Eger - hetente kétszer, 1913
1913-11-01 / 88. szám
1 k 2 EGER. (88. sz.) Jurcsek Győzőjószágig., Kompolt Perlaky Zénó, földbirt., Domoszló Szegő László, gyógysz., Eger Rosenfeld Samu, keresk., GyöDgyös Brezovay András, földbirtokos, Egerszólát ........................ S seidnerSámuel, keresk. ,Nagyréde Bálint Gyula, birtokos, Hatvan Szőke Ernő dr., ügyvéd, Heves Brezovay István, földbirtokos, Nagyréde ............................. Szép laky György f ildb.,Karácsond Hellebronth Géza, földbirt., Eger Horti Jenő dr., birtokos, Hort . Remenyik István dr., tb. főszolg. Heves................................... Majzik Viktor, alispán, Eger Rozner Rudolf, földbirt., Domoszló Jalenszky Kálmán, jegyző, Vámosgyörk .................................. B rukner Izidor vendégl., Gyöngyös Majzler Zoltán, bérlő, Karácsond Borossy János dr., ügyvéd, Gyöngyös ................................... Kekécs Kálmán, birtokos, Gyöngyösoroszi.............................. Balkay József, iparos, Eger . . Langó József, birtokos, Csány . Kékessy Dezső, bírt., Tiszafüied Török Kálmán, prépost, országgy. képv., Gyöngyös .... Grósz József dr., ügyvéd, Eger Fleischman S., birtokos.,Domoszló (Folytatjuk.) Tájékoztató. November 1. Mindenszentek ünnepe. „ 3. Halottak napja. „ 3. Hónapos állatvásár Egerben. „ 3. A hatvani főszolgab. tárgy, napja Hatvanban. „ 3. Pótvásár Hevesen. 3,4. Országos vásár Hatvanban. „ 5. Tiszafüredi főszolgabíró tárgyalási napji Tiszaigaron. „ 6. Katonai felülvizsgálat Egerben. „ 6. Megyebizottsági tagválasztások. „ 9. Zenepártoió Egyesület közgyűlése. „ 9. Országos vásár Peroszlón. „ 10. A közigazgatási bizottság ülése. „ 10. Országos vásár Kápolnán. „ 12. A gyöngyösi főszolgabíró tárgyalási napj. Karáesondon. „ 15. Az egri főszolgabíró tárgy, napja Kápolnán. „ 15. A hevesi főszolgabíz'ó tárgy, napja Kiskörén. HÍREK. Eger, 1913. október 31-én. A Mária Kongregációk. — Ünnep a zárdában. — Az Angolkisasszonyok egri nőnevelö intézetének dísztermében nagysikerű liliomos ünnepet rendeztek kedden és szerdán este Mária leányai, az intézet kebelében fennálló Maria-kongregáció miudhárom csoportjának lelkes tagjai. Színjátékot adtak elő, amelynek édes illúzióit nagyon fokozta a belé illesztett művészi zene. És az a csodálatos ihlet, ami a színpadon szereplők leikéből sugárzott, magával ragadta a közönséget is. A kedélyek megteltek hangulattal; a tágas termet az ártatlanság liliomának szűzi fehérsége és üdítő illata lengte át. Olyan jó volt megfeledkezni az élet ezer változatú küzdelmeiről! .. . A szent hajdan legendás világa elevenedett meg a termet betöltő közönség előtt ezen a két estén. A kereszténység gyermekkorának zsolozsmás miliője vonult el szemeink előtt és lélekölelő, kedves jelenetek varázsolták elénk azt a kort, amidőn még vérrózsákkal adózott az áhítatos keresztény-szív Krisztusnak evangéliumba foglalt igazságaiért, és amikor már- tir-halál volt felmagasztosító glóriája a keresztényi erényekben tündöklő tiszta ártatlanságnak. Rettenetes idők, amelyeknek azonban édes az emléke; irtó borzalmak, amelyekből azonban nem a pusztulás és romlás, hanem az erő fakad az egymást fölváltó nemzedékek számára, mert az ártatlanok vérében tobzódó