Eger - hetente kétszer, 1913
1913-10-25 / 86. szám
1913. október 25. EGER. (86. sz.) 3 Pénzkezelés és számvitel a köz- igazgatásban. A reformok korát éljük. A régi elavult rendszerek, szokások, ügykezelések, avagy mondjuk így: copfok, egymásután a lomtárba kerülnek — kegyeletes emléknek. És mégis; azon a téren, ami a közéletben a közönség érdekeit legközelebbről érinti, és ami a fejlődő, szellemi és anyagi erőiben gyarapodó városok közügyeiben a leginkább kerékkötő intézmény: a városi pénztárkezelés és számvitel ósdi formájában még mindig nem történt semmi változtatás. Ezen a téren évtizedek óta szünetel a haladás, pihen a reform, mintha csak sajnálná a végleges szakítást a múlttal, amellyel már csak ebben az egyetlen megoldatlan kérdésben függ össze. Az utolsó évtizedben hozott törvények között, persze azokat mérlegelve most, amelyek a közigazgatásra vonatkoznak, jóság és célszerűség tekintetében kétségkívül az 1901. évi XX. t. c. foglalja el az első helyet. Ez a törvény, tudvalévőén, a közigazgatás egyszerűsítéséről szól és a közigazgatási jogorvoslatok terén — kivéve a közigazgatási bíróság előtt folyamatba tett eljárást — egységes szabályokat alkotott, amelyek a régi, egymástól eltérő és bizonytalan eljárással ellentétben, a jogát kereső közönségnek teljes védelmet biztosítanak a közigazgatás fórumainak egész vonalán. Elsősorban a vármegyék, községek és árvaszékek ügyviteli szabályait tette egyöntetűvé és egyszerűsítette ez a törvény, ami által meggyorsította és így lényegesen megjavította a már közmondásossá vált „ólom lábon járó“ magyar közigazgatást. Azután a gyámpénztárak kezelési szabályainak revíziójával egységessé tette az árvaszékek rendelkezése alatt álló nagy árvavagyon megőrzésének, megtartásának és gyümölcsöztetésének alapelveit és így megkönnyítette az eddigi nehézkes ellenőrzést. A kézbesítési eljárást a postának a közigazgatás szolgálatába vonásával egyrészről gyorsabbá, más részről megbízhatóbbá tette, habár sok helyen (ami nálunk, Egerben, még csak jámbor óhajtás!) a gyors és pontos kézbesítés érdekében, a bejelentési hivatal intézményének szervezésével újabb anyagi terheket rótt is a nagyobb és népesebb városokra. Legtovább kellett várnunk a rendőri büntető bíráskodás és a büntetéspénzek kezelésének szabályozására. Tíz évi késéssel, 1911. január hó 1-én életbe lépett ez is és modern intézkedései a kihágási bíróságokat lényeges teher alól mentették fel. Ezzel azonban a közigazgatás egyszerűsítéséről szóló törvény, egész teljességében, még mindig nincsen végrehajtva. Még mindig vannak benne üres keretek, amelyeknek betöltése nemcsak sürgős, hanem immár égető szükséglet is, és pedig annál inkább, mert a környezet, a közigazgatás egyéb ágazata már rendezett viszonyok között mozog. Az 1901. évi XX. t. c.-nek V. és VI. fejezete ugyanis a városok ügyvitelével és pénztár- kezelésével foglalkozik s felhatalmazza a belügyminisztert, hogy a törvényhatósági joggal felruházott és rendezett tanácsú városok ügyvitelét, pénzkezelését és számvitelét a lehetőséghez képest egységes alapelveken nyugvó utasítással szabályozza. A törvénynek ez a rendelkezése azonban még ma sincs végrehajtva; pedig a törvénynek megalkotásától máig tizenkét esztendő pergett le a múlandóság orsóján! Nem tudjuk magyarázatát találni annak a szinte krónikus lassúságnak, amellyel a városok ügyvitelének reformja készül. Pedig mondanunk is fölösleges, hogy amint a megyei, községi és árvaszéki közigazgatásba a kibocsátott ügyviteli szabályok elevenséget, pezsgő vért, közhasznú gyorsaságot vittek, ugyanígy jótékony hatást gyakorolna a városi közigazgatásban is az egységes ügyviteli szabályzat. Néhány város ugyan a saját jószántából, érdekeinek megóvása és közönségének szabatos kiszolgálása érdekében megkísérelte már, hogy külön szabályrendelettel rendezze és egyszerűsítse az ügyvitelt, azonban jóakarata hatás nélkül maradt, mert a rendezés csak általános érvényű, az egész vonalon egyenlően kötelező utasítás eredménye lehet. Sok városnak például a pénzkezelése és számvitele mintaszerű, ámde ez is csak elszigetelt, szórványosan jelentkező vívmány a városi közigazgatásnak javulása felé; a teljes rendezést, a viszonyoknak általános javulását nem az elszórt „Jóreménység“ szigetecskéktől, hanem a törvényben említett egységes alapelvektől várhatjuk. Ezeknek az egységes alapelveknek kidolgozását és életbeléptetését kérjük! Most, hogy a rendőri büntető bíróságról szóló utasítás