Eger - hetente kétszer, 1913
1913-09-20 / 76. szám
1913. szeptember 20. EGER. (76. sz.) 3 gyössolymos községekben is elkészültek a gazdasági munkásházak, a vármegyei munkásházak létszáma most a következő: Mezőtárkányban 26 ház, Ecséden 20, Verpeléten 66, Fesőtár- kányban 31 ház, Füzesabonyban 78 ház és 1 iskola, Kerecsenden 18 ház és Gyöngyössoly- moson 32 ház. A vármegye kezelése alatt álló 34 pénzalap forgalma összesen 2,612,754 K 51 fillér készpénz és 1,294,336 K 84 fill, érték bevétellel, továbbá 2,489,032 K 77 fill, készpénz és 365,284 K 81 fill, érték kiadással zárul. A megyei pénzalapok cselekvő állása az 1912. év végén: 669,381 K 50 fill, készpénz és 9,951,731 K 46 fill, érték ; a szenvedő állás pedig 5,251,803 K 19 fillér. A hét. Vámbéry Ármin sikereinek titka. Most, hogy e héten eltemették a világszerte ismert tudóst, a napi sajtóban a cikkek özöne jelent meg róla. Majdnem minden újság foglalkozott a Vámbéry Ármin sikereinek titkával s e címen sok mindenfélét írtak róla. Egyik azt, hogy nagy nyelv- ismeretei révén lett hírnevessé; a másik, hogy az angol világuralomnak lett akaratlan segítője első nagy útleírásával stb. stb. Pedig hát ezek mind csak okozatok! A lényeg, a valódi ok, amelynek révén oly sokra vitte Vámbéry Ármin, egyetlen szóval kifejezhető: a kitartás. Nálunk, a magyar fajnál, sajnos, kevéssé ismerős ez a szép lelki tulajdonság. Talán ezért nem tudjuk sokra vinni! * Nemzetmentés vallással, Bulgáriának tudvalévőén le kellett mondania Törökország ellen viselt háborújának legfőbb céljáról: Macedónia bolgár-lakta részéről. A bukaresti békekötés ezt teljesen kiragadta a bolgárok kezéből s most már át kell engedniök Görögország és Szerbia számára több százezer honfitársukat. A macedóniai bolgárok egyelőre nem tehetnek semmit az ellen, hogy földrajzi nézőpontból oda ne csatolják földjüket és falvaikat Szerbiához, meg Görögországhoz, de ahhoz már most a legelkeseredettebben készülnek, hogy faji és nemzeti épségüket és önállóságukat mindaddig Kalyke, egy szigetre viszi s ptt hagyja. A haty- tyúk azonban fölnevelik. Később szerencsétlen életének egyetlen barátja, Phylios is elhagyja. Bánatában a Kanopasz-tóba veti magát; anyja utána ugrik s mindketten hattyúvá változnak. Találó madárképeket fedezhetünk fel az ó-kori népek mítoszában a következő átalakulásokban. A múzsákkal hangversenyre lépni merészkedő kilenc pireoszi leányból kilenc Cserregő szarka válik. A Hespreia után tengerbe ugró ifjút Thetis könyörületből búvár- madárrá varázsolja. Meleager mindig zokogó leánya, Eurymede, gyermekével együtt gyöngytyúkká változik. Arpe, a kapzsi krétai leány, nagy összegért elárulja hazáját Mi- nosznak s büntetésből szüntelen fényre leske- lődő csókává változik. A keselyű az egyiptomiak szent madara. Az Osiris életét jelképező Apis szobor felett kiterjesztett szárnyú keselyű lebeg. Az ifjúság és az ébredő természet istene — Osiris és Isis gyermeke — Horus, mint keselyű-fejű ember, vagy mint emberfejü keselyű jelenik meg. A sas Zeus kísérője és Juppiter villámhordoző madara. A rómaiak császáraikat istenekké avatva, a máglyára, melyen azok testét elégették, sast helyeztek, mely a kötelékről szabadulván, égbe röpült s az istenné avatottnak lelkét magával