Eger - hetente kétszer, 1913
1913-09-13 / 74. szám
Szerkesztőség: Lyceum, 26-ik szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények----- : intézendők. - -...........K iadóhivatal: Lyceumi nyomda, hová az előfizetések és hirdetések küldendők HETENKINT SZERDÁN ÉS SZOMBATON MEGJELENŐ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. 1913. — 74. szám. —----- XXXVI. ÉVFOLYAM. ----- - Szombat, szeptember 13. A ggodalom. (c‘§€) A reformok korát érjük. A múlt alkotásain fölépült intézmények egymásután dűlnek ki és kerülnek a lomtárba, hogy helyüket újabb, a kor változott viszonyainak inkább megfelelő elvek és intézmények foglalják el. A technika csodálatos fejlettsége hatalmas réseket tört a konzervatívizmuson. / Es boldogok vagyunk? Nem vagyunk boldogok . . . Eger város az utóbbi két évtized alatt annyit fejlődött, hogy azt a régi maradiságot, amelyben a török hódoltságtól kezdve csaknem a múlt század kilencvenes éveinek elejéig tespedt, szinte egy csapásra levetkőzte. A modern városok sorába emelkedtünk mi már. r Épülünk, szépülünk. A régi eszterágas, bogárhátu udvarházakat emeletes paloták váltják fel. Az utcák sarát évről- évre nagyobb körzetekben nyűgözi le az aszfalt. Villamos áram gyújtja a világosságot, ha sötétedik; a szemét- szállítók csengetyűje ébreszt, ha világosodik. Napközben a kocsiforgalom soha sem szünetel, ami az élénkülő kereskedelemnek tanuságtétele; reg- gelenkint friss nyomdafestéktől itatott újságokat hoznak helyünkbe a lap- kihordók, ami a fejlődő népkultúra fokmérője. Nem ekhós kocsikon és deli- zsáncon utazunk mi már, mint apáink tették, hanem két irányban is vasút szeli át a határunkat és a nem régen még villamos, vagy legalább lóvonatu társaskocsik után való sóhajtozásainkat száguldó automobilok váltották valóra, Régente a hagyományos pince-szereken és néhány vendégfogadón kívül alig akadt egyéb szórakozni valónk, most fényes kávéházak, elegáns éttermek, árnyas kerti-mulatók, társaskörök, színház és a technika legújabb vívmánya: a mozgófénykép-színházak kínálják és nyújtják az élvezeteket. És boldogok vagyunk? Nem vagyunk boldogok . . . A modern városi életnek még mindig vannak teljesületlen vágyai. Kívánságok, amelyek a fokozott igényeknek kielégítését sürgetik. És ezeknek igyekezünk is eleget tenni. Nincsen elegendő jó ivóvizünk. Hát vízvezetékről álmodozunk. A vízvezeték rendszeres és megfelelő csatornázást igényel. Ezt is csináltatunk. Gondolunk a fürdőre is. Itt van a Melegvíz, mely az Isten adta gyógyító-erejével csaknem teljesen kihasználatlanul és parlagon hever. Modern, kényelmes berendezéssel nem csupán magunknak emelhetünk kellemes üdülőhelyet, hanem hasznot-hajtó, idegent-vonzó fürdőtelepet is varázsolhatunk belőle. Miért ne vennénk föl tehát a jövő programújába? Hiányát érezzük a megfelelő sport-telepnek, az állandó és könnyen hozzáférhető korcsolyapályának; nincsen hangverseny- termünk, hiányzik a közkönyvtár és — ami a köztisztaságnak és idegen- forgalomnak igazán nem válik előnyére, — a tágasabb útvonalakon és köztereken nincsen egyetlen illemhely sem! . . . Lassan-lassan mindenre rákerül a sor. Még arra is, ami majd csak ezután lesz kívánságunk. Mert a haladás utján nincsen megállapodás. Újabb húsz év múltán az akkori társadalom éppen úgy csodálkozik majd mi rajtunk, hogy miért nélkülöztük ezeket, amiként mi csodálkozunk most, hogy apáink miért taposták faggyugyertyás lámpásaik mellett bagaria csizmáikkal a sarat, mikor a kövezett út, az asztalt kényelmesebb. Ámde vájjon boldogabbak lesz- nek-e, mint mi vagyunk? Ha úgy haladnak, ahogyan mi haladunk, nem lesznek boldogabbak!... Mert, mint mindennek a világon, a haladásnak is megvan a maga regulája, — akár a görög tragédiának. A mi haladásunk most csak a kényelem, az élvezet, a szép, a fényes, a csillogás jegyében fogamzott tökéletesedés. A közjóiét emelésével, a megélhetés könnyítésével nem sokat törődünk. Közéletünk fórumán szenvedélyes viták folynak affelett, hogy kérjük-e városunk számára a törvényhatósági joggal való felruházást, avagy ne kérjük? Legyünk-e teljesen önállóak és így magunkra hagyottak, avagy maradjunk meg a vármegye kötelékében továbbra is? Tehát cím és rang után futunk — üres tarisznyával. Arról azonban, hogy miként kellene ezt az üres tarisznyát megtölteni, hogy könnyebb legyen a megélhetés, hogy elviselhetőbbé tegyük a közterheket és boldogulhassunk: erről egyszerűen nem beszélünk. Eddig is szegények voltunk; a mostani rettenetes időjárás még szegényebbé tesz bennünket. Nincs termés; nincsen keresete a népnek. A piac pedig drága és még mindig drágul. Micsoda télnek nézünk eléje! És ugyan tettünk-e valamit a fenyegető nyomor enyhítésére ? Nem tettünk. A kenyér drága, a hús, a tej, a piaci termékek, a fa, a ruha, szóval minden szinte megfizethetetlen. A lakás- uzsora is a végletekben jár. Es a haladás jegyében előre törtető városunk közvéleményét nem az foglalkoztatja, hogy miként kellene a kenyeret olcsóbbá, a hús, a tej, a piaci termékek és minden egyéb elsőrendű szükségletnek árát elviselhetőbbé tenni, hanem csak az, hogy milyen kényelmi berendezkedés hiányzik még falaink közül és hogy legyünk-e törvényhatósági joggal felruházott város, avagy ne legyünk ! . . . Az igaz, hogy a polgármester beszélt a húsvágókkal, hogy a hús árát szállítsák le. Ámde ezek nem reagáltak a beszédre. A rendőrkapitány is bünteti a tej hamisítókat, azonban a tej mégis csak rossz és napról-napra drágább. Arról azonban, hogy hatósági hússzék felállításával és tej csarnok létesítésével enyhítsünk a kiáltó szükségen, nem történik említés. Még a népnyomor legégbekiáltóbb uzsorását: a korcsmázást sem igyekeztünk korlátok közé szorítani. Sőt! Mikor uj szabályrendelet készült a vendéglőkről és italmérésekről, — hogy a városnak is jusson némi jövedelem a veszendő garasokból — lehetővé tették, hogy pénzért a korcsmái záróórát meghosszabbíthassák! Hát ilyen a haladásunk. Megyünk előre a haladás országúján; nagy erőáldozatokkal igyekezünk utolérni, sőt elhagyni azokat a városokat, amelyek nem két évtizeddel, hanem — jobb körülmények között mint mi, egriek, — talán már századokkal előbb kezdették meg vándorláElőfizetési árak: Egész évre- _ 10 korona. Fél évre ___-5 » N egyed évre .. 2-60 » Egyes szám ára 10 fillér.