életbeléptetése után az egyszerűsítési törvényből már csak a városokat érdeklő kérdések nincsenek megoldva, a belügyi kormány teljes erővel és eréllyel hozzáfoghatna a magyar köz- igazgatás hamupipőkéjének, a városi ügyvitelnek és ennek keretében a városi pénzkezelésnek és számvitelnek egységes alapelveken nyugvó rendezéséhez. ... A reformok korát éljük. A régi, elavult rendszerek, szokások, avagy mondjuk így: copfok, egymásután a lomtárba kerülnek. Miért késik éppen a városok fejlődését zsib- basztó ósdi szabályzatoknak reformja? A városok fontosságának elismerése és hangoztatása mellett jól esnék már, ha tettekkel is bebizonyosodnék a városok iránt táplált jóakarat. A hét. Eger város költségvetését most küldik szét a városatyák között s legutóbb mi is közöltük a főbb adatait egy ismertető cikk keretében. Itt és ezúttal csak két dologra kívánunk rámutatni. Egyik, hogy a szükségletek rovatából töröltek egy 200 koronás tételt. Ezt az évi ösz- szeget ugyanis évek hosszú során át fizette a város a minoriták templom-órájának rendben tartásáért. És sajátságos, ez az óra soha sem járt jól; vagy ha nagy ritkán és véletlen- ségből rövid ideig jól mutatott, akkor — biztos dolog — rosszúl ütött. Megjegyzéseink: a) a 200 koronát régen törölni kellett volna a városi költségvetésből; b) reméljük, hogy ezután jó lesz a minoriták órája, mert feltámad benne az önérzet, hogy „igazgatás“ nélkül is tud jól járni. Érdekes jelenség, hogy a fogyasztási adó fedezet rovatában az idei 165 ezer korona helyett csak 160 ezret vettek föl, mert a kedvezőtlen gazdasági viszonyok miatt csekélyebb fogyasztásra van kilátás. Ez nagyon igaz és helyes számítás. Csak az a nagy baj, hogy ezt a hiányt duplájára emeli a szükséglet rovatának 5000 koronás emelkedése. Mindez azonban nem lenne nagy kár, ha a fogyasztási adóbevétel várható csökkenése tisztán az alkohol rovására esnék, de félő, hogy a szegény emberek is inkább lemondanak a húsról, mint a pálinkáról, borról, vagy sörről. * Meg kell fékezni a sajtót/ Már tudniillik azt a sajtót, amelynek fejébe szállott a hatalom és mindenkit le akar gázolni, mindenkit rágalmaz, gyanúsít, sért. Ebből a szempontból nagyon örvendetes a Justh Gyula „hazaárulást pőrében a budapesti sajtóbíróság Ítélete. Pály Edét, aki a függetlenségi párt vezéréről azt állította, hogy hazaáruló, csekély hat hónapi fogházra és jókora pénzbírság lefizetésére ítélte. Reméljük, hogy A Nap cikkírója is ilyen mértékben kapja ki a magáét azért, mert azt irta, hogy a püspöksüvegeket is úgy osztogatta a kormány, hogy százezreket kért érettük a — pártkassza számára. A hercegprímás által beadott panasz tárgyalása ismét alkalmat ad a sajtóbíróságnak, hogy példás büntetés kiszabásával fékezni segítsen azt a sajtót, amely piszkolódni, gyanúsítani szokott. * Szociáldemokrata önvallomás. Most folyt le a szociáldemokrata párt XX. országos közgyűlése, amelyen Bokányi Dezső nagy beszédet vágott ki. Ebben a beszédben, melynek hiteles szövegét a „Munkáshiradó“ leközölte, a többek között igy nyilatkozott a szociáldemokrata pártvezér: — A mi éles gondolkozásunk bírta rá a gyávákat, hogy ők is cselekedjenek. És ma már nem lehet nélkülünk sem törvényt hozni, sem csalni, sem lopni. (Éljenzés, taps.) Nincs más hátra, mint hogy tovább is ezt a munkát folytassuk. Ehhez bizony nem kell kommentár. * Big Brothers. „Az Egyesült Államokban“ a „Big Brothers“ egyesület ez évben 2883 gyermeket mentett ki a bűnök fertőjéből. Ebben az egyesületben iparostól milliomosig minden társadalmi osztályból önként jelentkezett urak vannak, akik mellé továbbnevelés céljából a javító-intézetekből és a fiatalok börtönéből kikerült ifjakat osztanak be. Ezek az önként jelentkezők a „Big Bro- thers“-ek, magyarul „bátyák.“ A fiatal bűnös pedig az „öccs.“ És a bátya neveli, tanítja, társaságba vezeti „öccsét.“ Pedig az öccse nehány nappal ezelőtt még a fogházban jült. Minden előitóletet lerombolt ezzel a „Big Brothers“ egyesület. Bebizonyította, hogy az egyszer bűnözőnek, — különösen, ha még gyermeksorban van, — van még mit keresnie a társadalomban. Azt még meg lehet meoteni a munkás életnek! Olyan jól esik ezen egy kicsit elgondolkozni. Az önmagát bűnösnek érző fiúval megértetni, hogy ha dolgozik, ha megszereti A. LEGDRÁGÁBB A.LEGJOBB ! IÜ9P (krt/VM/stcMZtOtfylCL. AJZjjy X!y/íuÍ4J-eízy ijJÍ r/TLvtiVEMsMvufcA-füíJi, wi/ruijPAiikJv-etvJx>/ri/rie xriwnywmiáMxi/? Főraktár Özv. Wahl Adolfné m. kir. dohány-nagyárudájában.