vitte. megőrzik, amig egyszer azután végképpen odacsatlakozhatnak Bulgáriához. Nemzeti önállóságuk megvédésére hősiesen elhatározták, hogy ahányan vannak, tehát több százezren, elhagyják ősi vallásukat és áttérnek a római katolikus hitre. Ezzel annak akarják elejét venni, hogy akár a görögök, akár a szerbek a saját nemzeti vallásuk fölvételére kényszeríthessék őket s ezzel megkezdjék faji beolvasztásukat is. Ez a terv most már egészen közel van a megvalósuláshoz és nagyon érdekes, hogy a protestáns németek azok, akik leginkább biztatják a bolgárokat, hogy csatlakozzanak — Rómához. * A győri népegészségügyi kiállítás augusztus 14-étől szeptember 10-éig volt nyitva, amely idő alatt 30,168 ember nézte meg, vagyis Győr város lakosságának kétharmada. A kiállítást vasárnap és az ünnepnapokon különösen az ipari munkásság kereste föl nagyobb csoportokban, akiknek a rendezőség magyarázó előadásokat tartott. A Társadalmi Múzeumnak egy éven belül ez volt az ötödik vidéki kiállítása. A kiállítások látogatottságának részletes kimutatása a következő: Veszprém 13,470 (11 nap), Kaposvár 17,134 (12 nap), Székesfehérvár 24,579 (14 nap), Kolozsvár 42,160 (43 nap) és Győr 30,168 (28 nap). Közöltük pedig ezt a kimutatást azért, mert a Társadalmi Muzeum tervbe vette, hogy Egerben is bemutatja a népegészségügyi kiállítást, ezt a — hatásaiban éppen nem kicsinyelhető — népjóléti intézményt. * A Volksverein működése. A Volksverein für das katholische Deutschland most adta ki az 1912/13. egyesületi év jelentését. A tagok száma az elmúlt évben 47.000-rel emelkedett. A számuk most összesen 776.000. Ebből Poroszországra 505.278, Bajorországra 108.372, Badenre 60.000, Wüttembergre 37.000 tag esik, a többi kisebb szám s a többi német állam közt oszlik meg. A Volksverein hivatalos közlönye 5 millió példányban fogyott el, a mindenfelé elterjesztett röpiratok száma fölülmúlja a 3 és fél milliót. Felvilágosító és tanító irányú könyvekből és füzetekből 851.000 került forgalomba. Gyűlést a birodalom területén 3427-et tartottak. * Egyes kiváló madárfajokat teljesen figyelmen kivűl hagy a mitológia. A tyúkról, kócsagról például egy szót sem szól; sokról meg csak annyit mond, hogy egy-egy istennek volt kiválasztott madara, a miért-jét azonban nem jelöli meg. A tatárok nagy tiszteletben tartják a baglyot. A hagyomány szerint Dsingiszkán csatavesztése után romok közé menekült az üldöző ellenség elől. A rom tetején fátyolos bagoly ült. Mikor az üldözők meglátták a rémes madarat, tovább mentek, mert nem gondolták, hogy a bagoly-tanyán ember lappangjon. Ha már a régiek ily nagy tiszteletben tartották a madarakat s oltalmukba vették azokat, boldogságunk ellen való vétek volna meg nem fogadni az intőszót, mely arra kér, hogy védjük |é!s oltalmazzuk! a madarakat! Beszéljünk szeretettel a madarak ideális életéről; arról, hogy segítségük nélkül nem terem meg a gyümölcs és nem reng kalász a rónán, mert a káros férgek elpusztítanák. Fogadjuk meg azért a Szent- írás intő szavait: »Amikoron madárnak fészkére találsz az utón, akárminemű fán, vagy földön, melyben madárnak tojása, vagy fia vagyon és az anya ül fiain, vagy tojásain: ne vedd el az anyamadarat, sem fiait«... (Mózes V., XXII. 6.) Sz. A. Az