igazságtalanság, minden egyes mártír halálával tulajdonképen a legázolni vélt igazságot erősítette újabb meg újabb vértezettel! . . . A vértanuk példája örök időkön át erősíti a bitet, amelyért, ők életüket áldozták. És ez a magyarázata annak a tüneményesen mély hatásnak, amelyet a fiatal kongreganisták által most bemutatott Szent Júlia martiriuma, az előadáson jelen volt közönségre gyakorolt. Azonban a siker, amellyel ez a 3 felvonásból és 2 képből álló vallásos dráma teljes szépségében érvényre jutott, elvitathatatlanul az előadók érdeme. Mindegyik szereplő pompásan oldotta meg feladatát és igy a szivetsimogató előadásért egyenlően kijár az elismerés a Mária-kongre- gációi hölgyek csoportjából: Vadász Karola és Sír Izabella; a bennlakó növendékek csoportjából : Hrupcsó Irén, Horváth Hedvig, Motesiczky Aranka, Nagy Mária, Payer Alice és Selyeby Ilona; a külső növendékek csoportjából: Nagy Mária, Megó Klára és Pál Ilona urleányok- nak. A színdarabban előadott zene- és énekszámok Meiszner Imre főszékesegyházi karnagy szerzeményei. Ezért tehát az ő számlájára is Az „EGER“ tárcája. De im, egyszerre, amint forgatom, Régi — ismerős képecskét lelek. K. f. 1064 60’ 1049 24 1028 80’ 1026 59 1016 48 1015 69 1012 68 1010 86: 1006 44 1003 78 999 70 996 99 996 58 988 11 977 37 972 64 971 92 967 36 963 36 963 20 943 60 937 65 933 89 930 24 927 98 920 81 Az én olvasókönyvem. Kis szarkalábas (nevem írása) Régi kopott könyv. Elsárgult lapok. Boldogabb idők feltámadását Érzem, hogy benne ellapozgatok. Itt, mindjárt elül, csöppenés foltja. Talán az első próba könyei.. . (A vén Tóth Mihály kemény ember volt, De ma is kezet csókolnék neki.) Pár lappal odébb sárga kórócska; A hegyén három lapos csöngettyű; Fehér gyöngyvirág, egykor illatos, A legnagyobbján áttört B-betü. És jönnek tovább: a ménta-lapu, Utána egy fürt fakó orgona. Nem emlékszem már csak egyikre is, Honnan és mikor, hogy’ került oda? Most egy darabon posbadt üresség; Egymáshoz tapadt ócska levelek; Szent László király... Anyámtól kaptam. Szép oktatás közt ő adta nekem: Hogy azt a szentet, a jót, a dicsőt Kövessem hosszú, boldog életen . . , Édes jó anyám, még most is ballom Dalosán zengő, mézes ajakad . . . Mint hittem akkor, hogy a királyok Sorában ilyen sok nagy szent akad! Már csak nehány lap — s mi bukkan elő ? Négy viráglevél, rózsaszín csoda 1 Az a muskátli... Jól emlékezem, Titkon, szorongva én tettem oda. Pünkösd napja volt. Templomba mentünk. A kis Boriska kínált meg vele. A kalapomhoz szánta biztosan , . . Elrejtém, hogy ne tudja senkise. Úgy eltűnődöm e virág fölött Minő ép a szín a négy levelen! így maradhat meg idők múltán is A szivünkben az első szerelem. Borsodi László. 1913. november 1. tekintélyes rész jut az elismerésből. A felvonások közben Rapcsák Ella, Frenyó Mária és Papp Gabriella bennlakó növendékek szép zene- számaiban gyönyörködött a hálás közönség, mely melegen és szívesen tapsolt a műsor ösz- szes szereplőinek. És — last, not least — a pompásan ösz- szeállított darab szerzője és rendezője, M. Neszvadba Gizella, olyan elismerést érdemel, amelyet csupán tapssal nem is lehetett kifejezni. Abból az alkalomból, hogy a Mária-kon- gregáció idei első nyilvános