Eger - hetente kétszer, 1913

1913-09-13 / 74. szám

Szerkesztőség: Lyceum, 26-ik szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények----- : intézendők. - -...........­K iadóhivatal: Lyceumi nyomda, hová az előfize­tések és hirdetések küldendők HETENKINT SZERDÁN ÉS SZOMBATON MEGJELENŐ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. 1913. — 74. szám. —----- XXXVI. ÉVFOLYAM. ----- - Szombat, szeptember 13. A ggodalom. (c‘§€) A reformok korát érjük. A múlt alkotásain fölépült intézmények egymás­után dűlnek ki és kerülnek a lomtárba, hogy helyüket újabb, a kor változott viszonyainak inkább megfelelő elvek és intézmények foglalják el. A technika csodálatos fejlettsége hatalmas réseket tört a konzervatívizmuson. / Es boldogok vagyunk? Nem vagyunk boldogok . . . Eger város az utóbbi két évtized alatt annyit fejlődött, hogy azt a régi maradiságot, amelyben a török hódolt­ságtól kezdve csaknem a múlt század kilencvenes éveinek elejéig tespedt, szinte egy csapásra levetkőzte. A modern városok sorába emelkedtünk mi már. r Épülünk, szépülünk. A régi eszterágas, bogárhátu udvarházakat emeletes pa­loták váltják fel. Az utcák sarát évről- évre nagyobb körzetekben nyűgözi le az aszfalt. Villamos áram gyújtja a világosságot, ha sötétedik; a szemét- szállítók csengetyűje ébreszt, ha vilá­gosodik. Napközben a kocsiforgalom soha sem szünetel, ami az élénkülő kereskedelemnek tanuságtétele; reg- gelenkint friss nyomdafestéktől itatott újságokat hoznak helyünkbe a lap- kihordók, ami a fejlődő népkultúra fok­mérője. Nem ekhós kocsikon és deli- zsáncon utazunk mi már, mint apáink tették, hanem két irányban is vasút szeli át a határunkat és a nem régen még villamos, vagy legalább lóvonatu társaskocsik után való sóhajtozásainkat száguldó automobilok váltották valóra, Régente a hagyományos pince-szereken és néhány vendégfogadón kívül alig akadt egyéb szórakozni valónk, most fényes kávéházak, elegáns éttermek, árnyas kerti-mulatók, társaskörök, szín­ház és a technika legújabb vívmánya: a mozgófénykép-színházak kínálják és nyújtják az élvezeteket. És boldogok vagyunk? Nem vagyunk boldogok . . . A modern városi életnek még mindig vannak teljesületlen vágyai. Kívánságok, amelyek a fokozott igényeknek kielégí­tését sürgetik. És ezeknek igyekezünk is eleget tenni. Nincsen elegendő jó ivóvizünk. Hát vízvezetékről álmodozunk. A vízvezeték rendszeres és megfelelő csatornázást igényel. Ezt is csináltatunk. Gondolunk a fürdőre is. Itt van a Melegvíz, mely az Isten adta gyógyító-erejével csaknem tel­jesen kihasználatlanul és parlagon hever. Modern, kényelmes berendezéssel nem csupán magunknak emelhetünk kelle­mes üdülőhelyet, hanem hasznot-hajtó, idegent-vonzó fürdőtelepet is varázsol­hatunk belőle. Miért ne vennénk föl tehát a jövő programújába? Hiányát érezzük a megfelelő sport-telepnek, az állandó és könnyen hozzáférhető kor­csolyapályának; nincsen hangverseny- termünk, hiányzik a közkönyvtár és — ami a köztisztaságnak és idegen- forgalomnak igazán nem válik előnyére, — a tágasabb útvonalakon és köztereken nincsen egyetlen illemhely sem! . . . Lassan-lassan mindenre rákerül a sor. Még arra is, ami majd csak