Eger - hetente kétszer, 1913
1913-10-29 / 87. szám
Előfizetési árak: Egész évre.. _ 10 korona. Fél évre _____5 » N egyed évre _ 2-60 » Egyes szám ára 10 fillér. Szerkesztőség: Lyceum, 26-ik szám, hová a lap, szellemi részét illető közlemények intézendők. ===== Kiadóhivatal: Lyceumi nyomda, hóvá az előfizetések és hirdetések küldendők HETENKINT SZERDÁN ÉS SZOMBATON MEGJELENŐ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. 1913. — 87. szám. XXXYI. ÉVFOLYAM. Szerda, október 29. Az egyházmegye tanítóihoz.*) Nem adhatok eléggé pregnáns kifejezést annak, hogy mily örömmel néztem ennek az alkalomnak elébe, amely nekem egyházmegyém tanítóival, az egyházmegyei egyesületben itt lévő képviselőivel való találkozásra örvendetes alkalmat nyújt. Ez az örömem, kell, hogy először abban nyilatkozzék meg, hogy mindannyiokat, és akiknek képviseletében s megbízásából itt vannak, benső örömmel, szívből üdvözöljem. Meg vagyok győződve arról, hogy a tanfelügyelő úr, aki ezeket az érzelmeket tolmácsolta, ezeket az érzelmeket híven adta vissza s ezért én mindenek előtt mély köszönetemet akarom kifejezni. Nagy volt az örömöm, mely megjelenésűket várnom engedte. Örültem azért, mert ennek az egyházmegyei tanító egyesületnek tagjai azzal, hogy az egyletnek tagjai, bizonyságot tesznek arról, hogy hívatásszerinti, hitvallásos tanítók; mert nem lehet egy egyesületnek szabályaihoz ragaszkodni (mint ahhoz Önök is ragaszkodnak) anélkül, hogy azokhoz az eszmékhez, melyek az egyesületet alkotják, híven ne ragaszkodjanak. Itt pedig az egyesület azért gyűjti össze a katolikus szellem által egyesített tagokat, hogy buzgó fáradozás, nyilvános tárgyalás, előadások tartása, *) Szmrecsányi Lajos érsek körülbelül ezt a beszédet mondotta az Egri FSegyházm. r. k. Tanítóegyesület okt. 28-diki tisztelgése alkalmával. pályakérdések megfejtése által először önképzésöket emeljék, másodszor ezen az utón méltó részesei legyenek azoknak a feladatoknak, amelyek Önök előtt állanak. Mit jelent ez egyebet, mint a legmagasabb hivatás átérzését, amelynek alapján mi mindannyian teljes bizalommal bízzuk iskoláinkat vezetésökre. Meg lehetünk ugyanis győződve arról, hogy Önök mindannyian, kik hivatásuk átórzésétől át vannak hatva, nemcsak leikök bensejében hitvallásos tanítók, hanem ezt a lelki meggyőződésüket ki is viszik az életbe s lelkesen törekszenek azok megvalósításán, lekötelezvén egyházukat, lekötelezvén a hazát, melynek érdekében a legnagyobb áldozatot hozzák meg. Ezért örültem annak, hogy találkozni alkalmam nyílt; hogy kifejezést adhatok Önök előtt annak, hogy a szellem egységében, mely bennünket összeköt, — nemcsak magas céljaikkal, hanem összes érzelmeikkel, törekvéseikkel, szükségleteikkel — lelkem bensejében egy akarok lenni. Tudom, hogy újabb időben az egyházmegyei Tanítók házának létesítésére irányul lelkes érdeklődésök. Egyszerre nem valósíthatom meg e nemes törek- vésöket, hanem már most, az első alkalommal, midőn találkozunk, meg akarom mutatni, hogy mily érdeklődés fűz ezen eszméhez. Ennek bizonysá- ! gáúl egy kis ajándékot tartok itt a számukra.