Eger - hetente kétszer, 1913
1913-10-18 / 84. szám
2 EGER. (84. sz.) 1913. október 18. tatnak. A higiéné az, amit az orvosok tudásuknak legjavából leszűrtek a köznek javára, hogy önmagukat nélkülözhetőkké tegyék. A higiéné az, amelynek köszönhető, hogy a járványos betegségek egész sorozata, mint a pestis, kolera, tífusz, — amelyek azelőtt félelmetes gyorsasággal terjedtek, megtizedelve egy- egy egész ország lakosságát, — a kulturált területeken most már föllépésük kezdetén köny- nyű szerrel elfojthatok. És mégis a higiéné az, amelyet a közönség — legkevésbbé vesz komolyan. A hatóságnak „kérlelhetetlen, okos szigorára! keil foganatosítania azokat az egészségügyi intézkedéseket, amelyek a járványos betegségek terjedését megakadályozzák és lehetővé teszik a veszedelem elhárítását!.. Annyi azonban bizonyos, — és ez vigasztaló a különben szomorú indolenciában, — hogy a köz- igazgatási hatóságok ebben a tekintetben jól dolgoznak és nem ismerik a tréfát. Ugyan mikor jön el az az idő, amikor a közönség „kérlelhetetlen, okos szigor“ alkalmazása nélkül is közreműködik azon, hogy a fertőző ragadós betegségek a múlt emlékei közé tartozzanak? Az eddigi — kényszerrel — kierőszakolt eredmények azt mutatják, hogy ezt az időt a hi- giénával való bensőbb megbarátkozással siettetni lehet. Ami pedig az idei kolera-veszedelmet illeti, Turtsányi Gyula dr. kir. tanácsos, megyei főorvos hivatalos jelentéséből a következőkben ismertetjük : „ ... Az országot sújtó kolera járvány ez időszerinti keletkezése és terjedése lényegesen eltér az eddig szerzett tapasztalatoktól. Szórványos fellépése, — nagy területeknek mintegy átugrása, — lefolyása meglepő; orvosi szempontból sok esetben nehezen értelmezhető s lehet mondani, hogy az eddigi tapasztalatokkal sok tekintetben ellenkező. A hatóságok több gyanűs betegűlést jelentettek s a bakterologiai vizsgálat bevárása előtt már úgy intézkednek, mintha a baj abszolúte biztos lenne. Ez az eljárás helyes, szabályszerű, hiszen voltaképen fő a klinikai tünetek pontosmegállapítása,összegezésesaz abból levont helyes következtetés. Ennek az óvatos, körültekintő eljárásnak köszönhető, hogy az eddig észlelt két eset — máig korlátok közé szoríttatott. Az első eset a következő: Rutkai József 4 éves, Ludas községhez tartozó vasúti pályaőr fia, 1913. év október 2-ikau délben beteg lett. Szülei bemondása szerint, ez ideig a gyermek nem volt beteg; víg, élénk gyerek. Délben nem evett; hamar ágyba került; másnap, pénteken éjfél után 3 órakor eszméletét veszítve, reggeli 7 órára elhalt. A ludasi pályatesten a vasúti orvosi szolgálatot Pásztor Dezső dr. — aki egyszersmind káli körorvos is — látja el. Jóllehet, sem az orvosi segély, sem a gyógyszer a pályaőrnek fillérjébe sem kerül, beteg gyermekéhez orvost nem kéretett, csakis halála után — az állomásfőnök utján kérette. Az orvos péntek délelőtt 10 órakor a pályaőrnél megjelent s mivel az összes körülményeket nagyon is gyanúsaknak találta, távbeszélő utján a gyöngyösi járás főszolgabiráját értesítette. Az I-ső fokú hatóság délután szakközegével a községben, valamint a pályaőr házában megjelent, a hullát szabályszerűen a hullaházba vitette; a járási orvos a karácsondi körorvossal egyetemben a hullaszemle megtartása után, egy darab bélrészt, bakteriológiai vizsgálás végett, még aznap a budapesti állami állomásra küldött. Jóllehet, a hullán az ázsiai kolerát kétségen felül meg nem állapíthatták, mint gyanús esetet vették; ennélfogva a pályaőrt, nejét s egy 7 éves fiút, zár alá helyezték. A községben is az óvóintézkedéseket minden irányban foganatosították. A bakteriológiai jelentést vasárnap este kézbesítették az alispáni hivatalnak, mely szerint Rutkai József ázsiai kolerában halt el. Jóllehet, az I.