügyelő ellen: — No lám-e! — kiált fel méltatlankodva egy epés vén kisasszony, — megmondtam elő­re, hogy hiába fizetünk öt márkával többet, mint az előző években, mégis szebben díszí­tette B. Commercienrat-ék sírját ... — Amott jönnek F.-ék, — szól két nevet- kérező kisasszonyka. — Nézzük meg, a tavalyi gyászruhában jöttek-e ki, vagy újat készítet­tek-e. A kegyelet itt még kevesebb, mint a túlsó oldalon, azaz a szegényeknél. íme, az Egyen­lőség a Halálban: külön a gazdag, külön a szegény. Hivalkodása a pénznek még a ha­lál után is! Nagy pompával, mely Ízléstelen és sértő, kísérik a megboldogúlt porhüvelyét utolsó nyugvó helyére. Amikor visszaadják a föld­nek, ami belőle származik és aminek vissza kell térnie bele, gondja van a gyászoló családnak maga is kész programm a magyar katolicizmus legközelebbi munkásságára, teendőire. r Es hogy nem szabad kétségbees­nünk, sőt meghátrálnunk sem: ez a névsor reá a kezesség. .A harcos ka­tolicizmus nagy táborának annyi és oly kiváló szellemi vezére van, hogy ez maga is biztosíték az eszme diada­lára, az igaznak, nemesnek, szépnek és jónak sikerére. A megyebizsttsági tagok választása. Heves­vármegye törvényhatósági bizottsága, tudvalé­vőén, november hó 6-ára tűzte ki az 1907-ben 6 évre megválasztott, tehát az 1913. év végén, megbízatásuknak lejártával, kilépő megyebizott­sági tagok helyeinek betöltésére a választáso­kat. Az időközben lemondott vagy elhalt me­gyebizottsági tagok helyeit is beszámítva, ősz- szesen 106 megüresedett hely került válasz­tás alá a vármegyének 41 választó-kerületében. Politikai pártállás szempontjából a 106 meg­szűnt mandátum közül 70 az ellenzéket és 36 a munkapártot támogatta. Hogy a most lezaj­lott választások számszerint mennyivel erősí­tették, avagy apasztották egyik vagy másik pártot, pontosan még nem lehet megállapítani, mert igen sok uj elem került a megyebizott­ságba s ezeknek egy részét mind a két párt magáénak vallja. Annyi azonban már most is bizonyosnak látszik, hogy a mostani választá­sok a meglévő pártkereteket lényegesen nem változtatták meg. A választások a kitűzött napon, november 6-án az egész vonalon lezajlottak az egy szur­dokpüspöki, Zagyva^zentjakab, Rózsaszentmár- ton, szűcsii választókerületet kivéve, ahol sem az elnök, Szent-Ivány Farkas, sem a helyettes elnök, Bálint Gyula, nem jelenvén meg, a vá­lasztást el kellett halasztani, mert az alispán uj elnök kiküldéséről hirtelenében már nem intézkedhetett. A kisebb-nagyobb izgalmakkal végbement választások eredményét már csütörtökön este meghozta a táviró és telefon. Eszerint me­gyebizottsági tagok lettek : arra, hogy a »saját körében« maradjon még akkor js. Nem, még a temetőben sincs egyenlőség; ott, ahol már úgyis csak por vagyunk. Ahová pedig igazi lényünk visszatér: É n-ünk, amely sohasem hal meg; amely mindig élt és mindig él; ott nem lehet egyenlőség, mert ott mindenki a saját érdemeinek a fényé­ben, vagy a saját hibáinak, saját bűneinek a homályában jelenik meg. Ott nem létezik pro­tekció; ott a föld hatalmasának és koldusának egyformán mérik az igazságot: — Első voltál a Földön; hatalmaddal visz- szaéltél; önző, szívtelen voltál: itt utolsó le­szel! — És te, szegény? Rajtad tiportak. Szenve­dés, nélkülözés, kemény, pihenés nélküli munká­ban múlt el földi életed: itt első leszel! Mert ott legelrejtettebb szenvedésünk, leg­szerényebb jócselekedetünk fel van jegyezve. A rozsda azt nem foghatja, mint a bronz ko­porsót; a kukac nem férhet hozzá, mint a ben­ne nyugvó porhüvelyhez. Akiket a földi igazságszolgáltatás nem ér­hetett el, mert nagyon magas polcon álltak, megalázottan látják áldozataik