**) **) Az érsek zárt borítékban 2000 koronát adott át az egyesület elnökének. Az „EGER“ tárcája. Az igazi boldogság. Fujdogál az őszi szellő, pergeti a Parasztot... Meg-megrezzen a sárga levél, aztán újra elhallgat. így van ez mindennel. Ä lélek is fázik, összeszorúl, mintha csak a sírba vágyna, mélyen a fagyos rög jalái. S azután... azután a Csendes nyugalomban visszatér régi boldogsága. Lám, a BerkÖ Miska is, hogy megvigasztalódott! Pedig csak pár napja költözött el édes anyja a kérdések hazájából a feleletek honába. Mikor hazajött a temetőbő], keseregve járt-kelt egyedül a fehér kis házban... még a falut is el akarta hagyni. Aznap este lejött hozzá a felvégből a szép Győri Margit. Nem szólt semmit, csak odaállt a hideg kemence mellé, aztán tüzet rakott, mint a régi időben, mikor még élt az öreg Bérkéné. így ment ez pár napig. Egyszer aztán megszólalt: — Ne menj el, Miska. Majd gondot viselünk mi reád édesanyámmal. Majd lejövünk mindennap, aztán segítünk rajtad, amit tudunk. És ránézett nagy, kék szemeivel a legényre. Oly kérő volt e nézése. — Ne menj el. Látod itt megvan mindened. Idegen földön senki sem szeret, de itt mégis... És Berkó Miska otthon maradt. A hosszú téli estéken már ő is feljárt a felvégbe. Félt az otthon csendes magányától. Lassan-lassan feledni kezdte édes anyja emlékeit. Ép úgy, ahogy elveszítjük észrevétlenül gyermekjátékainkat, bo- hó ábrándjainkat. De Győri Margitot is mindjobban megszerette. örült, ha láthatta; boldog volt, ha beszélhetett vele. Néha már az éj is eljött s ők még mindig beszélgettek... Mikor a völgyben is olvadni kezdett a hótakaró, nyomasztó gond szállt Miska kis házába. Közelgett a tavasz, a katonasorozás. S Ő Felhasználom továbbá ezt az alkalmat, midőn tanácskoznak, hogy egységemet Önökkel bebizonyítsam s azért a színvonal emelésére — amelynek az Önök körében magasan kell állania — két pályadíjat biztosítok azoknak a buzgó munkásoknak részére, akik a legégetőbb kérdéseket szorgalommal tanulmányozva, kifejezést adnak munkájukban az egyházhoz való ragaszkodásuknak. Két 200 koronás pályadíjat állapítok meg, nemcsak a legközelebbi közgyűlés idejéig, hanem a következő esztendőkre is, hogy mindig meg lehessen újítani a pályatételeket. Ezek a pályatételek is olyan eszközök, melyek leginkább fenntartják a törekvést a szellemi színvonal emelése iránt. Ezt hőn óhajtom előmozdítani; óhajtom, hogy ne maradjunk hátra az önképzés, a szellemi színvonal emelésében s mi is oda akarjunk emelkedni azok közé, akik ezt a feladatot a legmelegebben, a legbuzgóbban ápolják. Vegyék benső rokonérzésemnek megnyilatkozását szívesen és adjanak nekem, kérem, alkalmat, lelkesítsenek engem, hogy — ha a jó Isten tehetséget ad hozzá — mindig inkább és inkább bebizonyíthassam, hogy örömmel és szívesen hozok áldozatot a tanítóknak. ... Áldást kértek tőlem; lelkem mélyéből megadom . . . csak! most vette észre, mennyire megváltozott a lelke ősz óta. Édes anyja halálán nem volt oly éles fájdalma, mint most. Az tompa volt, a sírás enyhítette; ez lázongó, vigasznélküli.Néha vad düh szállta meg, szerette volna elpusztítani magát is, Győri Margitot js. ... Bevették Miskát katonának. Az idő lassan haladt. De mégis csak eljött a várva-várt nap. Mikor elhagyta a kaszárnyát, szinte remegett a boldogságtól. Majdnem futott örömében. Messziről lénekhangot hallott: »Fujdogál az Őszi szellő, pergeti a Parasztot, Hűtelen lett, aki engem! a faluban marasztott«... Az új regruták énekelték jókedvükben. Miska nem sok ügyet vetett rájuk, izgatottan sietett kedveséhez. Mennyire dobogott a szíve, mikor a csendes völgybe, a fehér kis ház elé ért! Hogy szólítsa, hogy Ölelje azt az édes teremtést?!... ... Mily nagy volt a bámulata, mikor látta, hogyi a kis házban már nem Győri Margit kezei rendezgetik a szobákat, ültetgetik a piros
