Eger - hetente kétszer, 1913

1913-10-01 / 79. szám

2

EGER (79. sz. t

1913. október 1.

arányában veti ki a hangverseny-kőrút művészi költségeit. Tervezet szerint fizetne a maximálisan 3800 koronában megállapított díjba

Miskolcz .... 800 koronát,

Igló (v. Nyíregyháza) 750 „

Kassa

.................... 700 „

E

perjes.................... 550 „

Sátoraljaújhely . . 500 „

és Eger .... 500 „

Legfeljebb erre az összegre vállalna kötelezettséget egy-egy város. Ha azután ennél több tiszta jövedelem mutatkoznék, az az illető város illetékes intézményének — nálunk a Zenepártoló Egyesületnek — javára esik, mely ezen a réven abba a helyzetbe kerül, hogy rendes és pártoló tagjainak kedvezményt is nyújthat.

Eger város közönsége minden évben megbirt egy pár méregdrága és rossz hangversenyt, remélhető tehát, hogy a jövőben is megbirja az igy tervezett olcsó és valóban művészi 2—3 hangversenyt. A Felvidéki Zeneszövetségen és illetve a Zenepártoló Egyesületen áll most már, hogy közönségünknek hangversenylátogató kedvét, vagyis a hangversenyek számát fokozza.

Hevesmegye közállapotai.

— Majzik Viktor alispán jelentése az 1912. évről. — Vili.

(Mezőgazdaság. Állattenyésztés.)

Közgazdaságunknak még mindig a mező- gazdaság a fő erőforrása. Hogy milyen volt ez az erőforrás az 1912. évben, arról az alispáni jelentésben a következőket olvassuk: ügy az őszi, mint a tavaszi kalászos termények termése jól sikerült, az árak állandóan magasak voltak és így a gazdákat az eredmény kielégít ette. A takarmánynemüek azonban nem adtak kellő termést. A betakarításnál az eső sok kárt, okozott, s így megyeszerte, különösen a Tiszamenti községekben — ahol árvíz is pusz— Azt szeretném tudni, nagymama, miért van neked falábad? Háborúban voltál?

— Nem, Line. De ennek története nem a te korodhoz való.

— Mondd csak tovább, nagymama. Én öregebb vagyok, mint gondolnád.

A ráncos öreg kéz ifjú homlokra simul. A semmit nem tudó szemek és a túlságos sokat látott szemek egy hosszú, értelmes tekintetet váltanak.

— Az én történetem egy cseppet sem regényes, kis lányom. Nem háborúban lőtték el a lábamat, sőt még véletlen szerencsétlenség sem ért.

— Hanem?

— A betegség. A térdemen egy daganat támadt. Egy napon az orvosok kijelentették, hogy amputálni kell.

— Nagymama, én inkább a halált választottam volna a helyedben.

— Én is.

— Hát akkor miért engedted meg?

Az öreg asszony magához húzta a gyermeket és megsimogatta selyem-haját.

— Miért, Line, az ember nemcsak saját magáért él. A saját idejében meghalni az embernek fényűzés és sokszor rosszabb ennél: dezertálás. Négy gyermekünk maradt s

tított — az év végére takarmányhiány állott be. A tengeri, burgonya és egyéb gumós növények rossz termést adtak. A sok esőzés késleltette sőt lehetetlenné tette a l eérésüket. A dohányból közepes termés volt, hanem a magasabb beváltási árak némileg pótolták a termés hiányait. A cukorrépára ráfizettek a gazdák, mert a folytonos esőzés akadályozta a termésnek idejében való kiásását, azutáu pedig a túlságosan magas nap.-zám-árak fölemésztettek minden várható hasznot. A szőlő csak az intenziven kezelt nagyobb szőlőtelepeken adott kielégítő termést. A kisgazdáknál részint a fagy és a jég, részint a rovarkárok elbn való hiányos védekezés, megfelezte a termést, amely minőség szempontjából általánosan rossz volt és csak az állandóan magas árak nyújtottak mégis némi kárpótlást. Uj szőlőtelepítés 927 kát. hold területen történt a vármegyében. A szüret eredménye 163,483 Hl. bor volt. Ebből az 1912. év végéig eladtak 83.830 hektolitert 44—50 korona átlag árban. A szőlőtermésből gyümölcsül 19,827 mmázsát adtak el 40—46 K átlag árban. A méhészettel való foglalkozás némi emelkedést mutat. A méhészek száma 1912-ben 318 volt; a uiéztermés azonban a rossz időjárás miatt mindössze 66 m. mázsa volt. A selyemhernyó tenyésztésnél csökkenés állott be. Csak 7-en foglalkoztak vele és az összes selyemtermés 550 koronát jövedelmezett. A gyümölcstermést teljesen tönkretette a rossz időjárás úgy, hogy csak a szilva adott némi termést és jövedelmet a vármegye egyes részein. A zöldség-termelést még mindig csak Eger és Gyöngyös városok űzik eredményesen.

Az állattenyésztés nagy lendületet vett, bár a fejlődés elé az évek óta jelentkező ta- Barmány-hiány súlyos akadályokat gördít. A szarvasmarha-, sertés- és ló állomány nem csupán minőség tekintetében, hanem számbelileg is gyarapodott; csupán a juh állományban történt apadás. Ennek az oka egyrészről a tehenészetek szaporodása, a birtokok parcellázása és a legelők feltörése, más részről a rossz takarmánytermések és a leszállóit gyapjuárak.

A közlegelők ügye örvendetesen javul. Több községben uj legelőterületeket szereztek. Hat községben (Felsőtárkány, Visznek, Tisza- igar, Gyöngyöspata, Vécs és Szajla), összesen

azoknak biztosítani kellett a sorsát. Szükség volt rám.