ezután lesz kívánságunk. Mert a haladás utján nincsen megállapodás. Újabb húsz év múltán az akkori társadalom éppen úgy csodálkozik majd mi rajtunk, hogy miért nélkülöztük ezeket, amiként mi csodálkozunk most, hogy apáink miért taposták faggyugyertyás lámpásaik mel­lett bagaria csizmáikkal a sarat, mikor a kövezett út, az asztalt kényelmesebb. Ámde vájjon boldogabbak lesz- nek-e, mint mi vagyunk? Ha úgy haladnak, ahogyan mi ha­ladunk, nem lesznek boldogabbak!... Mert, mint mindennek a világon, a haladásnak is megvan a maga re­gulája, — akár a görög tragédiának. A mi haladásunk most csak a ké­nyelem, az élvezet, a szép, a fényes, a csillogás jegyében fogamzott tökéle­tesedés. A közjóiét emelésével, a meg­élhetés könnyítésével nem sokat törő­dünk. Közéletünk fórumán szenvedélyes viták folynak affelett, hogy kérjük-e városunk számára a törvényhatósági joggal való felruházást, avagy ne kér­jük? Legyünk-e teljesen önállóak és így magunkra hagyottak, avagy ma­radjunk meg a vármegye kötelékében továbbra is? Tehát cím és rang után futunk — üres tarisznyával. Arról azonban, hogy miként kellene ezt az üres tarisznyát megtölteni, hogy könnyebb legyen a megélhetés, hogy elviselhetőbbé tegyük a közterheket és boldogulhassunk: erről egyszerűen nem beszélünk. Eddig is szegények voltunk; a mostani rettenetes időjárás még sze­gényebbé tesz bennünket. Nincs termés; nincsen keresete a népnek. A piac pedig drága és még mindig drágul. Micsoda télnek nézünk eléje! És ugyan tettünk-e valamit a fenyegető nyomor enyhítésére ? Nem tettünk. A kenyér drága, a hús, a tej, a piaci termékek, a fa, a ruha, szóval minden szinte megfizethetetlen. A lakás- uzsora is a végletekben jár. Es a ha­ladás jegyében előre törtető városunk közvéleményét nem az foglalkoztatja, hogy miként kellene a kenyeret ol­csóbbá, a hús, a tej, a piaci termékek és minden egyéb elsőrendű szükség­letnek árát elviselhetőbbé tenni, hanem csak az, hogy milyen kényelmi beren­dezkedés hiányzik még falaink közül és hogy legyünk-e törvényhatósági jog­gal felruházott város, avagy ne le­gyünk ! . . . Az igaz, hogy a polgármester be­szélt a húsvágókkal, hogy a hús árát szállítsák le. Ámde ezek nem reagál­tak a beszédre. A rendőrkapitány is bünteti a tej hamisítókat, azonban a tej mégis csak rossz és napról-napra drá­gább. Arról azonban, hogy hatósági hússzék felállításával és tej csarnok lé­tesítésével enyhítsünk a kiáltó szüksé­gen, nem történik említés. Még a népnyomor legégbekiáltóbb uzsorását: a korcsmázást sem igyekez­tünk korlátok közé szorítani. Sőt! Mi­kor uj szabályrendelet készült a ven­déglőkről és italmérésekről, — hogy a városnak is jusson némi jövedelem a veszendő garasokból — lehetővé tet­ték, hogy pénzért a korcsmái záróórát meghosszabbíthassák! Hát ilyen a haladásunk. Megyünk előre a haladás ország­úján; nagy erőáldozatokkal igyeke­zünk utolérni, sőt elhagyni azokat a városokat, amelyek nem két évtizeddel, hanem — jobb körülmények között mint mi, egriek, — talán már száza­dokkal előbb kezdették meg vándorlá­Előfizetési árak: Egész évre- _ 10 korona. Fél évre ___-5 » N egyed évre .. 2-60 » Egyes szám ára 10 fillér.

Next

/
Oldalképek
Tartalom