Eger - hetente kétszer, 1913
1913-10-08 / 81. szám
Előfizetési árak: Egész évre- _ 10 korona. Fél évre------- 5 » N egyed évre _ 2-60 » Egyes szám ára 10 fillér. EGER Szerkesztőség: Lyceum, 26-ik szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények — = intézendők. = Kiadóhivatal: Lyceumi nyomda, hová az előfizetések és hirdetések küldendők HETENKINT SZERDÁN ÉS SZOMBATON MEGJELENŐ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. 1913. — 81. szám. ... ----- XXXVI. ÉVFOLYAM. —Szerda, október 8. J og és kötelesség. — A törvényeket iemertetö kurzusok. — Az Alföldi Magyar Közművelődési Egyesület már megkezdette üdvös kultur- munkálkodását és, bár a hevesmegyei csoport formálisan még nem alakult meg, az Egyesület már vármegyénkre nézve is akcióba lépett. A népművelés fontos feladatát máris megyeszerte szervezi. Az Országos Szabadoktatási Tanácstól átvette az iskolán- kívüli népies ismeretterjesztő előadások rendszeres, következetes és fokozatosan bővülő intézményének vezetését. Az Országos Közművelődési Tanács megbízásából, az írni-olvasni nem tudó felnőttek részére analfabéta tanfolyamokat szervez. És hogy bennünket, egrieket, közelebbről érdeklő akciójára is rámutassunk a Kultur-Egyesületnek: Eger városával tárgyalásokat folytat egy 100 középiskolai tanulóra berendezendő fiu- internátus fölállítására. Az egész vonalon megindult kultur- munka természetesen mihamarébb maga után vonja magának a kultúrintézmény helyi szervezetének megalakulását is. Csak idő kérdése tehát, hogy Hevesvármegyében is akció-képes intézőközéppont irányítsa a nép-kultura fejlesztését előmozdító munkát. Erre való tekintettel már most felhívjuk az alakuló vármegyei kultúrintézmény vezetőségének figyelmét egy régen érezhető hiányára a népműveltségnek, amely hiányt pedig könnyűszerrel pótolni lehet, sőt kell is, ha igazán szívünkön viseljük népünknek érdekeit. A magyar nép nincsen tisztában a jogaival és kötelességeivel. Vezessük rá tehát a népet a magyar törvényeknek megismerésére! . . . Régi szomorú tapasztalat az nálunk, Magyarországon, hogy a nép csak akkor vesz tudomást egy-egy újabb törvényről, vagy általános érdekű és érvényű kormányrendeletről, amikor annak áthágása vagy megsértése miatt a hatóság elé kerül és az megbünteti. Igaz, hogy általánosan bevett és megadással tűrt regula közéletünkben, hogy a törvény nem tudásával senki sem mentég etőzhetik, ha rossz fát tett a tűzre; ámde az is igaz, hogy a népre is, meg a törvényeket alkalmazó vagy végrehajtó hatóságokra nézve is jobb, kedvezőbb és alkalmasabb lenne, ha az újabb törvényeket a nép egész teljességében megismerné. A nép otthonában, a falvakban, népies kurzusokban kellene ismertetni, megmagyarázni a törvényeket és kitanítani a népet arra, hogy mi szabad, mi nem, mi válik hasznára és mi okozza kárát. Ilyen rendszer mellett sokkal kevesebb lenne a baj szép Magyarországon, a kihágások száma nagyot csökkenne, és ami a fő, sokkal jobb lenne a — közigazgatás. Mert a népies kurzusokon a nép megtanulna a törvények szerint élni; a községi elöljárók pedig, élükön a falu „eszével“ és fejével, a bíróval, megtanulnák a törvényeket helyesen értelmezni és alkalmazni. A hatóságok persze, egyéb elfoglaltságuk és hivatali teendőik miatt, ilyen népies kurzusok tartására nem érnek rá. Ezért a kultur-egyesületeknek kell programmjukba fölvenni