— Elaltattak?

— Nem. Nem engedtem. Ha van fájdalom, az azért van, mert Isten megengedi, hogy legyen. Aztán meg féltem, — a gyermekek miatt,

— hogy nem ébredek fel.

— Hát akkor úgy: vágták le a lábadat, nyitott szemekkel, ébren voltál?

Az öreg arc halálsápadt lett. Mintha visz- szatérő láz gyötörné az emlékre.

— Előbb magamhoz vettem az Ür testét, aztán közben imádkoztam. A gyengeség csak azután jött. Atyád fogta a kezemet és egyszer elájult, a szegény fiú!

Line is közel van az ájuláshoz.

Elképzeli a kés élét a húsban, a fűrészt az élő csontokon. De visszatartja belső remegését és tűzben égő arccal, rekedt hangon szól:

— Nagymama, hát akkor nem a szabadság és nem az igazság a legszebb a világon?

— Nem; a kötelesség a legszebb,

— felel az öreg hívő asszony megadással.

És Line, ha talán nem is hisz neki, a lelkesedéstől magánkívül térdel le előtte és üde ajkát .hosszan forrasztja a száraz, ráncos, öreg kézre...

113 kát. hold legelőterületen, Dagyobbszabásu javítási munkálatokat végeztek, amelyre 8382 K. államsegélyt kaptak. Negyven község pedig a saját költségén tisztította meg közlegelőjét a gyomoktól és az elhatalmasodott bokroktól. A vármegye területén az 1912. évben községi legelő 8028 kát. hold, birtokossági osztatlan közlegelő 23,928 kát. hold, önként közösben hagyott (társulati) legelő 8990 kát. hold, erdei legelő 7331 kát. hold, közbirtokosság által bérelt legelő 5002 kát. hold és ugarlegelő 26 ezer 238 kát. hold volt. Ezekhez járultak még a tarlólegelők, amik szintén tekintélyes meny- nyiséggel gyarapították a legelők területét.

A vármegye állatállományát 34,457 drb. ló, 462 szamár és öszvér, 68,563 szarvasmarha (melyből 24,704 drb. magyar fajú, 1396 borzderes, 38,401 pirostarka és 4062 egyéb színes), 199 drb. bivaly, 88,078 sertés, 98,640 juh és 926 kecske alkotta. Állattenyésztő gazdaközönségünket tehát méltán illeti elismerés ezért a szép eredményért. Különösm a lótenyésztéssel foglalkozó gazdáinknak nagy az érdemök, mert, miként a szakértők is elismerik, olyan szép eredményt mutattak fel ezen a téren, hogy vármegyénket immár bízvást sorozhatjuk a legkitűnőbb lótenyésztő vármegyék közé.

Az állategészségügyi közszolgálatot 15 állatorvos látta el a vármegye területén. A ragadós állatbe! egségek közül nagyobb mértékben a következők pusztítóiták állatállományunkat: 1) a lépfene, mely Eger városában és 31 községben lépett fal. Megbetegedett 3 ló, 93 szarvasmarha és 8 juh, amelyek, 6 szarvas- marha kivételével, mind elhullottak; 2) a veszettség Gyöngyös városában és 20 községben fordult elő. Megbetegedett 19 kutya és 2 macska, amelyek megmartak 83 kutyát, 1 szarvasmarhát és 1 sertést. Úgy a megbetegedett, valamint a megmart kutyákat a hatóság haladéktalanul kiirttatta, mig a megmart szarvas- marhát és sertést zár alá helyezték. A szarvas- marha nem betegedett meg, azonban a sertésen 21 nap múlva kitört a veszettség és kiirtották;

3) a ragadós száj- és körömfájás, mely 1910. év őszén lépett föl és 1911-ben végig pusztítva az egész vármegyén, az 1912. évben már csak szórványosan jelentkezett. Mindössze 5 községben 245 szarvasmarha betegedett meg, amelyek mind meggyógyultak, mert a járvány lefolyásának gyorsítása céljából mindazon istállókban, ahol a baj fellépett, az összes szarvas- marhákat mesterségesen beoltották és így a veszedelmes baj enyhe és gyors lefolyású volt;

4) a rühösség 5 községben 30 drb. lovat támadott meg, melyek közül 3-at kiirtottak, 27 pedig meggyógyult; 5) a sertésorbáne 8 községben fordult elő. A megbetegedett 72 sertés közül 56 elhullott, 16-ot idejekorán levágtak; 6) a sertésvész 77 községben pusztított és a megbetegedett 10,420 drb. sertés közül csak 3216 gyógyult meg, míg 7022 elhullott és 182 drbot levágtak; 7) a gümökort 15 drb. tehénen állapították meg; 8) a sercegö üszög 2 községben 7 gulyabeli szarvasmarhán mutatkozott, amelyek mind elhullottak. Végül 9) a sugár- gomba-betegség 16 szarvasmarhát támadott meg, melyek közül 8 darabot levágtak, 8-at pedig műtéttel meggyógyítottak.

Közfogyasztásra levágtak a megye területén 349 bikát, 674 ökröt, 5144 tehenet, 376 tinót, 1442 üszőt, 8690 borjut, 8 bivalyt, 12,213 juhot, 498 bárányt, 151 kecskét, 45 gödölyét, 17,375 sertést és 83 malacot. A hatósági hus- székbe utaltak 56 szarvasmarhát, 3 borjut, 4 juhot és 25 sertést. A vágóhidak száma kettővel gyarapodott, mert Pásztón 40,000, Hevesen pedig 30,000 K. költséggel modern berendezésű uj közvágóhidat építettek és így