állami tisztviselők kívánságai. E héten ülnek össze Győrött az ország állami tisztviselőinek kiküldöttei, hogy foglalkozzanak összes ügyeikkel, amelyeknek elintézése és megoldása anyagi helyzetükön és a hiányos törvény által őket ért sérelmeken segíteni tudna. A kongresszus főkivánságai: a modern szolgálati pragmatikának, a vármegyei tisztviselők részére már biztosított és okszerűen korlátozott automatikus előlépésnek, a fokozatokban háromévi várakozási időnek és a szerény méretű státusrendezésnek törvénybe iktatását, egyes méltatlanul, mostohán kezelt kategóriák sérelmeinek orvoslását, a lakásjárandóságnak a katonatisztekével egyenlő törvényes szabályozását, a nyugdíjtörvény némely sérelmes rendelkezéseinek módosítását, a lakás és az élelmi cikkek rohamos drágulásának meggátlását — s addig is, mig ez lehetséges lesz, a családi pótléknak megígért, továbbfejlesztését; — a nős, de gyermektelen, valamint nőtlen kartársak részére is a drágaság idejére megfelelő pótlék engedélyezését, a m. kir. állami tisztviselők özvegy- és árvasegély-alapjának sürgős folyóvá tételét és úgy ez alap, mint a nyug- dijjárulékalap felhasználása és kezelése módozatainak az Állami Tisztviselők Országos Egyesülete és az érdekelt állami alkalmazottak többi országos szervezeteinek bevonásával leendő megállapítását, az „Állami Tisztviselők Országos Egyesülete“ tagjainak hivatalból való bevonását kérelmezik. Bizony, bizony sok van e kérelmek között olyan, ami annyira természetes, hogy mindenki csodálkozik rajta: miért kell ezt kérni. így például: a pragmatika, a lakáspénz egyenlősítése a katonatisztekével, a státusrendezés stb. * Uncili-smuncili. Ez a kegyetlen ikerszó az Aranyeső egyik legkapósabb dallamának a neve. Arról nevezetes, hogy a közönség is — énekli, még pedig abból az egyszerű okból, mert a budapestiek is így szokták. Szomorú eltévelyedése az Ízlésnek, hogy amit a főváros romlott Ízlésű közönsége csinál, azt a vidék minden kritika nélkül majmolja, szolgai módon utánozza, mert meggyőződése, hogy ez — sikk. Pedig hát — dehogy sikk minden, amit a fővárosi közönség csinál! * Klárika a babái közt. Egy képet láttam az Ujidök-nek egy utóbbi számában: mosolygó arcú kis leány ül a hintaszékben s ölében hat babát tart átölelve — szépen. A modern család kis szeme- fénye, Klárika ő, akinek testvérkék hiányában, ime, hat babával tudnak kedveskedni a kedves szülők. S ha véletlenül Klárika súlyos betegségbe esik és el találja ragadni szülei ölelő karjai közül a kegyetlen torokbetegség, mily árván maradnak a babák s mily üres lesz a ház! Vájjon a régi családok berendezkedése — amikor hat kis leánynak volt egy babája — nem praktikusabb volt-e? Vájjon a hat kis leánynak nem szerzett-e több örömet az az egyetlen baba, mint Klárikának az ő hat babája? S vájjon a szülőknek nem volt-e több örömük a hat mosolygó gyermekben, mint a Klárika szüleinek az ő gyermekük unott arcában? Érdemes elgondolkozni e kérdésről. A keresztény-ellenes lapok juttatták szóhoz a tárcarovatban a »pornográfiát,« az apró- hirdetésekben a »leánykereskedelmet,« a hírekben a »családi botrányok« felturkálóit __ É s a családapák és családanyák mégis naponkint pénzért veszik ezt a mérget, hogy gyermekeik lelkét megöljék vele!