-ső fokú hatóság kimerítő jelentést tett, mindazonáltal hétfőn reggel a vármegye alispánja a vm. t. főorvossal, a pályaszakasz-mérnökkel s Hellebront Pál Il-od főjegyzővel a helyszínére kiszállt. Legkörültekintőbb vizsgálattal sem lehetett biztosan megállapítani a baj miként való keletkezését. A pályaőrház a vasúti állomástól 1 kilométerre fekszik, a községtől 1 és fél kilométerre, mögötte terül el az úgynevezett lankás „Sárrét“. Az őrház, a környéke tiszta: az őr és családja — vallomásuk szerint — napok óta még a községben sem voltak; lakásukban idegen nem volt. A szülők előadták, hogy a gyermek sem hányás, sem hasmenésben nem szenvedett, görcsei nem voltak, állítólag lázas volt. Tapasztalat, hogy a hozzátartozók legtöbb esetben, csupa félelemből, tartva a szigorú intézkedésektől, valótlan adatokat mondanak; épen ezért a bemondások mindig fentartással mérlegelen- dők. Lehetséges, hogy a gyermek a pályatesten fertőztetett; ugyanis a vonatokból nemcsak emberi ürülék hull ki a pályatestre, hanem az utasok sokszor élelmiszer maradékokat is kivetnek; a gyerek esetleg ez utón fertőztetett. A pályaőrök útszakaszaikat nap-nap után bejárni kötelesek, a pályatestre hullott szennyet pedig fertőtlenítik. Lehetősége fenn áll, hogy a pályaszakasz bejárásakor az apa hurcolta be a ragályt. Újabb betegűlés 12-ig bezárólag nem fordult elő. Azonban 11-én a bakteriológiai vizsgáló állomás értesítése szerint Rutkai György, az apa, kolerabacillus hordozó: ugyanis a családtagok váladéka is felküldetett s mig az anya s a fiú egészségesek, illetve bennök kolera baktérium nincs, addig az apa fertőzött, jóllehet semmiféle klinikai tünet nincs s teljesen egészséges. Az őrház újból zár alá vétetett, az apa mai napon Ludas község járványkórházába lett internálva, mivel 10-én a zár — nem lévén újabb betegűlés s az 5 napi megfigyelés letelt — feloldatott. A második betegűlés Poroszlón, az úgynevezett „Csapó ártéren“ történt. Bodnár Imre 56 éves, csapói kerülő 7-ikén, kedden lett rosz- szúl; ugyanazon nap délután 4 órakor a kerülő házból kocsin lakására, Poroszló községbe hozatott. A helyben lakó körorvos, Korom Lajos dr. hivatván a beteghez, a klinikai tünetekből az ázsiai kolerát megállapította. A beteg 8-án éjjel 1 órakor meghalt. A szabályzat szerinti óvintézkedések megtétettek. A beteggel érintkezők, valamint hozzátartozói s a csapói két kerülő zár alá helyeztettek s mivel a napszámos osztályhoz tartoznak, közélelmezésben részesülnek. A budapesti bakteorologiai intézet pénteken délután értesítette a vármegyét, mely szerint Bodnár Imre ázsiai kolerában halt el. Szombaton az alispán a t. főorvossal s az I-ső fokú hatósági közegekkel a helyszínére ment s beható felülvizsgálatakor az összes óvóintézkedések minden irányban legpontosabban meg- téve találtattak. Az első fokú hatóság orvos közegeivel együtt, kiváló értelem és szorgalommal járt el és jár el. Az alispán — javaslatomra — úgy határozott, ha 13-ikáig délig (hétfő) semmiféle gyanús betegűlés nem történik, a zárlat feloldható. Valószínű, hogy ezen eset is mint szórványos eset marad s ha esetleg egy-két betegűlés előfordulna is, meggyőződésem, hogy nagy terjedelmet nem ölthet . . .