megdicsőülését. Itt tehát szintén nincs egyenlőség: a nagy, ha tetteiben nem volt méltó állásához, eltörpül. Ai szerény, aki becsületes, önzetlen volt, fele­barátainak előnyére, hasznára munkálkodott, fel­magasztosul. Ilyen gondolatokkal szemléltem a néma sí­rokat és a zajos látogatókat. I. A tiszanánai választó-kerületben: Ké- részy Barna és M. Gulyás Ferenc (régiek). II. B-senyőtelki választó-kerületben: Pa- raviczini Jenő és Ragó Fauszt (régiek). III. Átányi választó-kerületben: Diószeghy Mihály (régi) és Vajda István (uj). IV. Poroszlói választó-kerületben: Oláh Imre és Márky Géza (régiek). V. Heves, Pély, Tarnaszentmiklós, heves- vezekényi választó-kerületben: Perényi László, Brünauer Emil és Mezei Antal (újak). VI. Komlói választó-kerületben: Kobolák János (régi). VII. Sarud. Kisköre, ujlőrincfalvai választó- kerületben: Bchus Ábrahám és Pócs Mihály (újak). VIII. Tiszaszőllós, Örvény, tiszaigari vá­lasztó-kerületben : Lipcsey Tamás és Laszczik Gyula (régiek). IX. Tiszaörs, nagyiváni választó-kerület­ben: Zám Péter és Magyari Vilmos (újak). X. Tiszafüredi választó-kerületben: Fülöp Zoltán (régi), Szekerka Miklós és Kovács György (újak). XI. Adács, Visznek, Vámosgyörk, gyön­gyöshalászi választó kerületben: Szedmák An­tal (uj), ifj. Győri János (régi) és Ebneth Dezső (uj). XII. Abasár, Visonta, Pálosvörösmart, mar- kazi választó-kerületben: Hadobás István (uj) és Ragó Ferenc (régi). XIII. Detk, Ludas, Hevesugra, Gyöngyös- balmaj, karácsondi választó-kerületben: Goics Eudre (régi) és Cservenák Gyula dr. (uj). XIV. Domoszló, Kisnána, vécsi választó- kerületben: Mansbarth Gyula (uj) és Maczky György (régi, eddig Hevesen volt). XV. Tárnáméra, Taruabod, Tarnazsadány, boconádi választó kerületben: Kassa Kristóf (régi) és Nagy János (uj). XVI. Etk, Nagyfüged, Zaránk, tarnaörsi választó-kerületben: Vedlik Sándor és Göncző János (régiek), Korponay István (uj). XVII. Káli választó-kerületben: Marton Zsigmond és Dutkay Béla (régiek). XVIII. Makiár, nagytályai választó-kerü­letben: Bonivárt József (régi), Herczeg Antal és Képes István (újak). XIX. Kerecsend, Demjén, egers/alóki vá­lasztó-kerületben: Bartha Adolf (régi) és Ro­mán Péter (uj). XX. Füzesabony, dormándi választó-kerü­letben : Papp János (régi) és Czeglédi Dávid (uj); XXI. Erdőtelki választó-kerületben: Maczki Gyula (régi). XXII. Mezőtárkányi választó-kerületben: Mezei Mátyás (uj). XXIII. Kápolna, Kompolt, Tófalu, aldebrői Ezen a helyen a vagyonnak, külsőleg, csak művészi formában van jogosultsága! Világvá­rosokban a gazdagok temetője valóságos re­mekmű-gyűjtemény . Párisban, Londonban, Szt. Pétervárott, Ró­mában, sőt Flórenc, Génua, Verona és Milanó­ban is, halhatatlan remekművek díszítik a leg­több sírt. Amikor a Vagyon hivalkodása ilyen mű­remeket segít teremtem, elmondhatjuk Loyolá- val: cél szentesíti az eszközt! Ebben az esetben a pénz nemes eszköz... Esteledik. A tömeg tódul kifelé. Vissza a városba széles, kitünően gondozott sétányok vezetnek. A magas Platánok melanchólikusan hullatják leveleiket az útra, ahol zörögve kí­sérik a siető lépéseket. Elnémulásról beszélnek: Emberek, minden múlandó, amit láttok. Tehát értéktelen. -Ne ragaszkodjatok hozzá. Igyekez­zetek úgy élni, hogy a íáthatatlanra méltónak találtassatok ... De ki hallgatja a száraz, zörgő falevele­ket. Az úton van néhány kis italmérő: caracte- rizáló jelenség ... Oda tér be a szegények te­metőjének a »publicuma«. A gazdagoké megy tovább és meg sem áll a Kurhaus-ig, ahol tea mellett kitűnő Brahms zenét hallgat és a szünetekben pó­zol szomszédjai előtt a halottak iránti kegye­letével ! Ad usum... Diri.

Next

/
Oldalképek
Tartalom