Eger - hetente kétszer, 1913
1913-10-22 / 85. szám
Előfizetési árak: Ej?ész évre ___10 korona. F él évre .. _ _ 5 » Negyed évre _ 2-60 » Egyes szám ára 10 fillér. Szerkesztőség: Lyceum, 26-ik szám, hová a lat szellemi részét illető közlemények intézendők. Kiadóhivatal: Lyceumi nyomda, hová az előfizetések és hirdetések küldendők HETENKINT SZERDÁN ÉS SZOMBATON MEGJELENŐ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. 1913. — 85. szám. XXXVI. ÉVFOLYAM. Szerda, október 22. Kifelé a zsákutcából. Eger, 1913. okt. 21. A margitszigeti játékbank botrányának egy haszna már megvan: az ellenzék a parlamenti küzdelemre készül. Avval ugyanis, hogy a képviselőház összehívására vonatkozó kérvényt hatvannál többen aláírták és azt — szintén az uj házszabályok értelmében — személyesen nyújtják át az elnökségnek, eo ipso hozzáfogtak a rendes parlamenti ténykedéshez. Elfogadták — legalább hallgatói agosau — az eddig érvénytelennek vallott uj házszabályt s részt kérnek a parlamenti munkából. A margitszigeti játékbank ügyében tervezett felszólalás ugyanis nem egyéb, mint a képviselőséggel járó egyik sarkalatos jog és kötelesség gyakorlása: az ellenőrzés, a felelősségre vonás köréből. így áll a dolog és ezt semmiféle magyarázgatással nem lehet más színben feltüntetni. Ez olyan tény, amelyet félreérteni lehetetlen: az ellenzék, hála Istennek, mégis csak tudatára ébred kötelességének és azt, ami a parlament elé tartozik, ott akarja elintézni. Ő maga kéri, hogy adjanak neki módot az elintézésre. Más lapra tartozik azután, hogy miként viselkedik majd a parlamentben, mi lesz a taktikája, de az bizonyos, hogy oly hosszú passzíva rezisztencia után rálépett végre a helyes útra. Visszafordult, hogy kijuthasson abból a zsákutcából, amelybe a vér- mérséklete vitte s amelyben előre nem haladhatott, vissza pedig nem akart térni, mert nem engedte az álszemérem. Távol van tőlünk az, hogy ezt az irányváltoztatást az ellenzék kisebbítése miatt hozzuk szóba, vagy éppen kárörvendően következetlenséggal vádoljuk az ellenzéki honatyákat, akik végre megunják ingyért fölvenni a képviselői napidíjakat. Sőt azt mondjuk, hogy ez a helyes. Ha az előre nem látás zsákutcába juttatott valakit, abból csak egy ut van kifelé: visszajönni azon az utón, amelyen bement. És ha rosszul, ferdén gombolta be valaki a kabátját: végig ki kell gombolni és úgy kell helyesen begombolni. Ennek nincs más módja, tehát örvendetes, hogy az ellenzék ezt a módot választotta s az első lépést már megtette. És akik erre mégis következetlenséggel vádolnák a Házba visszakészülő képviselőket, azoknak figyelmébe ajánljak azt a nem közönséges agyban keletkezett axiómát: a politika az egzigeneiák tudománya. Nos, ez az igazság azt mondja, hogy ha hiba lenne az ellenzék politikai magatartásában, ezt a hibát nem most követi el, amikor bemegy a parlamentbe, hanem akkor követte el, amikor fogadalmával kizárta onnét önmagát. Már akkor meg kellett volna gondolnia, hogy jöhetnek idők, fordulhatnak elő esetek, .amikor nem lehet, nem szabad kitérnie törvényhozói kötelessége elől. Amint hogy ezt belátta időközben Giessivein Sándor dr., Szabó István (nagyatádi) és még egy pár képviselő, akik egy-egy adott esetben részt is vettek a parlament törvényhozó munkásságában. Egyébként is be kell látnia mindenkinek, hogy a parlamentből való tüntető távolmaradás nem tarthat örökké, mert akkor látszólagossá válik minden olyan kerület választójoga, amely a parlamentbe be nem menő képviselőt küld a parlamentbe. Ideje, legfőbb ideje már annak, hogy a parlamenti munka megkezdődjék, mert bizony eddig nem volt valami épületes látvány a működésben lévő fél-parlament és a neheztelve, duzzogva félrevonult másik fél-parlament. Az ellenzék zsákutcába