azokat. Az ut nem is egészen töretlen. Egyik-másik vármegyében már vannak törvényismertető - kurzusok a községi elöljárók: számára, s ezeken a néhány hétig tartó gyakorlati tanfolyamokon a főszolgabíró, a járásorvos, a járási számvevő és egy-két központi tisztviselő a községi közigazgatás legfontosabb tudnivalóit adják elő és értetik meg az elöljárókkal. Vannak vármegyék, amelyek a községi bírókat a községi közigazgatás és a bírói teendők legszükségesebb tudnivalóit tartalmazó útmutatásokkal, törvénytismertető füzetkékkel, közigazgatási kátékkal látják el. Az ilyen kitanított bírók sem nem akaratnélküli, tehetetlen eszközök a községi jegyző kezében, sem pedig mint az elöljáróság és képviselőtestület feje, nem akasztják meg a községi jegyzőt sokszor nehéz és a község javát előmozdítani akaró munkájában. Ezeket az itt-ott divó helyi szokásokat általánosítani kellene. Ezáltal a községi elöljáróságok adminisztratív erejét és értékét növelnénk. Azután a népies ismeretterjesztő előadások kapcsán, vagy ezeknek keretében az ország törvényeinek ismertetése következnék. Ezáltal a nép alkotmányos érzéke növekednék és megtanulná ismerni, becsülni és tiszteletben tartani a jogait és kötelességeit. Az Alföldi Magyar Közművelődési Egyesület hasson oda, hogy a kormány írassa meg hozzáértő gyakorlati közigazgatási szakemberekkel a községi közigazgatás kátéját és készíttessen az újabb törvényekről népies nyelven irt ismertető füzeteket. A téli hónapokban azután (ekkor ráér erre a falusi ember) ezeknek fölhasználásával minden nehézség nélkül meg lehet tartani a népies törvényismertető-kurzusokat, amelyeknek nyomán jobbá lesz és megerősödik a községi közigazgatás; a törvényeknek egyikét-másikát pedig nem csak akkor ismeri meg a nép, amikor (sokszor jóhiszemű kihágások miatt) annak büntető hatalma sújt le reá, hanem a priori ismerkedik meg a törvényeknek segítő erejével és áldásaival is. Katinszky Gyula jubileuma. Az egri főkáptalan egyik nagyérdemű tagja, Katinszky Gyula prépost-kanonok, szombaton érte meg áldozópapságának félszázados évfordulóját s igy ő is belépett az egri egyházmegye aranymiséseinek díszes társaságába. És bár természeténél fogva nem barátja az ünnepel- tetésnek, még sem kerülhette el, hogy azok, akik az érdemeket mérlegelik és számon tartják, föl ne keressék üdvözletükkel életének e jelentős határjelzőjénél. Legelsőnek az egyházmegye atyja, Szmreesányi Lajos érsek, köszöntötte a jubiláns főpapot a következő levélben: Főtisztelendő Prépost, Kanonok Ur! Áldozópappá felszenteltetésének félszázados jubileumára fogadja szívesen főpásztori üdvözletemet s legjobb kivánataimnak benső kifejezését. Az a félszáz esztendő, amelynek sok érdemes munkáján keresztül a Gondviselő elvezérelte Főtisztelendő Uraságodat aranymiséje ünnepéig, a visszaemlékezés meghatott perceiben méltán töltheti el lelkét a megnyugtató öntudat örömérzetével; valamint méltán fokozza a megbecsülést és tiszteletet azokban, kik a köz javán fáradozó tevékenységének szemtanúi s e tevékenység áldásainak részesei voltak. A nevelés-oktatás nagyfontosságu közügyének Főtisztelendő Uraságod életét, képességeit s az egyházától jutalmul nyert javakat mindenkor készséggel áldozta, s midőn az egyházmegye tanügyeinek hivatott- ságban és ügyszeretetben ritka példát adó vezető-férfia volt, egyházmegyémnek oly ki-