“ íme ez az idei kolerának hivatalos, tehát hitelesen megállapított állapotrajza nálunk, Hevesvármegyében. Minthogy a közigazgatási bizottságnak hétfői ülése óta újabb eset nem fordult elő, a helyzet képe máig semmiben sem változott. A hét. Heintze és Bayros. A napokban halt meg az a Heintze nevő iparossegéd, akinek züllött, élete a bíróság előtt tárta fel Berlin és a nagyobb német városok erkölcsi fertőjét. Az akkor keletkezett felzúdulás eredménye lett a világhírre jutott Lex Heintze, mely egy csapásra — és sok tekintetben túlzott módon — akarta megszüntetni az erkölcstelenséget... Es ugyancsak a napokban mentették fel nálunk Bayros Ferenc festőt, illetve az ő kiállítását rendező úgynevezett Szent György-Céhet, akik ellen közszemérem ellen való vétség címén emelt vádat a budapesti ügyészség. A Szent György-Céh tavaly kiállítást rendezett Bayros Ferenc márki festő műveiből s egy külön teremben Bayros mesternek erotikus vonatkozású képei voltak láthatók. A merész fantáziával és még merészebb naturalizmussal festett képek nem annyira erotikusak, mint a szeméremsértö pornográfia fajtájából valók voltak, amelyekben sokkal kevesebb volt a művészi érték, — legalább a komoly sajtó igy vélekedik — mint a disznóság. Nos, és a művészet szabadsága nevében fölmentették úgy a festőt, mint az egy korona belépődíjért pornografikus képeket mutogató Szent György-Oéhet. Veszedelmes dolog is a Bayros-képeket (amelyeket pedig a rendezők is külön, elfüggönyözött teremben állítottak ki) művészieknek nem találni s erkölcsteleneknek bélyegezni, mert akkor reá sütik az emberre a maradi bigottéria vádját. Meghalt Heintze, éljen Bayros! És a világ tovább forog a maga keserű, erkölcstelen levében. * Gyilkosok, — halálraítéltek. E héten két halálos ítélet hangzott el az országban. Az egyik bűnös asszony, aki huszonöt évi házasság után megmérgezte a férjét, hogy a szeretőjével élhessen. A másik egy vagyonos, jó családból való fiatal férfi, aki apját-anyját lemészárolta, hogy örökséghez, pénzhez jusson és folytathassa dorbézolásait . . . Most élne a „legnagyobb magyar“! Bizonyára nem mondaná, hogy — mivel nagyon kevesen vagyunk — még az apagyilkosnak is meg kell bocsátanunk. Akkor még lehetett ilyent mondani, mert talán nem voltak apagyilkosok, de, sajnos, ma elég gyakori az apa-, anya-, hitves- és testvérgyilkos. Szinte ijesztő mérvben szaporodik az ilyen rettenetes bűn. * Egy könyv sikere. Egy münkheni könyvkereskedő a következő szövegű hirdetést közöltette egész sereg napilapban: Kiadásomban legközelebb díszes kötésű könyv jelenik meg, amelynek ez a címe: Mit kell tudnia a fiatal leánynak férfhezmenése előtt? A könyv ára 3 márka. Erre a csábító hirdetésre nem kevesebben, mint hetvenötezren küldték be a kereskedőnek a könyv árát és postafordultával kaptak egy egyszerű, de jól szerkesztett — szakácskönyvet. A kereskedő csakugyan azt adta, amit ígért, mert a férjhezmenő leánynak min- denekfölött jól kell tudnia főzni. Az persze más lapra tartozik, hogy a 75 ezer megrendelő más egyebet várt és nem szakácskönyvet. Pedig bizony-bizony evvel többre mennének a leányok, mint avval a remélt olvasmánnyal, mert ennek a sikere biztosabb és tisztesebb. * ¥t;'$l Jön a gyufa-monopolium. A pénzügyminisztériumban már teljesen elkészült az a törvény- javaslat, mely a gyufa-egyedárúság behozataláról szól Magyarországon. Az állam megváltja az összes magyar gyufagyárakat és egy gyufa-trösztöt alakít, amelynek tizenöt évre bérbeadja a gyufagyártást. Ebből a pénzből fog kikerülni a gyárak megváltási ára. A tervezet biztatja a közönséget, hogy a monopólium nem fog neki kárt okozni, mert a gyufa ára ezután is csak két fillér marad skatulyánként. Azonban valószínű, hogy rövidesen úgy járunk, mint a dohány-áruval, mert a monopóliumnak mindig ez a kilátás a veszedelme.