jutott: most visszafordul, hogy kijöhessen belőle. Rosszul gombolta be a kabátot: most kigombolja, hogy azután jól gombolhassa be. Ez a helyes, ez az okos dolog. Ezt parancsolja — nem a politikai bölcsesség, hanem — az egyszerű józan ész is. Az „EGER“ tárcája. Levelek egy serdülő leányhoz. i. Édes Gyermekem! Bár távol vagyok tőled, társalogni óhajtok veled, legalább írásban. Összegezni akarom azt a sok atyai tanácsot és intelmet, amelyet tőlem 16 éven át hallottál s mégegyszer a telkedre akarom kötni, hogy mindig kövesd, mert csak így lehetsz hasznos tagja a társadalomnak, áldása közvetlen környezetednek, csak így lehetsz boldog. Tulajdonképen élőszóval és akkor akartam én ezeket elmondani, mikor a szülői háztól búcsúztál, de — az igazi fájdalomnak nincs szava. Äzonfelül jobbnak is látom, hogy leírjam, mert a szó elrepül, az írás ellenben megmarad. Már pedig én azt szeretném, hogy ha itt következő jótanácsaim mindig a szemed előtt lennének és minden szavamat annyiszor olvasnád el, hogy végül intelmeimnek minden sora bevésődnék fogékony lelkedbe. Édes Gyermekem! Legnagyobb földi javunk, az élet, annyi kötelességgel jár, hogy e földi vándorlásunk tulajdonképen a kötelességek szakadatlan láncolata. Téged folyton e kötelességek lelkiismeretes teljesítésére tanított a szülői ház nemcsak szóval, hanem példával is; tanított pedig legelsősorban az Isten iránti kötelességekre, másodsorban azokra, amelyekkel az embereknek (s ezek között természetesen önmagadnak is) tartozol. E két kötelesség teljesítése az a két szárny, mellyel a föld porából fölemelkedhetünk s már e földi életünkben közeledhetünk a Magasságbelihez, végső célunkhoz. És a valódi, biztos emelkedés csak e két kötelesség teljes összhangban lévő teljesítésétől várható. Egymagában értéktelen tényező egyik is, másik is, annyira, hogy hiába van meg bennünk csak az egyik, vagy csak a másik iránt való hajlam és készség: küzdelmünk a megcsonkított, a félszárnyú madárnak meddő vergődése lesz a szánalmas kimerülésig. Ä jó Isten iránti kötelességeinkről nincs sok mondani valóm. Egyrészt azért nincs, mert hisz’ folyton ezeknek teljesítésére, gyakorlására tanított eddig az iskola és az édes otthon; másrészt mert — meggyőződésem — neked jobban kell hinned és remélned az Istenben s jobban ke'l Őt szeretned, mint másnak. Gondold meg, hogy annyi jóval halmozott el, amennyi száz ember közül legfeljebb tíznek ha jut. Adott az élethez épséget, erőt és egészséget; munkád teljesítéséhez képességekkel ruházott fel s szüleid olyan helyzetben vannak Általa, hogy minden szükségletedről, jövő boldogulásodnak minden anyagi eszközéről és tényezőjéről gondoskodni képesek. Igazán, annyi jóban volt részed Istentől életed eddigi folyamán, hogy erősen kell hinned őbenne, nagyon kell Őt szeretned és vallási kötelességeidet szinte fokozott mértékben kell teljesítened. De roppant szükséged lesz a hitre, az Is- tenszeretetre egész életedben; különösen majd akkor, ha mi, szülőid, nem leszünk már melletted s magad keresed, magad szeged meg a mindennapi kenyeret. A hit a legjobb barátunk, legjobb vigasztalónk, mely nem engedi, hogy magunkra maradjunk. Hányszor fordítanak hátat az emberek még a legjobbaknak is! És milyen jó, ha az ilyen magára-hagyott az Istenhez, a sokat szenvedett Jézushoz tud menekülni. Szegényebb már nem lehetsz őnála. Megszólnak? Őt is megszólták. Gúnyolnak, csúfolnak? Őt is gúnyolták, csúfolták. Igazságtalanság ért? Vele a legnagyobb mértékben igazságtalanok voltak az emberek. Üldöznek? Őt a világból is kiüldözték, halálra kínozták ... Ez a hit hűségesen végigkísér az életen, sőt leszáll velünk a sír mélyére és nem engedi, hogy szeretteinktől megváljunk, mert hiszen hitünk által reméljük a boldog viszontlátást.