ünnepségéről megemlékeztünk, elmondunk egyet-mást magáról a kongregációról is. A kongregációnak alapítója Mater Beleznay Etelka, az angolkisasszonyok egri intézetének főnöknője; a prézes: Ivánovich Emil dr., papnevelő int. lelkiigazgató. A kongregáció három csoportból áll és pedig a hölgyek-, a bennlakó növendékek- és a külső növendékek csoportjából. Célja a kongregációknak az, hogy a világnézetében és erkölcseiben megmételyezett mai társadalomban uj nemzedéket neveljen, amely megismerje és szeresse az eszményi életet és becsülje a tisztaság liliomát. Az igy megtisztult és megerősödött lélek azután majd maga körül is megtisztítja a levegőt és fölveszi a harcot az erkölcstelen képek, sikamlós színielőadások, gonosz olvasmányok és trágár beszédek ellen. Az ilyen erős lélekkel szárnyára kelt nemzedék tud majd tisztogatást rendezni a kirakatok polcain; lesöpri a családok asztaláról az erkölcsi mételyt terjesztő könyveket, újságokat s kidobja a családi szentélyek falairól az érzékcsiklandozó képeket. Az igazi eszményiség- gel telitett szívű nemzedék megjavítja majd a színházak műsorait, a túlságosau szabados társalgási modort és erős kézzel lát hozzá a női divat szemérmet és jóizlést sértő kinövéseinek nyeseget éséhez. A Magyarok Nagyasszonyának oltalma alatt álló Mária Kongregáció kebelében a hitélet erősítésére szolgáló gyűlések, ájtatossá- gok és ünnepségeken kívül a múlt évben megalakult az eucharisztikus szakosztály 56 taggal, a missió szakosztály 87, és a sajtó szakosztály 21 taggal. Az első a lelki tisztaságnak minél tökéletesebbé tételén kívül a szegény templomok részére kézimunkákat készít. A második szakosztály az afrikai missiók számára gyűjt, a sajtó szakosztály pedig a katolikus sajtó fóllendítését, jó könyveknek, folyóiratoknak és újságoknak terjesztését tűzte ki feladatául. A női kongregációnak hatása már is érezhető. így például a nagyböjt folyamán egy táncmulatságot el kellett hagynia az illetékes rendezőségnek, egy másik pedig lezajlott tánc nélkül — pártolás hiányában. Amit a krizantémum mond ... Úgy vagyunk alkotva, hogy a pusztulás, enyészet nem szerez nekünk örömet; az mindig csak lehangol. Rosszul esik látni egy eltaposott fűszálat is . . . Most, a nagy pusztulás idején, őszkor, szinte fáj nekünk az a hideg lehellet, mely végig csap a lombos erdőkön, kertünk virágain, mire megreszketnek ezek és szomorúan hullatják sápadt leveleiket, színtelenné vált szirmaikat. Leverően hat kedélyünkre a szemhatár szürkesége, mely olyan, mint a sírja szélén reszkető aggastyán fénytelen tekintete. Sajnáljuk a természetnek elköltözött dalosait. Elmentek ők, mert a nap bágyadt sugarai nem melegítik fel már fészküket. A természet is mintha tudná a pusztulást, mert szinte fátyolt akar borítani a ködös, fehér, felhő-foszlányokból a haldokló földre... Pusztaság ... nincs virág ... meghalt a természet ... Ezt teszi sok ember évente, naponta... Ez lesz a sorsom nekem is, . . . mindenkinek. Ez a természetadta környezet és tudat beleállít bennünket az „Őszi hangulatiba, amelynek tartalma az, amit Poe Edgár hollója mond, hogy csak egy „jövő, igealak van, amit az ember biztosan és gőg nélkül alkalmaz magára meg fogok halni“ ! . . .
